Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Nicolas19 blogja

Geopolitikai szappanopera - WTF?!

Nicolas19 | 2008.07.18. 11:08 | kategória: elgondolkodtató játékok | 1 hozzászólás

Supreme Ruler 2020


Egy korábbi bejegyzésemben már keseregtem egy sort az összetett geopolitikai szimulátorok piacán fellelhető űrről, s egyben abbéli reményemnek is hangot adtam, hogy a Supreme Ruler 2020 által az betöltésre kerül. Így történt? A válasz, játékleírásról lévén szó, kissé talányos: MÉG nem.

Felvetődhet az a kérdés is, hogy miért csak most kerül elő ez a játék, amikor már usque egy hónapja megjelent. Erre több válasz is érkezik: az egyik, hogy kicsiny hazánkban még mindig nem kapható dobozos verzió – ám a GamersGate-ről már letölthető, egészen pofátlanul megkülönböztető 40$ vagy 40€-s áron, melyek közűl ránk természetesen az euro vonatkozik.

A másik ok sokkal súlyosabb, és ez lesz az, ami sajnos az egész élményt meghatározza, nevezetesen, hogy a játék még mindig nincs kész. Nem tudom, hogy a Paradox által szárnyai alá vett Battlegoat stúdió piackutatói szimplán részegek voltak, vagy csak elcserélték a jelentéseket, de ha szerintük ekkora átfedés van a geopolitikai szimulátorok és a szappanoperák rajongótábora között, akkor akár a kör négyszögesítésével is meg lehetne bízni őket, mert kreativitásból nincs hiány. Az egyszeri játékos már akkor elkezdhetett gyanakodni, amikor a játék megjelenése előtt adták ki az első patchet – pontosabban az amerikai elérhetőség után, de az európai előtt, így mi már az elvileg javított verziót tölthettük le.

Azonban a javítás ellenére olyan borzalmas hibák maradtak a játékban, hogy el sem tudok képzelni, mi értelme volt egyáltalán kiadni azt a patchet. Kedvencem az a bug, amikor a játék betöltése nyomán egyes államok úgymond „megbuknak” (region falls), és beleolvadnak a szomszédaikba... vagy éppen nem szomszédaikba. Így történhetett meg, hogy egyszer csak Kanada, Kuba és Mexikó az USA része lett, majd hirtelen Kanada újraéledt, megörökölte az egész korábbi USÁt, és Kuba átkerült Spanyolországhoz (akkor éppen hozzám), Mexikó meg Guatemalához; majd pedig Kanada is elbukott, és az egyész Észak Amerikai Birodalom Guatemalához kerül, kivéve Alaszkát, ahová a fagyoskodó hispánok voltak kénytelenek felhúzódni, mert a Kanári szigetek olyan snassz hely. Szörnyű.

A hétvégén adták ki a második javítást, ami már legalább ezt orvosolja, viszont még mindig maradt hiba rendesen. Viszont már játszható, és élvezhető a játék, ezért is a ragadtam most tollat, mert hiába a sok frusztráció, megéri.


Szóval, mit is kell csinálnunk Szuprém Rúlerként? Megmondom nektek: amit csak akarunk. A játékban annyi lehetőség van, és annyifelé vezethetjük kicsiny államunkat, hogy elsőre tényleg csak a tátogásra futja. Kezdetnek természetesen ott van a felvirágoztatandó nemzetünk kiválasztása, ahol teljesek a lehetőségeink, ugyanis a Föld bármely államát vezethetjük. Sőt, még annál is többet, mert a „Shattered World” nevű, futurisztikus scenarioban a felbomlott szuperállamok részeit is (Kaliforniát, Texast, stb; vagy éppen Bajorországot, Katalóniát...értitek). A kezelőfelület meglehetősen egyszerű, kabinetenként választhatunk az ügyes-bajos teendők közűl. Építkezés, fejlesztés, költségvetés, termelés, külpolitika, és természtesen hadsereg. Itt érdemes megemléíteni, hogy szerencsés fejlesztés az előző rész óta a titkosszolgálatok bevezetése, különböző feladatokat adhatunk kémeinknek, felderítő műholdakat lőhetünk fel, továbbá akár rakétavédelmi rendszert is telepíthetünk, ha bírja a pénztárcánk.

Ez így leírva természetesen rengeteg teendőnek tűnik. Nem akarok senkit sem megtéveszteni, a játék nagyon összetett. Ám, hogy mégse süllyedjünk el a teendők örvényében, a fejlesztők két segítséget is beépítettek.

Az első az úgynevezett „Super Sandbox” mód, ami lényegében a teljes testreszabhatóságnak felel meg, azaz különböző nehézségi fokozatokat adhatunk meg a játék katonai, gazdasági,és diplomáciai részéhez, attól függően, hogy mivel szeretnénk jobban törődni, vagy mi az, ami inkább érdekel. Ez persze nem mindig működik tökéletesen, mert míg például a gazdaságnál érezhető a nehezedés, úgy a diplomáciánál még magasabb nehézségi fokozaton is lehet sikeres „30.000 dollárárt 50.000 dollár” üzleteket kötni a szövetségeseinkkel, ami tulajdonképpen egy cheat.

A második szintén nagyon hasznos, ez pedig az intelligens miniszterek megjelenése. Miden kabinetnek van egy vezetője, akit sajnos nem mi választunk ki, de legalább robotszerűen engedelmeskedik minden óhajunknak. Megadhatjuk neki a kívánt fő csapásirányt (pl. GPD növelése, titkolt hadseregépítés, atomfegyver kifejlesztése, stb) és ő legjobb tudása szerint igyekszik elérni azt, rengeteg mikromenedzseléstől kímélve meg a játékost. A legjobb tudását tényleg szó szerint kell érteni, ugyanis igen okosak lettek a fiúk-lányok. Azt hiszem, a Strategy Informerben kesegett azon a cikkíró, hogy itt tulajdonképpen szükség sincs a játékosra, ha megadjuk a minisztereinknek, hogy mit szeretnénk látni, majd elmegyünk vacsorázni, vissztérttünkkor egy tökéletesen működő állam tárul majd a szemünk elé. Bizony, a miniszterek mindenre képesek, gazdaság rendbetételétől kezdve a hadseregirányításig, gyakran jobban, mint maga a játékos. A mesterséges intelligencia itt nagyon szépen teljesít, ám ellenfeleinknél már korántsem ilyen rózsás a helyzet. Katonáit a lehető leglogikátlanabbul vezeti (beerődít valami vidéki porfészket és szabadon hagyja a határait), gazdaságilag pedig pofátlanul csal – fél év alatt megszabadul a teljes román államadósságtól...

Azonban, ha rendbehoztuk országunk gazdaságát, meghódítottuk a kívánt területeket, elénk ugrik valami egészen meglepő egy ilyen potenciálú játéktól: az unalom. Egész egyszerűen nem történik semmi. Nincsenek se előre kódolt, se véletlenszerű események, a többi országgal való kapcsolat pusztán gazdasági (a szövetségnek semmi értelme, ugyanis minden represszália nélkül fel lehet rúgni), hadat pedig csak akkor üzennek nekünk, ha 100%-os a casus bellijük velünk szemben, amit előre látunk. Egy egészen sajátos szisztéma szerint az éppen aktuális legnagyobb hadipotenciálú államot az egész világ elkezdi egyre jobban gyűlölni, majd hadat üzen neki. Mivel ez minden játék elején az Egyesült Államok, usque fél év után a Föld MINDEN állama (igen, még Etiópia is) megtámadja őket, békét pedig sosem kötnek, tehát általános tendencia az, hogy mindenki hadban áll, csak a játékos nem. Mondanom sem kell, hogy ezen kívül lehetetlen casus bellit szerezni, tehát ha nem az USA (vagy éppen aktuális nagyhatalom) ellen akarunk háborút indítani, azonnal kiesünk a pikszisből. Ide kapcsolódik egy elvileg hasznos „jófiúság-mérő”, az ENSZ vélemény is. Ám a gyakorlatban ez annyit jelent, hogy ha nem háborúzunk, és jóban vagyunk szomszédainkkal, időről-időre óriási nyersanyag-segélyeket kapunk; ha pedig agresszorkodunk, akkor kirúgnak minket, mindenki hadat üzen nekünk, és mivel kiengesztelni nem lehet az ENSZt, folytatótik a teljes anarchia.

Állítólag az elkövetkezendő patchekben már lesznek események is... mondom, Rosalinda ehhez képest egyszeri mozidélután.


Igazából két olyan pont van, amit tényleg nagyon jól megvalósítottak a fejlesztők. Az egyik a kutatás-fejlesztés. Építhetünk kutató-központokat, ez határozza meg, hogy hány fejlesztést folytathatunk párhuzamosan, ezek pedig folyamatosan növelik a technológiai szintünket. Bizonyos találmányok csak adott technológiai szinttől érhetőek el, így pl. nem építhetünk azonnal atombombát Albániával. Viszont minden fejlesztésről megvan a véleménye mind a világnak, mint a lakosságnak. Az emberi klónozást mindenki utálja, akárcsak a kémiai fegyvereket, de vannak pozitív fejlesztések is, sőt, olyanok is, amelyekről más és más a véleménye a két csoportnak. S hogy miért érdekel minket a népünk véleménye (tényleg: miért is kéne, hogy érdekeljen?;))? Mert amennyiben – elvileg – demokratikus az államformánk, bizony négyévente választásokat kell nyernünk ahhoz hogy hatalomban maradhassunk. Ám egyfelől ez könnyen elérhető, teljesítményünktől függetlenül egy kis adócsökkentgetéssel, nyugdíjemeléssel mindig biztos befutók lehetünk (kis magyar valóság, sa-la-la...); másfelől, amennyiben vesztenénk, még mindig jöhet a katonai diktatúra.

A másik a gazdaság. Nagyon valósághű, piacot szimuláló modellt sikerült alkotni. Folyamatosan kúszik fölfelé az olaj ára, ha egy nyersanyagból túlkínálat van, egyre kevésbé éri meg exportálni, stb. Teljesen zárt a rendszer, tehát elvileg csak olyan nyersanyagokat tudunk beszerezni, amit valaki más már megtermelt. Persze ezt nagyon nehéz ellenőrizni, de hajlok rá, hogy higgyek a fejlesztőknek, ugyanis tényleg rendkívül érdekes és nagy kihívást jelent a piacon való manőverezés, főleg közgazdasági érdeklődésű játékosoknak. Csillagos ötös. Hasonló a népességmozgás is, az emberek folyamatosan vándorolnak a kis GDP-jű országokból a fejlettebbekbe, a munkanélüliségből a munkahelyekre, és így tovább. Ám mégis kicsit a játékélmény ellen megy az egész. Egy dolog az, hogy pár év alatt bármely ország gazdaságát rendbe lehet hozni. Ugyanakkor, ha túl gyorsan fejlesztünk, akkor repülőrajtot vesz az infláció, és a GDP (ez mondjuk a valóságban is így van), így mindennek óriásira nőnek a költségei, tehát bekövetkezik az elkerülhetetlen recesszió. Megoldás: lassú, folyamatos fejlesztés. Ollé, eddig nagyon jó. Azonban a játék üteme annyira lassú (egy nap kb 20 másodperc...), hogy lehetetlen kivárni, még ha mellette mást csinálunk, akkor is rettenetesen vontatott. A fejlesztők szerint a leggyorsabb fokozat a játékos gépének maximális teljesítménye szerint pörgeti a játékot, és ez igaz is, a Supreme Ruler 2020 rendesen megizzasztja a procikat, de a fórumokat végigjárva látható, hogy még a négymagos csodák tulajdonosainak is rettenetesen lassan vánszorog az idő, a tényleg alacsony minimum-követelmények ellenére.

Ha már itt tartunk, mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a fejlesztők fóruma (www.bgforums.com) nagyon informatív, ugyanis a játék fő programózió is állandóan részt vesznek rajta, segítenek, stb. Igaz, az utóbbi időben, a csalódott vélemények hatására ez átment inkább szerecsenmosdatásba... tényleg nem kellett volna még kiadni a játékot.


Mit is mondhatnék a végén? A rengeteg kesergés ellenére mindenkinek ajánlom a Supreme Ruler 2020-at. Néha vontatott, néha frusztráló, de ha egyszer belejön az ember, lehetetlen abbahagyni, mert tényleg annyi érdekesség, annyi lehetőség van benne. Ez a baj ezekkel a játékokkal: szinte lehetetlen tökéletesen megvalósítani őket, mindig maradnak elvarratlan szálak, és a millió fejleszthető pont miatt úgy érezzük, hiányos játékkal játszunk, holott az már így is többet nyújt, mint bármelyik elődje. S ha tényleg folytatják a fejlesztést a különböző updatekkel, akkor talán pár hónap múlva igazi gyöngyszemet köszönthetünk majd.

Hozzászólások

cygary
1 | cygary 2008.07.18. 13:29
Őszintén, jók ezek a játékbemutatók. Főleg hogy olyan műfajról írsz amit személyesen ugyan nem nagyon szeretek, de így elolvasva egész élvezhetően hangzik!

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.