Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

McCl@ne blogja

Ezt lehet, hogy nem kellene...

McCl@ne | 2009.09.06. 21:56 | kategória: ezmegmi | 16 hozzászólás

...de talán választ kapok.
Nem nagy dologról van szó, de talán érdekes felvetés lehet, aztán az is belefér, hogy valaki az első kommentben simán megválaszolja, nem tudom. Szóval annyi történt, hogy ma beszélgettünk délután barátnőmmel, valahogy szóba kerültek a fogyatékosságok. Az első, ami felmerült, az az volt, hogy mi kellemetlenebb: a süketség vagy a némaság? Egyértelműen a süketség "győzött", lévén a végtelen csend borzalmas lehet, pláne, ha előtte hallott is az elszenvedője.
Aztán itt ütött szöget a fejembe az első gondolat: amikor magunk vagyunk és gondolkozunk, vagy én most, ahogy épp ezt a szöveget gépelem, "hallom" a szavakat a fejemben. Persze ezek nem valódi hangok, tehát igazi hangképzés még képzeletben sem köthető hozzájuk, de mégiscsak szavak, amik betűkből állnak. A betűk pedig igazából csak kimondva érik el valódi formájukat, nem igazán tudom jobban megfogalmazni ezt, de értitek, addig nem "a" betű egy "a" betű, amíg a hanggá alakult formáját nem tudod hozzákapcsolni. Akárhogy is: ha süketen születtél, akkor neked mondhatják, artikulálhatják, hogy "ez egy ablak", baszhatod, mert nem tudod, mi az. Tehát az nem ablak, csak egy valami. De nem egy olyan valami, amin bejön a fény vagy a levegő, mert ezek a szavak is csak egy leírt formában léteznek neked, képek, nem valódi szavak.
Na, remélem értitek: innentől kezdve csak az a kérdés, hogy milyen formában léteznek a gondolatok a süketen született ember agyában? Hogy képzel el kommunikációkat emberek között? Csak süket és süket közötti jelbeszéddel képes erre? Ha ablakra gondol, akkor igazából arra gondol, hogy valaki elmutogat egy ablakot? (Jó, nyilván nem, de értitek...)

Aztán a másik a vakság. Ez még komplexebb, hiszen itt aztán kérdések egész sora merül fel, persze még mindig a képzelődés, álmodozás és gondolkodás területén maradva: ha nem alakulnak ki képek elmélkedés közben, akkor hogyan tudja valaki elképzelni, hogy a haverjával beülnek egy sörre egy bárban, vagy a csaja lezavar egy sztriptízt neki? Mert ilyenek a vak emberrel is megtörténhetnek (még mindig veleszületett fogyatékosságról beszélek) -persze a sztriptíz szopatás rendesen, nem volt egy jó példa-, elképzelni mégsem tudja, mert egyszerűen nem tudja, mi az, hogy piros, vagy azt, hogy szőke...

Na mindegy, lehet, hogy marhaság az egész, de mégis kíváncsi lennék, hogy mit gondoltok erről, vagy tudja-e valaki, hogy megy ez. Nem akartam elpoénkodni a dolgot, én általában sokat agyalok, álmodozom, pont azért volt ez az első gondolatom: vajon hogy oldják meg ezt ők?

Hozzászólások

Germinator
1 | Germinator 2009.09.06. 22:24
Uh, hát. Szerintem a vak ember tapogatás alapján nagyon is fel tudja mérni a környezetét, és így a tárgyakról és fogalmakról sokkal tisztább "képet" kap (átvitt értelemben), mint egy süket, hisz mint ahogy mondtad... a süket nem ismeri a hang fogalmát. Mármint aki születésétől fogva az.

Érdekes kérdés, még nem jutott eszembe. De talán túl kellemetlen egy egészséges embernek ezen gondolkodnia:-| Kicsit belémnyilall a sajnálat, vagy nem is tudom...
Barthezz
2 | Barthezz 2009.09.06. 23:19
Valóban érdekes felvetések ezek. Fél éve voltam a Láthatatlan kiállításon (kopé írt is róla egy blogbejegyzést), s ezt tudom ajánlani nektek is. Ott egy teljesen elsötétített teremben, a születésétől fogva vak kiszolgáló személyzettel beszélgettünk el, s ott az a kérdés merült fel, hogy vajon melyik lehet a rosszabb: Aki születésétől fogva vak, vagy aki baleset vagy betegség folytán veszíti el a látását? Hiszen míg utóbbi szörnyű tragédia és igen nehéz hozzászokni a vaksághoz, viszont részesült abban, amiben a vakon született ember nem: Tudja, mi az a kép, mik azok a színek, hogy néz ki egy ember. Azonban a születésétől fogva vak embereknek mindez nem is hiányzik, s számukra ez egy teljesen természetes állapot, hogy nem látnak. Rákérdeztünk, hogy a színekről mi jut eszükbe, s mondták, hogy tudják, hogy a fű zöld, az ég kék, a tűz piros, ezeket a fogalmakat ők is megtanulták, azonban nem tudják elképzelni, melyik szín hogy nézhet ki, az ő agyuk nem társít képet a szavakhoz. S valóban, a színt, mint fogalmat sem tudják valójában értelmezni, hogy az hogyan is nyilvánul meg a valóságban.

Valahogy így lehetnek a születésüktől fogva süketek is a hangokkal. A fogalmakat ismerik (hang, beszéd, zene), ám nem tudják elképzelni, hogy ezek hogyan nyilvánulnak meg egy halló ember számára, s mit éreznek át pl. egy zeneszám hallatán, vagy hogyan érzékelik, ha egy másik ember beszél hozzájuk, s azt sem tudják elképzelni, miért idegesíti az embereket a fúrógép hangja.

Ami még szóba került a Láthatatlan kiállításon és egy igen érdekes téma sztem, az az álmok. A vak ember is álmodik? Álmában megjelennek a színek? Nos, erre a kérdésünkre is választ kaptunk tőlük: A vak emberek is álmodnak mindannyian, viszont aki élete során veszítette el a látását, ő színekkel és képekkel álmodik, mint mi magunk is, míg a vakon születettek ugyanúgy képek nélkül, csak hangokkal és tapintással élnek meg egy álmot, mint amilyen a való élet is számukra.

Egyébként igen érdekes egy téma ez, rengeteget lehetne még beszélni róla. Mondom, ha Budapesten jártok, menjetek el a Láthatatlan kiállításra, egyrészt kipróbálhatjátok egy fél óra erejéig, milyen vakon közlekedni az utcán vagy éppen a lakásban, hogyan lehet vakon italt rendelni egy bárban vagy éppen eligazodni a konyhában a különféle eszközök között, másrészt elbeszélgethettek az ott dolgozó vak emberekkel pl. olyan kérdésekről, amiket én is taglaltam az előbbi bekezdésekben.
Indigo
3 | Indigo 2009.09.06. 23:21
Kicsit homályos nekem, hogy mire is gondolsz pontosan, de néhány gondolat.
Pár hónapig együtt dolgoztam egy olyan lánnyal, aki süketen született. Ez nem valami spéci munkahely volt, ahol ilyen sérült embereket foglalkoztattak, hanem egy "valódi", "rendes" munkahely. Naponta többször mentem hozzá különféle papirokért, iratokért, így aztán kénytelen voltam megtanulni kommunikálni vele. Az első pár nap gyötrelmes volt, és sokszor rendkívül zavarban voltam. Szájról olvasott, így artikulálnom kellett, hogy megértse, ám meglepő módon, szinte mindent megértett. (Akadtak persze vicces szituációk, pl. amikor valamit "félreolvasott", és magyarázkodnom kellett, vagy ha valamit nem értett, akkor egyre erősebben artikuláltam, és egyre hangosabban beszéltem... aztán rájöttem, hogy tök fölösleges "kiabálnom", hiszen teljesen süket :D) A másik dolog, hogy alig-alig értettem, amit mondott. Mivel születése óta süket, nincs meg a "referenciája", hogy hogyan is kell pontosan kiejteni a betűket, szavakat. Gondolom a beszédet úgy tanították neki, hogy erősen artikuláltak neki, és leutánozta a szájmozgást. Csakhát ez mégsem ugyanaz, mint amikor hall is az ember... Nem tudom ezt így elmagyarázni, de kb olyan volt, mint amikor egy kisgyerek beszélni tanul, de még nem tudja rendesen kiejteni a szavakat, és csak "gügyög"... Na ő is így, kicsit "gyügyögve" beszélt.
Aztán eltelt néhány hét, és teljesen "összeszoktunk". Kezdtem egyre inkább "ráhangolódni" a beszédstílusára, és a végén már úgy beszélgettem vele, mint bárki mással, az élet legkülönbözőbb dolgairól. Emlékszem, akkor ment moziban a Gyűrűk Ura 3. része, és kiderült, hogy ő is megnézte moziban (feliratosan ment), akkor azt is kitárgyaltuk, kinek mi tetszett benne.
Egyébként ő nagyon jó neveltetést kapott (ez különösen ilyen esetben nagyon fontos). Megtanították együttélni ezzel a dologgal. Egy életvidám csajszi, aki mindig mosolygott, bármikor találkoztam vele, és soha nem éreztem úgy, hogy ő szégyelli azt, hogy süket, és azt, ahogy beszél, és én sem éreztettem vele, hogy ő "más", mint amilyenek mi vagyunk - hozzá kell tennem, soha nem is volt ilyen érzésem, egy idő után teljesen természetesnek tűnt ez a fajta kommunikáció kettőnk közt.
Szóval, a felvetésedre térve. Hogy milyen formában léteznek a gondolatok a süket ember agyában? Szerintem ugyanúgy, ahogy a mienkben. Ha leírva látja, hogy ablak, vagy kiejtik előtte, hogy ablak, akkor az ő fejében is az ablak képe jelenik meg. Szerintem semmivel sem bonyolultabb az asszociációjuk és a gondolkodásuk.
A vakság már tényleg "komolyabb" dolog. Azt nem tudom, sőt, elképzelésem sincs, hogy egy vak embernek vajon hogyan jelenik meg a fejében az "ablak", de gyanítom, hogy ők a tapintás által raknak róla össze egy "képet" a fejükben, és arra asszociálnak az ablak szó hallatán.
(Egy baráti barátnőm egyébként vakok számára "fest" domborképeket, a legkülönbözőbb anyagok felhasználásával. Már kiállítása is nyílt belőle.)
Germinator
4 | Germinator 2009.09.06. 23:42
Egyébként az, hogy a süketek "gügyögnek", abból is fakad, hogy nem hallják a saját hangjukat, így nem tudják "moderálni". Tehát szerintem egy olyan ember is rosszul beszél, aki nem születése fogva halláskárosult. Egyszerűen nem tudja kontrollálni a beszédjét, mert nem hallja vissza.
LordMatteo
5 | LordMatteo 2009.09.07. 00:07
A leg"súlyosabb" szerintem a vakság...Főleg, ha életed egy részében láttál, és később vesztetted el a látásod...Borzalmas lehet, az utolsó emlékképeket őrizni akár évtizedekig, végül már magad sem tudhatod, pontosan mire emlékszel.

A némaság ezzel szemben a legkevésbé a hátrányos, természetesen nem lehet könnyű vele az élet.

A süketek beszéde témához: talán nem jó dolog felhozakodni a Dr. House-szal, de ott is volt egy rész, ahol a süket srác beszélni próbált, illetve a barátnője, aki detto süketnéma...Mivel nem hallanak semmit, ezért nem tudják, hogy hogyan ejtik ki a szavakat.
Aryx
6 | Aryx 2009.09.07. 00:46
Talán Amerikában (hol máshol...) történt meg az eset: egy születésétől fogva vak, 50-es éveiben járó férfi operációra jelentkezett, amitől "megkaphatja" a látását. A műtét sikerült is, azonban annak a következménye már nem ennyire vidám: a férfi pár hétig eléldegélt, próbálta megszokni a látók helyzetét, azonban nem sikerült neki, és öngyilkos lett. Ez alapján bele se merek gondolni, milyen lehet 50 évnyi vakság után egyszer csak látni, mindazt, amit eddig csak "elképzeltél" (ez újabb érdekes kérdés, hogyan képzelődnek a vakok?). Vagy lehet, hogy a vakok szerencsésebbek nálunk?
Germinator
7 | Germinator 2009.09.07. 00:51
Aryx, pont erről szólt egy Val Kilmer film is, csak már nemtom, mi volt a címe.
LordMatteo
8 | LordMatteo 2009.09.07. 15:19
"Maga látja a valódi világot, és azt, ami lehetne, csak azt nem látja, amit a többi ember: a kettő közötti óriási szakadékot." Vagy hogy volt :D

Ami az idézetben benne van, és Aryx is rámutatott: lehet, hogy jobb a vakoknak, hiszen a világot nem látják, hanem elképzelik...Persze nem lennék vak, semmi esetre sem, de érdemes elgondolkodni, kinek-mekkora hátrány ez.
MattMatthew
9 | MattMatthew 2009.09.07. 16:37
Az álommal kapcsolatban. Javítsatok ki ha tévedek de amikor álmodik az ember akkor nem a "napi" dolgokat rendezi az agya és abból "lát" vmit? Mert ugye az alváskor szortírozza az információkat az agy és gondolom abból szűrődik le az álom. Akiknek nincsenek "képei" nyilván nem fognak képeket rendezgetni az agyukban.
10 | Skorpio90 2009.09.07. 17:06
Tudomásom szerint a vakok is álmodnak. Végül is miért ne álmodhatnának? Meg aztán ellentétben az öngyilkos férfivel, hallottam olyat, hogy a megoperált vak látni kezdett, és olyan mérhetetlen örömöt érzett, mint még soha életében. Újjászületésnek titulálta az élményt.
Germinator
11 | Germinator 2009.09.07. 17:11
Álmodni álmodhatnak, de nem valószínű, hogy ugyanolyanokat, mint a látó emberek. Mivel, mint MattMatthew is mondta, azért az agy valamilyen szinten a látott dolgokból rakja össze az álmokat. Talán a vakok ugyanúgy álmodnak, mint ahogy éberen tapasztalják a világot - sötét van, és csak hangokat hallanak, tapogatóznak.
Barthezz
12 | Barthezz 2009.09.07. 20:13
Erre az álmos dologra én már leírtam a választ, szal nem tudom, miért kételkedtek benne. Születésüktől fogva vak emberek mesélték el nekem személyesen, hogy ők is álmodnak, csak ugyanúgy képek nélkül, mint ahogy a hétköznapjaik is telnek. Hangokat hallanak, tapintással érzékelnek álmukban is.
powerhouse
13 | powerhouse 2009.09.08. 15:04
Szerintem van olyan rossz teljesen süketnek lenni, mint vaknak. A hangok, és főleg a zene olyan szinten hozzátartozik az életünkhöz, hogy nem tudnám elképzelni az életemet teljes némaságban.

A vakságról: talán az indexen, talán az NST-n, de volt egy történet, miszerint az Anfield Roead-ra (ugye a Liverpool FC stadionja) rendszeresen kijár egy vak nő (vagy férfi, de teljesen mind1, nem emlékszem pontosan), és állítólag annyira hozzá van szokva ehhez a környezethez, zajokhoz, hogy szinte pontosan tudja, hol van a labda, kinél, stb.
14 | Snow Dog12 2009.09.09. 00:04
A suketek jelbeszedet hasznalnak lehet hogy az ö fejukben jelbeszedkent "jelennek " meg a szavak.
Germinator
15 | Germinator 2009.09.09. 00:12
Egyébként mindig mondják, hogy melyik a rosszabb, ha valaki süket, vak vagy néma, de én még életemben nem találkoztam néma emberrel. Ti igen?
Laccy93
16 | Laccy93 2009.09.11. 15:13
Én találkoztam néma emberrel. Mármint,hogy napközis csoportban járt hozzánk egy lány, és az anyja néma volt.

Amúgy: Párszor láttam már suliból hazafelé jövet,egy vak embert, vakvezető kutyával. Simán buszozott,meg godnolom egyéb dolgokat is csinált. És én azon gondolkoztam, hogy hogyan tanítják be ezeket az állatokat iylen dolgokra? Például,mint a buszon h. felszáll, és üres helyre vezette a "gazdáját". Valaki tudja, hogyan működik az ilyen?

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.