Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Pras blogja

Hullámmélyföld

Pras | 2008.03.24. 23:27 | kategória: Gondolatok | 6 hozzászólás

…hát, bazmeg, csörög az óra hétkor. Levágom, érted, mondom, első órámon nincs katalógus. A másodikon van, de hol érdekeljen? A többi óra meg a jövő zenéje. Na, aludtam is egy duracellből délig, bazmeg... felkelek egy rá fél óra szépítő naplopás után, rájöttem, elbasztam az egész délelőttömet. Ismét. Az elmúlt egy-két hónapban ez nálam már sportszámba megy. Valami nincs rendben. Mielőtt elfelejtem, valami hülye a hűtőt is megdézsmálta, de annyi agy nem szorult a barmába, hogy a csabaimat ne félbevágva hagyja a tálcán. Na, elég annyi,…

Őszinte leszek: nincs okom rá, hogy ne legyek az. Utálom a reggeleket. Ne érts félre, csodaszépek, új nap ígérete, stb.; de amikor engem a reggel az utcán ér, az azt jelzi, hogy már megint tonnányi szívásnak és küzdelemnek nézek elébe, aminek több látható eredménye huzamos ideig nem lesz, mint hogy tonnányi a négyzeten új szívást fialnak. És, tudod, egy idő után ez frusztráló. Az ember hősies fejjel nekiugrik a mókuskeréknek, nagy „Megcsinálom!”-nekiveselkedéssel, de hamar rájön, hogy az ereje rohadtul el nem ítélhetően emberi módon véges. És ha a nyomorék kis hörcsög már beledöglik is a mókuskerékbe, attól a kerék még forogni fog tovább, morbid módon a hullával is. Majd jönnek új hörcsögök. Idejét nem tudom már, mikor volt utoljára olyan, hogy vízparton ért a reggel. Mondjuk. El-elnézem, ahogy a fölkaptató Nap fénye először csillan meg az – amúgy megrugdalt, eltaposott és teleköpködött – folyó vizén. És semmi értelmeset, produktívat vagy legalább erősebb lélegzést nem végzek. Olyankor, valami rejtélyes oknál fogva, sohasem gondolkodom azon, hogy a mai napon éppen miért is kelek, avagy éppen nem kelek fel. Vagy sajnáltatom önmagam. Hérodotosz jut eszembe. „A jelentéktelen embert a tudatlanság vezeti a háborúba, mert senkit nem rettent el a halál, ha úgy hiszi, minden csatát meg fog nyerni.” Vagy valami ilyesmi. Ó, nem, nem hittem én ilyent. Ezt a háborút végig lehet harcolni, de nyerni ember nem tud benne. De azért reméltem, kettő tömegmészárlás között ki-ki fog jutni egy pofa bor az élettől.

…rendeltem egy rohadt Margharita pizzát, mert valamit mégiscsak táplálkozni kell. Folyton kiröhögnek, hogy a sajtos pizza nem pizza. Mert baszki, talán a tenger gyümölcsei leturházva hat tartálykocsi kecsappal, az pizza, bazmeg?! Na, azért rendeltem egy görög salátát is, vigyáznom kell az alakomra, egészségesen kell élni, mert ez most kurvanagy divat lett. Nyolcszázba fájt, de hát ennyit megér, ha fitten fogok kint megdögleni a szmogban, nem-e? Aztán fölmálháztam magamat, bementem igát húzni, zéhát írni, miegymás; de vittem a könyvet is, mert mégiscsak kellene tanulni is, nemde, ha már ez a munkaköri leírásomban feketén-fehéren – bazmeg – bennevan…

Talán az a baj, hogy ha jut is, vagy észre sem vesszük, vagy nem becsüljük meg. Véglis, ha csőstül jönnek a jó dolgok, olyannyira alapvetőnek vesszük ezt előbb-utóbb, hogy szabályosan meglepődés kerekedik a dologból, amikor egyszer aztán eltalál egy rossz is. A másodiknál sértődöttség. A harmadiknál szentségelés. Aztán nyugtalanság, várakozás, feladás, közöny. Mint mikor nullára bombáznak egy települést.

…viszont, lényeg a sör, hazaértem nyolckor. Normál kaja semmi, bazd meg, úgyhogy nyestem két karéj kenyeret, és ami méz volt, úgy szárazon rácsaptam. Térfogatkitöltésnek elment. Enyhén olyan benyomásom volt, mintha habkövet ennék, de városon ezt nem nézi senki. Kattintanám fel a lámpát, hát kiég, bazmeg. Érted? De, most érted? Pont a múltkor olvastam, hogy mennyi is az esélye ennek… egyébként, ha már itt tartunk, azt is vágom, miért felkapcsoláskor ég ki. Na jó, nem hülyítelek fizikával. Nem mintha lehetne tovább. Nem is az, baszki, dugnám be a fülest, be van nyomódva a jack. Megreccsent a notesz hangkártyája. Mit megreccsent, baszki, letérdelt első rúgásra. A tollam meg már múlt héten felrobbant. Nna, ez volt az a pont, ahol elkezdtem keresni a plafonom a fejem fölé függesztett zongorát…

Olykor feltesszük magunknak a kérdést, kézzelfoghatóan és egyértelműen. Jóval többször – nem tesszük fel. A „miért”-ről van szó. Hogy miért kell ennyire szívnunk, miért nekünk, miért most, miért nem lesz vége már, miért, miért, stb. Mindennapok idióta kis gondjai támadnak, milliónyi, mind csak egy kicsi falatkát harap ki belőlünk, de együtt a karunkat is letépik. A monotonitás, szürkeség szép lassan felemészti az akaraterőt, a küzdeni akarást. És végül, minderre felteszik a koronát az Életnek nevezett sakktábla tisztjei: magány, sikertelenség, anyagi bizonytalanság, betegség, halál.

Miért? Nem én, nem Te – MI, mi miért csináljuk, döglünk, kepesztetünk a naptárunk feketére satírozott hónapjain, még akkor is, ha minden nap úgy kelünk fel, hogy talán ma, Ma lesz az az ünnepnap, amikor kifullad a céltalan és értelmetlen Ártalom, és végre megint úgy kelhetünk ki az ágyból, hogy nem húzza meg torkunk a járompálca - de persze, hogy dehogy ma lesz, és még csak nem is holnap, és még csak nem is azután…
Miért?

…burítottam magamnak egy derekas bögre paradicsomlevet. Jó, nem kell pofákat vágni. Leraktam magamat a tévé elé, és elgondolkodtam. Tudod, logikailag semmi sem indokolja, hogy a szarságok után jó dolog következzen. Semmi, az ég világon. De ismered a haranggörbét, nem? A dolgoknak mégiscsak van egy eloszlása. Egy kupacnyi kicsit szar, és egy kupacnyi kicsit fasza dolog, és ahogy mész szélsőségbe, egyre kevesebb. Akad ugyan, de egyre kevesebb. Logikailag tehát elég nagy baromság abban hinni, hogy ennyi állatság után már csak jobb jöhet. De az élet mégiscsak egyenesbe próbálja lökni a libikókát, nem igaz? Előbb vagy utóbb, egyenesbe jön. Aztán, legebedünk megint. Nem érdekes. Ma megelégszem annyival, hogy jó a fűtés, megy a tévé (…miután újrablankoltam a kurva koaxot…), és iható cucc lötyög a bögrémben. Ami fekete, történetesen. Fasza fekete bögre. Nem tudsz a bögrére egy „f”-es szinonimát? Na, mindegy… Holnap majd nem jut ennyi sem, holnapután jut még több is. Addig meg pedálozok. Valamit muszáj, baszki…!

Hoppá, már ennyi az idő? Nna, akkor minden jót holnapig. Cső!

Utolsó módosítás: 2008.03.27. 15:21

Hozzászólások

1 | Pyrogate 2008.03.24. 23:46
vááá, ez még a metrósnál is jobb. Grat!
TcG|Rommel|Hun
2 | TcG|Rommel|Hun 2008.03.25. 07:18
Ez nagyon nagyon jó! Hihetetlen, egyszerűen belefeledkeztem az olvasásába.:)
LordMatteo
3 | LordMatteo 2008.03.25. 17:57
Fakk. Vónderfúúúúl.
4 | ShuleyvA 2008.03.26. 20:08
... hát igen ilyen az élet...
... nem tudok mit mindani, mint: "10es skálán 10es"...
Pras
5 | Pras 2008.03.28. 00:45
Köszönöm, de annyira azért nem lett ez jó. :) Akárhogy, és akármit írok, basszus, sosem lesz ELÉG jó. Viszont, mint mindig, most is csak azt tudom írni, hogy megelégedettségetek az én örömöm. =)
Aryx
6 | Aryx 2008.03.28. 18:55
OMG, és én még a metrós írásodat dícsértem? >:] Mi az, hogy nem ELÉG jó? 10/10, nem abba hagyni. A hörcsögös rész mindent visz. :)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.