Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Pras blogja

Őseink fegyverével, műanyagból... azaz a történelmi íjászat kiskátéja

Pras | 2009.02.02. 00:53 | kategória: interaktív | 13 hozzászólás

2008 február. Ekkor kezdtem a blogot a Dome-on, azaz lassacskán egy éve. Egészen hihetetlen. Közelinek tűnik ez a dátum, holott egy évről van szó. Végképp hihetetlen, hogy blogomban azóta – kezdő bejegyzésemhez híven – számtalan dolog helyt kapott már, és számtalanszor pofáztam az íjászatról is, mint olyanról. …mégsem írtam soha olyan bejegyzést, amely ennek mikéntjéről ejtene szót. Eme „jeles” dátumhoz közeledve úgy éreztem, bár nyilván nem különösebben vagyunk sokan (finoman szólva), akik íjakkal rohangálunk céltáblákat, vagy bármi élettelent lőve, mint valami eszelős, de mégis sokan láthattuk már Kassait. Sokszor elmehettünk már az íjakat árusító bódék mellett. Sokszor láthattunk felvonulásokat, egyesületeket, vagy „csak” egy leajzott íjat cipelő tagot a villamoson. Ezt összevetve azzal, hogy körülbelül tíz embernek adtam először íjat a kezébe, ebből kettő mára saját íjjal rendelkezik, egy pedig éppen most „keresi az igazit”; igazán nem látom okát annak, hogy miért ne írhatnék egy szösszenetet arról, ahogyan ezt a „világot” egy „insider” látja, illetve elsősorban, hogy írásommal érdeklődést keltsek és közelebb hozzam a tradicionális íjászat - egyelőre - technikai hátterét. Ami tehát most következik, az egy gyenge és felületes betekintést próbál adni egyfajta káté formájában a tradicionális íjászat mindennapjaiba, különös tekintettel a „laikus szemre”.

Kezdjük talán azzal, hogy mi a rosseb tulajdonképpen a „magyar íj?” Létezik-e ilyen?
Igen, szerencsére ma már egészen konkrét leletek (Révész László karosi ásatásainak csontmerevítői, Moscsevaja Balka (Észak-Kaukázus) területén gyakorlatilag épségben megőrződött 8. századi(!) magyar íjak) alapján mondhatjuk azt, hogy létezett egy bizonyos íjfajta, amelyet végső soron hungarikumnak is tekinthetünk. A fent látható magyar íj kifeszítéséhez hozzávetőleg 25 kilogramm erőt kellett kifejteni. Hasi oldalán, azaz az íjász felé néző oldalán vízibivaly-szaru képviselte a nyomórugó szerepét (Érdekesség, hogy szürkemarhából már csak azért sem érdemes szarulemezt készíteni íjhoz, mivel törékeny), a hordozóréteg kőrisfa, kívül, a hátoldalon pedig szarvas Achilles-ina húzta C-alakba az íjat. A szarvat és a markolatot csontlemezekkel erősítették meg. A rétegek együttműködéséért (adhéziójáért) tokhalenyv gondoskodott. Az ideget, vagyis az íjhúrt valószínűleg állati belsőségből sodorták, esetlegesen birkabélből, de próbálkoznak például lenből készült ideg rekonstrukciójával is. Ez természetesen egy roppant drága és kényes fegyver volt, ennek ellenére feltételezhető, hogy egy-egy harcos egynél több darabot is birtokolt, többek között azért, mert felajzva, készenlétben fél napnál tovább nem volt szabad tartani őket. Az állati eredetű alkotóelemek kényesek voltak a nedvességtartalomra is, hajlamosak a megereszkedésre, ezért az íjkarokat nyírfakéreggel boríthatták. Mindezen hátrányokért cserébe a magyarság egy rövid, roppant agilis fegyvert kapott a kezébe, amelynek következményeivel ma már – azt hiszem – tisztában vagyunk. Elméleti lőtávolsága körülbelül kettőszáz méter körül lehetett.

Ilyen íjat ma is készítenek? Mennyiért juthatnék hozzá egy eredeti ősmagyar íjhoz?
Igen, de nem sokan, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy nem hagyományokat őrzünk, hanem megpróbáljuk őket újrateremteni. Az íjgyártással sincs ez másképp: a mai gyártású eredeti íjakban még valószínűleg van potenciál, hiszen az íjkészítők rengeteget kísérleteznek és kutatnak manapság is. Alapanyagaik egyenként is drágák és ritkák, ha pedig a fa száradási idejét (akár három év) nem is számolom, úgy egy ilyen íj elkészítése 6-12 hónapba is telhet. Az ára pedig az első hatszámjegyű számtól indul felfelé.

Az egy kicsit sok lesz… esetleg, ha csak ki szeretném próbálni az íjászatot, hol tehetem meg?
Érdemes a lakhelyedhez közel eső egyesületnél érdeklődni, még akkor is, ha nem döntötted még el, hogy tradicionális, vagy bármely más íjtípussal (vadászreflex, barebow, olimpiai, csigás stb.) szeretnél foglalkozni. Ebben segítséget nyújt az íjász.lap, vagy a Szabad Íjász Portál fóruma.

Láttam Kassai Lajost / Kelemen Zsoltot stb. lőni, őseink is így lőttek?
A kérdés kitűnő, ugyanis nagyjából azzal egyenértékű, hogy „Hogyan táncoltak?”. Máig vita folyik arról, hogy például a tegezekben heggyel lefelé, avagy felfelé tárolták-e a vesszőket, nemhogy a lövésmódról sikerülne megegyezni. Annyi bizonyos, hogy eleddig épen maradt íjászgyűrű biztosan magyar „tulajdonosú” sírból nem került elő, ami valószínűsíti, hogy a ma mediterrán, vagy angolszász oldásnak nevezett módszerhez hasonlóan lőttek, de a hüvelykujj-gyűrűs oldást sem zárja ki természetesen. Ezt támasztja alá a nyílvesszők hossza is. Egy kidolgozott versenyrendszert viszont nem érdemes összekeverni egy valós harci helyzet feladataival.

Egyátalán, mire volt képes az íjász és az íja?
Első, és legfontosabb, hogy a közhiedelemmel ellentétben a tűzgyorsaság volt az elsődleges. Képzeljünk el egy tömör sereget (érdekességképpen megjegyzendő, hogy a magyar, tizes tagozódási rendszerű haderő „ezredét” tümen-nek, azaz „tömény”-nek hívták), az ezerből hány lovasíjásznak, vagy íjásznak nyílik módja úgy tisztán ellenségre lőnie, hogy a társai „nem lógnak a képbe?” A legfontosabb követelmény mindenkoron az volt, hogy az íjász „zárótüzet” lőjön egy bizonyos területre. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy legalább 10 nyílvesszőt ellőtt egy perc alatt, de a ma általánosan használt „12 nyílvessző/perc” követelményt már egy közepesen gyakorlott, nem kifejezetten gyors lövésre specializálódott tradicionális íjász is bőven teljesíti. Azért a karahun-féle "15 kötötűt fogok az íjhoz"-ig nem kell elmenni... Ha feltételezzük, hogy ezer lovasíjászunk van akik egyenként 30 nyílvesszővel rendelkeznek, úgy ők két perc alatt másfél tonna vasat és fémet képesek „kiszórni”. Az azonban inkább csak legenda, hogy az íjaink átütötték a lemezvérteket. Egyfelől a korszakban és a területen a „fémlemez” mint olyan, inkább csak lamellás és fémlemezkés vértek képében jelent meg, másfelől ez az átütés inkább jellemző a nemritkán kétszer, háromszor ilyen erős angolszász warbow-kra, és ott is csak feltételesen. Megfelelően vékony heggyel viszont a magyar íj átüti például a sodronyvértezetet, avagy a bőrvértet. (Előbbire lásd Sepsik István kazincbarcikai fegyverkovács idevágó oldalát.) Ezek az íjak egyébként hozzávetőleg 180f/s (~200 km/h) kezdősebességgel lőhették a vesszőt.

Ez szép! Nem tudnék mégis valami történelmi íjat szerezni? Azok milyenek, mennyibe fájnak?
Dehogynem, hajaj, sokat is…! A mai „hagyományőrző” íjak zöme poliésztergyanta mátrixanyagba ágyazott üvegszál-kompozit. Ezek láthatóan nem C-alakúak (személy szerint nem szeretem a „visszacsapó” kifejezést, ugyanis bizonyos szempontból mindegyik, bizonyos szempontból pedig egyik íj sem „csap vissza” sehová. Ezek reflexíjak, vagyis visszahajló íjak.), ennek elsősorban technológiai oka van, másfelől pedig így biztonságosabb az íj felajzása és nagyobb az élettartama is. Ezek tömeggyártott, viszonylag olcsó (15-35 ezer forint) íjak, általában lassúak (De nem mindegyik! Vannak kitűnő műgyanta íjtípusok.), de ha helyesen tárolja őket az ember, akkor gyakorlatilag elnyűhetetlenek, hülyebiztosak, az idő során legfeljebb egy kissé gyengül a húzóerejük. A következő „lépcsőfok” az egyre kiforrottabb laminált technológia. Itt is üvegszál adja a moduluszt, de a vázanyag már fa. Általában szép vonalvezetésű és gyors íjak kerülnek ki ebből az eljárásból, néhány íjkészítő pedig továbbfejlesztette, sőt kombinálta a hagyományos anyagokkal ezt a technológiát. A C-be hajló íjak zöme laminált íj, némelyikük érzékeny a nedvességre, és a szakszerű felajzásra. Laminált, és laminált jellegű kompozit íjakat találunk 25-75 ezer forint körül. A „modern-természetes” hibridektől eltekintve pedig az utolsó tényleges technológiai lépcsőfok a már leírt, kizárólag természetes anyagokból készült összetett íj. Erre most bővebben nem is térnék ki, hiszen senki nem kezd kényes, igen megbecsülendő és drága eredeti íjjal, nagyon sokan pedig nem is „folytatják” ezzel. Mondhatom, aki szert tesz egy eredeti magyar íjra, annak az az ágyában alszik, mellette.

Mire figyeljek oda, ha venni szeretnék egyet?
Kezdeném itt is a tévhitek eloszlatásával. Először is, az íj sebessége nem kizárólagosan függ az íj feszítőerejétől! Ez azt jelenti, hogy egy 30# (font, 1 font ~ 0,454 kilogramm) –os török íj jóval gyorsabb lesz, mint például egy ugyanekkora feszítőerejű korai szkíta. A sebesség végsősoron egy típusra jellemző tulajdonság, ami adódik a technológiából, a húzáshosszból, a geometriából, az előfeszítettségből, ajzásmagasságból, nyílvesszőtől. Érdemes tehát utánaérdeklődni, hogy az általunk kívánt íj milyen gyors a mi húzáshosszunkon. Ez utóbbi anatómiánkból és a húzásunk módjából (általában a szájszegletünkhöz húzunk, de húzhatunk szegycsonthoz, vagy pl. gyűrűvel vállgödörhöz is) adódik. Érdemes rögtön arra is rákérdezni, hogy az íj a testméreteinknek megfelel-e, ugyanis előfordulhat, hogy felkeményedik, még mielőtt kényelmes húzásunkat elérnénk vele. Tévhit továbbá, hogy kezdőnek nem való laminált íj. Ma már a hosszú, biztonsági íves (gyak. lapos és nem C-alakú) laminált íjak jó sebességet, lágy húzást és masszív, igénytelen kivitelt biztosítanak. Konkrét típusokat nem ajánlanék itt, mert a franc se csinál nekik reklámot, ha valaki mégis kíváncsi rá, bátran keresse meg yerico-t vagy engem itt, a Dome-on, vagy bárkit a Szabad Íjász Portálon. (Na jó, majdnem bárkit… ) Általánosságban azt viszont leírhatom, hogy az íj mindig egy meglepően személyes tárgy, akár egy kocsi, még akkor is, ha „műanyag”; úgyhogy sosem döntünk végletesen rosszul, ha arra bökünk rá, amelyik egész egyszerűen – megtetszik. Jó tárolás és figyelmes használat mellett egy íj kvázi egy életen át elkísér.

Hol lőhetek és mire, hogyan szállíthatom az íjamat?
Egyesületben, lőtéren. Ha csak hétvégente, a kertben szeretnél lőni, sincs probléma, ha a magánterületed. Egyébként a tulajdonos írásos engedélye szükséges, és az, hogy háromszáz méter sugarú körön legalább előtted ne legyen senki! Ezt igen komolyan érdemes venni. Élő példa vagyok rá, hogy egy hét éves, tíz kilót sem elérő gyerekíjjal is lehet olyan megpattanó vesszőt lőni, ami elképesztő távolságokba repíti a nyílvesszőt. Akár egyszerű fagyott, csontszáraz földön is! A nyílvessző nagy ellensége ilyen szempontból mindig a gravitáció, sosem a légellenállás. Minden másban az íjra a közbiztonságra különösen veszélyes eszközök kormányrendelete (175/2003. (X. 28.)) érvényes. Szállítani tehát szigorúan leajzva, és tokjában! Hogy gyakorlati tanácsot is adjak a „mire lőjek?”-re: általában az íjászok polifoam vesszőfogókat használnak. Ez egy marha jó dolog bár, de drága, és morzsolódik. Nullpénzes megoldás lehet egy nagy kartondoboz (akár tíz centi vastag is elég, lényeg, hogy minél terebélyesebb legyen!), amihez a kínaiak nagy, páncélként is alkalmazott találmányát fogjuk alkalmazni. Az elejébe jól összegyűrt papírgalacsinok kerülnek, esetleg tojástartó, szivacs, rongy; míg a hátsó részbe kartonlapok, vagy újságok egészben felragasztva. Az első rész lelassítja, a hátsó rész megfogja a nyílvesszőt. Olcsó, nem szennyez, pofonegyszerűen felújítható és igen ritka, hogy nem fogja meg a vesszőt, ugyanakkor lassan és kíméletesen nyeli el az energiáját.

Milyen cuccokra lehet még szükségem?
Ha a bőröd száraz, vagy erős az íjad, vágja az ideg az ujjad vagy veri a tartó alkarod, hasznos lehet az íjászkesztyű, tab (mancs), kifutókesztyű és alkarvédő. Ezek egyénileg 1500-3000 forintos tételek, de teljesen fakultatívak. Meg lehet élni összesen egy 200 forintos, vagy saját magad által bőrből kivágott tabbal, kis kézügyességgel a továbbiak is elkészíthetők. Feltétlen szükség lesz viszont viaszra: méhviaszra, vagy szintetikus ideg-viaszra. (ánglisul wax-ként is hivatkoznak rá) Íjad idege egy polimerszálból sodort köteg, úgynevezett Dacron (túlnyomórészt), amelynek igen vékony szálai el-elszakadhatnak lövéskor. Ez kiszálasodásként jelenig meg, ezt elkerülendő érdemes átkenni az ideg nem bandázsolt (tehát: nem körbekötözött) részeit viasszal. És persze vesszők! Egy-egy vessző 800 és 2000 forint között kapható, de 1200 forint alá nem érdemes, fölé nem szükséges menni. A nyílvesszőket mindig húzáshosszunkhoz vágassuk, merevségüket pedig az íjunk erejéhez igazítsuk! A legpocsékabb vesszőket könnyedén kiszűrhetjük egy ránézésre is: szemünk előtt megforgatva csúnyán vetemedettek, a fa gyűrűi pedig kifutnak a felületre, a szálak nem párhuzamosak a nyílvesszővel. Ez igen jellemző szokott lenni a kirakodóvásár-jellegű nevenincs nyílvesszőkre. Összességében tehát azt mondhatom, hogy harmincötezer forintból ügyesen válogatva kifogástalan, életre szóló felszerelést lehet összerakni a nulláról indulva.

Végezetül engedjétek meg, hogy Blatniczky János Dániel szügyi lelkésztől idézzek pár sort:
"...vannak olyan, Istentől kapott ajándékaink nekünk magyaroknak, amiket elfelejtet velünk a modern világ: nemzettudatunk ápolásra szorul minden lehetséges, egészséges módon. Magyarnak lenni büszkeség - azért mert ez Istenünk ajándéka számunkra. Az íjászat, amellett, hogy testmozgás, sport is, talán lehet egy eszköz arra, hogy mégse fogyjon el teljesen nemzeti öntudatunk. Megtanuljunk magyarságunkért is hálát adni Mennyei Urunknak."


Első nekifutásra ennyit sikerült összeszednem hirtelen felindulásból. Ha bárkiben bármilyen kérdés merült fel, szívesen állok rendelkezésre. =) Végül, ahogy illik:
Áldást és békességet!

Utolsó módosítás: 2010.01.21. 20:48

Hozzászólások

LordMatteo
1 | LordMatteo 2009.02.02. 01:27
Nagyon nem tudok mit írni, de hogy tudd, elolvastam. És tetszett, (viszonylag :-D) érthetően sikerült leírnod, hogy az is megértse, akinek fingja nincs a témához.
2 | Playbahnosh 2009.02.02. 04:16
Tetszett, érdekes és figyelemfelkeltő dolog azok számára, akik érdeklődnek a téma iránt. Jómagam inkább számszeríjas típus vagyok amióta egyszer régen még táborozáskor valaki hozott egy számszeríjat. Igaz, modernebb volt mint a régi középkori fegyverek, de nekem bejött. Felhúzni nem volt könnyű és tartani, célozni vele sem egy leányálom (15 éves voltam akkor), de nagy élmény lövöldözni vele. Mi monjuk szép nagy hungarocel kockára lőttünk amire egy céltábla volt festve.

Szerintem az sem drága céltáblának, minden építőipari áruházban (OBI, Baumax) és tüzépeken lehet kapni hungarocelt, általában méterszer méteres táblákban árulják őket (kb 5 cm vastagok) és nem igazán kerülnek sokba. Ilyenek voltak összeragasztva egy nagy kockába aztán egy fa aljzattal lesúlyozva. Remekül megfogta a vesszőket és nem esett bajuk. Azért egy számszeríj brutális sebességgel lövi ki a nyilakat, egyszer véletlenül mellélőttem és egy fát találtam el, jó 5 centi mélyre bement a vessző, alig bírtuk kiszedni, minden jó 20 méterről. Bele se merek gondolni egy állattal vagy akár emberrel mit csinál egy ilyen o.O
Tötyi
3 | Tötyi 2009.02.02. 05:26
Nagyon jó és szakszerű bejegyzés, kiváltképp a íjkészítés technikai háttere tetszett benne. Én a "mire volt képes?" részben említett átütési képességhez szeretnék még pár dolgot hozzáfűzni.
Az egyetemen mi egy kb. 60 fontos összetett, merevszarvú visszahajló íjjal végzett tesztsorozatot értékeltünk ki, amelynek során egészen 60 méterig többféle nyílvesszővel is sikerült átütni a sodronyinget, míg a 2-3 mm-es acéllemezt egészen 30 méterig. A leghatásosabbnak a háromszög keresztmetszetű v. gúla alakú heggyel rendelkező nyílvesszők bizonyultak, amelyekből a honfoglalás-kori sírokban is sokat lehet találni. Az elemzés másik fő eredménye nálunk az volt, hogy a nyílhegy formájánál sokkal nagyobb szerepe volt a minőségének, konkrétan a keménységnek.
Csak a hecc kedvéért kipróbáltuk az íjat egy 1-1,5 cm vastag falap ellen is, azt 8-10 méterről úgy átvitte, mintha ott sem lett volna. :-D
neumark
4 | neumark 2009.02.02. 15:40
Örülök ennek a bejegyzésnek, mert megmondom őszintén alig tudtam eddig valamit az íjászatról. Annak pedig külön örültem, hogy őseink hagyományain, harctéri technikáin keresztül mutattad be a dolog nagy részét. És még ezen felül kivételesen precíz és rendkívül igényes is lett a megfogalmazás és a leírás.
Köszönjük :)
Pras
5 | Pras 2009.02.02. 18:20
@LM: Köszönöm a figyelmed! ;] Remélem, nem volt elfecsérelt idő.

@Playbahnosh: Alapvetően a hungarocell sem lenne rossz, de pizlik, szemetel, és ha egy mezőn lövöm, akkor az nem lebomló hulladékként jelenik meg, ezért szoktam óvakodni tőle. Egyébként valóban nagyon jó tulajdonságú anyag vesszőfogónak, jó a csillapítása! A számszeríjak tényleg brutális szerkezetek, jómagam nem vadászok ugyan íjjal vagy számszerrel (törvényileg 50# feszítőerő fölött lehet engedély és vadászíjász-vizsga birtokában íjjal vadászni), de olvasgattam olykor a vadászíjászok honlapját. Nos, kétség nem fér a dolog humánus jellegéhez, ugyanis egy jól elhelyezett találat csigás íjból is azonnal öl - például képes eltörni egy vaddisznó gerincoszlopát, de olvastam olyan beszámolót is, amelynél a szarvasbikán szimplán áthatolt keresztben a vessző - csontot természetesen nem ért. Hogy emberrel mit művel akár egy gyengébb íj is, arról láttam pár röntgenfelvételt és fényképet... csúnya látvány. Hála a Jóistennek, hogy túl sok barom azért nem lövöldöz felelőtlenül íjjal (Dehogynem, csak a MÍSZ-nek sikerül az esetek zömét elsimítania), különben kapnánk olyan rendeletet a seggünkbe, hogy alighanem vihetném az íjaimat leadni a rendőrségre... így is volt pár olyan eset, amitől a hajam szála is égnekállt, ha jól emlékszem, tavaly nyáron például valaki(k?) aluvesszőkkel szisztematikusan legyilkoltak egy fészekalj gólyát.

@Tötyi: Köszönöm! =) Rögtön vissza is kérdeznék: A teszt dokumentációja elérhető valahol, egyátalán publikus? Roppantul érdekelne, igen kevés használható és reprodukálható lőkísérletről van tudomásom.

@neumark: Én köszönöm! =) Örülök, ha sikerült célt érnem az írással.
Tötyi
6 | Tötyi 2009.02.02. 19:53
Sajnos nekem nincs meg. Az egész az egyik tanárunk "magánakciója" volt, aki középkori hadtörténettel foglalkozik, és aktívan is forgatja az akkori harci eszközöket. Régóta próbálják rávenni, hogy egyszer egy könyvben publikálja az eredményeit, de eddig eredménytelenül. Pedig én is az első vásárlók között lennék, az tuti. Én akkor láttam először ilyen íjat, szokása ugyanis, hogy az órákra is mindig behozza, amiről éppen beszél. Nagyon jó, amikor nem csak elmagyarázzák, hanem valóban kézbe is foghatsz egy ilyet, vagy éppen egy 300 éves szablyát, netán egy buzogányt.
Viszont az nagyon lol, amikor ezekkel a cuccokkal jön suliba, és 3-4 kard kandikál ki a hátitáskából, az oldalán meg ott van egy íjtegez. Egyszer a vonaton megpróbálták kirabolni a füstösök egy késsel. A tárcája helyett elővett két szablyát... :-D
7 | kopé 2009.02.02. 20:53
Hú én is nagyon köszönöm az írást, szintén foglalkoztatnak ezek az ősmagyar kultúrával kapcsolatos dolgok, és hihetetlenül jó elemzést és tanácsokat adtál, jómagam is gondolkodtam már, hogy milyen lenne, ha...
Remélem kapunk majd tőled még hasonló jellegű írásokat.


#6 Tötyi: LOOOL megnéztem volta a két cigánynak az arcát :D
Pras
8 | Pras 2009.02.03. 00:05
@Tötyi: :D Hahhhaha, az igen! Én is eljátszottam már pár neccesebb helyzetben a gondolattal, hogy ha legalább a feles buzogányom nálam volna, mennyivel mókásabb volna a felállás...
Nagy kár, erős a gyanúm, hogy a kísérletei és a meglátásai hiánypótlóak lennének!

@kopé: Részemről megtisztelő! =) Valóban tervezem a téma további körüljárását, de egyelőre próbálom "rendszerezni" az érdekes, esetleg megvitatható témákat (a hagyományőrzés és a valóság kapcsolata, hozzáállásunk egyátalán a hagyományőrzéshez, újabb eredmények az ősmagyarság kutatásában stb., egészen jó anyagaim is vannak), amelyek nem általánosságból innen-onnan odahányt kis részletek. Magával az íjászattal is foglalkozni kívánok még a blogban, többek között nyáron szeretnék én is megejteni egy, az eredeti merevszarvú íjhoz hasonló tulajdonságú, annál valamelyest gyengébb (de akár többféle, modern replikát is belevéve) íjjal levezetett "átütés-tesztet", de ahhoz még egy rakás páncélzat-részletet el kellene készítenünk. - na, többek között erről szeretnék majd beszámolni képekkel, meg leírással itt (is). Ezen túlmenően például Ópusztaszerre is leugrom majd, az Íjászünnepről is szándékomban áll írni. =)
9 | kopé 2009.02.03. 18:49
Húú, látom pesti vagy...
Ha ez a kísérlet létrejön majd örömmel felajánlanám egy aktív laikus segítő készségét és témával kapcsolatos kíváncsiságát a tesztet illetően... :) Persze csak ha nem okoznék túl sok gondot. :)
Pras
10 | Pras 2009.02.03. 21:49
Hali!
Dehogy okoznál, sőt, szívesen kezedbe is nyomom az íjat; annyi csak a "pici" probléma, hogy Budapestet azért adtam meg elérhetőségnek, mivel ott tanulok és élek albérletben jelenleg, de egyébként Őrvidéki illetőségű vagyok, Vas megyei. Ha szoktál Vasban mászkálni, esetleg nyáron is errefelé esz a fene, akkor szólj, és jól időzítünk. =)
11 | kopé 2009.02.04. 06:08
Húú, hát sajnos ez túl nagy rendszerességgel nem fordul elő, de majd meglátjuk... :)
Pras
12 | Pras 2009.02.04. 14:01
Rendben. Véglis, amit érdemes lesz látni, azt úgyis mind igyekszem feltenni ide. =) Idén tervezem, hogy viszek kamerát pl. a Nyílzáporra is, úgyhogy azt is első kézből láthatjátok majd belülről.
13 | yerico 2009.02.06. 07:51
Hmm, csak most nézem, hogy meg lettem említve :) Na, igen, nekem is van pár íjam otthon (szó szerint egy pár :) ), de sajna mostanában nem gyakoroltam vele. A lényeg, akit érdekel a dolog, az íjaszat, vagy csak szeretné egyáltalán kipróbálni, egyszer kézbe venni. megfogdosni, ráérezni, az először is keressen meg egy íjászközösséget. Nagy szeretettel fogják fogadni az érdeklődőket, szívesen megmutogatnak mindent, kipróbálhatja a "szerszámokat". Utána pedig eldöntheti, szeretne-e tovább foglalkozni vele, vagy elég volt az ismerkedésből. Ha kedvet érez hozzá, akkor ott kaphat tanácsot, megbízható boltok címeit, esetleg hozzájuthat használt, de kiváló árú íjakhoz, és bekerül egy jó közösségbe. Onnantól meg már megy minden a maga útján :)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.