Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Pras blogja

Gyere pajtás, vasparipára! Mert fasza. Azért. --> 4. rész: ...

Pras | 2009.12.30. 15:12 | kategória: Magyarisztán | 7 hozzászólás

...Isten állatkertjének csótányháza

Aranyhaverom-Olvasóm! Ja. Van új. Ennek az az egyetlen oka, hogy majdnem készen már fél éve itt hevert a gépemen, csak most kiegészítettem egy current story-val. Hogy miért most túrtam fel a gépemen, annak pedig az egyetlen oka, hogy most vagyok itthon. Fogadd szeretettel, mint Lagzi Lajostól a Negyedik Szimfóniát. Elvégre Te kérted (kérte a franc, tudom, de kell valami önigazolás, mint a „Parancsra tettük” Nürnbergben), és most szádba adom, pépesen, fehér műanyag (PE-polimer) kiskanálból, tutti-frutti ízben, hángedli védelme alatt, fenil-alanin forrást és nyomokban mogyorót tartalmazhat. Elvégre nekem is a számba adták, helyenkét rágták, köpték, sínvassal tolták le. Szevasz! Te is vonaton utazol.

Történt egyszer, még nem annyira vidéken, hogy hazautazási célzattal benéztem felsőoktatási székhelyem MÁVjeppénztárába. Nénike, szemre hatvan fölött („Csókolom”-ért a seggednek még a kovalens kötéseit is feltépi), kedélyesen szórja ki a jegyeket, nem éppen a PPSh tűzgyorsaságával. Jónapotvidékrekérekegydiákotnemdohányzó. Csak oda. Igen, helyjeggyel. Nem, pénteken. Köszönöm, jól. Azt már – ugye – meg sem kockáztatom, habár logikus volna, hogy visszafelé is vegyek jegyet, elvégre akkor olyan komplikációkba ütköznénk, hogy nem onnan utazom vissza, ahová most épp megyek, és még a helyjeggyel is babrálni kéne, jáj. Ezzel nem is lenne különösebb probléma, csak éppen a hölgy a jegyek hőpapírjából a hibaszázalékot nézve egy kisebb esőerdőnyit élne fel, nem beszélve arról, hogy a mögöttem sorban ácsorgó egyetemista zömmelurakkevésbézömmelhölgyek hazajutnának – egy év múlva ugyanekkor. Tiszta tehát, hogy a jegyet majd megveszem otthon. Igen ám, de és csakhogy!

Elballagtam a jegypénztárba szombaton. Jegy kell, jegyet aggyá. Diák? Klár. Nemdohányzót. Csak dohányzó van. Ne bassz fel. SZOMBAT van. Az ícé HOLNAP indul, és még akkor is tömegével adják el a jegyeket. MÁVosnéni rámnéz, és megszán: Igen, de arra a nemdohányzó kocsira, amit mindig a szerlvény végéhez csatolnak hozzá, vasárnap tíztől adják ki a jegyeket. Úgyhogy most, kedves Olvasóm, merüljünk alá a nyolcadik bugyorba, ahol a tér és idő törvényei tökörúgják egymást, majd rugós késsel kócolják össze egymás beleit. Szintaxis a következő.

Az IC-kre két héttel az indulás előtt nekiállnak kiszórni a helyjegyeket elővételben. …amíg el nem fogy, legalábbis, a nemdohányzó részlegre. Akkor mindenkit elkezdenek betolni a dohányzóba. Azt most hagyjuk, hogy a balfasz dohányos a.) képtelen három órát kibírni rágyújtás nélkül, vagy legalább egy órát, amíg megáll 15 percre a vonat úgyis b.) úgy egyébként rühelli a dohányfüstöt, ezért ő maga nemdohányzóba vesz jegyet, és átjár a dohányzóba szívni, c.) mégha ezért mondjuk egy kismama tömi is meg bitumennel a tüdejét, aki nem kapott helyet a nemdohányzóban – mivel ott ugye, a dohányosok ücsörögnek a légkondiban – akkor is. Lényeg a lényeg, elfogy(?) a jegy, pénz márpedig kell, betolnak mindenkit a dohányzóba. Ez a létszám a vagonnak kábé az 50%-a szokott lenni. DE! És most jön az okosság! Vasárnap tíz órakor a rendszerben hozzácsapnak egy plusz vagont, amit ÁLLANDÓAN hozzácsapnak, de jegyet ugye, csak ekkortól kezdenek el szórni rá, mint a mikuláscsomagot a beszívott közterületes. Tehát, bemegyek én, nyárspolgár, szombaton, előzetesen megvenni a jegyemet, hozzámvágnak egy dohányzót. Csak az van. Szopjál, földműves. Majd bejön az életművész, vasárnap, indulás előtt tíz perccel beesik a pénztárhoz, és mosolyogva átnyújtják neki a nemdohányzót. Az „új” vagonra. …aztán esetleg átmegy cigizni. Értem?

Kérdezd bátran, Olvasóm, hol van ebben a logika. Megkíméllek attól, hogy folyamatdiagramon elemezzem a dolgot, vagy hogy szövegesen lefuttassak pár lehetőséget; Fermat nyomán „Kevesebb hely van, semmint bizonyítása itt elférne” hanyagolom. Inkább simán csak hidd el, hogy nincs benne sehol.

Apropó, pénztár! Hol volt, hol nem volt, sorban álltam. Keleti PU. Már ott megijesztett a dolog, hogy a hölgy mosolygott. Udvarias volt. Szolgáltatott. Satöbbi. Szóval, olyan dolgot művelt, ami senkinek nem kerül semmibe (értsd, pénzbe), de ha mindenki csak egy kicsit csinálná, már sokkal jobb ország volnánk. Esetleg nemzet. Oppá. Kicsiny szívemben valami mélyen ülő, halovány jóérzéssel próbáltam elhagyni a kasszát a menetjegyemmel, amikor feltűnt, hogy egy, nem teljes mentális kapacitásán üzemelő faszi álldogál mögöttem a sorban. Magyarán nagyjából annyira volt részeg, mint amikor Nils Holgerssonba betöltöd egy átlagos magyar disznóvágás összes elfogyasztott alkoholmennyiségének a felét. A soook-sok szép kis pénztárból pont szegény „jófejhölgyet” találta meg. Megálltam, látni akartam, mi lesz ebből. Az lett, hogy a mókus bizalmatlanul körülnézett, majd letámasztotta magát a pénztár párkányára, és udvariasan kért egy jegyet Ausztráliába. Tisztán, érthetően hallani lehetett, ahogy a koalák magas C-t kivágva felsikítanak. De a hölgy sem ma kezdte, válaszán nagyobbat fetrengtem, mint a csávón magán: „Uram, sajnos nem tudok Önnek jegyet adni, mert ez a belföldi pénztár. Ott találja a nemzetközit!” Ennyi.

Aztán persze ott van a vasúti közlekedés ún. „kiszámíthatatlansága”. Ezzel a fogalommal illetik a nálamnál jólneveltebbek azt, hogy vagy odaérsz, vagy nem. Ha a vasút személyszállítását, mint szolgáltatást egyfajta fekete dobozként modellezem, ez esetben, hogy azért nem érkezel meg, mert sztrájk van, avagy mert nincs ugyan, de a vonat nem indítható az időjárás miatt, netán egyáltalán nincs is vonat, az végtére is egészen mindegy. Kis karácsonyi történetke következik, amolyan hóesős, száncsengős, vonatkürtös.

Az mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy ha leesik az első hó, akkor az ország megbénul. Más országok zömmel nem ugyan, vagy azért, mert nincs hó, vagy azért, mert nem spórolnak. Komolyan. Nem tőlem hallottad, de egy piciny Vas megyei városkában ukázba van adva a KPM dolgozóinak, hogy 10 centi hó alatt nincs tolólapozás. Mert spórolunk. Meg ne kérdezd, ebben mi a spórolás. Ha a munkásokon múlna, nem lenne itt semmi fennakadás, de a kezük meg van kötve. Gondolom, ismerős ez a hozzáállás. MÁV esetében ez úgy néz ki, hogy jön a tél, amire „Fel vagyunk készülve”, nagyjából úgy, mint a Benelux-államok Németország lerohanására. Tehát jön a tél. Jön hóval. Váltók befagynak. Vonat nem megy. Persze, reálban műveltebbek hallhattak olyanról, hogy „elektromos váltófűtés”, humánban műveltebbek pedig „régen hóban is kimentek a dolgozók, és csákánnyal takarították a váltókat, mire odaért a vonat.” Akkor most mi van? Villannyal spórolunk, emberekkel spórolunk, egyébként is, ha kiküldenénk a meglévő hat főt, Gaskó sztájkolna. Így jövendett el volt 2009 Szent Karácsonya. December 20.-át írjuk. A híradóban szalagcímen: megbénult az ország. A Keletiről felvételek, néhány ember lézeg. Vonat még annyi se. Ez kissé demagóg tőlem, mivel általános esetben normál üzemben itt mindig több az ember, mint a vonat. Maradjunk annyiban, mindenből rohadt kevés van. Melegből is. Szóvivő nagyon vakarja a fejét, hümmög, majd közli, hogy holnap délre igyekeznek visszaállítani a közlekedést. Ó, mondom, semmi probléma. Vonatom megy 21.-én 16:10-kor. Ezért tehát az állomáson voltam „karácsonyi felszereléssel” és öt heti szennyessel meg minden szarral 15:45-kor. Az „érkező” táblán három szerelvény szerepel. Itt már nyeltem egy nagyon-nagyot, és kezdtem ráébredni önnön naivitásom univerzális végtelenségére. Cucc letesz, információhoz be. Kezitcsókollak, IC van? Hát, az nem annyira. Úgy értem, még szerelvény sincs(!), minimum másfél órát késik. Nézek rá csúnyán, hogy akkor miért a helpdeszknél dekkolsz, kcsg, és miért nem a puszta két kezeddel pakolod össze a vonatot odakint? Rendben, Tiborom. El kéne jutnom Szombathelyre. Erre köpjél valamit. Elkezdte darálni a variációkat, az agyam szélsebesen kalkulált és memorizált. Az egészből kognitívan semmit nem jegyeztem meg, de szürkeállományom jó számítógép módjára rendszerezte össze a rizsát:
- Maradj itt, és várj meg egy vonatot, ami körülbelül arrafelé megy.
- Menj el Kelenföldre, és várj meg egy vonatot, ami körülbelül arrafelé megy.
- Menj el a Délibe, és várj meg egy vonatot, ami körülbelül arrafelé megy.
Megköszöntem a jótanácsokat. Végül még ott, a Keletiben sikerült fogni egy vonatot, ami Győr felé próbált indulni. Ez remek volt, mert így az út felét letudhattam, és mégis jobb érzés Győrben éjszakázni a vasútállomáson a mínusz tizenötben, mint a Keletiben a mínusz tizenötben. Persze, Pesten akár vissza is mehettem volna az albérletbe, de engem nem olyan sárból gyúrtak. Az öt éves Terv:
- Győrben átszállok egy Celldömölk felé tartó vonatra, HA van.
- Celldömölkön átszállok egy Szombathely felé tartó vonatra, HA van.
- Szombathelyen átszállok egy Gotthárd felé tartó vonatra, HA van.
A vonat nem volt fűtve, persze. Nem probléma, a téli kabát valamilyen formában egy több ezer éves találmány, ráadásul a látvány révén eltűnődhettem rajta, hogy az ember nem a galambból fejlődött-e ki. Győrben leszállás, slattyogok oda a kijelzőhöz folyamatos oszcilláló mozgással a fagyhalált elkerülendő mind a negyven kiló cuccal, mikor mit látnak sokat megélt sárgafoltjaim: IC jön, jön, mint a vízipók, már csak háromnegyed órát – na jó, ötven percet – kell rá várni! I approve, mint ahogy a macskák mondják, egyúttal a helpdesk mókusa tehet nekem egy szívességet.
A késésről igazán, már írnom sem érdemes. Az az egy óra ide, vagy oda… Mondanom sem kell, ha Cell felé kerültem volna, sem vettem volna „plusz” jegyet. Volt nekem érvényes jegyem másik vonalra, még IC pótjegyem is. Csak épp olvasatomban a MÁV felrúgta a jeggyel kettőnk közt létrejövő szerződést, miszerint én fizetek, ő A-ból B-be záros határidőn belül elvisz; így a magam részéről a dolgot rövidre is zártam. Mint ahogy ezt a bejegyzést is, mert a karakterszámmal fordítottan arányos az elolvasási valószínűség. 8) Ja, még annyit, az osztrákok meg idén és jövő nyáron villamosítanak. Höhöhö, hülyék ezek az osztrákok, mi? Vasutat villamosítanak, meg még folyót is szennyeznek…

U.I.: Mivel becsületes tolvaj vagyok, a kép forrása EZ. Kicsit beleolvasva és összefüggésbe hozva a dátummal, le kell vonni a konzekvenciát sajnos, hogy a MÁV székházának bőrszékeiben egytől-egyig címeres balfaszok ülnek. Szeretek általánosítani.

Boldog Újévet és boldog új évet!

Utolsó módosítás: 2009.12.30. 16:12

Hozzászólások

LordMatteo
1 | LordMatteo 2009.12.30. 16:05
Ejj, kár hogy nem tudtam erről, összefuthattunk volna. :)
Pras
2 | Pras 2009.12.30. 16:12
Egy sörre mindenképp. =)
LordMatteo
3 | LordMatteo 2009.12.30. 16:17
4. rész, azért na, jól emlékeztem én hogy írtál Te már harmadikat ebből.

Majd legközelebb ha megint errefelé mész haza, szólj mindenképp - Pras syle on - =D /off
powerhouse
4 | powerhouse 2009.12.30. 16:20
Eh, el vagyok maradva nagyon a bejegyzéseiddel, pedig nagyon bírom őket. Mostanában elég sok szabadidőm lesz a gép előtt, szóval majd pótolgatom szépen s jóságosan.
Pras
5 | Pras 2009.12.30. 21:52
@LM: 'will be! Hja, a hármas bent maradt a régi címből, szép sorozathoz egyencím dukál, úgyhogy kápipészt volt. ^^

@ph: Igazán megtisztelő a figyelmed! Merem remélni, hogy elvárásaidnak az új dolgok is megfelelnek majd. =) Elmaradásod azzal kompenzálom, hogy az idei évben már egyátalán nem írok új bejegyzést... =DD
6 | ShuleyvA 2010.01.03. 09:46
Áh bazz nagyon bírom a srácot! :D Mééég!
Pras
7 | Pras 2010.01.04. 18:02
Köszi! =) Ha az élet ad állatságot, le is lesz írva!

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.