Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Playbahnosh blogja

Starship Racer?!? (filmkritika)

Playbahnosh | 2008.09.03. 12:18 | kategória: MovieZ | 0 hozzászólás

Avagy Starship Troopers 3 és Speed Racer. Egy újabb filmes szösszenet, Playbahnosh style :)

Starship Troopers 3

A bődületesen sz@r második rész után kicsit félve ültem le megnézni ezt a filmet. Az első rész nekem nagyon is tetszett minden álpropagandás, kifigurázó humorával együtt. Egy egyedi film volt a sorozat-sci-fik között akkoriban, tényleges mondanivalóval. A Starship Troopers első részét sokféleképpen lehetett élvezni: az akciókedvelőknek tele volt fröcsögő vérrel, pörgő harcokkal és bogarakkal, az értelmesebbjének volt tálalva egy jó sztori hihető karakterekkel és fordulatokkal, a művészlelkeknek és filozófusoknak pedig ott volt a rejtett mondanivaló, a háború és a "rendszer" kicsúfolása. A második rész ezzel szemben egy szánalmas szenny lett, tele baromságokkal. Mostanra sikerül kiheverni a sokkot.
Would you like to know more?
Mikor megjelent a képernyőn a jól ismert Federal Network logó, kellemes emlékképek öntöttek, de csakhamar áradó f@stenger lett belőle. Sajnos. Az első pár ígéretes képkocka után néhány eléggé erőltetett jelenet jött. A megszokott propagandaszöveg, de mégis valahogy kellemetlenül ócska (új szuperfegyver: az ásó). Amikor megjelent a színen az éneklő sky-marshall, ott feladtam minden reményt. Még 3 percet sem néztem meg a filmből, de már elegem lett belőle. Ehh, hát ha már elkezdtem nézni...
Would you like to frown more?
Mikor megjelent a képben Rico, új remény csillant a horizonton. A szokásos stílusában osztotta a népet, jöttek a poénok és a beszólások, csakhamar a bogarak is nekiláttak szerepelni, ami abból állt, hogy a szokásos módon elkezdtek ömleni a bátor katonák nyakába. Aztán jött a futás meg a sikítás, végre valami akció. Már kezdtem volna örülni, de a hirig közepébe becsöppent kedvenc énekes sky-marshallunk is, aki leginkább úgy járult hozzá a győzelemhez, hogy céltalanul ténfergett a harcmezőn, hülyeségeket beszélt aztán elájult. Mondanom sem kell, hogy a bogarak nyertek, hőseink pedig menekülőre fogták. A hajójukat találat érte és persze annak rendje és módja szerint lezuhantak egy bogaraktól hemzsegő bolygóra, ahonnan megint ki kell szabadítani őket.
Would you like to puke more?
Ami ezután jött az én sem értem igazán. Ténfergés a sivatagban, bigott vallásos maszlag, árulás, intrika meg minden ilyesmi. Őszintén szólva totál elvesztettem az érdeklődésemet, már csak azért néztem végig mert túljutottam felén és már kíváncsi voltam a végére. Lényeg a lényeg, hőseink a megbolondult sky-marshallal pont egy olyan bolygón értek földet...ami nem is teljesen bolygó...hanem egy bogár. Egy bogár-bolygó, vagyis bolygó-bogár...vagy mi a frász. Áh, mindegy, a végén cafatokra robbantják a bolygarat, mindenki heppi, Dö End. Unalmas, érthetetlen, még sablonosnak sem nevezhető történet, pocsék animációk, nyomorúságos szereplőbrigád. Volt benne néhány jó poén, de nem számottevő. Nem is tudom mire számítottam a kettő után, de azt biztos nem kaptam meg. Maradjon mindenki az első résznél, a többit pedig meg ne nézzétek, mert elrontja az élményt. Komolyan. Nem is vagyok hajlandó több szót áldozni erre.

Értékelés: 2/10



Speed Racer

Volt szerencsém ezt a filmet a fentebb említett hulladékkal egy napon megnézni, így érthető okokból elég szkeptikusan pakoltam a DVD-t a meghajtóba. Ennél már rosszabb nem lehet, ugye. Viszont most kellemesen kellett csalódnom. Nagyon is.
A Wachowski-testvérek legújabb agymenése, amiben egy 60-as évekbeli animét dolgoznak fel. Speed Racer, a Racer család középső tagja, már pólyás korától kezdve autóversenyzőnek készült, ami egy versenyző családban szinte alapfeltétel. A fater Pops Speed, és a bátyó Rex Speed is versenyzők voltak, így ez is öröklődik. Viszont egy tragikus balesetben Rex megboldogul és ezt nehezen heverik ki Racer-ék. Az ifjú Speed azonban a fejébe veszi, hogy bátyja nyomdokaiba lép, és megnyeri a Grand Prix-t. Ebbe viszont beleszól egy igen befolyásos szponzor, a maffia, egy titkos ügynökség és néhány igen gonosz versenyző is. Az egész estés, élőszereplős anime egy alternatív jelent/jövőt tár elénk, ahol a Forma 1 helyett egy jövőbeli Need For Speed-szerű verseny van a központban. Ultrabrutális, agyontuningolt verdák, gravitációt meghazudtoló pályák, észveszejtő sebesség és neonfény minden mennyiségben. Ennyivel talán össze is lehetne foglalni a film lényegét, viszont ebben sokkal több van ennél. Wachowskiék vették a régi animét, csaptak hozzá egy egész jó sztorit majd hozzáadták a saját kis adalékukat, amiből egy igen fasza film kerekedett. Aki elég öreg ahhoz, hogy emlékezzen a 68-as sorozatra, az rengeteg ismerős jelentet fog találni a filmben. A Mach 5, Speed versenyautója, Trixie a barátnője, Racer-X a rejtélyes vetélytárs, de még az idegesítő kisöcsit és a majmát is belerakták a filmbe. Aki viszont nem látta, annak is van itt néznivaló. Kétségtelenül a versenyek a leglátványosabb részei a filmnek. Pörgő, észveszejtő tempójú neonparádé. A Flúgos Futam és az NFS keveréke az egész. Az, hogy a kocsik ugrani tudnak, alap. Viszont egyik-másik verda mocskos trükkökkel is fel van szerelve: Kerékdaráló tárcsa, buzogány, gépfegyver, méhkas-katapult, olajkieresztő, szöges gumi...stb. A szabályokat külsős szemmel elég nehéz megérteni, de őszintén szólva sztem nem is érdekel senkit. Olyan baromira látványosak és izgalmasak a versenyek, annyira brutális és hihetetlen manővereket művelnek azokkal az autókkal, hogy amikor az ember a versenyt nézni, minden más érdektelenné válik. Fantasztikus. A versenyek kívüli történet sem lett annyira rossz, mint páran állítják, vannak csavarok és érdekes jelenetek itt is. Arra jók amire tervezték őket: két verseny között kifújhatjuk magunkat...egy kis izmos bunyóval és feszült drámával. Drog. Vizuális drog ez a film. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szivárványszínben parádézó képi világ, a 70-es évekre jellemző batikolt fényeffektek és az a mennyiségű pörgő akció amit lassító-cigi nélkül alig lehet követni. Az utolsó versenybe aztán mindent beleadtak a testvérek, olyan szinten állat lett, hogy szó szerint végigvigyorogtam az egészet :D Lehet, hogy csak rám hat ennyire pozitívan a film, de ez a pszihedelikus, agyzsibbasztó színrobbanás akkoris tetszik. Lehet, hogy belül hippi vagyok :D Go, Speed, GO!

Néhány törvényszerűség a filmből:

A jövőben...
...mindig kék az ég. Vagy narancssárga, esetleg rózsaszín.
...ha erősen koncentrálsz a lerobbant autódra, előbb-utóbb megmondja hogyan indítsd be.
...a versenypályák úgy néznek ki, mint egy elcseszett hullámvasút.
...ha nem ugrál az autód, veszteni fogsz.
...nem lehet matt színű tapétát kapni.

Komment

Az egész filmet leforgathatták volna a klotyómban, csak zöldre kéne festeni a falakat. Szinte egy valódi díszlet sincs a filmben, de ez a lényeg. Ez egy anime, élő szereplőkkel. Egy vizuális orgazmus CGI-re lefordítva. A sajtóban és a mozikban sajnos pocsékul szerepelt a film. Rettentően vegyes és sarkos kritikák születtek a Speed Racerrel kapcsolatban. Az ember vagy imádja, vagy sugárban okádik tőle. A készítők elmondása alapján a gyerekeket célozták meg közönségnek, ami azért érezhető néhány helyen a filmben, főleg a rikító színek miatt. DE! Szöges ellentétben áll az összes gyerekfilmmel amit eddig láttam. Nincsenek elnagyolt és túljátszott baromságok, van rendes történet, és az egész film valahogy azt az érzetet kelti, hogy ez nem igazi gyerekfilm. Aki képes elvonatkoztatni úgy nagy általánosságban, és elfogadni ezt a filmet annak ami, az nagyon jól fog szórakozni. Aki megpróbál benne értelmet keresni és lehozni a földre a Speed Racer-t, az nézzen inkább mást. Ezt a filmet élvezni kell és nem megérteni.

Értékelés: 9/10

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.