Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

McCl@ne blogja

"The slumdog bites... "

McCl@ne | 2009.03.01. 12:21 | kategória: Mondok egy jó filmet! | 6 hozzászólás

Slumdog Millionaire - Gettó milliomos


“Mumbai, 2006

Jamal Malik egy kérdésre van attól, hogy megnyerje a 20 millió rúpiát.
Hogy csinálta?


A: Csalt

B: Szerencsés

C: Egy zseni

D: Így volt megírva”


A helyes válasz: talán mind a négy igaz. Jamal Malik csalt, mert Jamal Malik nem létezik. Jamal Malik szerencsés, mert ennek ellenére 3 perc alatt megszerettük, és Danny Boyle egy zseni, mert úgy keverte Jamal Malik szerelmének történetét India hely- és korrajzzának lapjaival, hogy a néző azt sem tudja, mi is ragadja meg igazán a figyelmét, az érzékeit… tehát már csak egyetlen kérdés maradt nyitott…


Így volt megírva?

Danny Boyle megőrült. A Trainspotting rendezője néhány jobban sikerült (Sekély sírhant, 28 nappal később) film mellett összedobott pár olyat, ami rendesen megosztotta még az angol film szerelmeseit is (The Beach, Sunshine), így aztán talán értelemszerű lett volna, ha a vastag jégen marad és csinál valamit, ami nagyon angol és nagyon be van járatva. Erre fogta Loveleen Tandant, a Slumdog indiai társrendezőjét és Dev Patelt, a Skins egyik főszereplőjét, elmentek Indiába és leforgatták minden idők egyik legszebb romantikus filmjét.

Rengeteg izgalmas felfedezésen, tökéletesen egymásra illesztett rétegen kell átverekednünk magunkat, hogy odataláljunk, ahova Boyle vinni akar, mégsem fog túl nagy kihívást jelenteni az út, mert a tálalás tökéletes. Ugyanis az említett rétegek egy porból és mocsokból felemelkedő, de régi arcát sem meghazudtoló társadalmat építenek fel elénk, kölykök, tinédzserek szemszögéből, valahogy úgy, ahogy Riót téglánként húzta fel anno az Isten városa. Keserédes mese ez, mert bár főszereplőinek sorsa biztos(nak tűnik), a világ körülöttük menthetetlenül elrohad és abban egy percig sem lehetünk biztosak, vajon magával rántja-e őket is! Boyle itt maximálisan bevetheti a hangulatteremtő képességét, hiszen bár filmjei elég vegyes skálán mozognak, mindegyikről elmondható, hogy az atmoszféra vákuumszerűen szippantja magába a nézőt, India pedig alapanyagban ritkamód gazdag terűlet, főleg egy modern meséhez…

Tulajdonképpen kár is lenne kitérni minden részletre, hiszen hamar nyilvánvalóvá válik, hogy az utóbbi időben kultrendezői státuszának elvesztéséért fáradozó Boyle mennyire kiadhatta magát ebben a történetben: mert ha ez nem egy nagyon is személyes kinyilatkozás, akkor honnan az az erő és pezsgés, ami minden egyes képsort érzelmi atombombává változtat, hogy aztán egy kettős katarzisélményben beleéghessen a gyanútlan néző agyába!

Van azért egy olyan pontja a filmnek, amit mindenképpen ki kell emelnem, és ez a főszereplő. A bevezetőben úgy fogalmaztam, hogy Jamal Malik nem létezik, de természtesen ez mozgókép szintjén nem így működik: ott van ő, él és lélegzik, de a világa egy másik világ, a szabályai nem működnek a valóságban és fordítva. Jamal egyfajta esszencia, hűség és becsület kivonata, az átélhetőség kedvéért egy kis pimaszsággal és esendőséggel felvizezve, de a lényeg nem változik: rajta nem fog az az átok, ami a környezetéből kimarta a hitet. Ő töretlenül kitart, hiszen pontosan tudja, mi után kutat és mit fog találni! Hányattatott gyerekkorának egyetlen szerelme, Latika, a vágy megbecsült és istenített tárgya végig ott lebeg a szeme előtt, akár vonatokon lomizva próbál életbenmaradni, akár a Taj Mahalnál lopkodja a turisták cipőjét. Jamal ebben a töretlen elszántságában testesíti meg azt a műfajtól mára teljesen elidegenedett mesehőst, akit ebben a században csak rutinból kopírozott romkomokban találunk, a teljes hiteltelenségre kárhoztatva.

A film igazi bravúrja pedig az, hogy ezt a szerelmet úgy adja elő, mintha nem létezne giccs a világon! Pedig mese az érzelmekről, ez tényleg adná magát, céltáblaként kínálkozva, és talán a tájékozottabb néző eleve szigorúbban is ül le elé, de nem csalódhat. Nincs az a szőrös szív, ami meg ne lágyulna a konklúzió láttán, és nincs az a csalódott ember, aki ne gondolná újra: lehet ugyan, hogy ez egy mese, de akik csinálták, komolyan kellett, hogy gondolják. Hittek benne, szerették, addig csiszolták, amíg tökéletes nem lett! Vajon miért? Megsúgom:

D.

Hozzászólások

powerhouse
1 | powerhouse 2009.03.01. 12:31
Ilyen filmet még életemben nem láttam. Annyira különleges, annyira tökéletes, és annyira mesébe illő, és mégis oly valóságos.
Razor03
2 | Razor03 2009.03.01. 21:21
Tök mindegy miről írsz, minden sort öröm olvasni.
szbszig
3 | szbszig 2009.03.02. 03:02
Tök mindegy ki írja, erről a filmről minden sort öröm olvasni. :)
LordMatteo
4 | LordMatteo 2009.03.02. 07:57
Tök mindegy ki és miről ír...Öhm, semmi jó befejezés nem jut az eszembe..Na mindegy.

Köszönjük az ismertetőt, azt hiszem, ideje lenne megnézni, a Benjamin Buttonnal együtt, de jó filmhez nyugalom kell, ennek híján vagyok mostanában, de ez már más téma.
powerhouse
5 | powerhouse 2009.03.02. 15:50
LM: szerintem ehhez a filmhez nem kell lelki állapot, mert egyszerűen az első perctől kezdve beszippant. Nincs benne semmilyen üresjárat.
LordMatteo
6 | LordMatteo 2009.03.02. 17:26
Nem érted, nem tudok leülni egy film elé, mert általában csak este van ennyi szabad időm, de olyankor meg fáradt vagyok, ha napközben nézem, akkor meg darabokban kellene.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.