Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Pras blogja

Röghöz kötve

Pras | 2008.04.27. 01:16 | kategória: Magyarisztán | 3 hozzászólás

Szűkebb haza. Netán: otthon.

Nem azt kérdem, mit jelentenek ezek a szavak? Nyilván ki lehetne hámozni pár lexikon és Google atyánk segítségével egy többé-kevésbé kanonizált definíciót. Ami nagyjából olyan, mint a sör, a demokrácia, a nyaralás… sejtjük, hogy hogy nézne ki ideális esetben, csak az ’stennek nem olyan. Ne vesztegessünk rá időt. Átfogalmazom a kérdést: NEKED mit jelentenek ezek a szavak?




…este van, mikor leszállok a vonatról. Furcsa érzés. Mikor felültem rá, úgy éreztem, három hónapja nem jártam otthon. Most, hogy dízelmotor szelíd dohogása közepette próbálok – lehetőség szerint nem seggel fogva meg a súlyomat - leugrani a vasút melletti kavicsra a sötétben, úgy érzem, három napja sem jöttem el itthonról – hiába a még így is szemet szúró változások. Mögöttem feldübörög a mozdony, meglódul, és egyre halkuló morajlással igyekszik mielőbb megszabadulni tőlem. Nem megy neki rosszul. Jól-rosszul magamra aggatom az etimológia által „minden szar”-ként is számontartott csomagjaimat, és beletaposok a gyalog egészen túlélhető minőségű aszfaltozásba. Hát hazaértem.

Az első dolog, ami mindig megkap, a levegő. Amint leszállok, első dolgom levegőt venni, már úgy azon felül is per extra, amit blőd testem magának gyáva módon önkéntelenül felvételez folyamatosan. Minden benne van ebben a levegőben. Talán az egész otthonom. Felnézek az égre, és szokatlanul – valaha viszont nagyon is megszokott módon – sok csillagot látok. Van úgy, hogy eleinte többet nézelődöm felfelé, mint lefelé. Nem tudom, hogy így vagy úgy, de kinek adatik meg, hogy fáklyafény mellett tűnődhessen a „negyvenkettőről”, miközben a feje fölött szétterül milliónyi csillag, csodásan kirajzolva Csaba herceg és a hadainak útját. De őszintén remélem, hogy többünknek, mint akikről tudom. Enyhe szellő csap meg. Hideg, éles levegő, mégis simogató. Nincs ebben semmi fullasztás, semmi épületek közt rohanás, semmi huzat. Még benne van viszont az ősz, fel-fellök egy-két korhadt diófalevelet, felkavar pár emléket… az őszt, amikor a hordók felett hosszú nyélen szitálják a gesztenyét, a lángokból magasra száll a pernye, és egy rongyos kétszázasért másfél korsó – amennyi a zacskóba fér, és még a felpúpozás – sült gesztenyét tömhet az arcába az őrségi polgár. …mielőtt leülne természetesen a patak melletti padok egyikére, hogy házimézes borral, vagy fűszeres cserszegivel adjon kenést a kürtőskalácsnak, mialatt hallgatja a vilmoskörte és a szilva szolid puffanásait a fák alatti domborzat és vegetáció függvényében. Közben végignézzen az Alpokalja rozsdába borult kis vonulatain, netán a kissé darabos vasit táncoló csoporton, és úgy érezze – helye van ezen a világon.
De már benne van a tavasz is, amikor évszázados kisiskolájából el lehetett látni a városka felett, látni a határt beborító, mezőket elárasztó, kerteket elöntő felduzzadt Rábát, ahogy lustán csorognak le a fatönkök rajta, és arra gondolni, délután megmarkolja a horgászbotot… Tavasz. Reggelek, fecskékkel roskadásig tömött égbolt, az ébresztőóra katatóniája után pedig nem motorvisítás és tülkölés adja meg a „újabb kibaszott nap” „újabb kibaszott reggelének” az alaphangulatát, hanem madarak éneke, az újságos név szerinti köszönése...
Húzok egyet a vállszíjon. Nem nehéz bár, de kényelmesnek sem mondanám. Nem olyan kényelmes, mind ülni a motor nyergében, és feltolt sisakrostéllyal élvezni a harmincfokos levegővel történő frontális ütközéseket nyáron. Na igen, azok a nyarak… elsuhanó poros kis út, barátságos duruzsolás, süvítő levegő, kilométereken át lengő kalászok, fák közt előtűnő templomtornyok, olvadt út-kátrány és megunhatatlan játéka a lombok árnyékának… az erdei tó lassú fodrozódása, a hirtelen jött viharok, kéményeinkről a szintén „őslakos” gólyák kelepelése, fáinkon a barack nyálcsorgató szép színe… és persze az éjszakák! A Borok Utcájában rendezett koncert, utána a karneváli tömegben az éj dorombjátékkal elütése, a barátok gondolatai és a haverok tréfái...
Lassan a főtérre érek. Békakuruttyolás csapja meg a fülem – ez bár jókaisan romantikus, mégis elmosolyodom, mikor arra gondolok, hogyan érezheti magát békánk a szökőkút tenyérnyi vizében. A kövezet kék színre vált: az egykori várárkon vezet át utam. Mikor itt a törököt még sikerült visszaverni, Szentgotthárdnál végül csak átkelt a Rábán pár napra rá… lejjebb, a folyó felé már látszik az óváros. Lengedező cégéreivel, boltíveivel, műhelyekkel és boltokkal. És balra a kastély, mögötte a csöndes és sötét Várkert, platánjával, ami félszáz esztendővel több, mint ötszáz éves…
Mindenkoron fenséges látványt nyújt. Mégis legszebb talán télen. Mikor a folyón jéghártya feszül, a töltés egy elnyúló hókupacnak tűnik, a világ dermedt, és a fák drótvázként várják a döntést: tavasz lesz újra, vagy korhadás?

Ahogy nekiszegezhető lenne a városkának, az embereknek, az országnak, az egész félresikerült (khm., „elcseszett”) huszadik századunknak és magyarságtudatunknak…

Elüldögélek a folyó partján. Nem túl széles, végképp nem mély. Finoman szólva sem a világ nyolcadik csodája. De amikor a Nap felkel, és a fényei a halak szökellései nyomán felrobbant víztükrön csillannak meg, nem kell úgy éreznem, mint akár bármely más, mégoly hatalmas világcsoda előtt is: „Szép, szép ugyan, de nem „nekem készült” – én innen még hazamegyek.” Innen már nincs hová futni, nincs hová menekülni, és nem is érdemes. Röghöz köt a lélek.

Felkapcsolom a villanyt az ajtó előtt. Jó mélyre tettem a kulcsot, a francba is…

Utolsó módosítás: 2008.04.27. 01:33

Hozzászólások

1 | somesz83 2008.04.27. 19:19
Nagyon nagy hangulat. Egy pillanatra odekerültem én is ezt olvasva.... Grat! Tetszett!
LordMatteo
2 | LordMatteo 2008.04.27. 21:29
Grat, kurvajó :-O Őrségben laktál/laksz? :-O Irigyellek, Mo legszebb tája...

Ám kriptográfiás bejegyzésed vár egy kis szerkesztésre :-)
Pras
3 | Pras 2008.05.02. 21:15
Hali! Köszönöm. :) Úgy gondoltam, egy bejegyzést megér az a téma, hogy "Az én magyarságom." Amúgy jómagam is úgy hiszem, csak kissé elfogultabban, hogy kicsiny Magyarországunknak frekventáltan szép helye az Őrség, éppen ezért jobban igy vigyázhatnánk rá... :\

A kriptográfiás bejegyzés természetesen ki lesz egészítve, csak még nem ültem neki. =)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.