Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

powerhouse blogja

Elmélkedés.

powerhouse | 2008.12.02. 20:35 | kategória: ezmegaz | 13 hozzászólás


Biztonság és bizonytalanság A 21. században.

Ez lenne a témája annak a 2-3 A4-es oldalnyi fogalmazványnak, amit péntekig kéne beadnom. Hál' Istennek etikára kell, ami valljuk be, nem a legfontosabb tantárgyak egyike, ráadásul bennfentes információk szerint nem élet s halál kérdése a beadási határidő betartása, az ember mégsem játszik szívesen a jegyeivel. A gond az, hogy a héten az említett elkészítendő munkán kívül vár rám egy irodalom és egy történelem témazáró is, pihenésnek meg marad péntekre egy felsőfokú angol ECL nyelvvizsga. Hurrá!

No, térjünk akkor a tárgyra. Biztonság és bizonytalanság a 21. században. Tipikusan olyan cím, amire először azt mondja az ember fia, hogy "Hja, ez olyannyira tág megfogalmazás, hogy biztos összerizsázom majd!", aztán amikor papírra kéne vetni a nagy értekezést (mert bizony kézzel kell írni, tollal papírra), akkor a hirtelen csak kapkodja a fejét a bőség zavarában. Át kéne gondolni a témát, különben hihetetlen nagy kavarodás lesz belőle.

Biztonság. Kié, mié? Gondolom az enyém, elvileg itt az én gondolataimra kíváncsi a tanárúr, és ki vagyok én, hogy mások biztonságáról írjak? De akkor is, miféle biztonság? Pénzügyi? Ugyan, hiszen még rengeteg víz lefolyik a Dunán mire önálló keresetem lesz. Lelki? Nem siránkozásra találták ki ezt, vagyis én ezt gondolom. Személyes biztonság netán? Ugyan, mitől félnék? Nincsenek ellenségeim.

Én személy szerint érettségin innen nem tudok és nem is akarok találgatni, hogy mennyire leszek biztonságban esetleg bizonytalanságban a gimnázium elvégzése után. Most ugyan tombol a gazdasági világválság, és nagyon úgy fest, hogy még a java csak most éri el kis hazánkat. Nem tudni, kik válnak majd hajléktalanná, hogy befolyásolja majd ez a közéletet és egyszersmind a politikát is, amit remélek, hogy a szélsőségek nem fognak felerősödni. Történelmi ismereteim kiábrándítóan hiányosak, és ez hatványozottan igaz az 1900-1945 között Magyarországon történtekre, valamint hazánk külpolitikáját befolyásoló eseményekre. Mégis szilárd meggyőződésem, hogy egy rosszul kezelt gazdasági válság, mely során nagy tömegek válnak munkanélkülivé, kiváló táptalaja a szélsőségek megerősödésének. Jelenleg ezt tartom a legnagyobb bizonytalansági faktornak, bár én lennék a legboldogabb, ha berobogna és lehordana tájékozatlan hülyegyereknek néhány idősebb s bölcsebb fórumozó.

Most nézem csak, hogy tanácstalanságom mégsem volt annyira vészes mint gondoltam. Evés közben jön meg az étvágy- szokták mondani. Rám ez inkább úgy lenne igaz, hogy írás közben jön meg az ihlet. Nagy hibám viszont ebből a viszonylagos kapkodásból következik: ha végeztem, a nyilvánvaló (tehát a FireFox által aláhúzott) hibák kijavításán kívül nem nagyon szoktam ellenőrizni a szöveget.

Térjünk vissza a már megkezdett témához. Arról már írtam, hogy mit tartok társadalmi vagy országos (szerintem mindegy, melyik szót használom) szintű problémának. Személyes bizonytalanság is van bennem, ez pedig nem más, mint a továbbtanulás. Lövésem sincs egyelőre, hogy merre induljak, merre menjek, mit tanuljak. Szerencsére elmondhatom magamról, hogy van eszem, ráadásul egy országos szinten is kiemelkedő gimnáziumba járok, de a szorgalom az bizony nem erényem. Ez talán két okból fakad: az egyik mindenképpen az, hogy eddig könnyen vettem az akadályokat, legyen az témazáró vagy nyelvvizsga, gyakorlatilag minimális tanulás mellet sikerült hoznom a szintet, de mostanában egyre komolyabb akadályokba ütköztem, és önteltségem miatt bizony csúfos kudarcot vallottam. A másik probléma, és ez az igazán nagy, hogy nem tudom, hogy merre megyek, hová visz az út, amit annak idején megkezdtem. Így például nehezen tudom magam rávenni arra, hogy olyat tanuljak, amire később nem lesz szükségem. És hogy miért nem tudok dönteni? Mert nem vagyok biztos abban, hogy tudásom (tehetségem és szorgalmam mire lesz elég. Csak az egyik nem elég a sikerhez, maximum egy darabig, de aztán egy idő után nem tudok majd feljebb lépni. Magyarán nem ismerem képességeim határát, és nem akarok bukott seregként elkullogni egy egyetemről több tucat bukás után.

Utolsó módosítás: 2010.03.19. 20:43

Hozzászólások

Barthezz
1 | Barthezz 2008.12.02. 22:10
*első (csak hogy a te stílusoddal kezdjek kommentelni :-P )

(Rövid megjegyzés: Ezt az írást amúgy simán beadhatnád etikára, bár nem teljesen a címről szól, de tökéletesen megvan benne indokolva, hogy miért nem csak arról írtál. Én 5-öst adnék rá.)

De nem is ezért kommentelek legfőképp, hanem hogy kicsit bíztassalak téged. Ugyanis egy kicsit a gyerekkori önmagamra ismerek az írásodban. Miért is? Szintén egy nagyhírű gimnáziumba jártam, ahol nem titkolom, nekem is elég jól ment a tanulás, miközben harmad-, negyedannyit nem tanultam, mint sokan mások. Eleinte szorgalmas voltam, de aztán negyedik év végére ez a szorgalom kezdett alább hagyni, egyetemi éveim végére pedig maximálisan ki is veszett belőlem. A majdnem kitűnő bizonyítványt azonban így is minden középiskolai év végén hoztam (tudom, ego mode rulez, de nem tudom máshogy ezt leírni). 11-es koromban már én is a felsőfokú nyelvvizsgámra készültem, ami elsőre sikerült is, s szinte minden akadályt elsőre vettem.
Mégis paráztam a jövőtől, mégis bizonytalan voltam magamban, s szinte biztosra vettem, hogy az egyetemi óriási tananyagot nem fogom tudni megtanulni, s képtelen leszek az egyetem elvégzésére. Nem éreztem elég szorgalmasnak, elég kitartónak, elég eszesnek magam hozzá. Pedig minden ismerősöm bíztatott, hogy a képességeimmel teljesen felesleges aggódnom.

Lám, most itt vagyok a diploma küszöbén, az 5 évet félévente 3,8 és 4,6 közötti átlagokkal csináltam végig, úgy, hogy az 5 év során összesen 1 db UV-m volt. Angol szakmai nyelvvizsga is elsőre sikerült, pedig iszonyatosan paráztam tőle.

De vehetném akár a munkát is példaként. El nem tudtam képzelni korábban, egy munka követelményeinek hogy felelnék meg, meg hogy egyáltalán hogyan fogok a mai világban elhelyezkedni, s lám, 5 hónapja már dolgozom és elég gördülékenyen beletanultam mindenbe.

Igazuk lett tehát ismerőseimnek, szüleimnek, akik végig azt mondták: nincs miért aggódnom a jövőmet illetően, ugyanis minden menni fog a maga idejében, s amikor már benne van a levesben az ember, közel sem olyan rémisztőek a dolgok, mint amilyennek előzetesen tűnnek. S valóban, viszonylag kis erőfeszítéssel elvégeztem az egyetemet, 1 hónapon belül találtam állást és könnyen belerázódtam a munkába is. Utólag visszagondolva tényleg egyszer sem kellett megszakadnom, s igen sokaknak jóval több kitartásra és tanulásra van ehhez szüksége.

Bocsi, hogy kicsit ego-centrikus lett az irományom. Abszolút nem vagyok elszállva magamtól, a történetemet az én példámon keresztül biztatásul szántam neked, nyugodtan vegyél egy kicsit több önbizalmat magadnak, amilyennek megismertelek, az alapján azt mondom, hogy nem lesz neked sem komoly gondod szinte semmivel. A képesség és a kitartás megvan benned, amit jól tükröz az is, hogy te is karatézol, ami pedig a legkitartóbb és legfegyelmezettebb emberek sportja.

Tudom, hogy ezek után is még minden bizonnyal azt fogod mondani, hogy "ááá nekem nem fog így menni, joggal aggódom a jövőmet illetően", de azt is tudom, hogy 7-8 év múlva majd összekacsinthatunk ezt az írásomat illetően, hiszen akkor már te is ugyanezeket fogod elmondani utólag ezen akadályokról, mint amiket én most ;-)

Sok sikert hát az élethez és a mostani legközelebbi kihívásodhoz, a nyelvvizsgához, s hidd el, sikeresen venni fogod az akadályokat! ;-)
2 | ShuleyvA 2008.12.03. 10:24
Én mind a mai napig parázom a jövőtől hiába van 4 bizonyítványom meg 7 vezetői engedélyem stb., ha ilyen nehéz világban élünk.

Azért nem rossz eljátszadozni a gondolattal, hogy vajon mi lesz ezután, bár amég tanulsz és tanulni is fogsz még, véleményem szerint alaptalan a kétség. Ám igen, még bármi előfordulhat ami kenterbe vághatja a terveinket, de hát az élet már csak ilyen, ritka kivételeket képez, noha egy frappáns mondás szerint meg kell tanulni a szar fölött lebegni. Ezt a szart viszont nem mások lapátolták alánk, mint azok a bizonyos magasból, éles szemmel figyelő vezetőink, akik azon filozofálnak, mit tudnának rólunk még lelopni. Hogy ne csak dobálozzak a szavakkal, olvassuk csak át az örökösödési adó bekezdését például.

Kihívás mindeg volt mindig van és mindig lesz. Nagyon ritka az olyan ember, aki félvárról veszi az akadályokat, de ott valószínűleg nem kevés múnició áll rendelkezésre a péntárcából. Nem mintha a pénz mindent megoldana, de nagyvonalúan azt kell mondjam, hogy de (főleg napjainkban? Pfff).

A másik véglet pedig az, hogy ha bámilyen végzettséggel is bírsz, ismeretség híján nagyon kevés az olyan hely, ahová fel is fognak venni, mondván "ő egy jól képzett ember, szükségünk van rá". Ez inkább külföldön jellemzőbb (jó, vannak kivételek), nálunk ez a rendszer elég gázos. Meg aztán csak szét kell nézni körülöttünk és láthatjuk, minek a részévé fogunk válni, ha belépünk a nagybetűs életbe, melyet mi, mint egy beteg szivet táplálva fogunk áramlani a - lassan teljesen elkurvult - társadalom érhálózatában.
Barthezz
3 | Barthezz 2008.12.03. 10:55
Utolsó bekezdésedet megcáfolnám: Tavasz végén, nyár elején álltam neki állást keresni mindenféle protekció nélkül úgy, hogy még a diplomám sem volt meg. 4 helyen ajánlottak fel így is állást, mind a 4 igen hangzatos volt. Végül ezt a helyet választottam, ahol most vagyok és nem bántam meg. Ez természetesen Budapestre igaz, vidékre nem, ott valóban nem a legegyszerűbb elhelyezkedni. De gondolom powerhouse is a fővárosban gondolkodik hosszútávon.

Szóval az ismeretség természetesen - mint az élet báreley területén - sokat dob az esélyeken, de anélkül is lazán el lehet helyezkedni a fővárosban 1-2 hónap alatt: A lényeg, hogy jól tudd eladni magadat az állásinterjún, nah meg persze nem árt egy Corvinus, BME, vagy ELTE folyamatban lévő tanulmány / diploma sem. Ennyi a titok.
4 | Playbahnosh 2008.12.03. 12:50
Vicces dolog, hogy a nagy gazdasági világválságot hoztad fel. Nem egy embertől hallottam, hogy "gazdasági világválság van? Érdekes, itthon nem érezni...", nos, hogy ez most mennyire gáz kis országunkra nézve, azt mindenki döntse el maga.

Amúgy Barthezzhez hasonlóan én is nagyjából magamra ismertem az írásban, bár azóta már sokat változott a világnézetem. Anno én is iszonyatosan paráztam, hogy ha kikerülök a Nagyvilágba, akkor hogy fogom megállni a helyem, egyeltalán milyen egyetemre, hova, miért...wááá. Aztán valami csoda folytán olyan érettségit csináltam, hogy az ország bármelyik egyetemére kérdezés nélkül felvettek volna. Érdekes érzés volt, hogy nem aggódni kell, hogy egyeltalán felvesznek, hanem még én dönthetem el, hogy a BME-re, az ELTE-re vagy hova akarok menni. Végülis Veszprémben kötöttem ki, de nem bántam meg...még.

Ugyanez volt a munkával is. Előző félévben kényszerszüneten voltam az egyetemről és dolgoznom kellett. Hát diploma nélkül, egy szem érettségivel (+nyelvvizsgák) munkát keresni vidéken...hát azt nem kívánom senkinek. Végülis lett állásom, 4 műszak, folyamatos hajtás, debugolás, szerelés és rohangálás ezerrel. Mit nem mondjak, értékes tapasztalat, hogy papírok nélkül mire "alkalmas" az ember, és mennyire kell keményen melózni, ha ott lóg a fejed fölött, hogy 20-an várnak arra, hogy elcsessz valamit és jöhessenek a helyedre. Biztoság...heh, relatív fogalom, főleg itthon.
5 | ShuleyvA 2008.12.03. 13:21
Nem tudom miért veritek ennyire nagy dobra a diplomát. Holott ma az sem ér sok mindent. Nem egy példám van, mondok egyet:
Nővérem ismerősének mérnöki diplomája van, de sajnos nem tudott elhelyezkedni, így kénytelen ételkihordóként dolgozni. Hozzáteszem, egy ízig-vérig a szakmályát ismerő, szerető emberről van szó. Na, hol van a diploma előnye, melyet annyire vérteztek?

Igaz, nekem nincs diplomám, az érettségim sem lett kitűnő, azonban kapcsolatok révén engem is felvennének szó nélkül. Lehet nagyképűen hangzik, nem annak szántam. Csak kicsit frusztráló ez a burkolt "ha van diplomád nyert ügyed van" dolog.

Meg igazából az a helyzet, hogy tényleg mindenki azon munkálkodik, hogy ne kelljen megszakadnia, de jól keressen. Én is, mint sokan mások elüldögelnék egy komfortos irodában, hogy aztán eltegyem a szép summámat. Nem célzás vagy szókiforgatásból mondtam, hanem azért, mert ennek a mai napig is az a következménye, hogy a fiatalok húznak ki külföldre melózni, mert jobban megbecsülik őket a diplomájukkal. Itthon meg marad a... tudjátok, akiket a maradék nép etet.
Barthezz
6 | Barthezz 2008.12.03. 14:07
Kevesen vannak olyan kiváltságos helyzetben, mint te, hoyg pusztán kapcsolatok révén be tudnak kerülni komoly diplomás helyekre. Nekem nincs ilyen kapcsolatrendszerem, így egyetlen esélyem a kitörésre a tanulás volt. És továbbra is cáfolnám, hogy a diploma egy kalap szart nem ér. A helyes megfogalmazás az, hogy szükséges, de nem elégséges feltétel a jó álláshoz. A legtöbb helyen ugyanis enélkül szóba se állnak az emberrel. Olyan, mint egy beugró kérdés a vizsgán. Lehetsz akármiylen jó, ha nincs meg a megfelelő papírod, dobják a kukába az önéletrajzodat. Aztán ha megvan ez a szükséges feltétel, utána lép érvéynbe, amit már korábban írtam, vagyis hogy hogyan tudod eladni magad. Ha magabiztos, talpraesett, céltudatos, tisztelettudó, intelligens ember látszatát kelted az interjún, nagy eséllyel fel vagy véve.

Illetve még annyit, hogy nyilván diploma és diploma között is van különbség. Egy Gábor Dénessel esélyed nincs egy BME-ssel szemben és ha Kodolányissal jössz, akkor is kiröhögnek. BGF is alulmarad a Corvinus-szal szemben és még sorolhatnám a példákat. Ez sajnos tény, de emiatt törekedni kell arra, hogy ne vmi csekmet fősulira jusson be az ember, mert az esetben tényleg csak egy db papírfecni az a diploma, s lehet többre megy vele, ha érettségi után nekiáll dolgozni. Ám ezesetben ne is számítson húdemagas fizetésekre és a szokásosnál magasabb színvonalú életre, ha csak 1. nincs piszok nagy szerencséje, 2. nem olyan típusú ember, aki a jég hátán is megél (a fórumról vallyt tudnám erre a 2. esetre tökéletes pédaként felhozni, ám akiben nincsenek meg ezek a tulajdonságok, az nem fog egy db érettségivel karriert csinálni).
powerhouse
7 | powerhouse 2008.12.03. 14:39
Amennyit én hallottam, a tuti recept az, hogy bekerülsz egy jó egyetemre, és még diploma előtt dolgozol akár éveket is.

Azért jó látni, hogy értelmes beszélgetés alakult ki. :)
Barthezz
8 | Barthezz 2008.12.03. 19:46
Hát én nem dolgoztam az 5 év alatt és így is összejött jó állás, de alá kell írnom, sokan elkezdenek már dolgozni egyetem alatt, s ők így általában már jó előre be is biztosítják magukat.

Amúgy most már ki ne töröld ezt a bejegyzést, ha már egyszer ennyi mindent fűztünk hozzá páran :-D
powerhouse
9 | powerhouse 2008.12.03. 21:14
Nyugi, most már biztos nem fogom törölni.
10 | ShuleyvA 2008.12.03. 23:45
Miért, csak nem törölni szoktad a kevés hsz -es bejegyzéseid? :-]
powerhouse
11 | powerhouse 2008.12.04. 08:41
Nem, idáig egyet se töröltem, egyszerűen csak nem tudtam, hogy milyen visszhangja lesz az irománynak. Mondhatni kísérlet volt.
12 | Playbahnosh 2008.12.05. 11:30
Megint igazat kell adjak Barthezz kollegának, a diploma KELL. Ha van papírod, az már nem biztosíték a jó állásra, most már az mindennek az alapja. Ha nincs, senki sem fog szóbaállni veled, kb. mint egy belépőjegy a munkaerőpiacra. Aztán természetesen még egyetemi éveid alatt szerezz 2-3 éves szakmai tapasztalatot, mert MINDEN ilyen álláshírdetésben benne van, hogy friss diplomásokat keresnek DE 2-3 év tapasztalattal. Hogy ezt hogy gondolják, nemtudom, de ez van. Külföldön is ez megy majdnem mindenhol, szétnéztem, szal nem vagyunk egyedül.

Háromféleképpen lehet állást találni itt Csürhisztánban: 1, vagy ismered a valakinek a valakijét 2, van diplomád, gyakorlatod, nyelvvizsgáid, szakvizsgáid, tanfolyamaid és kegyetlenül jól el tudod adni magad, vagy 3, mehetsz multikulti rabszolgának 4 műszakban éhenhalni

Ez megy, meg a bárányfelhők...
13 | *M* 2008.12.05. 11:48
... vagy van egy jó szakmád. Nincs mindenkinek diplomája és ez így van jól. Ki fogja megsütni a kenyered, megvarrni a göncödet, megépíteni a házad, etc., etc. Valószínű, hogy ledemagógozol, de nem fekete-fehér minden. :)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.