Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Pras blogja

Steppe-i lamellás vértezet II.

Pras | 2010.01.31. 15:53 | kategória: interaktív | 7 hozzászólás

Szervusz, Olvasóm!

A száztonnás vicc megvan? Nincs?
- Mi az? Száz tonna egy faágon?
- ???
- Két ötventonnás veréb.


Bocs. Egy száraz bejegyzést nem érdemes mással feldobni, mint egy agyzsibbasztó „viccel”. Talán a fogorvos-allegóriát tudnám példának hozni: foghúzás előtt ezzel betoltuk a lidokaint. Megnyugtatlak, eredetileg és jóval korábban egy négyoldalas Word-dokumentumot sikerült összehoznom a különböző helyeken és időkben található lamellákról talált adatokról, érvekről és ellenérvekről, valószínűsítésekről és számolgatásokról. Szerencsére idejében a fejemhez kaptam, mondván, inkább készítek érdekesebb, ám kevésbé biztos lábakon álló bejegyzést, semmint minnél indokoltabbat, amit aztán a kutya nem olvas el. Ha részletesebb anyagokra és forrásokra volna szükséged, kommentálj, és segítek! Most hozzálátnék eddigi legkomolyabb feladatomhoz: fogyaszthatóvá tenni néhány fémlemez ruházkodási célokra történő felhasználását.

Tán joggal feltételezem, hogy esetlegesen nem vagy tisztában a sorozat előző részével. Már előre szólok, hogy visszaolvasása nem szükséges, mivel csupán az „elvi” háttérrel foglalkozott (mely bejegyzést összegeznék is pár mondatban: Semmi nem támasztja alá, hogy az ősmagyarság lamellás vértet viselt volna; ha viselt is páncélt, az valószínűleg bőrpáncél lehetett.), melynek konklúziója végső soron az, hogy „magyar vértet” nem áll módomban készíteni.

Köszönöm a figyelmed, ennyi lett volna a mondandóm.


Persze, ott dekkol a műhelyben egy rakás másfeles acéllemez és egy lézervágó. Természetesen én leszek az a madár, aki ezt a lehetőséget kihagyja. A-aa, páncélt csinálunk! Leszögezem: nem történelmi rekonstrukciót. Nem magyart, nem is másmilyent: páncélt. Bár ígértem, hogy olvasóbaráttá teszem a bejegyzést, mégis le kell írnom az önigazolást: Egyfelől, kevés páncélt rekonstruálhatnék elfogadható hitelességgel, azokból pedig már épp elég rekonstrukció készült. Másfelől, ősmagyar harcost úgysem jeleníthetek meg fémvértben – mást pedig nem szándékozom. Víváskor, „edzésnek” (egy tizenöt-húszkilós öltözet) és egyébként is „hasznos” lehet… Ezért, amit végül aztán legyártani kívánok, két kritériumnak kell, hogy megfeleljen:
- Funkcióját hitelesen ellátni képes legyen
- Ne csússzon át fantasy-be, azaz egészséges ráhagyással elképzelhető legyen azért, hogy valaki, valamikor, a keleti pusztákon ilyesmit viselhessen.
Ez így elég tág mozgásteret enged. Nyilvánvaló, hogy az eredmény láttán jóérzésű szakember – joggal – sírógörcsöt kaphat, ám az is igaz, hogy páncélom általánosan véve „keleti lamellás vért”-ként nem lesz kevésbé hiteles, mint amilyen dolgokat hagyományőrzőink hitelesnek beállítva magukra vesznek. ;] Tehát mégegyszer, és utoljára: amit látni fogtok, az ebben a formájában nem létezett. Miért csinálom mégis? …mert hasonló viszont igen.

Pofáztam egy oldalt, de talán még mindig nem tudod, miről van szó. Ha így van, becsüllek, Olvasóm, kitartásodért, engedd is meg rögtön, hogy korrigáljam hibámat.
A „lamellás vért” kifejezés egy olyan páncélzattípust takar, amely átlagosan 100x30mm alapterület körüli (ettől lefelé a méretek eltérhetnek, felfelé ritkán szoktak, azokat már inkább textilbe, bőrbe ágyazott brigandinban vagy ún. ’coat of plates’-ben találjuk, és későbbi használatúak) téglalap alakú fémlemezek egymásbakapcsolásából alakul ki. A bal oldali alakot tessék nézni, ez pl. India. Ez pedig Bizánc, érdemes megfigyelni a sisakot is. Lényeges eltérése a pikkelyvértektől, hogy a lemezek egymással oldalirányban és zömmel lefelé is kapcsolatban állnak egymással, míg a pikkelyvért pikkelyei pontosan úgy helyezkednek el, akár a halakon: csak a tetejük kapcsolódik mondjuk a „ruhaanyaghoz”, melyhez varrták őket. Ezért persze, szintén: ahogy a halnál is, ha a pikkelyek alá szúrsz, az bizony bemehet. Lamellás vértnél ilyen probléma nincs, de a lemezeket egymáshoz erősítő fűzőzsinórok általában és gyakorlatilag védtelenek. Ezt úgy lehet orvosolni, hogy egy-egy lemezkét közvetlenül és közvetetten is több helyen kötjük hozzá a szomszédaihoz. Ez a vért-típus elterjedt volt keleten, akár lovasíjász népeknek ismert csoportoknál is, mint a párthusok, a szarmaták, a kazárok, a türkök vagy az avarok. Sokkal jobb védettséget biztosított, mint a láncszövet (amit amúgy alá is lehetett venni, és szintén ismert a keleti népeknél, legjobb tudomásom szerint mind szegecselt, mint „natúr” formában), és – ami engem roppantul inspirál – igen tetszetős is. =)

Két dolgot kellett eldöntenem alapvetően, ezekre a kérdésekre rögtön adom is a választ:
- Milyen lamellákkal dolgozzak? – A birkai viking lamellák (forrást lásd az előző bejegyzésben) orientális eredete tényként kezelt felvetés (az számunkra most irreleváns, hogy formailag, vagy a konkrét vértet tekintve), a lézervágó pedig bármilyen ökörhugyozást hajlandó nekem kivágni. Ez nekem elég ahhoz, hogy ezekből a karéjozott lemezekből állítsam elő a vértem, ráadásul, ha megelégelném a negatív szakmai kritikát, pillanatok alatt építhetek belőlük egy minden gyanún felül álló „eredeti” birkai „viking” vértet.
- Milyen „fazont” kötök nagyi-módra belőlük? – Néhány Osprey-kiadvány képeit (Tudom, tudom…) és a szamarai kazár csontkarcokat tekintve arra jutottam, hogy a mellrész echte birkai lesz, de hozzácsapok egy combvédő szoknyát, és felkar-védő lapokat is. Ezzel nincs is semmi gond, de okosabban tenném, ha ehhez a fazonhoz a sokkal általánosabban használt egyszerű, lekerekített élű lamellákat használnám, mondjuk a türk leletekből. Azokba igazán nehéz belekötni, hiszen körülbelül az azokból előálló vértezet olyan lehetett, mint mondjuk az 1990-es években a Trabant. Nem tudom megmondani, hogy konkrétan ki futkozott olyanban, de badarság azt állítani, hogy senki, hiszen Mongóliától Tibetig több száz kilométer és évszázad távlatából is kerültek elő lényegében ugyanolyan, vagy erősen hasonló lemezek. Én viszont ezúttal gazdag pógár vagyok, megfizetem az extrás vértet. Munkára, proletár!

Kezdtem azzal, hogy – mivel a vágónak úgyis NC program kell, azaz „számítógépes rajz” – gépen kialakítottam a lamellákat.
Folytattam azzal, hogy papírból kivagdosva a lemezeket kikísérleteztem a fűzést és a mintázatot.

Természetesen, több „prototípus” is készült. A képen például egy „elméleti” jellegű fejtegetés, arra az esetre, hogy ha a birkai lamellák jó része egy páncélt alkotott volna – tudniillik, számtalan különféle alakú lemezkét találtak. Egyik elmélet, hogy ezek egyazon vértet alkották, és más-más testtájat védtek. Erre az esély kevés, mert a páncél ennyiféle lemezzel bonyolult lett volna, de azért elgondolkodtató a dolog, hogy: passzolnak a helyükre. (No, nem a képen, hanem a kép alapján. )

Magam úgy határoztam, hogy nem bonyolódok még jobban bele, egyetlen lamellatípusból állítom elő a teljes vértezetet, ezzel egy lépéssel mégiscsak közelebb kerülve a realitáshoz. Na jó, kettőből. Mint látod, az alap lamellatípus egy oldalon van „megrágva”. A törzs középvonalán találkozó sorokat viszont egy olyan fogja lezárni „háztető-gerinc”-szerűen, ami mindkét oldalán karéjozott. Ez meglehetősen biztosan így volt a valódi vérten is. Ami nem így volt, az a már említett láb-, és felkarvédelem, amit viszont hozzá kívánok csapni a saját vértemhez. Kétszer nehezebb lesz velük ugyan a páncélom, de mégiscsak kellemetlen dolog átvagdalt térdekkel és bénára lőtt bicepsszel enni a McD*nald’s-ben a sült krumplit, nem igaz? Különösen ne turkáljon senki szálfegyverrel a kényesebb dolgaim közt. Hm, sült krumpli… hol tartottam? Persze.

Bevetettem Korunk Csúcstechnikáját, amit fedőnevén csak Paint-ként emlegetnek. Jó, kicsit csaltam, volt a dologban egy kis Paint Shop is, de nem erőltettem meg magam… az igazi nézzen ki emberien, az a lényeg. Az eredmény a fenti linken látható, a fűzések madzagja nélkül. Apropó, aki esetleg tudna nekem max. 3mm vastag hosszú bőrcsíkokat szerezni, baráti áron, az szóljon, áldassék a neve! Ideiglenesen ugyanis kendermadzagot kell igénybe vennem – selyem is jó lenne, de… a képeken a barna csíkok a fémlapok bőrszegélyét jelképezik, a fekete az övet. A rajz egyébként rossz, persze, mert ennél sokkal keskenyebb lesz a vért, mint ahogy én is keskenyebb vagyok, a felkar védelmét adó lapok pedig kívülebb esnek majd a páncéltól magától, szükségképp, hogy elegendő mozgásteret adjanak a kéznek. De azért, igen, nagyjából ilyesmi lesz. Talán. Aztán lehet, hogy teljesen más.

Végül, egy dimenzióval többel bíró síkvetület a lamellákból előálló felületről.

Nno! Leképeztettem a rajzot a géppel, megy .dxf formátumba, és rövidesen legyártunk egy-két „próbalamellát”. Ha azokkal stimmel minden, természetesen szó-, és képbeli tájékoztatást adok részedre, Olvasóm, a fűzés folyamatáról, és ki is próbáljuk, milyen a kész vértben mozogni, ülni, vívni, enni, úszni és síelni. Mint egy tisztességes tamponban, csak ez egy kicsit nehezebb. Ha pedig sikerül maradékot képezni a legyártott lamellákból, rá is lövünk, megszúrjuk, buzogánnyal megkínozzuk, karddal megkínáljuk. Mindezt úgy, persze, hogy nem tartózkodom mögötte. No, nem azért, mert nem bízom az átlapolásokkal együtt három milliméter vastag acélban, hanem egy megcsúszó, elemi erejű sújtást vagy megdöccenő lövést követően ne érdemeljem ki a Darwin-díjat. (Leszámítva azt az apróságot, hogy élőlényre soha, de soha nem lövünk. Ütni, az más!)

Merem remélni, hogy legközelebb a sorozat keretein belül „páncélosként” jelentkezem az eredményekkel.

Hozzászólások

LordMatteo
1 | LordMatteo 2010.01.31. 16:08
PrasPrasPrasPras kérlek!!! imagerz.com, légysziiiiii!

Egyébként nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan haladsz, várom a következő részt! :)
Pras
2 | Pras 2010.01.31. 21:09
Hja, bocsesz, gondolhattam volna rá, a következőben a képeket már saját UW tárhelyre rakom!

Amúgy rövidesen, reményeim szerint talán még ezen a héten kézhez kapom a próbalamellákat. Ha azok működnek (erős "HA"), akkor pedig beindul a nagyüzem... imádom apámat egyébként. :D Dialógus:
- "Milyen lemez?"
- "Számolgattam, másfeles 1,3 négyzetméterre olyan 15 kilót ad ki."
- "Hány darab kell?"
- "Tíz, harminc, amennyi sikerül."
- "Legyen harminc akkor. És, ha működik?"
- "Hétszáz."
...a szeme sem rebbent! :D
3 | Pyrogate 2010.02.02. 01:37
JÓ:)
A viccet én máshogy ismertem (10 tonna a háztetőn, két öttonnás veréb, de ugyanaz kb.)

Viszont cserébe kapsz egy morbidot (Mi az piros és nem fér be a szádba? Traktor) és egy szóviccet:

Megy nyuszika az erdőben szomorúan, mert nincs pénze. Arra jár Lomb és ad neki. Nyuszika örülve tovább megy, amikor a róka megállítja: - Minek örülsz nyuszika? - Lomb adott pénzt! - Mennyit? - Nem tudom nem számoltam. - Hát szerintem biztos Száz ha Lomb adta…
LordMatteo
4 | LordMatteo 2010.02.02. 19:58
Mindenképp, mert eléggé unalmas amikor 36.-ik frissítésre sem jön be a kép, mert...a kepfeltoltes egy szar :)

Ha sok ilyen viccet írogattok még én se állom meg, de annak nem lesz jó vége.
Pras
5 | Pras 2010.02.02. 23:11
@Pyro: Ez nem ismertem. Fájt is, rendesen! :D

@LM: Várok, várok, és merem remélni, hogy legközelebb már az elkészült próba-fémlamellákról tudok képet közölni, meg kis leírást, de ez a része a dolognak már nem rajtam múlik :\
6 | Pyrogate 2010.02.02. 23:15
Amúgy idióta viccről eszembe jut, amikor Kőműves Kelemen mondja fiának vacsora közben: Egyél fiam, anyád már fal.

Én kérek elnézést.
LordMatteo
7 | LordMatteo 2010.02.05. 18:07
Kőműves Kelemen mondott nagyokat, miszerint a házasság előtt így szólott: asszony kell a házba!

Egyébként én is szétszedtem a volt egeremet, próbálván felismerni az azonos cuccokat, de az enyém valami egyszerűsített dolog lehet.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.