Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Pras blogja

Steppe-i lamellás vértezet I.

Pras | 2010.01.10. 00:32 | kategória: interaktív | 7 hozzászólás

Kellemes [#insert napszak]t, Olvasóm!

Mostani vállalkozásom az egyik előző bejegyzésnél már megénekeltetett, így el is jövendett volt (ezt a méltatlanul elfeledett igeidőt ugyanezzel a szófordulattal nem először használom, mint azt meglepődve konstatáltam. Azt még inkább, hogy a zsidók megelőztek. Még gyúrnom kell.); persze egy kicsit ismételten újítok. Hadd vezessem fel előtte, miről is van szó. Hogy fölöslegesen idődet ne raboljam terjedelmes konferansszal, ha a téma esetleg nem tart számot érdeklődésedre: A bejegyzések egy munkával párhuzamosan fognak íródni. Ez a munka nem más, mint egy kora középkori sztyeppei lamellás vértezet amatőr „rekonstrukciója”; maradjunk is inkább csak a „gyányolása” szónál. A bejegyzésekben megírom, épp hogy haladtam a munkával, és ha gondolod, hozzászólásban kérdéseket, észrevételeket tehetsz az épp aktuális álláshoz. Eleinte egyetlen bejegyzést akartam ennek szentelni, hogy ne vigyem a helyet fölöslegesen a többi blogger elől, amit folyamatosan frissítettem volna, de hamar rájöttem, hogy hamar túl nagyra terebélyesedett volna a poszt. Ezért most három bejegyzést tervezek szentelni a folyamatnak.
– Amit jelen pillanatban is olvasol, az elméleti háttér felkutatásával foglalkozik.
– A sorozat 2. része a terveket, skicceket, elképzeléseket és modelleket kívánja bemutatni.
– A sorozat 3. része a konkrét gyártással és összeállítással fog foglalkozni.
Egy-egy munkafolyamathoz igyekszem több képet, forrást, leírást mellékelni; A bontott tematikájú bejegyzésekből pedig talán Te, Olvasóm is könnyebben „falatozol", mintha a munka végeztével belöknék egy tízoldalas „elemzést”.
Amire tehát most vállalkozok, összefoglalva a következő: A "szemed láttára" kívánok összerakni egy vértezetet. Ildomos talán, hogy „bemutassam” a motivációm.

Sztyeppei lamellás vért I. – elméleti előkészítés

Manapság is általános, hogy ha egy magyar honfoglalót képzelünk el, az kaftánnal és íjjal ücsörög a lován. Mind időben, mind térben előttünk és utánunk zömmel bizonyítékok állnak rendelkezésre a páncélozott lovasság jelenlétére. Értelmes feltevés lenne azt gondolni, hogy a magyar csapatok sem lemészároltatni vitték magukat csatába, hanem páncélzatot viseltek ők is. Az írott források esetén a legnagyobb valószínűséggel bőrvértre lehet gondolnunk. Az, hogy leletekkel nem igazolható a páncélzat, is valahol ezt támaszthatja alá, hiszen például az avaroktól hazánk területéről is ismerünk jószerivel teljes egészében megmaradt (Már, kilóra megmaradt…) fémvértet. Noha tudom, Olvasóm, hogy ha bejegyzésem látogatod is, jó eséllyel hozzám hasonló „hobbista”, „érdeklődő” vagy, így nem biztos, hogy érdekelnek a mélységek, de azért engedd meg, hogy a lehető legtöbb helyen megpróbáljam alátámasztani magam - sok helyütt úgysem fog sikerülni… =( - ezúttal a kunszentmártoni avar vértről beszélek. Annyi bizonyos mindenesetre, hogy nem zárható nyugodt szívvel ki a bőrvért megléte. A „milyen bőrvért” már problémásabb kérdés, van olyan hagyományőrző, aki például szkíta mintájút visel…

Lépjünk egy fokkal tovább! Ha tekintjük a nagyszentmiklósi 2. korsót, annak is a „győztes fejedelem” ábrázolását, csaknem kétséget kizáróan megállapítható különösebb képzettség nélkül is, hogy a lovas láncinget és lánccsuklyát visel. Hogy karján és lábszárán mit ábrázolt az ötvös, nem tolakodtak megtippelni, hogy „önérdekemnek” lehetőleg mindig ellentmondjak, így próbálva objektívabb képet mutatni, különösen, hogy a kép véleményezése meglehetősen szubjekív – mondjuk, hogy ruhaujjat, és nem valamiféle lemezes védőt. Persze, hangosan gondolkodva, ennyire ez sem evidens, mert ha azok „lemezek”, mind felül, mind alul rögzítést látunk, így ha a köröket szegecsnek tekintem, azok azon a helyen szükségtelenek, amik lehetnek így mondjuk, furatok is. Hogy miért vannak ott, akár furat, akár szegecs – ne kérdezzétek, már a balkai leleten sem tudok rá magyarázatot. Ha Nektek van, szívesen fogadom! Ennél egyszerűbb és az Occam-elv alapján tán jobb magyarázat, hogy ruházat díszítményei. Még érdekes lehet, ha már a képnél tartunk, a sisakot összevetni a pécsi sisak fazonjával, mely eredetileg szintén láncfátylas (ezt egy félkörben futtatott pálca tartotta), több részből összetett (mi több ,szegecselt) darab; és a kopján a zászló formáját.
Annyit tehát csaknem biztosra kijelenthetünk: Ha a korsó honfoglaló magyar vitézt ábrázol, akkor nagyon valószínű, hogy legalább láncinggel rendelkezhettünk. A gond persze ismét az, hogy a kor nagyjából stimmel bár (8.-10. sz.), de a három eredet-elméletből (magyar, bolgár, avar) az avar látszik leginkább alátámasztottnak a rovásírások lényegi azonossága folytán a szarvasi 67. késő avar kori csont tűtartó rótt jeleivel. Az sem biztos, sőt, hogy a kincs minden eleme egy időből és helyről származik. …már megint az avarok, tehát. Ma már „népük sincs”, de a nemzeti múzeumuk – ha lenne – tömve lenne a hagyatékaikkal. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a harcost más kutatók kazárnak gondolják. Ha pedig mégiscsak avar, akkor az a kettős honfoglalás elmélete szerint egyenlő a magyarral is. (onogur magyarok) Hol tartunk most? Ha „forráselemzés” és súlyozás nélkül szummázom, amink van, az annyi, mint a nyilvánvaló, millió más lelettel alátámasztott „a sztyeppén voltak páncélosok” állítás.

Nekem azonban valami konkrétabb és kevésbé vitatható kell. Ilyen lehet például a muzsi ezüsttál, melynek lovasa akár magyar is lehet, például ezzel összehasonlítva.. Érdemes megnézni a sisak fátylát valamint a vállvédőket, amik erősen láncszövetnek tűnnek; a másik esélyes nyertes a pikkelyvértezet lenne, ami ugyanakkor a korra már kevéssé jellemző. Mindegy is, azonban, mert a testpáncél viszont... lamellásnak tűnik. Leszámítva, ha nem visel a testén semmiféle páncélt, ám akkor miért védi épp a vállát valamivel? …persze, ha például kazár is az illető lovas, nem pedig magyar, mint ahogy mondjuk a fenti korsók ábrázolásaival kapcsolatban is találkoztam már a nevükkel (lassan már csak románok nem lesznek a szerencsétlenek, persze ha a románokon múlik…?), azt azért megemlíthetem, hogy a magyar törzsek is egy ideig a Kazár Birodalom szárnyai alatt éltek, az államszervezetükből sok tanulságot magunkkal hoztunk. Ami viszont biztos, hogy ők és ők kazárok. Szamarai sírból (Silovszki-temető) előkerült csontkarcok, 7.-8. század. Egy jó egy-kétszáz éves differencia tehát van honfoglaló magyarjainkkal azon az apróságon kívül, hogy azért a „kazár” nem azonosan egyenlő a „magyar”-ral. Azonban mindenképpen figyelemre méltó a közelség (és a korban egyébként valószerűtlen távolságokban is élő kereskedelem), és ennek tükrében az, hogy a rajzokon egyértelműen felismerhető pikkely-, valamint lamellás páncélzat, továbbá erős a gyanúm, hogy az íjászon láncing figyelhető meg. Továbbra is kazárok, nézzük meg a láncinget – minden egyes láncszem szegecselt! – valamint a sisakot. Ha már ezen a weboldalon vagyunk, célszerű egy pillantást vetni a fokosbalta-fejre, valamint a nagyon szép állapotú íjra!

Most már forrásanyagot kerestem, így jött be a képbe a birkai lelet, amely egy svédországi normann (viking) temető, amelyből többek között egy sztyeppei nomád lamellás vértezet is előkerült. Hogy mi a párhuzam, arról egy kárpátaljai szerzőt, Kobály Józsefet idézném:
„Először Dienes István, majd legutóbb Kovács László, az MTA Régészeti Intézetének igazgatóhelyettese a svédországi Birka 9-10. századi híres normann (viking) temetőjének anyagai között lelték meg a beregszászi süvegcsúcs párhuzamait. Ezek is ezüstből készültek, de például díszítési technikájuk - granuláció és filigrán - különbözik. A lényeg azonban az, hogy a birkai sírok hitelesen bizonyítják, hogy a beregszászi kishegyi példány is honfoglalás kori fejviselet volt. A kutatók azonban felfigyeltek még egy érdekes apróságra az első kishegyi sírral kapcsolatban: a kengyelvasak díszítése megegyezik a hasonló funkciójú viking tárgyak díszítésével.
Kétségtelen, hogy a Kishegyen magyar honfoglalás kori magas rangú személyiségek voltak eltemetve, de a sírok mellékletei között vannak olyanok, amelyek normann hatást mutatnak. Magyarország területéről ismerünk már olyan temetkezést is (Székesfehérvár Rádiótelep), ahol egyenesen egy normann vagy rusz harcos van eltemetve.
Ezzel kapcsolatban érdemes újra értelmezni Anonymus azon adatát, hogy amikor a honfoglalók Kijev mellett elhaladtak, akkor oroszok is csatlakoztak hozzájuk, akik, mint P. mester írja, a mai napig, vagyis a XIII. század elején, is élnek Magyarországon. A IX. század végén, a X. században Európában ruszoknak általában a normannokat nevezték, s csak később terjedt el ez az elnevezés valamennyi keleti szláv megnevezéseként. Ezért az a legvalószínűbb, hogy a honfoglalókkal együtt nemcsak sztyeppei népek (pl. kabarok), hanem normannok és keleti szlávok kisebb csoportjai (harcosok) is érkeztek a Kárpát-medencébe…”

Ezen kívül további leletek (pl. tarsoly) alapján feltételezhető, hogy magyar alakulat is állomásozhatott a településen. Ha ez nem így van, az általában vett viking lemezes vértezet ettől függetlenül is valószínűleg szarmata-alán eredetű.

Összességében elmondhatom, hogy HA a magyarság viselt lamellás vértezetet, akkor a jelenlegi tudásunk szerint ezzel kerültem a legközelebb hozzá. Lássunk neki a megvalósításnak!

U.i., az alábbi képen egy tibeti, 15-16. sz. páncélzat látható, tehát az általam vizsgált időszaknál jóval későbbi, de a fűzése roppant tanulságos, erre még visszatérünk a III. részben.

Utolsó módosítás: 2010.01.14. 17:36

Hozzászólások

1 | savanyu 2010.01.13. 11:45
Pras, a szarmaták már valóban ismerték a lamellás vértezetet. Sajnos a temetkezési rítusuknak nem volt része, de Farmos-Kása dűlő lelőhelyről ismert 3 és fél darab lamella egy gödörből. Hogy miért csak ennyi, miközben a szarmaták "fő" fegyverneme a páncélos lovasság volt, arra nincs magyarázat.
Az avarok pedig nagyon-nagyon híresek a lamellás páncéljaikról. Van egy nagyon jó forrásgyűjtemény, Szádeczky-Kardoss Samu jegyzi.

Viszont a honfoglaló magyarokkal kapcsolatban páncélt emlegetni problémás. Mivel rájuk a gyorsan mozgó, könnyűlovas harcmodor volt jellemző, egy fémből készült páncél gátolta volna őket pl.: színlelt megfutamodásban (szar dolog, ha a lovagok utolérnek :D). Valószínűbb a bőrpáncél általános volta. Páncél (ha jól emlékszem) még a karosi II és III-as temetőkben sem került elő, pedig azok eléggé jól el voltak látva.
A képi ábrázolásokat pedig nagyon-nagyon kritikusan kell kezelni.
A
2 | savanyu 2010.01.13. 11:45
-A. Nem tudom, hogy az a fránya betű hogy került a végére.
Pras
3 | Pras 2010.01.13. 15:45
Na, most írtam egy szép hosszú hozzászólást, erre kijelentkezik... mondjuk én vagyok a hülye, az elküldés pillanatában jutott eszembe, hogy menteni...
este pótolom. =)

Elöljáróban, a címben nem véletlenül nem "magyar vért" szerepel; bizonyíték hiányában inkább a puszta tényen van a hangsúly, hogy a vért létezett, viselték. =)
Pras
4 | Pras 2010.01.14. 00:49
Szervusz!

Mindenekelőtt köszönöm az ajánlatot, megpróbálom felhajtani. =)
Magam is a bőrvértet "nyomom leginkább". Azért elképzelhetőnek tartom, hogy szórványosan előfordulhatott fémvért, mind előttünk, mind utánunk volt "divatja". Hogy miért nem találunk, az beza jó kérdés, noha ezzel kapcsolatban az is érdekes, hogy hallottam már, és logikus is, hogy a fokos sokkal általánosabb fegyver lehetett akkoriban - mégis szablyát találtak többet. =) (minden mondatomhoz képzeld hozzá az "Én csak egy kívülálló érdeklődő vagyok, így tudom, nem készpénz.") Mindenesetre a bucavas révén helyben vagy kereskedelem útján nem tartom kizártnak a létét. Ez semmit nem változtat persze azon, hogy bizonyíték erre nincs, tehát nem szabad a vértet "honfoglalóként" prezentálnom. =)
A "könnyűlovas harcmodort" ugyanakkor kötve hiszem, hogy akadályozná. Legalábbis, emberi szempontból ki lesz próbálva, ha minden jól megy, és eredményeimről beszámolok. =) Előfeltevésem, hogy nem jelenthet a vért komoly akadályt, hiszen a magyarságéhoz hasonló harcmodorral és kultúrkörrel bíró népek bírtak páncélozott lovassággal. Végül, hogy a "könnyűlovas harcmodor" volt az általános, nem feltétlenül kell, hogy jelentse, azt kizárólag "nagyon könnyű" lovassággal űzik. Érdemes rátekinteni egy párthus lovasíjászra, amelyik túlzásokba esett a páncélzattal... =) Náluk is működött a dolog, noha ismétlem, természetesen egy percig sem hiszem, hogy honfoglalóink egyetlen "cataphract"-tal bírtak volna, pusztán a koncepcióért hozom a példát. A ló oldaláról pedig, azokat a hadjáratokat, eleve a népvándorlást alighanem csak egy jó teherbírású, igénytelen lóval lehetett megoldani, az akhal-tekéhez, de méginkább huculhoz hasonló kis sztyeppei lónak pedig nem gondolnám, hogy plusz húsz kiló bármiféle megterhelést jelent. =) A termete révén rövid távon alighanem nem a vért miatt fogja utolérni a nyugati böszme nagy ló. :D Noha messzemenő következtetéseket nemigen lehet erre nézve levonni, mert a harcmodor-, és közvetve ezzel együtt járó "lóváltást" sokkal inkább indukálhatta egyszerűen az, hogy az íjak nem voltak effektívek a lovagi vért ellen.
Összességében és kidobva a szemétbe az összes fenti fejtegetést, egyet kell, hogy értsek veled, hogy a legvalószínűbb, még "nyugodt szívvel" leadható kijelentés a bőrvért. És még arra sincs közvetlen bizonyíték legjobb tudomásom szerint. Viszont ugyanilyen "nyugodt szívvel" kizárni sem tudnám a dolgot. =)

A képi ábrázolásokon pedig meglehetős biztos vagyok benne, hogy vértek vannak, azt viszont, hogy KIK azok, akik azokat a vérteket viselik - igyekszem nagyon-nagyon kritikusan kezelni. =)
5 | savanyu 2010.01.14. 16:17
Nagyon korrekt hozzászólás! :D

Annyiban kiegészítenélek (ha engeded), hogy a "magyarságéhoz hasonló harcmodorral és kultúrkörrel bíró népek bírtak páncélozott lovassággal" valószínűleg nem állja meg a helyét. A szarmaták, avarok, szászánidák is természetesen rendelkeztek könnyűlovassággal, de a források alapján elmondható, hogy a fő fegyvernemük, a csatadöntő tényezőjük a nehézlovasság volt (Az megint más kérdés, hogy korukban a főként gyalogosok alkotta sereg ellen ezek "eléggé" [:D] hatásosak voltak. A honfoglaló magyaroknál azonban más volt a helyzet, mivel akkor már ők voltak a contus (masszív, erőteljes döfőlándzsa) és a pallos rosszabbik végén.) Tehát valószínűleg nálunk a könnyűlovasság volt a döntő fegyvernem, ellenben a fent említett népeknél (holott az avarok és a szarmaták is steppei eredetűek).

Nálunk az a valószínűbb, hogy a módosabb réteg is (legalábbis a karosi II és III-as temető alapján) könnyűlovasként indult harcba (nem elfeledkezve arról a tényről, hogy ennek ellenére viselhettek valamilyen fémpáncélt), ellenben mondjuk az avarokkal, akiknél az elit talpig vasban indult harcba (Baján ideje alatt kb. ki is vérzett ez a réteg, a binzánci források alapján csak magának a kagánnak több, mint fél tucat fia esett el különböző "csetepatékban").

Egyébként ha bármi kérdésed van a készítés alatt, igyekszem majd megválaszolni, a legjobb tudásom szerint.
6 | savanyu 2010.01.14. 16:19
Még valami: a szakma (legalábbis a régészet) nem használja a sztyeppe kifejezést (nagyon-nagyon belénk lett verve, hogy milyen sorsra számíthat az, aki ezt nem tartja be), hanem helyette a steppe, illetve sztyepp a helyes formátum. :)
De ez csak kis kiegészítés.
Pras
7 | Pras 2010.01.14. 17:36
Köszönöm a támogatást! =) Most épp vonatozóban leszek hamarosan, így csak egy gyors kérdés: Mivel a köztudatba tehát hibásan került be a fogalom (amit a címben sürgősen javítok is, köszönöm, legalább a magam szerény keretein belül igyekszem nem-kókler lenni :) ), érdekelne, mi az eredete/oka annak, hogy ebben a formájában kell használni?

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.