Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Pras blogja

Műszaki alkalmazások...: Séta a gépgyárban (képek)

Pras | 2010.10.22. 01:04 | kategória: Műszaki ámokfutás | 0 hozzászólás

Lassacskán összefényképezvén a témában minden baromságot, gondoltam, rittyentek egy bejegyzést a Nagy Magyar Vasésacélországa Fémiparról itt a Nyugati Határszél Közelében, maradván a kaptafánál, aztán felülbíráltam magam, miszerint rittyentsen a kankóval küszködő halál. Aztán ismét felülbíráltam magam: hát tessék! Szíveskedjetek parancsolni, frissen, melegiben, jó étvágyat hozzá. Szokásomnak megfelelően, a képek mellé szövegelek is valamennyit, ami épp átvillan agyam rothadó tekervényein, ám akit ez hidegen hagy, bátran fusson keresztül „csak” a képeken! Tekintsétek tehát egyfajta tárlatvezetett galériának, persze, kérdezzetek is bátran, ha bármi felmerülne! Maximum vonogatom a vállam, hogy „Ööö… kék?”

Kezdenék egy „roppant érdekes” és informatív képpel (akár nyugodtan át is ugorható, aki inkább nézelődni szeretne), mely bár inkább szomorú: a képek szülőhelye egy valamikor korrektül prosperáló, viszonylag sok embert foglalkoztató ipartelep volt, mely a rendszerváltást követően – nem egyedi módon – gerelyként állt a földbe, nem utolsósorban azért, mert ennyire volt jól előkészítve a „demokratikus átmenet”. Tehát a KGST elhullásával és a nyugati anyag beáramlásával szükségszerűen számtalan magyar érdekeltség térdelt le, ahogy pl. ez a festőüzem is. A kép egy csillefordítót örökít meg, a sínpáron tolták a festendő munkadarabot a festőboxba.

Ugyanennek a csarnoknak természetesen igen komoly elszívása is volt (érdemes ebbe belegondolni az előző kép porrétegét tekintve). A légáram fentről jött, és a padlózatul szolgáló fémrács alatt csordogáló vízbe fújta a szórt festéket. Ide robbanásbiztos kapcsolótábla is dukált. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy milyen kapcsoló robban az arcodba.

No, de ballagjunk be a tényleges gyárba! Sok évfolyamtársához mérten jól járt ez a gép*, egy karusszel v. fekvőeszterga, mellyel nagy átmérőjű forgástestek forgácsolására van mód. (A fényképezéskor egyedül arra kértek, lehetőség szerint késztermék ne szerepeljen a képeken, úgyhogy nyugodt szívvel súgok, ilyenek a jobb alsó sarokban álló gyűrűk pl.) A gép maga a betonpadló alatt is „folytatódik”, hasonlóan a présgépekhez, disznó nagy egy szerkezet.

Kisöccsének egyik(!) kezelőszerve. Ma már túlvilági csoda, ha sikerül olyan embert találni, aki ért ezekhez a gépekhez; akit pedig találni lehet, nemritkán nem áll túl jól élete szénája, minthogy sorsuk egybefonódott az iparéval. Pedig ezek a szakmák, hiába csak azért nem zéró a társadalmi „megbecsültségük”, mert gyakorlatilag ismeretlenek azóta, hogy ’90 környékén kollektíve átmentek alkoholistába, nem könnyűek, tanulást, tehetséget, végül tapasztalatot igényelnek. A műszakvezető elmondása alapján legenda a gyárban, hogy az előbb bemutatott nagy karusszel kizárólag a „tulajdonosának” engedelmeskedik. Elég egy rátekintés a képre, hogy nagyjából érthető legyen, miért…

…ugyanis ma sem lehet mindent CNC-vel, mondjuk úgy, „számítógéppel” csinálni, viszont amit lehet, azt általában azzal célszerű. Rozsdamentes lemez közönséges háromtengelyes, víz alatti plazmavágó asztalán. Érdemes lehet említésre talán a tény, hogy – ha megnézitek – a vágatfelületek nem párhuzamosak, az egyik oldal jobban dőlt, ez az ionizált gáz örvénylése miatt van így, ezért – jobb helyeken – megkülönböztetnek az alkatrészen külső-, és belső kontúrokat, hogy lehetőség szerint a hulladék vágatfelülete legyen elbarmolva. Vagy ott, ahol a gépet erre normálisan be lehet állítani, khm-khm. Mert ez nem úgy megy ám, mint otthon, hogy netről lelopott cuccokkal próbáljuk beröffenteni a folyton maga alá csináló gépet, dehogy!

Esztergapad. Sok ragoznivaló nincs rajta, talán a gépgyártás szimbóluma is lehetne, nem véletlen az „egyetemes eszterga” elnevezés. Amelyikük feladja, általában félig szétbarmolva, mint kerékcentírozó, tovább él még egy kicsit.

Köszörű, köszörű, miért vagy olyan szomorú… (Bocs, komolyan.) Érdekesebb a háttérben lévő pár felirat a fecniken. Itt megállt az idő… ez a hengerkoordinátán mászkáló rádiuszfúró sem egy mai darab, de az alapanyag nem kérdez évszámot. A BME G-épületében pl. egy 1956-os gyártmányú állványos fúró segítségével magyarázzák el a fúrást, dörzsárazást, süllyesztést mind a mai napig. Fúrni fúr, egy fúrógépnél ez meg azért határozott előny olykor-olykor.

Présgép, ha fordultam volna egy 180°-ot, a 800 tonnás prést is lekaphattam volna, de sehogy sem fért bele egyetlen kockába… Nem véletlenül, gyakorlatilag a csarnokot építették a gép köré. A prés előtt a kettős nyomógomb arra való, hogy kivágás (teljesen úgy működik, mint a kézi papírlyukasztó, csak egy kicsit nagyobb, és fémlemezzel/szalaggal dolgozik) közben még véletlenül se nyúlkáljon a jóember a munkatérben. A löket a pedál nyomására indul (egy villanymotor által felpörgetett lendkerék perdületét adja át az excenternek), tehát reális esélye a sérülésnek akkor van, ha sikerül valahogy a szabadon álló lábad betenni a munkatérbe – na, arról a fénykép linkjét ide kérem PM-ben. A háttérben egy kompresszor.

És hogy állunk ma? Zizeg a plazma rendesen, a gép villamos ívet használ a vágáshoz, tulajdonképpen „villámot generál”. (Ügyes volt fent nem ezzel kezdenem, ami ráadásul rögtön víz alatti vágó volt, de hát…) Hasonlóan ahhoz, mint amikor jobb ötlet híján a bevont elektródás apparáttal vág az ember gyereke, ráadva a teljes ampert, és fröcsög a cucc istenesen, csak abban az esetben kevésbé rendeltetésszerű a használat. Azt azért célszerű lehet tudni róla, hogy az ívfénybe ugyanúgy nem érdemes belenézni, mint az ívhegesztő esetében, ha nem jobban; azon túlmenően, hogy nem célszerű belélegezni a gázait, a porait, vigyázni kell a zajterhelésre, okos dolog nem szórakozni a delejjel és úgy nagy általánosságban érdemes nem megöletni magunkat vele, bár ahány ember, annyi cél. A gép maga 15 milliméterig vág papíron, de akkor már az áramsűrűség úgy eszi az elektródát, mint én ősszel a kürtőskalácsot. Háromóránként egyet.

Gáz tekintetében mindenki(?) ismeri a PB-palackokat. Ezeket mélyhúzzák, mint a lőszerhüvelyeket, a felső zárótárcsát süllyesztékesen kovácsolják legjobb tudomásom szerint, aztán hegesztik, mindegyiket nyomáspróbának vetik alá, végül a szériából meghatározott darabszámot „fölrobbantanak”, hogy ugyanezt ne a konyhában sikerüljön összehozni. Nos, az iparban ugyanez még mókásabb, ahol fölgyújtottam-a-Hindenburgot hidrogénnel, a komprimálást nagyon nem jól tűrő, bomlási energiában viszont a TNT-n túltevő acetilénnel, ezeknek a dolgok szétcseszésében igen jó barátjaként tündöklő oxigénnel, nitrogénnel dolgoznak – többek közt. Az ipari szabvány ezekre a problémákra igen frankó palackokat alkotott meg, ám mégis kényelmesebb egy folyamatos gázvezetéken kapni a mannát, semmint folyamatosan palackot cserélgetni. Régen a gyártelep a levegőt is egy kompresszorházból és csőhálózatból kapta ennek szellemében ma már újfent virágzik a „gáztartályt a kertbe, aztán majd csövezünk”-mozgalom. Ennek jeles képviselője látható a képen, kapásból egy duplafalú oxigéntartály. Az tiszta sor, hogy a gáz akkor foglalja el a legkevesebb helyet, ha nem gáz. Hanem mondjuk, folyadék. (Tekintsünk el attól, ez logikailag mennyire fals.) Apró problémát jelent, hogy a forráspontja olyan -180°C-on van, tehát húzóra nem célszerű meginni, azon kívül, hogy ilyen hőmérsékleten rengeteg szerkezeti anyag elridegedik, tehát komolyan el kell tűnődni, mibe burogatjuk bele. Ugyanígy problémát jelent, hogy a külső hőmérséklet télen sem nagyon megy hasraütve -20°C alá, a hőbevitel meg térfogati tágulást ad ajándékba. Emiatt kell a duplafal, és néhány kupac további biztonságtechnikai okosság. A hőmérsékletkiegyenlítő átmenetet viszont csak meg kell valósítani valahogyan, nos, emiatt fagyott rá a légkör páratartalma szép fehéren a jobb alsó csőkígyóra, mely a tartály alatt egy egyszerűbb hőcserélőben folytatódik. Nyaranta nagyon jó jegeskávé alkotható vele, továbbá a lefúvató szelepek segítségével ki lehet próbálni magadon a „feel high”-oxigénmámort, de az ötletet nem én adtam!

És A Csúcs, kazánalkatrészeket vág a 3kW-os CO-lézer. „Betáraz” az ember egy százhatvan rugós, főleg IR-tartományon jól áteresztő cink-szelenid (szép narancssárga) meniszkuszlencsét, ad a gépnek némi „Laser mix”-gázkeveréket (túlnyomórészt He, N2 és CO2), aztán hátradől és figyeli, ahogy megömlik a fém. Aztán anyáz, amikor az egész valami sz*rság miatt nem működik, persze.

Lángvágás, nem mondod komolyan, hogy még nem meséltem a lángvágásról? Nem is fogok (bár keményen összeszorítom az állkapcsaim…), inkább gyönyörködjetek a flambírozásban. (Utóbbi képen balra a plazmafej.) Hogy itthon nem romantikus gyertyafényes fürdőket fogok generálni, hanem acetilén-fáklyásat, az is ziher. Disznópörzsölő is megteszi, ha más nincs.

Ennyi lett volna mára, Kedves Olvasóim; helyenként, ha melankolikusnak is tűnt volna az áttekintés, azt a puszta értékvesztés feletti eltűnődésem válthatta ki, ugyanígy lehetett volna beszélni a könnyűipar egynéhány szegmenséről, a mezőgazdaságról, a vasútról és a többiről. Szerencsére, ez a múlt, és – noha a válság ismételten rendet vágott a fémiparban is – a jelek ma már bíztatóak, ha bármilyen általános célú gépészeti bizbaszt le kívánnál gyártani (Tehát nem, teszem azt, egy F-22A-t), elviekben probléma nélkül megteheted Magyarországon. A fényképekről még annyi kérés, ha fel kívánnád őket bárhol használni, előtte bökdöss meg egy PM-mel a tisztesség kedvéért.

Nos, ezzel én további kellemest kívánnék, Olvasóm! Ismét, ha kérdésed, kommented volna, alant megteheted, ha pedig jobb’ szeretsz „mű”érteni, mint olvasni, jó hír, hogy még idén felkerül egy újabb fotóválogatás, általános témakörben a blogba; „stay tuned”, vagy hogy a jó francba mondják a Jangcén túl.


* Értem ez alatt, hogy nem adták le bontott tégla-árban vashulladékként, vagy vitték el a hitelezők megrohadni valami raktárba adósság fejében. Alighanem meglepő eredményre vezetne, ha valaki az országban – nem csak a gépgyártás, de nagyjából az összes területen – szétnézne, mennyi használható, esetleg kifogástalan cucc ment-megy a süllyesztőbe ilyen-olyan módon.

Utolsó módosítás: 2010.10.22. 01:32

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.