Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

McCl@ne blogja

What else you gonna do on a Saturday?

McCl@ne | 2007.10.22. 11:45 | kategória: Mondok egy jó filmet! | 7 hozzászólás

Football Factory - Futball faktor

A futballhuliganizmus rossz.

Annyira, hogy még a személyes véleményét szerződéssel tompító tv-s hírolvasó is megengedhet magának egy kis cinizmust, pedig az ilyet fent nem szeretik. De oda se neki, a főnök is csak legyint, hisz' a vandálokat senki sem kedveli, az össznépi egyetértés is jót tesz a csatornának és egyébként is: minden fekete és fehér. Ott vannak a jóságos rendőrök vágtázó paripákon és a gonosz, megátalkodott csürhe, túlerőben, jellem és arc nélkül. Gumibotos hős vs. csuklyás áruló. Utóbbi megbűnhődik, amikor hősünk paripájáról alábbszáll és kiosztja a megérdemelt büntetést, háta mögött a nép talpig becsületes bírájával és a nagybetűs TÖRVÉNNYEL. A néző boldog, immár biztonságban van, elégedettségében hátradől díványán és átkapcsol a Barátok közt aktualitásokkal ötvözött és karfakoptató izgalmakat tartogató, népnevelő epizódjára.

"My name is Tommy Johnson..."
„Unatkozó, 30 felé közeledő csávó vagyok, aki csak a hétvégét várja: a kósza numerákat, a felvizezett sört és felhígított drogokat, meg azt, hogy időnként valakiből a szart is kirúghassam”
John King írt egy könyvet a '90-es évek munkásosztályáról. John King angol. Így lett a könyv főszereplője egy londoni srác, aki tökéletesen eleget tesz az iménti bemutatkozásnak, szaporíthatnám a szót, de minek. Tommy, mint a legtöbb főhős, szimpatikus srác, törődik öreg nagyapjával, számíthatnak rá a haverjai, nem az a fajta, aki kellemetlen meglepetést okoz. Tommy azonban futballhuligán, mégpedig nem is a szívbajos fajta, akit így egy tanulságos történet során az élet annyi megpróbáltatás elé kell, hogy állítsa, ami még őt is megtöri, talán szó szerint is. Vagy mégsem?
King könyve és a Nick Love filmadaptációja oly' mértékben tér el egymástól, hogy szinte rá sem ismerni az alapanyagra, sőt, egészen konkrétan néhány nevet és természetesen a közeget leszámítva semmiféle egyezés nincs köztük. A regény talán hálásabb alap lett volna egy minisorozathoz, esetleg egy 8-10 részes áldokumentumfilmhez, a mindenre kiterjedő részletessége és feltűnő szociális érzékenysége, megfigyelőkészsége egy másfél órás filmnél ritkán kamatoztatható.
Ami mégis összetéveszthetetlenül egy és ugyanaz, az a megközelítés és a nézőpont. Ez az a film, amit kereskedelmi csatornán soha a büdös életben nem fognak játszani, kivéve ha valamiféle nyereséget kapcsolhatnak hozzá. Hisz' a futballhuliganizmus rossz.
Johnson Chelsea drukker. Már a kezdetektől jól sejthető a film végkifejlete, miszerint az ősi rivális (Millwall) elleni összecsapásnál jutunk a csúcsra, azonban az oda vezető út sem lesz zökkenőmentes: nem is csoda, hiszen a főszereplők (Tommy és Rod) jószerivel mást sem csinálnak, mint szívnak és isznak, nőket szednek fel és pofánvernek nagyjából mindenkit. Közben azonban tökéletes képet festenek egy olyan világról, amiről a saját egyszerűségétől betépett casual néző csak annyit tud, amit a kereskedelmi tv-k engednek neki, azaz tinédzserkorba lépő (gyengébbeknek: kurvára archív) felvételeken mutogatják a dühöngő tömeget, ahogy 2007-ben romba döntik a '90-es évek Budapestjét vagy Londonját. És persze megbízható rutinnal feledkeznek meg a lényegről. Arról, ahogy a imént felsorolt érdekvédelmi tevékenységek mögött pont olyan eséllyel van ott az ember, mint a televízió másik oldalán, arról, ahogy a nagyrabecsült társadalom egymás ellen uszítja a saját szélsőségeit és arról, ahogy felkerülnek a színek fekete és fehér közé.
És ugyan felmerül a kérdés, hogy jó-e az, ha valaki egy könyv avagy egy film hatására világosodik meg egy adott témában, egyáltalán lehetséges-e, de rögtön maga után vonja a következőt: jobb az, ha még ezek után sem? Jómagam szerencsére nem tartozom a iméntiek csoportjába, korábban volt szerencsém (ugyan elég csekély) ízelítőt kapni a honi vandálok/huligánok/ultrák tevékenyéségből és mentalitásából, ezen találkozók némelyike pedig olyan hangulattal bírt, amit egy film semmiképpen nem képes visszaadni.

Gyorsan feltöltöm a sablonformát is, csak hogy haladjunk: a két főszereplőt alakító színészek (Danny Dyer-Tommy Johnson, Frank Harper-Billy Bright) szabályosan brillíroznak, főleg Bright, őt ezek után szívesen látom bármiben, de ez a Dyer gyerek is elhitette velem, hogy verték már agyon, szóval talán ideje lenne felvenni a nevét a "fiatal angol színész vagyok, aki nem Jude Law és Orlando Bloom" listára. Tőle pezseg a film, az ő energiái csapódnak le a mit sem sejtő nézőre, ő az, akiért a 20. perc magasságában már összeveretnéd magad. Bright hozza a feszültséget, az elismerésre mindhiába vágyó, hiperagresszív fejes személyében, de a a mellékszereplőkön sem lehet fogást találni. Tulajdonképpen Love zseniális érzékkel emelte át a lényeget King regényéből (ami még így is jócskán túlmutat a filmen), a karakterek simán odavernek egy Trainspottingnak, de ugye a jó időzítés és a hype sem a Football Factory sajátja.
Van zene és operatőri munka is, mindkettő átlagon felüli, de ezekről beszélni olyan, mint a szexet magyarázni, tessék kipróbálni, ha bejön, úgyis végignézitek!
Ha neadjisten valakinek felkeltettem az érdeklődését, javaslom, hogy a filmmel kezdje (és FONTOS:ne szinkronnal nézzétek, könyörgöm!!!), mert annak a hangulata fogja leültetni a könyv elé. Ami a Zabhegyező után a 2. legjobb, amit életemben olvastam, olyan intenzív és magával ragadó, hogy a sokszor vaklármának bizonyuló letehetetlen jelző garantáltan megállja ezúttal a helyét!
És, hogy mindez megérte-e? Ezt kérdezi Tommy is a film végén, amikor a sok megpróbáltatás után ismét belép kedvenc kocsmájába.
Ha megnézitek, akkor már megérte.

Utolsó módosítás: 2007.12.12. 14:38

Hozzászólások

Gillette
1 | Gillette 2007.10.22. 17:56
A könyv és a film is király. Imádom ahogy bemutatja a könyveben a karaktereket. Kúrva nagy szövegeket vágnak le. ;)
Amúgy Danny Dyer-nek van a Discoveryn van egy műsora amiben a világ nagyobb hool bandájit mutatja be. Az is frankó kár hogy nem tudom nézni mert korán kelek hétköznaponként. :(
2 | Seprű 2007.10.22. 18:12
A film tényleg jó, könyv fogalmam sincs milyen lehet.

De a Zabhegyező??? Az nem irodalom. Egy rakás ...
McCl@ne
3 | McCl@ne 2007.10.22. 18:33
Gilette: én is csak most hallottam a sorozatról, a Skóciával foglalkozó rész meg is van a gépen, remélem a többit is lehet tölteni majd!

Seprű: Zabhegyezőnek van topikja, megtennéd, hogy kifejted ott róla a véleményedet? Kíváncsi lennék mi nem tetszett abban a könyvben, amit legalább egy tucatszor(!!!) olvastam.
4 | Pyrogate 2007.10.23. 01:52
kedvenc film, mondjuk én elfogult vagyok, de akkor is: sajnos ebben a témában is lehet hatásvadász szart csinálni (GSH).

Van amúgy szinkron is? Jézusom, pedig ezek az akcentusok és beszólások is nagyon odabasznak, és bár nem tudom milyen a magyar, de szerintem is maradjatok az eredetinél.

A könyvet viszont még nem olvastam. Mo-n lehet valahol kapni? (költői kérdés:D)
McCl@ne
5 | McCl@ne 2007.10.23. 01:53
Hehh... Lehet. Én legalábbis ott vettem kb. 2 éve, ha jól emlékszem, kemény 1200 Ft-ért...
McCl@ne
6 | McCl@ne 2007.10.23. 01:54
Tessék:
http://www.libri.hu/hu/book/regenyek/kulfoldi_szerzok_muvei/kortars_szepirodalom/a_futball_faktor
7 | Pyrogate 2007.10.25. 11:38
ezer köszönet!:) csak legyen vége a zh-knak és megveszem egyből

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.