Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Nicolas19 blogja

Elmélkedés a stratégiáról

Nicolas19 | 2008.04.23. 09:46 | kategória: vitaindító | 7 hozzászólás

Elmélkedés a stratégiáról

Még soha nem írtam blogot, de most valami arra késztetett, hogy megosszam a gondolataimat a PC Dome játékos-társadalmával. Hiába, nem könnyű úgy írni, hogy az ember sorait akár ezrek is olvashatják, de majdcsak átlendülök valahogy a kezdeti nehézségeken.
Régóra játszom számítógépes játékokkal, az Age of Empires 1. óta számtalan program fordult meg egyre változó és bővülő merevlemezeimen. Néhány kivételével az összes stílust kipróbáltam, és minőségtől függően meg tud ragadni egy ügyességi, egy stratégiai, vagy éppen egy lövöldözős játék is, épp ezért szerencsésnek tartom magam, hogy nem csak egy bizonyos kör tud szórakoztatni. Most azonban csak egy kategóriárólról lesz szó, pontosabban egy olyan rétegjátékról, ami nem létezik, de szeretném, ha létezne.

Kis örömök és nagy örömök
Mindig magukkal ragadtak az összetett, bonyolult, nehéz, de éppen ezért a hagyományos stratégiáknál sokkal nagyobb kihívást, ugyanakkor szórakozást, elégedettséget okozó játékok. Mert mi van akkor, ha mondjuk az Age of Empires III-ban, néhány pálya és két kezeden megszámlálható taktikai döntés után megtalálod az Élet Forrását? „Ügyes vagyok, lépjünk tovább”. Bumm, ez lenne egy stratégiai játék? Ez kéne, hogy mozgassa az agyamat, azon kéne üres perceimben gondolkodnom, hogy pikásokat gyártsak vagy inkább tevegelőket? Ugyan már, ez nem kihívás. Míg, mondjuk egy igazi stratégiai játékban, például a Hearts of Iron 2-ben (szégyen, hogy nincs róla leírás a honlapon – lehet, hogy megpróbálok majd összehozni egyet itt), egy hadjárat hetekig, hónapokig tart, rengeteget agyalsz, és számos kudarc után jössz csak rá a nyerő stratégiára. Csak ülsz, nézed a térképet (akár nem is a játékét, hanem előveszed az atlaszodat), beugrik valami, és alig várod, hogy újra játszhass, és átültethesd a gyakorlatba. Vagy összejön, vagy nem, de tíz-száz ilyen után, ha mondjuk Németországként sikerül térdre kényszerítened Angliát, vagy partraszállnod New Yorkban, hát az felér egy virtuális orgazmussal. Magyarországgal megnyerni a világháborút, valaki?:) Ám ehhez energiaráfordítás, gondolkodás kell, sokkal egyszerűbb a játékos elé lökni a könnyen megszerezhető, könnyen megemészthető, és ugyanolyan könnyen el is felejthető apró örömök tömkelegét.
Egy Age of Empires III-ból sokkal könnyebb milliókat eladni, mint egy rétegjátékból, és egy kiadót sem lehet hibáztatni, mert szeretne sokat keresni. Még a nagy kedvencem, az Europa Universalis is e felé halad, a Rome például már kb. feleannyira összetett, mint az EUII, vagy a Victoria. Öröm látni, hogy a Paradox fórumos srácok hogy igyekeznek különböző tanácsokkal, modokkal, kiegészítésekkel visszafordítani ezt a folyamatot. Most nem ezen a tendencián akarok keseregni, előttem megtették már ezt sokan és még fogják is, ebben biztos vagyok.

Ami még nem volt
Egyvalami hiányzik nekem a mai játékpalettáról, az pedig egy átfogó politikai-gazdasági szimuláció. Persze, most mondhatjátok, hogy egy ilyenhez rengeteg idő és ráfordítás kell. Egyszerűbb évente kiadni egy kiegészítést, újabb rókabőrt, amivel keresni lehet (EUIII – Napoleon’s Ambition – Rome), mint nekiülni egy eredeti játéknak, és adott esetben évekig hegeszteni, míg csak minden a helyére nem kerül. Mire is gondolok? Ültessenek be engem egy létező nemzet vezetői székébe, és hadd alakítsam kedvem szerint a bel-, és külpolitikát, gazdaságot, fejlődési prioritásokat, mindeközben figyelemmel kísérve a világ folyását, és a saját választóm elvárásait. Grandiózusan hangzik, nemde? Mégis, micsoda elképesztő változatosság, összetettség, és újrajátszhatóság lenne ebben a szoftverben! Te mit csinálnál Magyarországból, ha te határozhatnád meg a fejlődésünk útvonalát az elkövetkezendő mondjuk 200 évben? Világhódító nagyhatalom lennénk? Technológiai vezető nemzet? Esetleg békepárti, ultratiszta jóléti demokrácia? Imádom a történelmi játékokat, de nincs ahhoz fogható, mint amikor egy virtuális világban a ma problémáit oldatod meg, vagy éppen igyekezhetsz elhárítani a jövő fenyegetését. Te lerohannád Irakot? Vagy inkább az USAnak üzennél hadat? Mindezt elfogadható grafikával, kezelhető interfésszel és automatizálhatósággal, és – ami belátom, a legnehezebb – legalább mérsékelten jól teljesítő AI-val.

Ami már volt
Az első ilyen próbálkozás, amivel találkoztam, a The 3rd Millennium volt (Lackó említett a Super Power 2 leírásban egy ZH Spectrumos játékot, nos, az nekem kimaradt az életemből). Nem hiszem, hogy bárkinek is beugrana a név, a Cryo Entertainment Interactive adta ki, valamikor 1997 körül. Fiatal voltam, nem is nagyon értettem, éppencsak beleszagolni tudtam, de ma már mindent megadnék, hogy rátehessem a kezem egy kópiára, ami persze képtelenség. Nagy bukás volt, természetesen (neten csak egy leírást találtam róla 10/3-as pontszámmal, no comment), bonyolult, ronda és buta, de a mai gépek teljesítményével gyanítom, hogy sokkal, de sokkal minőségibb prezentációra is futná.
Majd megjelent a Super Power 1 (az amerikai hadsereg támogatásával), később pedig a Super Power 2. Mindkét rész a fentiekben vázolt grandiózus elvárásoknak akart megfelelni, és valóban érdekes játékoknak tűntek – már persze attól eltekintve, hogy hazánkban hivatalosan nem jelentek meg. Mikor elkezdtem velük játszani, úgy éreztem, hogy igen, ez az, amire vártunk. Azonban az első fél óra után csalódnom kellett, az ötlettelen interface, egészen idióta, hihetetlen dolgokra képes AI, és végül, de nem utolsó sorban a töménytelen mennyiségű programhiba – már az elindítása is felért a III.világháború megtervezésével bonyolultságban – megfutamodásra késztetett.
A közelmúlt termése a Democracy nevű, Matrix Games által kiadott príma budget program. Ez egy miniszterelnök-szimulátor, amiben egy ország belpolitikáját veheted a válladra. Tulajdonképpen nagyon szórakoztató programnak találtam, míg rá nem jöttem a nyerő stratégiára – a zérus AI-nak, tökugyanolyan országoknak és statikus, előre-scriptelt eseményeknek hála, a lehetőségek nyújtotta varázs hamar odaveszett. Pár hónapja jelent meg a második rész, kipróbáltam a demóját, ám szerintem egyáltalán nem történt benne előrelépés.
Az egész világot felölelő stratégiák egy óriási hibában szenvednek: nem lehet bennük mást csinálni, csak harcolni. Ne értsetek félre, szeretem a háborús stratégiákat, de én egy nemzetet akarok irányítani, nem csak a hadigépezetét. Hiába játszhatsz a Hearts of Ironban a világ bármely államával, ha durván minden tevékenységed a csapatok felállításában és ellátásában merül ki. Sarkítok, persze, de még egy játékban sem láttam olyan modellt, mely ne tenné elkerülhetetlenné, hogy egy bizonyos úton menj végig. Persze, mondhatjátok, hogy a Europa Universalisban nem kötelező háborúzni; ám különben az életben nem nyered meg a hadjáratokat. Halkan teszem hozzá, hogy az új részekből már a küldetés és győzelmi pont rendszert is kihagyták (aminek segítségével, igaz, nagyon-nagyon nehezen, de világhódítás nélkül is sikerült Grand Campaignt nyernem Portugáliával), így ahhoz, hogy úgy érezd, megnyerted a hadjáratot, le kell igáznod legalább Európát.

És ami lehet
A Supreme Ruler 2020-ről szállongó első hírek hallatán nagyot dobbant a szívem, ez lehet az, amire vártam. Igaz, persze, ennek is meghatározó eleme a harcászat, kell is, no meg e nélkül nem lehet eladni egy játékot sem, de nagyon bízom benne, hogy a Paradox Interactive végre újra rátalál önmagára, nem köti gúzsba a fejlesztőt, és eredeti, minőségi stratégiát tud piacra dobni. Az első rész, Supreme Ruler 2010 kimaradt az életemből, így utánaolvasva a fórumokon a saját sirámaimat véltem felfedezni: Hearts of Iron a jövőben, csak háborúzni lehet benne, de azt sem érdemes a gyenge mesterséges intelligencia miatt. Ezen terveznek változtatni a második részben, az úgynevezett „Super-Sandbox” mód segítségével, melyben a játék elemeinek (háború, gazdaság, stb) nehézségét külön-külön csúszkán állíthatod be. Mindezek mellett műhöldképek alapján megrajzolt grafika, és többszáz harci egység, hogy a szoftverterjesztők se unatkozzanak. Meglátjuk, mit sikerül beváltani ezekből az igéretekből, de nagyon remélem, hogy júniusban elmondhatjuk, megérte a várakozás.

Ennyi. Mi a véleményetek, ezen a mai megfeszített, profitorientált, és egyre szűkülő piacon – mert hiába nő az aktívan játszó réteg, a játékok maguk egyre inkább egymás utánzatai – lehet kereslete egy ilyen programnak? Let the battle commence!

Utolsó módosítás: 2008.04.24. 09:40

Hozzászólások

powerhouse
1 | powerhouse 2008.04.23. 15:12
Ááá, túl sok a hülye ahhoz, hogy egy ilyen program megjelenjen. Vegyük például az általalad is említett AoE 3-at és elődjét, az AoE 2-t. Utóbbiban külön bányák kellettek majdnem minden nyersanyaghoz, nem volt végtelen arany a pályán, nem volt megkötve a kezed, hogy hány tornyot építhetsz. Ehhez képest a harmadik részben semmit se kell építeni a termeléshez, hát no comment, tornyod alig lehet néhány, várad csak egy lehet, pénztermelés végteleníthető. Sokkal egyszerűbb lett az egész.
2 | peterszky 2008.04.23. 17:41
Elég csak megnézni a Settlers sorozat butulását. A mostani részektől elsírom magamat :( Civilizationt próbáltad már? Ott lehet harc nélkül is nyerni :)
3 | astrumEtamin 2008.04.23. 18:06
Pont a 'Civilizationt' akartam én is ajánlani! Ha stratégia akkor nálam csak ez a sorozat jöhet szóba. Bár én is küzdök magamban az általad felvetett problémákkal és ezek többségére a 'Civilization' sem tud megfelelőt nyújtani, de talán ez a játék van az elvárásaimhoz legközelebb! A 'Beyond of the Sword' című kieg.-je a legjobb, mert rengeteg lehetőség van benne. Ha még nem próbáltad akkor pótold! ;-)
4 | Nicolas19 2008.04.23. 18:51
Hogyne ismerném a Civet, játszottam a III-al és a IV-el is (továbbá még az ősidőkben a Call to powerrel), ám őszintén szólva valahogy sosem jött be a történelmietlensége miatt, mindig porrá zúzta a játékélményt egy-egy "muskétással a lopakodó ellen" szituáció. Persze vannak remek modok, főleg a IV-hez, amik kiküszöbölik ezt, de a Civ akkor sem teljes társadalomszimuláció.
5 | saspezo 2008.04.23. 19:51
én már gondolkodtam egy ilyen über stratégiai jhátékon amibe minden be van építve amit szeretek pl:
város tervezés caesar szerűen, te tervezheted meg az egységeidet v legalábbis beleszólhatsz, egy jól kidolgozott gazdaság, politika és fejlesztés
kb most ezek jutnak eszembe de nagyon sok mindent átgondoltam
egy hiba van benne hogy a gépigénye akkora lenne, h a paksi atomerő mű kéne a működtetéséhez
sysnrt
6 | sysnrt 2008.04.23. 20:22
A CivIV egyik modjában (Rhy'se and Fall of Civilization, asszem) van olyan funkció, hogy az MI a történelmi helyén alapítja a városokat, a civilizációk történelmi sorrendben pusztulnak stb. Szerintem nagyot dob a játékon, mindenképpen próbáld ki.
Razor03
7 | Razor03 2008.04.23. 20:32
Sok okosat nem tudok hozzáfűzni, de el kell hogy mondjam: klassz és érdekes a bejegyzés, csak így tovább ;):)!

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.