Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Pras blogja

Műszaki alkalmazások...: Hazánk energetikai perspektívái

Pras | 2010.02.13. 23:36 | kategória: Műszaki ámokfutás | 3 hozzászólás

Mai témánk egy meglehetően aktuális és azt hiszem, sok Olvasómnak kifejezett műszaki érdeklődéstől függetlenül is jó vitatémát nyújthat. Nem vagyok energetikus, nem vagyok kompetens, csupán egy "műkedvelő", mégis remélem, hogy a figyelemfelkeltésen kívül némi informatív jellegű anyagot is sikerül szolgáltatnom, noha a könnyedség kedvéért konkrét számok kevés helyen fognak előkerülni.

Lassan már a tűzcsapból is az üvegházhatás, az energiaéhség, az ökológiai lábnyom, a hulladékhasznosítás és az élelmezési problémák folynak, valamint ezek édestestvérei. Esetleg a „mentsétek meg a bébifókákat, mert olyan aranyosak!”-mozgalom közelmúltban elért eredményei. A sötétzöldek pluszban buzgón propagálják a megújuló energiaforrások felsőbbrendűségét („Tarolj le három falut és egy völgy teljes flóráját egy völgyzáró gátért, a termőterületekre egyébként sincs szükségünk”), ha éppen nem a tubesi radar elleni tiltakozásokkal vannak elfoglalva, ahová egyesével mennek fel személygépkocsikkal… próbáljunk tehát valamelyest tiszta vizet önteni a pohárba. Bármely hozzászólást, véleményt, ellenvéleményt örömmel fogadok, különösen a kiigazítást, ha valahol tárgyi tévedésbe esnék, ami nincs kizárva.

Induljunk ki abból az alaptézisből, hogy a fosszilis energiahordozók hosszútávú alkalmazása ellenjavallt. Ennek főbb okai:
- Rövid úton kinyírjuk, károsítjuk önmagunkat és a bolygót nagy általánosságban
- Véges tartalékaink vannak, amelyek valószínűleg belátható időn belül fognak kimerülni. …nem így az energiaigény.
Ezek tények, mégsem szembesülünk túlzottan nagy volumenű és általános lépésekkel, amelyek a problémát kezelni igyekeznének. (Lsd. „klímakonferencia.”) Szükségszerűen ennek olyan okai kell, hogy legyenek, amelyek többet nyomnak a mérleg-serpenyőben. Például, a jelenlegi, főként fosszilis hordozókra ráállt energiaszektor kiépült, megbízhatóan működő, jól leköveti az igényeket és a relatíve nagy energiasűrűség miatt viszonylag olcsó. Érdemes ezt szem előtt tartanunk, amikor alternatívák után kutatunk. Bárhová nyúlunk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy amit választunk, azt egy, szinte Tesla óta működő, háromfázisú, váltóáramú rendszerhez kell illeszteni. Lehet „lecseréljük az egész világot”-lépésekben gondolkodni, de ennek középhosszú távon sincs realitása.

Kezdjük talán a napenergiával, mert erről már olvashattatok blogom „műszaki-részlegében”. A napenergiát persze sokféleképp „elfoghatjuk”, ez az egyik komoly előnye is. Említettem bejegyzésemben a feketére mázolt, zuhanynak felrakott kerti vizeshordókat. Ezek szimpla napkollektornak tekinthetőek, magyarán a Napban lejátszódó fúzió „melléktermékeként” kisugárzott hőáramot fogják fel, és hőként is továbbítják. Lehet ezt ipari méretekben is megoldani, például ívelt, vagy – költséghatékonysági szempontokat szem előtt tartva – síktükrökkel speciális csövekre, vagy akár gömbfelület-, pontosabban afféle Fresnel-lencse szerűen, csak épp tükrökkel megoldva egy víztorony-szerű építményre koncentrálni a napsugarakat. Iszonyatos méretű területeket foglalva el ezekkel a telepítésekkel, és/vagy esetleg nem éppen ingyenes automatikával minden egyes tükröt folyamatosan a Nap járásának megfelelően pozicionálva (a beesési szöget közelíteni kell 90°-hoz, hiszen így maximális a fluxus). További problémák is akadnak. Elsősorban az energia tárolása (mondjuk a sivatagban főként éjjel célszerű fűteni, olyankor a Nap éppen mással van elfoglalva) és/vagy az energia szállítása hő formájában bajos. Adódik a megoldás, villanyt kell csinálni belőle. Ez megoldható a hő által keltett gőzzel és turbinával (lásd például a napkéményeket), vagy alapból napelemmel. Ez utóbbiról – mint említettem – már szólt bejegyzés, de röviden: a technológia drága, nem feltétlenül koalamaci-barát a gyártási folyamat, a megtérülés pedig átlagosan jelenlegi árak mellett úgy öt év alatt várható. Pozitívuma, hogy bár a mikroszerkezet változásai miatt a napelem hatásfoka az idő folyamán romlik, de ha rakunk rá egy jobb üveglapot, és felrakjuk a tetőre, az egyenlő örök élet plusz kétszáz év (plexi jobb ütésálló, de idővel bemattul). Komoly negatívuma még, hogy a Nap, sajnos, nem süt sem éjjelente, sem telente. Az energiatároláshoz akkumulátorok jöhetnek szóba, amelyek drágák, szintén nem környezetbarátak és a napelemmel ellentétben nem is bírják túl sokáig az üzemet. (Lám, ilyen apróságokon bukik meg a „zöld energia” mítosza, csak tovább kell látni a szemünknél, sajnos…) Ennek ellenére a napenergia egy komoly alternatíva lehetne, hiszen egy olyan 700 Watt bepotyog négyzetméterre jó légköri viszonyok mellett még a mi földrajzi szélességünkön is. Amit tehát fejleszteni kellene, azok a villamosenergiát tároló cellák és/vagy bármik, valamint magukat a cellákat tekintve fordítani kéne a jelenlegi hatásfok-centrikus fejlesztési irányon, és előtérbe kell helyezni a költséghatékonyságot. Nem akkora pánik, ha 22%-os cellák helyett 10%-osakat vagy kénytelen felrakni, ha még így is olcsóbban jönnél ki ugyanakkora villamos teljesítményre. Legfeljebb kettő helyett négy táblát raksz fel. Nézz ki, Olvasóm, az ablakon: Nem tetőből van kevés – pénzből… Véleményem szerint tehát „ipari” alkalmazása Magyarországon nem célszerű a technológia jelenlegi szintjén, de olcsóbb cellák megjelenésével „családi szinten” alkalmazásuk reális és indokolt lehet. A napkollektorok pedig már ma is azok.

Aztán ott van a szélenergia. Bizonyára ismeritek Dubai-ban azt a pofás épületet, melynek kialakításánál figyeltek a két toronyrész közti áramlás felgyorsítására, ahová három szélturbinát helyeztek el. Szellemes. Ott. Viszont Magyarországon, mivel – mondanom sem kell – lokális megoldásokat keresünk, hiába szép, hiába modern… nem nyerő elképzelés. Nyisd ki, Olvasóm, földrajz-térképed Magyarország széltérképénél. Nem túl bíztató. A szélerőművek indítási sebessége 2,5 – 3 m/s. Ez persze csak a kezdet, lépjünk túl rajta. Szükségünk lesz minnél gyorsabb, és lehetőleg homogén légtömeg-áramra. Előbbire azért, mert a sebességgel hatványosan növekszik a kivehető energia, utóbbira azért, hogy minnél kevesebbet kelljen szétcseszett csapágyakat cserélnünk. Előbbihez okos dolog például olyan domboldalra helyezni a lapátokat, ahol a szél zömében felfelé fut, utóbbihoz pedig olyan magasra, ahol a környezet egyéb elemei keltette turbulencia nem rázza ki belőle a lelket és általánosságban is a környezeti feltételek jó szelet adnak. Ha ipari méretekben nem is túlzottan, háztartásilag tehát még lehetne itt-ott létjogosultsága a kis szélerőműveknek. Csak éppen nem túl olcsók. Az idióta jogi szabályozás mellett bizony, oka van annak, hogy kevés szélkereket látsz úton-útfélen, Olvasóm, bár nem pusztán ez. Bonyolult szerkezetek ezek, a 60-80 méter magas oszlopokat pofátlanul kicsi alapterületen képesek az építők biztonságosan „lehorgonyozni”, a test érthetően ellenáll a széllökéseknek, de a vészleállásokról, a lapátok zászlóba állításáról és a satufékről komplex mérőberendezés és szabályzó elektronika gondoskodik. Ha belépsz egy ilyenbe, rögtön arcontalálod magadat egy szekrénynyi számítógéppel. A gépészeti része abban adódik, hogy a változó fordulatszámú, irgalmatlan nyomatékkal tolt (a lapátok több, mint kétszázötven kilométer-per-órás kerületi sebességgel foroghatnak akár, csak mivel tetű nagyok, ezért az ember távolról nézve a szögsebességet érzékelvén ezt nem nézné ki belőlük. Állj egy alá egyszer, azt javaslom! Félelmetes. :-) ) forgórészt kell fékezni, áttételezni, szabályozni, és ebből kell stabil, 50 Hz-es váltóáramú villamosenergiát előállítani. Majd mindezt csatolni kell a villamosenergia-hálózatba. Ha ezt így megcsinálod, nem biztos, hogy még a Te idődben fog megtérülni, ha rossz helyre sikerült lepakolni a szélerőműved… A zajról (ami tudtommal és elsősorban nem az általunk hallható tartományra esik) nem is beszélve. A madárgyilkosságok divatos témák, de túllihegettek – érdemes megnézni a National Geographic közleményét arra nézve, hogy mondjuk a nagyvárosokból ki nem találó madarak elhullása milyen mértékű, vagy mondjuk repterek környékén mennyi esik áldozatul. Az itt-ott elszórt egy-egy szélerőmű K/D aránya optimumra törekvés esetén bőven elfogadható – bár elismerem, szubjektív, kinek mi az. Tény mindenesetre, hogy a legnagyobb gebasz nem erről a részről kerülgeti a szélenergiát. Beszélhetnénk még a függőleges tengelyű, pl. Darrieus-rotorokról, amelyek szélirány-függetlenek, hatásfokuk rosszabb, egyébként pedig egykutya. Összefoglalva, a szélenergia sűrűn kiszámíthatatlan, költséges beruházás, amivel ráadásul az őrületbe lehet kergetni a MAVIR-t; mindenképpen szükséges üzemben tartani mellette megbízható energiaszolgáltatókat is – mint amilyenek például a hőerőművek… igaz, a napenergia is ilyen ingadozásra hajlamos, de Magyarországon tudtommal kevésbé jellemző komoly méretű alkalmazása, mondjuk, napelem-farmok révén. Persze, ha Te, Olvasóm, nem átallsz kétszer annyit fizetni a „zöld energiáért”…? Fájó pontra tapintottam, ugye? :-)

Vízerőművek. A tengerre optimalizált okosságok, árapály-erőművek eleve kilőhetőek, hacsak nem akarjuk a már amúgy is tönkrebetonozott Balatont tovább iparosítani. Maradnak a gátak. Lokálisan, kis méretekben nem lennének rossz megoldások, viszont Magyarország folyóinak esése nem az a kimondott emlékezetes-fajta. …mint például Ausztriáé, ahol nagyon okosan rátapintottak a dologra szolid 12,000 MW-tal. Hogy egy-egy gátrendszerrel pedig mennyire formáljuk át a környezetet, az is megér egy misét. Habár, mint ahogy annyi minden, ez sem annyira egyértelmű, elvégre a Hortobágy sem lápként lett a világörökség része… Tény, hogy ha egy ilyen erőmű megépül, az viszonylag stabil és kétségkívül olcsó energiát szolgáltat. Bős-Nagymaros tehát és például korántsem lett volna egy nagy állatság, de az ott jelentkező civil tiltakozás is rámutatott arra, hogy nem biztos, hogy túl szerencsés teleszórni az országot gátakkal. Kicsit olyan ez, mint a szemétégető: mindenki tudja, hogy jól jönne, csak senki nem vállalná magához. Majd a szomszédnál! A magam részéről úgy gondolom, nem célszerű ezzel hazánkban túlzottan foglalkozni.

Geotermika. Magyarország geotermikus adottságai a kéregvastagság révén kiemelkedőek. Pont. Odalent jó meleg van. Részben a Föld keletkezése óta folyamatosan tartó lehűlés, részben a radioaktív bomlás következtében. Olcsóbb, mint a napenergia, sőt, tudomásom szerint olcsóbb, mint a fosszilis energia, egyenletesebb, mint a szélenergia, ezenkívül masszív víz-, és hőtartalékokkal rendelkezünk, nem szólva az időjárás-függetlenségéről. A mélységi vízadó rétegekből a vizet felhozzuk, hőjét felhasználjuk, a lehűlt vizet – jó esetben… – visszaszivattyúzzuk. Különösebb vád nem illetheti környezetvédelmi szempontból. (Hogy őszinte legyek, hallottam ellenvetéseket, de nem rémlenek, konkrétan melyek azok. Ja, igen! Például a bázeli erőmű létesítése során sikerült egy kisebb földrengés-sorozatot okozni.) Ha valaha is komolyan arconrúgják egymást államok a Kárpát-medencéért, annak egyik oka lehet a geotermikus energia hozzáférhetősége és kifizetődősége. Ennek ellenére furamód ez a terület (A MOL tessék-lássék hozzáállása kivételével) gyakorlatilag teljes állóvíz, ha élhetek ezzel a képzavarral, helyenként használják csak fel távfűtési-, illetve kertészeti célokra.

Biomassza. Két fő tulajdonságával megragadhatom talán, egyfelől megújuló, másfelől körülbelül ugyanúgy szennyez, mint a fosszilis. Ráadásul túlzottan nem is olcsó, bár igaz, hogy nem is megfizethetetlen. Személy szerint nem fektetnék beléjük, mert igaz ugyan, hogy hatalmas előny a hordozó kitűnő tárolhatósága („fában áll az energia”, ugye, amit akkor rakok be a kazánba, amikor kedvem tartja, és ha éppen úgy tartja, hát húsz év múlva), a termelt energia tehát jól kiszámítható és megbízható; de az energiahordozót mezőgazdasággal meg kell termeltetni – és végső soron szennyez… azt viszont kevesen tudják, hogy a szemétégetőkkel szintén lehet energiát termelni. Olyannyira, hogy a legtöbb műanyaghulladék fűtőértéke vetekszik például a benzinével. Szemét pedig mindig akad. Nyilvánvaló, hogy ez nem „pusztán” szennyező, de egyenesen mérgező is lehet, a technológia maga olcsó (akár egy lerohadt vasolvasztóból is kialakítható szemétégető, és még egy rakás egyéb ipari létesítményből, nem szükséges újat építeni), de a keletkező gázok és salakanyag tisztítása, semlegesítése, elhelyezése már nem az. Bonyolíthatjuk a helyzetet, persze, a salak is felhasználható útépítéseknél. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy szükség van az országban „vésztartalék” energiatermelőkre, és ha már ez megkerülhetetlen, én a szemétégetőkre voksolok.

…ámbár és tulajdonképpen megkerülhető. Egy szó: Atomenergia. Szinte hallom a felszisszenéseket környezetvédői oldalakon, pedig nem árt beleásni magunkat. Kezdjük a legfontosabbal: Igen, keletkezik radioaktív hulladék. Igen, kezelni kell. A kiégett fűtőelemek alkotóinak nagy része U238 és némi plutónium, amely reprocesszálással elválasztható a hasadási termékektől és új fűtőelem készíthető belőle. Ezzel máris pár százalékra csökkent a nagy aktivitású hulladék mennyisége, amit már nem fáj dekontaminálni és lerakni. (Például üvegbe önteni az egészet.) A jövőben pedig ezek a „hulladékanyagok” is felhasználhatóak lesznek, hiszem tovább hasíthatóak, csak nem a jelenlegi erőművekben alkalmazott „fékezett” neutronokkal. Például, részecskegyorsítóval indítható be a reakció, amely természetesen pozitív energiamérleggel bír, nem önfenntartó és jól szabályozható – tehát jól lekövethető vele a mindenkori villamosenergia-igény. Ma még ezt nem alkalmazzák, mert egyelőre olcsóbb urániumot bányászni a „standard” vizes reaktorokat etetendő, de maga a technológia készen áll arra, hogy élhető környezeti háttérrel, elfogadható kompromisszumokkal elégítse ki az egyre növekvő energiaéhséget. Összességében már ma is, ha választani lehet, hogy néhány tonna, biztonságosan elzárt sugárzóanyag a hátsóm alatt, vagy iszonyatos mennyiségű szálló por és mérgező gázok a tüdőmben – rövidülő – életem hosszában…? Folytatom. Az atomenergia, természetesen, radioaktív fűtőelemekkel dolgozik, amelyek energiasűrűsége eszméletlen. Egy-egy elemmel a reaktor több évig elketyeg. Folyományaképp az atomenergia olcsó. Ugyanezért kvázi-helyfüggetlen. Ha Afrikában a szavanna közepére lepakolsz egy atomreaktort, és viszel oda némi fűtőelemet, évtizedekre meg van oldva az energiaellátásod, szinte „a semmiből”. A hálózathoz gond nélkül illeszthető. Az erőművek környezetében többletsugárzás nincs. Ismétlem: többletsugárzás nincs. Valahogy nem sikerül kihámozni a természetes háttérsugárzásból az erőművek „zaját”. A reaktorok többkörös vízrendszere a reakciót a külvilágtól tökéletesen elzárja. A legnagyobb baj környezetvédelmi szempontból a reaktorokkal a hűtővíz visszaengedése a folyókba, amelyek lokálisan megemelhetik annak hőmérsékletét. Valóban, Csernobilban komoly durranás történt (nem atomrobbanás, hanem gőzrobbanás!), viszont nem kívánom felvázolni, hogy pontosan mi, mivel egy külön posztot is megérne. Google öt perc alatt kidobja. Az akkori vízhűtésű, grafit-moderátoros forralóvizes (RBMK) reaktorokat mára a néhai SZU-n kívül sehol sem üzemeltetik, ott is erősen átalakítva (például ilyen apróságokra gondolok, hogy a moderátorelemeket nem lehet teljesen kihúzni a reaktortérből), valamint május 1.-jére sem kell felmutatni extra dolgokat. Ezek a reaktorok ráadásul elsősorban azért épültek, mert megfelelő időben kivéve a fűtőelemet fegyver-előállításra alkalmas plutónium nyerhető ki belőle. (Ez az elem viszonylag elöl van az urán bomlási sorában) Ez azért volt okos dolog, mert mire ezek a reaktorok megépültek, addigra kiépült a szovjet atomarzenál is… Hovatovább, ezek a reaktorok pozitív visszacsatolásúak voltak, tehát ha a hűtőközeg elszökik, a teljesítmény nő. A hűtőközeg pedig ennél a típusnál képes felforrni. Na, jellemző, erre belekezdtem a baleset leírásába… :-) Rövidre zárom: A Paksi erőmű példának okáért nem ilyen. A biztonságtechnikai berendezések kikapcsolása ma már nem lehetséges, a reaktor pedig, ha elszáll – leáll, vagy stabil állapotba kerül. A mérnöki gátak feladata (amik némelyikét Csernobilnál kispóroltak), hogy a legsúlyosabb lehetséges baleset, azaz a primer kör törése esetén, ha radioaktív szennyeződés kerülne oda, ahova nem kéne, se legyen nagyobb a baj, mint magának az erőmű belsejének a szennyeződése.
Vesztegethetnék még szót a fúziós erőművekre, de mivel már így is elég hosszúra fogtam úgy, hogy számtalan dolgot nem is érintettem, csak annyit róluk: valahogy nem akarnak összejönni egyelőre. Nem is fognak még egy ideig…

Summa summarum, mint oly sokszor, itt is kompromisszumokat kell kötni. És mint ilyen, láthatóan az atom a leginkább vállalható. Iparilag biztonságosan megvalósítható, tömegesen állítható elő vele olcsó energia, van jövőképe és lépést bír tartani az igényekkel. Megújuló energiákat véve elő, Magyarország leginkább a geotermikus erőműveket részesíthetné előnyben, háztáji szinten a napkollektorokat, esetleg napelemeket, nagyon-nagyon esetlegesen és speciálisan az „egyéni” szélerőműveket. Személy szerint értem, hogy miért nem veszi be a gyomrunk a teljes átállást atomenergiára, de elég áttekinteni a fentieket, hogy a fosszilis hordozók kivételével az energiatermelés gerincét igazából csak abban tudjuk jelenlegi állás szerint racionálisan elképzelni. Ma sem vesszük észre „negatív hatásait” – maximum akkor, ha Paks kiesik, akkor ugyanis az ország 40%-ában villany leó’ van… az pedig valahol elgondolkodtató, hogy az átlagpolgár nem akar atomot, (érthető módon) nem akar szenet vagy olajat, de akar olcsó áramot, a kocsijába azért is beül, amibe olcsó benzint követel, a takarékosság pedig – persze, szintén valahol érthető módon – valójában soha nem a „környezetvédelem”, hanem a „pénztárcakímélés” szempontjai alapján zajlik kis tételben. Nincs ezzel semmi baj, én sem a bébipandák miatt nem hagyom égve a villanyt a fürdőben.

Remélem, sikerült valamelyest összefoglalnom a jelenlegi helyzetet. A következőkben, ha valamelyik idióta a cuki szélparkokat hiányolná, kedves Olvasóm, habitusodtól függően vagy közöld vele, hogy „Hát te k*rva hülye vagy, b*zd meg!”, esetleg próbáld neki elmagyarázni, hogy képzeljen el egy húsz méter átmérőjű, kétszázötvennel tépő szélkereket éjjel a háza fölött, amely esetleg épp akkor áll le a tépéssel, amikor a Barátok Közt megy a tévében. Ha semmi sem működik, mutasd meg neki, milyen királyul néz ki a Cserenkov-sugárzás (lásd lent, kép).

A sorozat valamely (talán a következő) részében szó fog esni arról, jóval elméletibb – „bölcsészebb” – megközelítéssel, hogy miért éppen a „tudományban higgyünk?”, illetőleg egy másik részben magyarázatot keresünk néhány hétköznapi jelenségre, amelyekbe eddig mélyebben talán bele sem gondoltunk.

Utolsó módosítás: 2010.02.14. 00:01

Hozzászólások

1 | Pyrogate 2010.02.16. 23:12
Csak most olvastam ezt a bejegyzést. Nagyon jól leírtad a megújuló energiaforrások hátrányát. Egyrészt itthon nem olyan jók az adottságaink, másrészt a MAVIRt már így is őrületbe kergetik (ott dolgoztam most fél évig) és bár próbálnak nyílni ezek felé, de nagyon nehéz. Nekik ugyanis előre kell tervezni az energitermelést, és a szélerőműveknél menetrendet kérni lehetetlen. Próbálnak azonban engedékenyek lenni, statisztikai adatokra támaszkodni, de mégis egyszerűen lehetetlen. Maximum azt tudják engedni, hogy a szélerőmű egy adott községet lásson el, ámbár mi van akkor, ha nem fúj a szél? akkor mégis be kell kapcsolni őket is a hálózatba.
Hiába papolnak sokan, egyszerűen a szélerőművek alkalmazása RÁFIZETÉS. Persze a természet fenntartására fizetni is kell, de mégis jelenleg koncepció nélküli a helyzet. Hogy Ausztriában mit csinálnak? Ráfizetnek:) Termelik a szélerőművek az áramot, és kapják a sima áramellátást is, utóbbi veszendő...
Az atomra viszont valóban rá kéne állni, de való igaz, hogy nem szabad túl nagy arányt hagyni neki a magyar energiapiacban. Ellenben pl. az importot csökkenteném, de nagyon...
LordMatteo
2 | LordMatteo 2010.02.17. 16:06
Hát, totál laikus vagyok a témában, szóval rávilágítottál pár dologra nekem...Főleg hogy mostanában a környéket telepakolták szélkerekekkel (köztudott felénk, hogy a szél akkor fúj, ha ezeket bekapcsolják :) ), szóval elég látványosak, főleg amikor 12 db-ot látsz a vonatra leszállás közben a mező közepén....:) Köszi és várjuk a következő részeket!
Pras
3 | Pras 2010.02.19. 20:08
Köszönöm a hozzászólásaitokat! =)

@Pyro: Na igen, és még sok másban is. Igaz, hogy ez elsősorban rajtunk is múlik, mert oka van az importnak nem csupán az energiaszektorban. Vagy nem állítunk elő valamit megfelelő mennyiségben, vagy nem megfelelő minőségben, vagy nem elérhető áron. Vannak azonban olyan dolgok, amik valóban érthetetlenek. Ennek kapcsán például, egyik kedvenc vesszőparipám a tej kérdése. (Meg ne kérdezd, hogy jön ide...) Nemrég jelentek meg a tejautomaták városkánkban. Olcsóbban(!) kapni friss tejet, mint a multikban a pasztőrözötteket! A zseton meg egyenesen a termelőhöz megy. Tiszta win-win business. Annyi hátránya van a dolognak, hogy azóta igen húzom a szám, ha tartós tejet kell innom...
Kis példa, de mutatja, hogy volnának dolgok, amik működnének gazdaságosan regionális / országos szinten is úgy, hogy mindenki jól jár. Hogy ennek ellenére miért nincs így sok helyütt, ezt már nem tudom, bár feltételezem, hogy első körben a "nincs pénz a beruházásra", vagy a "kockázatos" válaszokat kapnám.

@LM: Szó se róla, látványos - de belül is! =) Sajnálom is, hogy nem készítettem fényképeket, amikor belül jártam egyben. Ha viszek gépet, még a turbinához is felmentem volna, elsődlegesen a gépészeti részt fotózni, másrészt 80 méteren a panoráma sem utolsó. Ja, poénos, rendes "hegymászó"-hevederrel és biztosítással lehet csak feljutni. Pontosabban, lehetni lehet nélküle is a háttámaszos létrán, csak nem szabad.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.