Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

powerhouse blogja

Két dolog

powerhouse | 2010.01.13. 16:05 | kategória: Vélemény | 8 hozzászólás

Ki mondta, hogy csak egy dologról szólhat egy bejegyzés? Először kis magyarázat, utána meg kis elmélkedés.

A blog nem haldoklik

Megbántam. Egy kicsit. De sikerült. Eleve azt terveztem, hogy végrehajtok előre eltervezetten, különös kegyetlenséggel egy amolyan társadalmi tesztet. Szociológia, hogy külföldiül mondjam. Elég volt a hatásvadász cím, és már dőltek a hozzászólások, egyszersmind megcáfolva az írásomat. Várható volt. Nem felvágásként mondom, tényleg a kísérleti szándék volt bennem, persze azt is fontosnak tartottam leszögezni, hogy aki itt fórumozik, az ne várjon sok kommentet.

De szerintem megérte. Egy szempontból biztosan: Pyro írta, hogy én (sem) próbálok kommentelni, vitába szállni mások írásaival. Telitalálat volt, mostantól próbálom magam kicsit aktivizálni, minél többet írni másoknak, az írás milyenségéről, vagy éppen magáról a témáról. Persze nem csak dicséretet, mert az kevés. Churchill óta tudjuk, hogy háborút nem lehet visszavonulásokkal megnyerni. Szerintem (néha fájó) kritika nélkül sem lehet fejlődni.

Újra talpon

Nagy közhely, de dolgokat akkor tanulunk meg igazán becsülni, ha elveszítjük. Egy napra, hétre, hónapokra, netán örökre. Sok minden lehet ilyen: szabadság, szerelem, látásunk, hallásunk, vagy éppen a járás képessége. Személyes és meglehetősen friss tapasztalatból tudom, hogy ez utóbbi mekkora ajándék. Egy ember 1-2 éves korára általában megtanul járni, utána meg már olyan magától értetődő dolognak számít, mint a pislogás, vagy éppen a légzés. És olyan fontossá is válik. Persze én két mankó segítségével tudtam mozogni, de még ez is igen távol áll a természetestől. Nem tudtam semmit se megfogni, csak ha elengedtem támaszaimat, de akkor meg járni nem tudtam. Persze még mindig ott volt az egy lábon ugrálás lehetősége, amivel előszeretettel éltem is, de például egy tál levessel elég bajos ugrálni. Vagy éppen egy pohár vízzel.

Kiszolgáltatottá váltam, még ha nem is annyira, mint egy fekvőbeteg. Soha se voltam még ilyen állapotban, furcsa volt, hogy ugráltatnom kellett másokat. Egy pohár vízért, a cipőmért, a ruhákért. Egyedül nem ment volna. Persze ilyenkor bekapcsol az ember büszkesége, meg amúgy sem szép dolog kihasználni a helyzetet, így aztán egyre több mindent próbáltam magam csinálni, de természetesen valamennyi segítség mindig kellett.

Három hétig, talán kicsit többet voltam ilyen állapotban, azóta szerencsére járógipszem van, ami még mindig távol áll a jótól, de már sokkal jobb, mint a mankó. Végre tudok a saját két lábamon, mindenféle segítség nélkül járni. És rohadt jó érzés! Persze táncolni, futni, focizni, és még sok mindent még mindig nem tehetek meg. De ez már fejlődés! Például én voltam a legaktívabb testnevelés órán. Persze azt tudni kell ehhez, hogy osztálytársaim nem éppen sztahanovista tornászok, tulajdonképpen egy lajhár napi mozgásszintjét is alulról súrolják.

Elkalandoztam. Le kéne zárni ezt a bejegyzést. Akkor talán jöjjön a konklúzió: Elég rossz dolog egy szalagszakadás, de mégis sokat tanulhat belőle az ember. Megbecsülni apró dolgokat, például milyen nagy dolog egyedül megmelegíteni egy tál levest! Vagy milyen mankóval járni, lépcsőzni? Milyen a kórházi a kaja (szar)? Nagyszerű dolgok ezek!

De ettől függetlenül azt kívánom, hogy Veletek sose történjen ilyen! =)

Hozzászólások

Pras
1 | Pras 2010.01.13. 16:22
...és milyen szar lesz az első pár percben, amikor lekerül a gipsz! ^^ És valóban, az ember mennyire rá bír ébredni egy-egy súlyosabbnak tűnő betegség, avagy baleset révén, hogy mennyi remek és becsülendő dolog, és segítőkész, szerető ember vesz körbe minket.
Csak aztán az ember hamar habituálódik, és "elfelejt" mindent, természetesenek kezdi venni, hogy egészséges, hogy neki ez, az, alanyi jogon jár...
"Apró" bejegyzésnek tűnik, de ha az ember elgondolkodik a példádon, nagyon-nagyon jó, hogy ezt eszünkbe juttatod.
Gobiakos
2 | Gobiakos 2010.01.13. 16:38
Jobbulást mester! Épülj fel hamar, focizz, fuss, és csinálj ezer meg egy dolgot! Addig pedig püföld a klaviatúrát és lepj meg minket minél több és nívósabb bejegyzéssel a blogodban! ;-)
powerhouse
3 | powerhouse 2010.01.13. 16:42
Pras: és akkor még ott van a bénultság is a spinális érzéstelenítés után... Ami egy ideig még mókás, meg fura, aztán egyre idegesítőbb, hogy még mindig olyan a lábad, mint egy darab fa.

Gobi: mester... Kicsit overrated lettem, nem? :D De azért majd próbálok jókat írni.
LordMatteo
4 | LordMatteo 2010.01.13. 20:40
Nekem akkor is 1st Sgt maradsz :D
powerhouse
5 | powerhouse 2010.01.13. 20:42
Hamarosan sergeant major! :)
ufodani
6 | ufodani 2010.01.15. 12:51
Nem is értem,h aki a tesiórákon egy garnitúra mezt izzad széjjel szana/amúgy ezt ki látta..:P/,az miért nem tanult már meg kézenjárni és voila nem lenne most gond:xd
Becsüljük csak meg és segítsünk akik elveszítették a húsmankójukat ill akik így születtek.Ilyenkor érzi át az ember,h mit jelent:"kellj fel és járj".
powerhouse
7 | powerhouse 2010.01.15. 17:22
Én egyből a levitálást tanultam, de valami meghibásodhatott a sérülésnél, mert azóta nem akar menni. :P
ufodani
8 | ufodani 2010.01.15. 18:30
Nekem mindig megy:D

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.