Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Pras blogja

Requiem egy egészséges nemzettudatért

Pras | 2009.08.22. 17:53 | kategória: Magyarisztán | 6 hozzászólás

Most következő bejegyzésemhez Kedves Olvasómtól, akár valami bíróságtól, pártatlanságot, nyitottságot és türelmet kérnék. Már most köszönöm!

Bevezetőmben, több, mint egy évvel ezelőtt megemlítettem volt, hogy blogom kötetlen és szabad(szájú). Önéletrajzom íródása révén nem áll tőlem távol „nemzetünk ügye”, amiért a magam szegényes eszközeivel nem átallottam helyenként „harcolni” is. …ami persze, ha egyik oldalról nézem, „fasiszta-neonáci-Horthysta, irredenta, xenofób”, míg ha másik oldalról, akkor „fotelből pofázó, molotovot nem hajigáló, tehát gyáva, hazaáruló, zsidó”. Mindannyian ismerjük ezeket a rigmusokat; és hogy időnként rendre mindkét oldaltól megkapom ezt, nekem ezen felül különösebb önigazolásra már nincs is szükségem. =) Ráadásul sokan sokfélék vagyuk, volt szerencsém ismerni mindkét „végletet”, már ha általánosíthatok így, álljanak oda akár jóhiszemű meggyőződésből, akár puszta „provokációból”. Azt is látjuk, látnunk kell, hogy helyenként mindegy, mely „oldalról” van szó, ugyanúgy hol ártanak, hol használnak annak, amit a „magyarok ügyének” is nevezhetünk. Az arányok persze, nem mindegyek; de már most is épp eléggé túlbonyolítom azt, ami – bonyolult valójában is. Az is figyelemre méltó azért, hogy bármely médiumban húsz perc alatt ilyen témában hasra lehet esni. Engem pedig tanítottak egyszer, régi szép időkben olyasmire, hogy egy jó, de legalábbis: jól működő demokráciában az sem különösebb szégyen, ha nem tudja az utca embere, ki a kormányfő. És ez bizony csak első hallásra tűnik badarságnak. Elvégre, ha családját eltartja, klímás háza előtti kertben időnként füvet nyír, szentségel, ha beázik a garázs, ahol két kocsit tart, de amíg javítják, addig elugrik nyaralni – tényleg, ki a halált érdekelné, hogy „odafent” mit tesznek?
Ezt a kis kitérőt tehát két megállapítás köré csoportosíthatom, azt hiszem:
1.) A dolgok jelenlegi állása, okokat nem részletezve, nem elfogadható.
2.) Az adott vészreakciók helyenként, okokat nem részletezve, nem elfogadhatóak.

Mindez politika. Bejegyzésem végsősoron épp arrafelé próbálnám terelni, hogy az igazi teendők, ahol bárki komoly és égetően szükséges eredményeket érhet el, éppen nem a politika táján keresendőek; de ilyen témában politika nélkül megszólalni nagyjából annyi, mint téglákon álló autót betolni. Tehát, intézzük el gyorsan: helyi (városi) szinten akárki áll oda a mézesbödönhöz, a „nagy számok törvénye alapján” (Nem, nem tudom, mit is jelent ez, de jól hangzik, nem? Politizálunk.) valaki lopni fog. Ha valaki lop, lop más is, mert vagy egymás alá dolgozó érdekkapcsolatok alakulnak ki, vagy kényszerhelyzetbe tologatják az ellenlábast. Tegyük fel, mégis van 20%, aki úgy ment oda, hogy dolgozni is akart valamit. Ebből 15%-ot mellényzsebből megvette, akinek erre ingerenciája támadt valami kapcsán, a maradék, javíthatatlan idealista 5% erkölccsőszt pedig csak simán nem engedik olyan pozícióba, ahol akár valami értelmeset is csinálhatna. Mondjuk, felléphetne a korrupció ellen. Gondolom, érthető a gondolatmenet, bár kissé dinasztikus. Ha meg jött egy defenesztráció, magyarán a mókust trónszékestül vágták ki az ötödikről zárt ablakon keresztül, akkor meg odaült más – a paraszt meg rakta le a tizedet ugyanúgy. Aki lassan már nem is paraszt, hanem földhözkötött tulajdon, jobbágy ismét. Ha ez megy kicsiben, amire (különösen és nem dobálózva a példákkal tekintve a legjobb ujjlenyomatot, a pénzügyi részt) rálátásom van, és ezt jobb híján induktíve ráhúzom arra, amire nincs rálátásom, tehát a „nagybanira”, kiköpi a gép, hogy itt az egyszeri embernek sok teendője nincs, ha nem akar irreális áldozatokat befektetni egy olyan dologba, ami esélyesen nem fog működni. Hacsak nem eleve ilyen ambíciói vannak, természetesen. Persze, nem ilyen egyszerű a helyzet, mert – teszem azt – teheti és jól teszi, ha aláírásával tiltakozik a folyószennyezés ellen, elvégre az sosem árt, legfeljebb nem használ, de mi van, ha, ugye; de innen megint lejön egy kérdéses alág, hogy felelősségteljesen, de ami a fő, jól megalapozottan rakja-e oda az aláírást, vagy valami sötétzöld elvakultságból, aki kábé a kőkorba bombázna vissza minket. Mielőtt mégjobban belebonyolódnék az egyszerű „általánosítani ritkán célszerű, de ritkán kikerülhető”-állítás kirészletezésébe, és filozofálgatnánk a „mi a jó a közösségnek?”-problémakörön, ugorjunk egy nagyot. Kedves Olvasóm, már hősiesen átrágtad magad egy oldalnyi „Nos, én úgy gondolom… de várjunk csak, félre ne értsd, nem ÚGY gondolom!”-on, de hogy konkrétan mi a büdös francot akarok, az még mindig nem tiszta. Ne ijedj meg, most bevezettem egy olyan megközelítést, amibe igazából bele sem akartam folyni, úgyhogy megint fel kell vezetnem a gondolatmenetem, most már jól körülírottan. (Gazdaságos Munkatársat idézem, szinte hallom, amint az idegszálaid tiszta A-hangot hallatva pattannak el…) Nem húznám az idődet.

Minap a – roppant élvezetes, bűnkihagynianjó – Savaria Történelmi Karnevál vendége voltam. Ennek igen masszív gerincét képezi a múltunk tárgyainak, küzdelmeinek bemutatása, ennek pedig elválaszthatatlan hátterét alkotja a múltunkhoz, nem is annyira közvetetten a nemzeti identitásunkhoz való személyes hozzáállás. Most elkezdhetnék nyavalyogni a „rovásírott pólóban úgy csörtet át a tömegen, hogy egy „bocsi” nem sok, annyi nem hangzik el”-dolgokon, de a egyéni tirpákság csak ritkán – tragikus esetekben – „népnemzeti probléma”, pláne, hogy egyébként sem „magyar jellegzetesség”. Hogy magyar népesét idézzek, mikor Ármányosságot elégették, hamvait a szél az egész Világon elterítette. Ugyanez lehetett Gyökérséggel is… Inkább két olyan példát hoznék fel, ami személy szerint mélyen elgondolkodtatott, noha ugyanilyen apróságoknak tűnnek, mégis valahol rámutat valami fonákságra.

Érdeklődésemnek megfelelően a napot a Castrum Militaria-ban ültem végig, különböző csoportok bemutatóit szemlélve. A magyar íjászok bemutatója – konkrétan a sárvári csapaté – igazán remek volt, látványos és informatív, dinamikus és változatos. A teljesség kedvéért, rajtuk kívül még két 9. századi talpas hagyományőrző csapat állt a színpadra. Ha most elkezdeném, hogy „az egyik csapatban két ujjamon meg tudtam számolni, hogy hány íj nézett ki egyátalán magyar íjnak”, vagy „ki a tököm alkalmazott valaha is a történelemben guggolásból történő hátrafelé lövést?”, akkor abból a tőlem megszokott hagyományőrző-osztó bejegyzés lenne, amire rá lehet vágni, hogy „Csináld jobban!”. {Ja, meg rá lehet vágni, hogy „Ez itt a Dome-on kit érdekel?” =) }Nem. Ez mind „oké”, más felkészültségi szinten álltak a csapatok, a tapsot igenis megérdemelték, és a lovasság pozsonyi csata-bemutatója kicsiben is fantasztikus volt, ahogy azért még a csehek profizmusa mögött sem kellett szégyenkeznünk, ütötték egymást, ahogy kell és illik. Ellenben három(!) íjászon is napszemüveg volt. Értem? Személy szerint, amikor néptáncosként felléptem, még a szemüvegem is levettem, mert a.) rontja a színpadképet, b.) nem autentikus. De nem! Ezek a mókusok magukra kapták kaftánt, megmarkolták a laminált asszír íjat, fölcsapták a napszemüveget és kimentek félezer ember elé mellélövésekkel bemutatni a Magyarság rettegett haderejét, amelyről – nemrégiben olvastam egy európai fórumon – külföldön néhány szubjektum azt állítja, hogy rettegettebbek voltak, mint a vikingek. Napszemüvegben. Itt nem pusztán arról van szó, hogy beint a történelmi hűségnek, és egy rohadt szegecs nincs rajta, ami valaha is lelet szerint úgy lett volna. Nem is arról van szó, hogy cseszik megtisztelni a közönséget azzal, hogy a szemükbe néz, és nem faszagyereket játszik harminc-negyvenévesen. (Nyilván kibírhatatlan a napsütés a fellépés negyedórájára. Noha a nézők 95%-ka akkor keményebb gyerek volt, mivel végigült a fa tribünökön „szabad szemmel” a napsütésben hozzávetőleg hat órát.) Végképp nem arról van szó, hogy cseszik megtisztelni a társainak a munkáját azzal, hogy nem csinál hülyét magából, és ezzel az egyesületből. Itt pusztán arról van szó, hogy vagy nem érzi, nem tudja; vagy nem érdekli, hogy azzal, hogy íjat, horrible dictu magyar(nak gondolt, vagy akart) öltözéket vesz használatba, felelősséggel tartozik mindazok iránt, akiket, és akiknek reprezentál. Nem tudom, melyik lehetőség elkeserítőbb…

Aztán elkövettem azt a hibát, hogy odamentem egy, szemre XVI. századi táborhoz. Pavézék, szakállas puskák, pikák kilóra, ilyesmi. Éppen csak nézelődtem. Fél perc telhetett el, mikor egyszer csak elémállt egy 40-es éveiben járó, egyszerű posztóruhát és bőrsapkát viselő alak, és megkérdezte, hogy tudok-e angolul. Hamar kisült ugyanis, hogy bécsiek, a korszak stimmel, a bécsi polgárok táborát jelenítik meg – nem is akárhogy! Mindössze ketten álltunk a táboruk előtt, de fél órán keresztül beszélgettünk, akkor is csak azért búcsúztunk el, mert több kérdés nem jutott az eszembe. Szakmailag és emberileg nagyságrendi volt a különbség az általam megszokotthoz képest, ráadásul nem tudtam olyan hülye kérdést feltenni, hogy az arra adott válaszból következtethettem volna azt a tényt, hogy síkhülye vagyok az általuk bemutatott helyhez és időhöz. =) Egyszerűen úgy voltam kezelve, mintha fizetnék érte. És ami a fő – rengeteget tanultam. Nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen hozzáállás mellett mégoly sógorgyűlölettel megáldott honfitárs (Nekem mondod? Őrségi illetőségű vagyok… =) ) is ne csak őszinte elismeréssel és érdeklődéssel tudna visszakérdezni. Egyébként, tudtátok, hogy igen elterjedt volt náluk egy olyan fegyver, ami teljesen úgy nézett ki, mint egy 70 centi hosszú, nyújtott markolatú, fokél nélküli AK-tőrkés? Ami nálunk a polgárságnak a nyárs volt, az volt ez a fegyver nekik. Vagy például, hogy a nehéz kétkezes (doppelhänder) pallosokat „utcaseprő”-nek is becézték? =)

Lényeg a lényeg, a kontraszt elég nagy volt. „Fájt”, hogy „Bécsben” jobban otthonérzem magam, mint a tulajdon szűkebb pátriám magyar hagyományokat(?) őrző(?) zéerrtéjében. Ez – ismétlem! – nem arról szólt, hogy ki mennyire felkészült elméletből, és mennyire gyakorlott. Húsz év múlva majd a most látott amatőr – senki által nem támogatott! – csapataink is olyan eszméletlen pörgős, áll-leejtős bemutatót fognak produkálni, mint mondjuk a cseh Memento Mori, ahogyan azt is hozzá kell tenni, hogy elméleti szempontból is sokkalta bonyolultabb a dolgunk a Honfoglalással, mint Wien polgárainak az ezerötszázas évekkel. És az is hozzátartozik a teljes igazsághoz, - noha ismét kezdek elveszni a lényegtelen részletekben, de szeretnék minnél korrektebb lenni – hogy Magyarországon nem egy és nem kettő olyan egyesület működik, akikről sokat tudok mondani, csak rosszat nem. (És persze olyanokat is a fent említetten túl, akikről viszont… név és cím a szerkesztőségben.) De ott és akkor ez a kutyát nem érdekelte, mert az az ötszáz ember azokat az egyesületeket látta, és azok alapján fog általánosítani. Mérlegelni. Relációjelet rakni. Megbélyegezni. Mert természetes és elkerülhetetlen, hogy általánosítunk. Mindezt miért? Mert egy (három) aberrált idióta tett magasról a kötelességére. Drága Uraim, én kétséggel fogadom azt, hogy mindannyiójuknak szembetegsége lett volna. Egyébként meg – nem kötelező fellépni! Én sem vadászrepülök rossz szemmel.

Rendben. A „tényállás” tiszta, de mit akarok ezzel mondani, mégis? Nem sokat. Csak rávilágítani arra, hogy magyarnak lenni nem csak állapot – jobb helyeken. Hiszem, hogy ahogy az embereknek szubjektív fogalmaink szerint „veleszületett jogai” vannak, úgy adódnak „veleszületett kötelességei” is. Azt is hiszem, hogy a ma értékrendjében helye van a nemzetek örökségeinek. De úgy látszik, még mindig vagy sztereotípiákra építkezünk, vagy a kényelmesebb, netán látványosabb, Uram bocsᒠszórakoztatóbb sarkát ragadjuk meg a dolgoknak, ha arról van szó, hogy egyénileg is „harcba kell szállni” azért, ami magyar és jó. Még ha sűrűn jóakarat is mozgatja egyébként az embereket, ritkán sikerül eltaláni a kérdésnek két szarva közt azt a bizonyos tőgyét. (Pedig a tőgy jó, hajaaaj…! Bocsi.)
Valahol hiszem, hogy a magyarságtudat, egyáltalában a nemzettudat egy kicsit olyasvalami dolog, ha egészségesen kezeljük, mint a vallás. Magunkban hordjuk, gazdagítjuk, és tanítjuk ott, ahol azzal segítségére, épülésére válunk másoknak. Hiszem, hogy ha valami szent, akkor azzal nem szabad ütni, de sokat kell megbocsátani – és nem követelni tőle. És ha okosan neveltük magunkban, akkor nem olyan lesz, mint egy ingatag, ingoványos és csűrhető-csavarható „pártállás”, hanem egy szikla, amely önmagában is áll, ha köröskörül már semmi más sincs; és amelyre építményt lehet rakni. Ha éppen azt kell, világítótornyot. Végül hiszem, hogy „nemzeti nagyjaink”, bökjünk rá akárkire, Kőrösi Csoma Sándortól Bartókig, pontosan ezt tették.

De a történet leginkább hangsúlyozandó vonatkozása, hogy ezt az „egyszeri magyar”, az „utca embere” úgymond saját hatáskörén belül ugyanúgy megteheti. Megtehetné.

Kedves Olvasóm! Ne vedd személyeskedésnek, sem „ellened” irányuló feltételezésemnek, hogy így, éperkettőben írok, de a fogalmazás kézenfekvőségén túlmenően egyértelmű gondolom, hogy írásom Neked szól. Tisztelettel, és felebaráti-nemzettársi szeretettel őszintén kérlek, légy igényes magaddal szemben! Légy igényes a magyarságoddal szemben! Nem öncélú dolog ez. Hallgassál Kárpátiát nyugodtan, de ne küldd el a kurva anyjába az első, útbaigazítást kérő szlovák turistát! Vegyél föl „Hunnic power” pólót, de ne ly-nal írd a ’muszáj’-t! Vagy legalább a „seggfej”-t ne egy ’g’-vel… (Kölcsey-től az „Idegen nyelveket tudni…” megvan, ugye? Személy szerint a „hazaárulás” fogalmát inkább itt, de nem a tudatlanságban, hanem az érdektelenségben keresném [„Szarok bele, ez csak egy fórum”]; nem pediglen ide vagy oda rakott X-ekben…) és Árpád-sávos lobogót is bátran szorongass a IX. századi hadicsapatodban, azért legalább fejben legyen ott benned, hogy nem honfoglaláskori motívum. De talán többet teszel akkor, ha a fiadat megtanítod legalább egy csárdásra; addig is jó kiállást adsz neki, nem a kínai pólóipart gazdagítod. Végiglátogatod a magyar várromokat, felújításukra adakozol, ahelyett, hogy kocsikat gyújtasz fel „szent cél” érdekében. Nyitott vagy, hajlandó tanulni, szem előtt tartod a felelősséged és arra vigyázol, amink még van, nem arra, amit magyarnak hiszel. És meg fogod látni, egy szép napon majd felkeres egy külföldi a tanácsodért, mert például magyar íjat szeretne venni. Mert büszke lesz arra, hogy egy (valaha) világverő nemzet fegyverét tanulja. Nem angol longbow-t, nem mongol, nem török íjat… magyart. Kell ezt még ragozni?


Bármely véleményt és hozzászólást nagyon szívesen fogadok, arra kérnélek ugyanakkor Benneteket, hogy ragaszkodjatok ezúttal a kulturális nemzettudat-egyén kapcsolatra. Értem ezalatt konkrétabban és egyszerűbben, hogy ne cigányozzunk, ne zsidózzunk ahogy pontos pártnevekkel se dobálózzunk. A lehetőséget megadnám – meg fogom? – adni rá, mert egy létező és korunkba izomból belejátszó probléma ilyen vagy olyan formájában, de az egy gyökeresen más megközelítést és témát érdemel – egyébként is van fórumtémája. Kérnélek tehát, hogy bátran írjatok bármiről, aminek a lelke a „valamiért”, de kerüljétek a „valami ellen”-t (mégha én néhol bejegyzésemben mi tagadás, bele is futottam)! Köszönöm, hogy megtiszteltek ezzel!

Hozzászólások

1 | Lacko 2009.08.24. 13:43
Sok mindent szeretnék reagálni és nem tudom, hogy átjön-e.

Egyrészt nincs olyan, hogy valaki faj-magyar vagy genetikailag magyar lenne, ezért csak vállalt magyarságról beszélhetünk: azaz ebben az országban élnek olyan magyar állampolgárok, akik magyarnak tartják magukat (pedig mondjuk svábok, zsidók, cigányok, örmények, franciák... vagy mit tudom én) és vannak olyanok, akik nem tartják magukat magyarnak, mert az ciki, nem menő, égő... Ők azok, akik röhögnek ha magyar történelemről vagy irodalomról esetleg kultúráról van szó (vö: bő gatya és fütyülős).

A másik dolog, amit gondolok, nem független az előzőtől. Volt itt egy polgári Magyarország igazi magyar értelmiségi értékekkel: magyar irodalommal, történelemmel, hagyományokkal. Na ezeket a Gyurcsány-rezsim és kiszolgálói annak rendje és módja szerint elpusztították. Mert tilos trianonról beszélni, tilos büszkének lenni a magyarságodra, tilos magyar költőnek tartani Radnótit, Pilinszkyt. Illetve ha nagyon akarod, akkor megteheted, csak azonnal a homlokodba bilogoznak egy nyilaskeresztet.

2006-ban ezt a polgári Magyarországot átvitt és konkrét értelemben szétlőtték. Ma egy könyvtárosnak, egy levéltárosnak, egy tanárnak nem azon jár az esze, hogyan taníthatna, informálhatna jobban, hanem azon, hogy este mit eszik, mit ad másnak ebédre a gyereknek. Akinek pedig kilőtték a szemét, nem azon fog gondolkodni, hogy milyen színdarabot nézzen meg a hétvégén, hanem vagy elege lett az egészből és Gyurcsány tanácsára elment, vagy azt gondolta, hogy a kurva anyátokba, akkor bebaszok az ablakotokon egy molotovot. EZT NEVEZIK palesztinizálódásnak. Mert a palesztin népnek (a kurdnak és az örménynek is) borzalmasan gazdag és szép kultúrája volt, amit évtizedek alatt az pusztított ki, hogy a túlélésért harcoltak. És ma könnyen lehet mutogatni rájuk, hogy lám ezek mind ilyen terrorista, tarsolylemezes, rovásírásos bunkók bő gatyában. És lám tényleg. De azt ki mondja meg, hová lett az a több millió értékes, értelmiségi magyar, akinek igen is fontos volt a hovatartozása és a kultúrája.

Teljesen megértem, hogy inkább vállalsz közösséget egy értelmes osztrákkal, mint egy napszemüveges nyilassal. Én is inkább a román egyetemistával beszélgettem a fekete-tavi vásárban, mint a románok kiírtásáról hadobáló részeg székellyel. Csakhogy volt egy székely értelmiség, akiket a románok (és igen a román értelmiség is, nem csak a bányászok) elűztek és csak az ilyenek maradtak.

Remélem érted, hogy mit akartam ezzel mondani.
2 | Christoph 2009.08.24. 22:06
Nem gondolom, hogy minden hagyományőrző napszemüvegbe lőne. Szóval értem én, hogy vannak ilyenek, de én még speciel nem is hallottam ilyenről. Nekem is van rovásírásos pólóm, ettől még tudok normálisan közlekedni. Értem én, hogy mit akarsz mondani, de ez sarkítás, ilyen példákat bármire lehet írni, de semmiképp sem általános. A kocsiégetést meg végképp nem kéne idekeverni. Mert akkor innen csak egy lépés, hogy egy skatulyába helyzezd az Árpád-sávot a rombolással, amiben tudjuk hogy bizonyos politikai körök kemény munkája van benne.

Amit Lacko írt szerintem sokkal aktuálisabb és fontosabb, habár a 2006-os kezdődátummal nem értek egyet, de ez talán részletkérdés. A magyarkodás a legkisebb probléma. AZ ilyen emberek ha legalább külsőségekbe próbálnak hagyományt őrizni. Szerintem az kategóriákkal súlyosabb, aki England pólóba járkál és "civilizált nyugati" módjára szégyelli a magyarságát!
Pras
3 | Pras 2009.08.25. 00:10
@Lacko: Éppen nem erre akartam kihegyezni a bejegyzést (burultunk politikába, gondoltam, hogy valakinek nagyon a szemét fogja szúrni, de hát Istenem, lásd első pár bekezdés...), de ha már itt tartunk, üsse kő.

"Mert a palesztin népnek (a kurdnak és az örménynek is) borzalmasan gazdag és szép kultúrája volt, amit évtizedek alatt az pusztított ki, hogy a túlélésért harcoltak." – Lacko, a táncházak nincsenek betiltva. Az őrségi fazekasság nincs betiltva. Hogy otthon beleolvasson a néprajzi lexikonba valaki, az sincs betiltva. Hogy valaki úgy szajkózza az etruszk rokonságot, hogy még Kiszely-t sem olvasta sohasem, - sajnos - az sincs betiltva. A harci hagyomány(?)őrző csoportok nincsenek betiltva, a jogszabály ellenére eddig még senkit nem vágtak meg azért, mert karnevál alkalmával közterületen íjat, esetleg szablyát hordott. Annak ellenére SEM, hogy esetleg eléggé ráférne, hogy a seggére verjenek, mert mondjuk felelősségteljesen védtelen gólyafiókákat mészárolt le íjjal (nem az ujjamból szopom…), vagy simán csak egy felelőtlen idióta... (lásd pl. itt, ahol például csőre töltött íjakat fognak a közönségre, hagyományosan.) …ezt leszámítva pedig nagyjából annyi köze van az ősmagyarokhoz, hogy van íja. Bár nem magyar formájú, de hát… (Az mondjuk nem vita tárgya, hogy szellemi-fizikai népirtás zajlik. Ennek tükrében pláne hangsúlyos a kérdés.)
Érted? Neked, mint tanárnak, (ne haragudj a „kemény” szavakért, ezek szigorúan magánvéleményeim) felelősséged, hogy a tananyagnak legjobb tudásod szerint utánajárj olyan szempontból, hogy az elérhető legindokoltabb verziót, vagy – reálban – a legkorrektebb, legmodernebb megoldási módszert add át. Azt hiszem, ez az extra felelősség különbözteti meg a „hivatás”-t a „munka”-tól. Vécécsészéket gyártani lehet szarul is, nagy baj abból nem lesz. De az, amit egy hagyományőrző csinál, vagy amit bármely, a nemzetéért felelősen cselekvő ember csinál, az hivatás. Az előbbi még annyi kis kavarással, hogy „elszámolással tartozik” az általa megjelenített korszak felé is. Ha világháborús hagyományőrző volnék, akkor kötelességem, hogy olyan fess és hősies baka legyek, aki révén a nézők a múltbéli hősökre is hasonlóképp fognak tekinteni. Vagy legalább annyi, hogy nem köpködök századosi bocskai alatt! Esetleg el tudnád képzelni a hadijátékokat úgy, hogy az orosz nacsalnyikon ott figyel a Police napgép? Tehát: Amit teszek, az legyen MÉLTÓ áldozat. Mert sajnos, ez nagyon egyszerűen működik: ha szívvel és tudással cselekszem, akkor értéket állítok elő; ha elcseszem, vagy rá se szarok, akkor sokszorosan alkotok trágyadombot. Nullszaldósra nem lehet ezt kihozni.
Azt hiszem, eddig legalábbis egyetértünk, mert sok politika nem volt benne. Na, majd most! =)

Végtére is tehát maguk a "jóakarók" azok, akik ezt ledegradálják, de a gond, hogy még csak nem is akarnak „jót”, ez a legszomorúbb az egészben, erről szól ez a dal. Számtalan ismerősöm kerül ki közülük, – közelről látom a dolgot, azért van pofám írni erről – akik azzal az erővel, amint azt a bizonyos molotov-koktélt dobálják, dobálhatnák, vagy éppen dobják is a füstbombát a stadionban is. Ez a nagy büdös és fájó igazság – legalábbis itt, a kisvárosban. (Hogy máshol mi van, azt „saját belátás”-ra bízom.) Zömük nem volt és nem is lesz felkent lovagja az értelmiségnek. De van úgy, hogy még a puszta jószándék sem elég – ha van. Olykor pedig az sincs meg. És hogy ők, az "értelmiség" hová lettek, azt is meg tudom Neked mondani. Együtteseket vezetnek, agyagoznak, kékfestenek, fát faragnak, hímeznek, vagy éppen harctereket kutatnak – avagy tanítanak, mint Te! Csak éppen kevesen vannak, és még kevesebben követik őket, mert az feleannyira jó és látványos buli se, mint kukát b@szni hozzá egy hülye sünhöz. Vagy mondjuk íjat fogni egy emberre. A „konstruktív”, az korunkban nem divat. Utóbb még Széchenyi korában lehetett talán az, érdekes módon ott a Habsburgok alatt is sikerült európai értéket alkotni. (Még mielőtt félreértenél, Isten ments, hogy a k*rmánnyal szimpatizáljak. Szivatnak engem, minket, mindannyiunkat is négy csövön, testnyílásból. Pusztán azt teszem, ami szerintem szükséges: rámutatok arra, ahol füstöl valami, és élek az egészséges gyanúperrel, hogy nem fekete vs. fehér meccs zajlik. Kritika. Teszem azt, a francia „felvilágosult” forradalomban is hiányzott az „ellen”oldal véleménye és korlátja. Azaz, megvoltak mind szépen és hiánytalanul, bár apró folytonossági hiánnyal nyaktájt. Hogy pár „jófiú” is szórásba került – na puff. Így egyszerűbb.) Még azt sem mondhatom, hogy az eredmény igazolja majd az „erőszakot”, mert eredmény sincs ott, amiről mi beszélünk. Ahol meg van, hál’Istennek – például a Magyar Gárda oldalán, vagy Monok környékén, Isten adjon neki erőt – azt meg nem széklábbal érték el csuklyás mókusok.

De tudod, mit? Még így is azt mondom, hogy csinálják. Csinálják, ha jónak látják, és azt is bőven megértem, hogy miért teszik. Mert van oka annak, amiért teszik, ebben egyetértünk. Abban is, hogy sok eszközt nem hagynak nekik. (Pedig örülnék, ha hagynának, mert nekem személyes érintettség szerint nem elsősorban a politikai elittel lenne közvetlen elszámolnivalóm…) És abban is, hogy még leginkább Nekik lehet hinni. Ha helyenként hülyék is. Legalább nem tolvajok. De nekem senki ne próbálja elmagyarázni, hogy ők a magyar kultúra, identitás őrei, avagy hogy ebben nekik nincs, nem lenne felelősségük.

De a karácsonyfára az angyalkát tudod, mi teszi fel? Az, hogy itt ráadásul még csak nem is kéne küzdeni. (Első lépésként, a „leszarom”-ot a „nem tudom”-ba fordítandó!) Szó sincs ilyesmiről. Itt annyit kéne tenni, hogy leveszik azt a rohadt szemüveget. Amíg ez nincs meg, hogyan higgyem el, hogy az „őseinkért” és a jövőnkért teszik? Ami gáz, nagyon nagy gáz, mert ez lenne a lényege ezeknek a dolgoknak, CSAK ez. (Ehelyett van lazulás, klikkesedés, pár hétvégi bebaszás, önkormányzatipénz-leakasztás, haveroknak alárendezés… sötöbö. Bocsánatos bűnök a követendő példától. Mondjuk, van kiktől eltanulni.)
Nehéz naivan és bizakodóan tekintenem a dolgokra, mikor benne élek.

@Cristoph: „Nem gondolom, hogy minden hagyományőrző napszemüvegbe lőne.” – elég, ha egy így tesz… Hadd próbáljam elmagyarázni. Amikor Te kokárdát teszel fel, vagy honvédsírokhoz mész ki, nem próbálod a lehető legjobb, legemberibb viselkedéseddel megtisztelni azt, amiért papíron dolgozol? Fel sem tételezem az ellenkezőjét. Hiszen amint elkezdenél hülyülni, politizálni, stb., nem egyszerűen csak hiteltelenné válnál, hanem gyalázóvá is. Ez nem jóhiszemű próbálkozás. „ez sarkítás” – az, kétségkívül, csakhogy egyfelől a sarkítás nem megkerülhető olyan esetekben, amikor csoportokról beszélünk. Pszichológiai alapon az ember még egyetlen másik emberrel szemben is általánosít a jegyeiről, és nem azért, mert köcsög, hanem mert ez az egészséges reakció. Nekem sem tetszik, de ez van. Másrészről, én magam kerülöm az összes cigányt. Ja, elképzelhető, hogy abban az egzakt esetben éppen nem kéne, de hát… A másik, és jóval fontosabb dolog viszont, hogy ez nem kényszer. Ez önként vállalt feladat. Aminek ha nem tudnak eleget tenni normálisan, ne tegyenek sehogy! Ha valaki képtelen végigülni egy színdarabot, az nem megy színházba, és legalább nem cseszi el a többi ember szórakozását. Mert – ugye – senki nem kért meg rá.
„Amit Lacko írt szerintem sokkal aktuálisabb és fontosabb” – tisztelettel, olyan nincs, hogy létezzen ennél „aktuálisabb” valami. Én úgy gondolom, hogy ez az alap, erre lehet építkezni. Ha ez nincs meg, nincs meg semmi. Petőfit is hasonló szellemiség kergette ki a harctérre és a halálba, az gondolom, tiszta. („Osztasz itt magyarságról, és még kard sem volt a kezedben, pedig az most fontos…”) Így buktunk egy halottat – és a magyar irodalom egy fél életművet. Jó mérleg. A nemzeti oldal egyébként mindig is büszke volt arra, hogy nem agymosott, fogyasztóitársadalmi-sügerekkel nyomul. (Igen, járatom a Kárpátiát. Röhögni fogsz, még az egyik irodalmi pályázatán is részt vettem – sikerrel! =) Na, én náci…) Ha az ember nem a gyökerénél kezdi a fát, akkor pedig nem gondolkodik, hanem vezérelve van. Ami egyébként teljesen jó dolog, mert szükség van katonákra, csak baromira nem profi, amikor a nagy aktuális kérdések között elvész az a szellemi mag, amiből az egésznek táplálkoznia kell. …ene.
„A magyarkodás a legkisebb probléma. AZ ilyen emberek ha legalább külsőségekbe próbálnak hagyományt őrizni.” – Hagyományt? Cristoph, hét éven keresztül a szombatjaimat beáldozva robotoltam Morvaországtól a nemzetközi fesztiválon Ausztrián át Magyarország utolsó kis eldugott színpadáig azért, hogy a magyar néptánc ismert és elismert legyen, neadj’sten taníthassam (…ejj, adom itt az álszentet, pedig távozásomkor kaptam ajándékba emlékül egy kis bödönt tök ingyen! =) ), azóta pedig a „9. században” rakosgatom a kis tyúklépéseimet és forintjaimat, hogy egyszer majd legyen belőle valami. Ha a pólófelvétel „hagyományőrzés”… nos, ezt mondhattad volna előbb is, mert akkor neki sem kezdek mindennek a fentinek, hagyom a ’csába. =) Vagy megoldom ezerötből, és ezzel a Hazám felé tanúsítandó kötelességem letudva. Az a néni, aki a 4-es 6-oson szokott utazni népviseletben, nos, ő „külsőségekben őrzi a hagyományt”. Mélymagyar haverom a zászlaján túlmenően semmiben nem kapcsolódik a magyar hagyományokhoz, ha a rendszeres szombati kocsmázásokat leszámítom. Mondjuk én a helyében inkább teljesen vérvörös lobogós, lófarkas kopját lóbálnék, az kisebb eséllyel nyugatról átvett jelkép, mint az Árpád-sáv.
„Szerintem az kategóriákkal súlyosabb, aki England pólóba járkál és "civilizált nyugati" módjára szégyelli a magyarságát!” – ő elveszett lélek. Le sem kell szarni. Aki nem hirdeti magáról, hogy képzőművész, attól nem várom el, hogy legalább a pont-pont vesszőcskét megoldja. Elvárhatnám, de fölöslegesen. Romától is fölöslegesen várnám el, hogy ne rugdalja meg a testvérem úgy, hogy még csak ki sem rabolja. De ha ez így, és ilyen alaposság és áldozatkészség mellett megy továbbra is, akkor a pólókon kívül nem lesz, mit megőrizni „hagyományban”. És azért az csúnya lesz. Könyvből megtanulni citerázni…? Pláne citerát készíteni?

Hadd foglaljam össze a fő problémámat: HA már valamit csinálok, azt tegyem TISZTESSÉGGEL. Ha ez nem megy, akkor ne tegyem sehogy. Mivel a magyarsággal kapcsolatos a kérdéskör, ezért pedig fokozottan érvényes az, hogy ha nem megy 100%-kal, akkor köszönje meg, és hagyja ezt másra. Azt el is felejtettem említeni ugye, hogy ők ezért jó eséllyel pénzt kapnak, amivel – mivel nem állami csapatok – nem különösebben kell elszámolniuk? Ilyen helyzetben egész egyszerűen nem tudom elfogadni azt az érvelést, hogy „Ők legalább…” Ha a reprodukció nem pontos, akkor azzal nem őriz. Rombol, mert nyugtat, elaltat és temet. Elhiteti, hogy „őriz”. Ami a Hazámat rombolja, az az ellenségem. Akár posztkommunista zászlót lóbál, akár valami íjászegyesületét. Lehet ehhez jó pofát vágni.
Pras
4 | Pras 2009.08.25. 00:28
Uí, a gondolataim nagyon egy mederben folytak, így könnyen meglehet, hogy jóformán nem is a Ti hozzászólásaitokra "válaszoltam". Ha így volna, elnézésetek kérem; vagy azért volt úgy, mert a nem felemlegetett tételekkel egyetértettem.
5 | Lacko 2009.08.25. 08:30
A táncházak nincsenek betiltva, de ha a húgom bemegy a munkahelyére és a sok ásítozó kolléganő megkérdezi, hogy te is a szigeten voltál és azt válaszolja, hogy "nem, én táncházban", akkor ki van közösítve, mert ez ilyen fúj "magyar-majom".
A történelem sincsen betiltva, de ha Mátyás királyos pólóban szállsz fel a metróra és nem csegevarásban, akkor te vagy a szar magyar és mindenki beléd köt.
A magyar trikolór sincs betiltva, de ha brazil, meg yenki zászló helyett az van a táskádon, akkor öt percenként beszól valaki az utcán, hogy "na ez egy náci".

Nyilván nem kell betiltani ahhoz dolgokat, hogy teljesen elidegenítsük tőle az embereket.
És nyilván lesznek olyanok, akik dafke is csinálják, de ők a gonosz kisebbség, akikre azt lehet mondani, hogy újfasiszta focihuligánok, pedig soha az életben nem voltak egyetlen meccsen se, mert ahelyett is táncházba járnak. Csak ez senkit sem érdekel, mer a zindex, meg a tévében is megmondták, hogy ezek a gonoszok.

Pras, nekem csak a diplomám tanár, de mindig programozóként dolgoztam. ;) Azért kösz a megtisztelést - egyébként a feleségem a tanár. Én is szívesen tanítanék, de ez az ország úgy van kitalálva, hogy a tanárházaspárokat a rokonság tartja el, mert önmagukban életképtelenek. És ez borzalmas szégyene ennek az országnak.

Azzal a résszel meg nem vitatkoztam, hogy ha csinálunk valamit (pl hagyományőrzés) akkor azt csináljuk jól és napszemüveg nélkül. Csak azt mondom, hogy nem könnyű a napszemüvegesnek sem. Mert azért ilyen prosztó, mert ezt várja el tőle a társadalom.

"Zömük nem volt és nem is lesz felkent lovagja az értelmiségnek." Hát pont ezt magyarázom, hogy ez egy bunyevác, suttyó kisebbség, aki dafke is csak hagyományőrző, amit a társadalom megvet és "magyarkodónak" nevez. Ha a társadalom - vagyis a média, ami a társadalom véleményét formálja - nem volna ennyire magyar ellenes (történelem-, irodalom-, kultúra-ellenes) és nem istenítené a multikultit, akkor a konfliktuskerülő, értelmes, kedves emberek is táncházba járnának és hétvégén meg hagyományőrzőbe. (Amúgy, hidd el, ez most is így van - az unokaöcséim (4 és 6 évesek) úgy népitáncolnak, hogy csak nézek) De ha nem ez az ellenséges légkör volna a magyar kultúrával szemben, akkor sokkal többen lennénk és akkor ezek a suttyók - akikről beszélsz - még sokkal kevesebben.

Na abban nem fogunk vitatkozni, hogy ez nem egy fekete-fehér meccs. Ez tök így van. És az is oké, hogy felhívod rá a figyelmet, hogy van itten néhány mongol-idióta. Csak hát én meg azt próbálom magyarázni, hogy egy normális országban (és most még az usát is ide értem) az emberek 70-80%-a patrióta, hazafi. Itthon ez kb 20%. A többi utálja vagy csak simán szégyelli a magyarságát. És ez nem azért van, mert olyan szar magyarnak lenni, hanem azért, mert a mértékadó-média ezt óbégatja már mióta. Ebben Cristophnak van igaza, ez nem 2006 óta tart, én azt csak arra írtam, hogy akkor villant ki a foguk fehérje, mert egy elmebeteget tettek meg min.elnöknek, aki az elődeivel ellentétben, nem volt képes sunyin irtani a magyarságot, hanem személyes sértődésből ráküldte a pribékeit az október 23-ai megemlékezőkre.

Azt pedig - ha jól értem - nagyon becsülöm a gondolataidban, hogy egyrészt odafigyelsz a másik oldalra, másrészt kritikus vagy a sajátoddal. Ezzel rohadtul én is így vagyok. A túloldalon ott van például Ungváry Krisztián, akire nagyon oda kell figyelni.
6 | Christoph 2009.09.07. 02:00
Ha még olvassa valaki... :)

PrasCo: Szerintem mindketten értjük egymást, csak mást-mást helyezünk (legalábbis ebben a vitában) előtérbe. Megmondom őszintén engem egy cseppet sem fog zavarni pár suttyó un. "hagymonyőrzése", ha nem lesz szégyen (=náci, fasiszta) nemzeti színű cuccokba járni, vagy a magyarsággal kapcsolatos hagyományokat őrizni. Szóval én ezt sokadlagos problémának érzem, egyetértek hogy ha valaki csinálja, tegye igényesen. Néha furcsa érzéssel veszek fel rovásírásos pólót, mert "megnéznek" az utcán és talán még valami csőcselékkel azonosítanak. Engem nem zavar, higgyék azt hogy köveket dobálok, van ennél rosszabb is (pl. szemeket kilőni), csak az a szomorú, hogy ez nem nekem szégyen, hanem az országnak.
És ebből kihagyhatatlan a politika: Mondhatnánk, hogy a jobboldal kisajátította magának ezeket, csak ott a bibi, hogy miért érzem ordas hazugságnak ha egy szoci (nem is beszélve az antimagyar SZDSZ-ről) preferálja ezeket a hagyományokat (tökmindegy mi - zászló, tánc stb). Ez kinek a hibája, talán Orbáné vagy kié, mert ez így nagyon el van cseszve??

Lacko:Ungváry nem tudom melyik oldalon van, mindenesetre ő azon történészek egyik, akire rá merem mondani, hogy pártatlan. Legalábbis a ténykedése alapján.
A többi mondandóddal mélységesen egyetértek. És én azt mondom, hogy fejétől bűzlik a hal. Szerintem már a töritanárok sem mernek (még a jobbérzésűek sem) megfelelő súllyal beszélni arról, hogy milyen fontos a magyarságunk. Mert ez már talán nem is polkorrekt. Hol élünk??

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.