Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Pras blogja

Steppe-i lamellás vértezet III.

Pras | 2010.05.15. 17:39 | kategória: Műszaki ámokfutás | 4 hozzászólás

Tisztességtelenségben megőszült Olvasóm, meglehetősen rég jelentkeztem már le előtted a „meglehetősen rég jelentkeztem” dumával. Ámde most! - kérlek alássan, előrelépések történtek. Megérkeztek a tűkön ülve várt lamellák első darabjai. Nyolckor értem haza, fél tízkor letettem a kész „páncélszövetet” az asztalra és vettem észre, hogy még mindig utcai cuccban vagyok. Pofázás és képek alant!

Így néz ki egy darab lamella. Méreteit tekintve 80x25x1,5 mm S235-ös légköri korróziónak ellenálló, hidegen hengerelt acéllemez. Ez számomra több okból is előnyös: egyrészt az anyag a lehetőségekhez mérten a legolcsóbb, talán egy fokkal később kezd el rohadni és a hengermű által megnyomorított szemcseszerkezet miatt némileg felkeményedett.

Nagyjából formára pakoltam őket, így fog kinézni a történet textúrájában, amint nekilátok. Érdekességképp, melléállítva az előző postban már bemutatott papírmodellt.

Odamegyek és megfűzöm! =) A lekerekített rész fog a fej felé állni, és a lemezek "fordított tetőcserép"-szerűen fognak elhelyezkedni, azaz beszúrni felülről lehet - ez lovassági vértre utal. A bőrvértem pont fordítva, tetőcserép-szerűen készítem majd.

Tadaa! Amit láttok, az a felsőtesti taktus részlete. A felkarvért ennél kisebb és kevésbé vagy egyáltalán nem karéjozott; a lábvért pedig ennél hosszabb lemezekből fog előállni.

A 320 cm^2-es darab (200x160mm) valamivel több, mint fél kilogramm tömegű. Ha „végigtapogatom” vele a testem, AS-rendszerben (aka. „Ahogy Sikerül”) mérve körülbelül harminc darab ilyen részletre lesz szükségem, ami 15 kilogrammot jelent, „biztonsági tényezővel” ez legyen húsz. Egy láncinghez viszonyítva a védőképességet pluszban tekintve nagyon baráti! Mondjuk, ha láncinget is veszek alá, esetleg sisak, lábszárvért, a testtömegem lassan másfélszereződik, cserébe egy fokkal nehezebben leszek elpusztítható, mint a Halálcsillag… még mielőtt erre visszatérnék, megemlítem, hogy ez, mint láthatjátok, 3x8=24 lamellát tartalmaz, ebből kijön, nem számítva a felkar- kisebb, és a láblamellák nagyobb méretét, hogy körülbelül 720 lamellára lesz szükségem, ami megint egy húszas diffivel eltalálta a szarva közt a tőgyét az előzetes számításaimnak.

Visszatérve a védelmi képességekre. Ha kinéztek az ablakon és az ország – külhoni kedves Olvasóim számára a bolygó – egész területén homogén az időjárás, talán érthető, amiért nem gyalogolok most íjjal, kelevézzel és buzogánnyal hat kilométert a lőtesztekért. Maradjunk annyiban, hogy jelenlegi tapasztalataim alapján ennek a vértnek a gyengepontja a fűzés lehet, amely kivédhetetlen, viszont valamelyest „túlbiztosított” – azaz az előző posztban megénekelten, ha néhány szál egyenletesen elosztva szakad, a vért nem veszít markánsan a védelmi képességeiből – illetve, ha sikerül felrúgni, akkor a rövid szálfegyverek. Például a tőr, ez persze lovon kevésbé játszik. Megjegyzem viszont, hogy a pár évszázaddal későbbi vívókönyvek az akkori páncélok ellen ugyanígy egy kézzel a pengénél fogott kardot (jól olvasod, a lovagi kardok zömét csupán a hegy oldalán négyujjnyi hosszban élezték meg, tehát tapogatható a penge nyugodtan), földrevitelt, tőrt vagy poleax-ot javasolnak. A gyengepontok a nyak, a hónalj, az ágyék, netán az arc; meg sem próbálják magát a páncélt támadni arra alkalmatlan fegyverrel! Fontos aláhúznom, hogy a páncél ellen alkalmatlan fegyverrel, és nem a páncélos ellen… a vívás körüli általános tévedések eloszlatása tán egy külön posztot is megérne. :-)

Érdekelt, hogy zúzófegyver ellen mit lép a vért, nyilvánvaló fizikai tény, hogy ebben az esetben a fém tömege a segítségünkre van. Magamra terítettem tehát a vasat, és odab*sztam egy korabelinek tekinthető félkezes buzogánnyal (érdekes, hogy a buzogány globálisan viszonylag ritka fegyvernek számított és hamar át is képezte magát vezéri hatalomjelvénnyé). Megéreztem bár, de nagyon kényelmesen elosztotta és redukálta az ütést a vért. Védtelenül már egészen kis lendítés mellett is rohadtul kellemetlen érzés a bordaközt beköszönő gumós fej, vértben egy „uff”-ot és egy lökést kivéve nem éreztem hatását keményebben megindítva sem – és nem voltam egy fegyverkabátnak vagy gambezonnak megfelelő aláöltözéssel ellátva. Fokossal, eszköz hiányában még nem tudtam tesztelni. A blogomban már leközölt „páncéltesztek” révén az is hamar kisülhet, hogy nem hinném, hogy íjjal a vért lemeze közvetlenül átlőhető, mert az ott tesztelt lemezvastagságnak ez a háromszorosa. Mondjuk, föltennék erre két Edelweisset. Többet csak azért nem, mert ismerek embereket, akik lapátokat lövöldöznek át… :-) A korrektség jegyében hozzá kell tennem azt is, hogy jó okom van azzal a megalapozott gyanúval élni, miszerint a korabeli bucavas-származékok nem feltétlenül lehetnek a mai acélok minőségileg ekvivalens partnerei. Lényegileg ez viszont nem befolyásolja azt a tényt, hogy a célnak azok is megfeletek, elvégre mi a folyami rákér’ hurcolna magával valaki egy testmérettől és „szabástól” függően 15-25 kilós nem éppen nagyi-horgolta rozsdakupac sz*rt, ha az mindent csinál, csak nem véd?

Hossztengely körül a vártnál is hajlékonyabb a vért, tehát probléma nélkül leköveti a váll, a comb íveit; hölgyolvasóim részére viszont kevésbé javallom, mivel a mellet öliggé lenyomhatja az önsúlya, keresztirányban pedig korlátozottan hajlik a szövet. Helyette vízben áztatott, majd formán kiszárított bőrvértet, esetleg láncinget, hovatovább áttetsző tüllt javaslok. Mindenesetre tényleg roppant kellemes érzés már a kis darab nyújtotta védelem is, gyanítom, hogy aki egyszer ezt megtapasztalta és megengedhette magának, nincs olyan idióta, hogy meztelen felsőtesttel arcoskodva menjen lemészároltatni magát az ütközetbe. Kivéve persze, ha az illető pl. kelta. Az más. De rajtuk néhanapján más sem volt…

Úgyhogy most gőzerővel következnek az egészen konkrét számítások és tervek, majd a leadás gyártásba és meglátjuk, június végéig sikerül-e ebből egy teljes lamellás vértezetet összehozni. Ha igen, az idei Nyílzáporon ledobhatunk egy sört, és akár kipróbálhatjátok a vértet is! Ha nem – ettől függetlenül is fasza lesz. Gyertek! :-) (Azért előtte nézzétek meg a belépőt, a múlt évben az Emlékpark gerinctelen módon egy szó nélkül emelt egy ezressel a rendezvény idejére a látogatók részére...)

Utolsó módosítás: 2010.05.15. 17:41

Hozzászólások

1 | somesz83 2010.05.16. 15:38
Na, csak bejelentkeztem! :D Ez a páncél dolog érdekes. De tesóm gyakorló íjából kilőtt vessző olyan 20 méterről átvitte az acéllal átszőtt centis üvegfalat. Most jöhet a kérdés, hogy hogy a f**ba került a tűzvonalba üvegfal, elég annyi, hogy a kert végében minden kacat van. :D Csak akkor jöhet a másik kérdés, amit te is felvetettél, hogy akkor ugyan minek hordták a sztyeppi lovasok, ha nem védett?!?!

Megint csak élvezetes írás, csak olyan ritkán járok erre, hogy az első két részről lemaradtam, úgyhogy bepótolom. És persze nagy respect annak, aki rászánja magát egy ilyen páncél elkészítésére. Bár azért ehhez kell egy jó adag fanatizmus is. A Mount & Blade fórumomon - nem szándékozok reklámozni - van egy hosszú-íjas srác, ő sodronyvértet "kötött" magának.

Akkor terveid szerint már vértben mész a Nyílzáporra?
Pras
2 | Pras 2010.05.17. 18:35
No, azért azt is hozzá kell tenni, hogy az átütést az anyagminőség, a felület nagysága és még egy nagy vagon dolog befolyásolja; ezért aztán, mint azt sokszor hangsúlyoztam pl. a "páncélteszt"-nél is a blogban, igazi konklúziókat igazi íjak vs. igazi páncélok meccsben lehetne lepörgetni. Ez is megérne egy posztot, hogy ehhez milyen kitételeknek kellene megfelelni, és az újabb tapasztalatok tükrében miért "elavulóak" ezek az eredmények. :)

Magam is tervezem, hogy sodronyvértet veszek alá, biztos ami ziher, de azt nem magam kívánom megkötni. Van ismerős, aki ilyenben utazik - és jól csinálja nagyon. :D

Éés, igen, konzervként szándékozok menni, kicsit félek is tőle, hogy tűző napon hogy fogom bírni az egész napot páncélban, de ha buzogánnyal ütöm magam, ennyi kis teszt még igazán belefér. :D Aztán meglátjuk, kész lesz-e addig.
LordMatteo
3 | LordMatteo 2010.05.22. 11:14
Nagyon nem vagyok képben, de miért lesz jó Neked az, ha páncélban mész? :D

Mármint, nyilván az alapvető dolgokon - magamutogatás :D, hagyományőrzés, stb - céltábla leszel vagy mifene?
Pras
4 | Pras 2010.05.25. 00:30
A kérdés jogos. :D Több okból is.

Az első és legfontosabb, hogy egy teljes napos - lövéssel egybekötött - rendezvény keretében úgy mozoghatok, sétálhatok fel-alá jobbra balra páncélban egy teljes napot, hogy közben senki nem néz hülyének, elképzelhető, hogy teszem mindezt harminc fokban. Ez egy jó tesztje mind a vértnek, mind nekem. Egész egyszerűen tehát ki akarom próbálni amolyan kísérleti régészeti jelleggel, hogy milyen páncélt viselni. A következő fok persze az lesz, hogy mondjuk vívok-lövök benne kifulladásig, egyelőre ezt lépem be. Tehát teljesen önös érdekből. :D A másik, hogy ezen a napon lesz a Páncélos Vitézek Országos Találkozója, ami jó tapasztalatcsere-lehetőséget biztosít a további vértes terveimhez is, akár. Itt jó, ha magam is fel tudok ajánlani tapasztalati cserealapot. Céltábla én ugyan nem leszek, hacsak a bajorok vissza nem lőnek, mert élő emberre még akkor sem lövünk, ha vasbeton van rajta, de igen, maga a vértfelület is teszt részét fogja képezni, hajtásvesszőkkel, valódi kovácsolt hegyekkel, terveim szerint. :] Összességében tehát hiába szól mellette ezer plusz egy ok, ezt így eléggé suta elmagyarázni. Gyere ki nyílzáporra, és nyilvánvaló lesz. :D
Ja, és persze, kocsim nincs, tehát csak ezzel tudok nőzni. Nyilvánvaló ez is. :D

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.