Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Pras blogja

Vágóhíd házilag I.

Pras | 2011.06.17. 23:48 | kategória: Műszaki ámokfutás | 6 hozzászólás

Vágóhíd házilag
Kétkezes kard tervezése és kivitelezése

Mindig túláradó örömmel üdvözölt Olvasóm, kezdésképp hadd mondjam el: ha több képet szúrhatnék be a szövegbe, a bejegyzés nagyon királyul nézne ki. De tényleg! Minthogy azonban ez a Dome felületén nem valósítható meg, egyszerűen képzeld el, hogy a bejegyzés nagyon királyul néz ki. Köszönöm. Ennek oka, hogy a szöveg, azt hiszem, nem a legegyszerűbben emészthető és olykor (végig?) monoton, tehát ennek felhígítására igyekeztem belenyomorgatni annyi képet, hogy az már-már videó. (El ne hidd ám, hazudok, mint a vízfolyás! Egyébként is jó ómen, hogy egyelőre fogalmad sincs, miről van szó, de már mentegetőzéssel kezdek, nem?)
A sorozat nem mellesleg egyetlen bejegyzésnek indult, mivel nem szokásom megbontani azt, amit nem muszáj (olvasd: nem időben elkülönülten íródnak a részek, melyek esetleg nem is alkotnak feltétlenül egy szerves logikai egységet), itt azonban kivételt teszek, mert, bár még nem vagyok kész, már húszezer karakter fölött járok, amit egyben élő ember – a Nemzetbiztonsági Hivatal megbízott munkatársán kívül – nem fog elolvasni. Részletekben így bár pofátlanul több helyet fogok elfoglalni ezen a Blogánköztársaságon, de talán egy fokkal fogyaszthatóbb olvasmány lesz kaja mellé, lefekvés előtt, fürdés után, szex közben, satöbbi.
A dolgok megértéséhez szükséges fogalmakat igyekszem elmagyarázni, illusztrálni, lábjegyzetben kigyűjteni; ha valami kimaradna, szóljatok rám! Forrásjegyzék a záró bejegyzésben. Azoknál a fogalmaknál, amelyeket nem szándékozom túlmagyarázni, de valami forrást mégis adnom kéne, wiki-t linkeltem, mivel egyrészt nem vagyok sikeres ember, másrészt mivel pontosan erre való, tekintve, hogy enciklopédia. Nos, csapjunk a lecsóba!

Áttekintés
1531 őszén járunk Svájcban, Kappel környékén, alig hat évvel Pavia után, melyet a lovagkor utolsó nagy ütközetének is neveznek. Katolikusok és protestánsok éppen komoly élvezettel igyekeznek egymást kibelezni, nem először és nem utoljára az emberi történelem során egy vallásháború keretében. A csatát megörökítő, 1548-ban készült metszeten három alakra lehetünk figyelmesek, akik egy, a történelem teljes hosszához mérten ebben a formájában kérészéletű, tágabb értelemben véve viszont az emberiséget a huszadik század közepéig elkísérő fegyverrel hámozzák az ellenséges sorokat. Nevezetesen Bidenhändereket, aránylag nehezen lenyelhető kétkezes (szó szerint „mindkétkezes”) kardokat markolnak, ez az MTW2 játékosok számára kissé fals módon Zweihänder-ként, a With Fire & Sword játékosoknak pedig mint „Two handed sword” lehet ismerős. Magasságuk elérhette (és túlléphette) az 1700 mm-t, súlyuk erősen függött attól, hogy ceremóniakardnak vagy harci alkalmazásra készültek, utóbbi esetben 3,5 kilogrammos tömeg fölé gyakorlatilag sosem kúsztak, túlnyomórészt 2 – 3 kilogramm között mozogtak, de találunk ennél is könnyebb példányt.[1] Vívásának ismerete különleges megbecsültséggel, dupla zsolddal, a képzettséget igazoló oklevéllel és nem utolsósorban egy életveszélyes hivatással járt, de a történelemben sosem volt ismeretlen a „Van az a pénz…” jelensége. A csatamezőn ezek az emberek – egyelőre vitatott módon – pikás formációkat bontottak meg és mai szóval élve „objektumvédelemre” rendezkedtek be, csapatzászlókat, bástyákat védhettek, némely elképzelések szerint továbbá az ’egy a több ellen’-felállásban is szépen domborítottak, bár ez ebben a formájában fals megfogalmazás, hiszen a kard önmaga semmit sem vág – ellentétben azzal, aki forgatja.

Első lépések
Tekintettel arra, hogy hozzám képest izomtömegre jó eséllyel úgy kétszer nagyobb turmixgépek lóbálták ezeket a vasakat[2], „teljesen kézenfekvőnek” tűnt, hogy kipróbáljak egy ilyen szépséget, ami normálesetben az 1590 grammos hosszúkardomnak nagyjából a kétszeresét nyomná. Alig némi piac-, és szakmai kutatást elvégezve két, megkerülhetetlen akadály tornyosult előttem:
- Egyfelől, míg a hosszúkard vívásáról rengeteg anyagunk maradt fenn hál’stennek, melyek segítségével művészetének újjáélesztésével el lehet indulni (ahogy azt igen színvonalasan teszik Európában a HEMAC és az ARMA tagszervezetei, hazánkban is) konkrétan a Landschknecht-ek fegyveréről legjobb tudomásom szerint semmi eget rengető nem maradt fenn, legalábbis olyan anyag, ami fel is lenne dolgozva. Ismerünk kétkezes technikákat, pl. a montantét, ezek a fegyverek azonban egy fokkal még annál is méretesebbek, illetve akad egy-két ábrázolás, ahol gyanús, hogy a Paratschwerteknek[3] esetleg az általam vizsgált Bidenhänderekhez hasonló hárítóhorguk van, kitűnő kérdés, hogy egészen pontosan miért. Egy szó, mint száz: csak homályos elképzeléseim vannak arról, hogyan használhatták ezeket a kardokat.
- Másfelől, és – természetesen – ez a komolyabb probléma, még a zömmel a világon egyedülálló ár-érték aránnyal dolgozó magyar fegyverkészítők is alsó hangon 80-90 ezer forinttól negyedmillióig terjedő árazással lőnek be egy-egy Bidenhändert – és ezek legalább használhatóak. Európában ennél feljebb becsülnek… márpedig, ha lenne negyedmillióm, még a maláj hivatásosok is nagyobb prioritást élveznének, mint egy kétkezes kard.
Gépipari mókus lévén tehát leakasztottam a szögről a logarlécet, visszakézből kidobtam a csukott ablakon, hogy legyen egy kis fény, osztottam-szoroztam, négyzetre emeltem és sorba fejtettem (volna, ha tudnék, de Wolfram Alpha megoldja…), és arra jutottam: kihozom én ezt tizedannyiból és egy üveg viszkiből is…
Hamar eldöntöttem azt is, hogy tekintettel arra, hogy a vívását nem ismerem, összeszedett oktatóanyag nem létezik, fölösleges kimondottan vívástechnikai paraméterekre kihegyezett, rugalmas vívókardot konstruálnom (az ugyanis racionálisan nézve huszadikra sem jönne össze, magyarán többszörösét költeném el a kísérletezésre egy szimpla készíttetésnél), ha komoly, protektoros párbajok lennének vele a céljaim, id est eltapostassam magam, mint egy csikket, úgyis mindenképp tapasztalt kovácsra bíznám az elkészítést. Rányúltam tehát a ceremóniakardok és a tényleges fegyverek közötti, elmosódott intervallumra, és egy kimondottan nagyméretű, előnytelen, de foggal-körömmel mégiscsak forgatható fegyvert kívántam összerakni: az „álomhatár” a 4 kilogramm, úgy ítéltem, afölött még formagyakorlatokhoz sincs semmi értelme a kardnak, sokkal alatta viszont a fegyver nem lenne különösebben más, mint a hosszúkardom[4] meghosszabbított verziója, ami óriási móka megint csak, de nem az, amit jelenleg szeretnék. Eldöntöttem tehát, hogy a rendelkezéseimre álló modern eszközökkel élve egy flammardot készítek (lsd. még „flambart”, helytelenül „flammard”), mely – újfent megdöfködve egy helytelen „köznyelvi” haszálatot – egy általános gyűjtőfogalom a „lángolt”, hullámélű pengékre.

Mindezt problémamentesen megtehetem azért, mert – nem az életem múlik rajta. Egy valós ütközetben ekkora tömeg vállalhatatlanul visszafogja az ember dinamizmusát már amellett, hogy fáraszt, tehát hidd el: a kevesebb több. Itt is. A London Masters of Defence feljegyzéseiből ismert egy olasz mester példája, akit a londoni céh – mivel a konkurencia mocskosul szúrta a szemét – provokált, párbajra hívott, ahol a kétkezes kardot ragadó olaszt egykezes karddal és bucklerrel(ökölpajzzsal) hidegre is tették. (Bővebben az AE újságának vonatkozó cikkében.) Miután engem ilyen életveszély relatíve ritkán, csak mintegy kéthavonta fenyeget, a fenti – további – megfontolások révén egyenesen érdemes itt kiélnem a megalomániám.

Ennyi bevezető után talán a lovak közé is dobhatjuk a gyeplőt! (Ideje volt, nem?) A következő részben rajzasztalon papírra vetjük az álmot, ne menj messzire, a reklám után folytatjuk!

Magyarázatok:
[1]Beszéltem ceremónia-, és funkcionális kardokról. Olykor persze – főleg szimplán képről – nem teljesen egyértelmű, hogy egy adott példány harci alkalmazásra kerülhetett-e (nem feltétlen csatamezőre kell gondolni, akár vívóteremre!), még korabeli ábrázolásokkal összevetve is, még olykor a puszta tömeg ismerete sem ad jó iránymutatáson túlmenő egyértelmű biztosítékot. Mindenesetre mutatok két képet, mely azon túlmenően, hogy mindkettőt egy aukciós háznál megkaphatjátok usque félmillió forintért, szubjektív gyanúm, hogy korrektül mutatja a különbséget a két „főcsoport” között. Érdekesség, hogy tömegben a példában szemre lényegi különbség valószínűleg nincs.
[2]A német Landsknechtek esetében egy alakulat (Fählein) körülbelül 400 emberből állt, melyből 300 pikás volt, 100 pedig Döppelsöldner, azaz olyan katona, akinek dupla zsold jár. Közülük 50 arkebúzzal volt felszerelve (ez egy kezdetleges tűzfegyver), a maradék 50 ember pedig megosztva alabárdos és (kisebb arányban) kétkezes kardos volt, innen lehet egy kis fogalmunk a „fegyvernem” elit jellegét illetőleg.
[3]paratschwert: Helytelenül „Fechtfeder”, különlegesen kiképzett pengeformával bíró, emiatt sérülést kisebb eséllyel okozó, némely vélemények szerint „szebb vívást” lehetővé tévő gyakorlóeszköz, aminek dinamikája viszont hasonlít a hosszúkardéra.
[4]hosszúkard: A terminológia a hosszúkard megnevezést használja a köznyelvi „másfélkezes kard”-ra vagy „fattyúkardra”. Egy rendkívül sokoldalú és kifinomult fegyver, továbbá rendkívül meglepő módon a 175/2003. (X. 28.) Korm. rendelet értelmében közbiztonságra különösen veszélyes eszköz. Mondjuk, lassan az öntöttvas radiátortól kezdve a csirkekopasztó gépig minden az.

Utolsó módosítás: 2011.06.18. 00:03

Hozzászólások

LordMatteo
1 | LordMatteo 2011.06.18. 01:00
Újabb élvezetes stílusú, és érdekes témájú írás, a megszokott Pras-színvonalon!

Még, többet!
xeLaR
2 | xeLaR 2011.06.18. 06:24
Fasza írás lett, jöhet a többi :)

Még a múlt évben láttam egy dokumentumfilmet a középkori kardokról és vívástudományról (csak sajnos most a címe nem jut az eszembe), és nagyon érdekelt a téma. Szóval nagyon is várom mit fogsz kihozni az egészből, habár a műszaki dolgokhoz hót satu vagyok :)
Pras
3 | Pras 2011.06.18. 22:02
Köszönöm, srácok! :)
Faragom a továbbiakat, közben maga a kard is a célegyenes előtti kanyart megelőző egyenes előtti kanyar rávezető szakaszára ért.
Ha bármi kérdés felmerülne, ami akár csak érintőlegesen is kapcsolódik a témához, örömmel állok az elé is. :)

Más.
Nem tartom valószínűnek, hogy nagy érdeklődésre számot tartana, de mivel az előző év(ek?)ben valaki megkért erre, hát szólok:
25.-én Ópusztaszeren idén is Nyílzápor! Ha valaki jön és szablyát-íjat esstébé akar fogni a kezébe, vagy csak simán elszívna egy szőke kólát, dobjon PM-et, adok tel-t. Gyertek, hozzátok családot, fasza lesz! :)
LordMatteo
4 | LordMatteo 2011.06.19. 06:32
Páncéllal hogy állsz? Vagy megrekedt előkészületi fázisban végül?
Pras
5 | Pras 2011.06.19. 17:31
Ó, hogy ébredne a fórummotor Hajdú Péter mellett...
írtam egy kimondottan hosszú hsz-t, barom módra nem másoltam ki - el is hullott az éterben. Mindegy, éjjel pótolom.

Elöljáróban: Nem engedhetem meg magamnak, tehát a pontosan a gép előtt akadt el. A tesztek pedig (1, 2, 3, 4, 5, 6) az elvárt eredményeket hozták, de racionálisan végiggondolva ezt most nem szabad erőltetni.
Pras
6 | Pras 2011.06.20. 22:41
Nno, kicsit bővebben.
Gondoltam, törlöm a fenti hozzászólásom, és kimentem belőle a linkeket, de dolgozzon duplán, akinek a csőgörény elkapta a seggét.

Tehát, a szépsége a lamellás vértnek az, hogy egyetlen lamella olyan 80-130 forintba kerül (előbbi Lengyelben), ez izomból függ attól, hogy hány furat kell rá, mert a lézer bekezdési ideje viszi el nagyon a gépórát. Nekem 11 furatos lamellából kellene úgy 700, tehát megoldás nagyon nincs, mert 7700 furat sehol nincs ingyen. Nem tettem le a dologról persze, tűnődtem rajta, hogy apránként levagdaltatom rozsdamentes táblából, ahogy a zsozsó adja magát, de jelenleg ez nagyon magasan van a Maslow-piramisomon; az egyetlen markáns gyakorlati érdeme pedig az volna, hogy pl. az Emese Park rendezésében zajló kora középkori közelharci tornán ennek hiányában nem vehetnék részt, na puff, csak hosszúkarddal veretem be a pofám, szablyával nem. Valahogy túlélem. Ja, meg nyílzáporra civilben megyek, tehát, ha szembejönne 12.000 darab nyílvessző, így jártam.

Ráadásul, ha az anyagiak rendelkezésre is állnának, akkor is végig kellene gondolnom a következőt: Ugyanabból a pénzből az általam ""kutatott"" másik korszakot tekintve pl. Bánsághinál leverethetnék egy kitűnő lemezvértet, csataszoknyás mellvassal, bevorral, non-plus-ultra sallettel és még bőven jutna fegyverkabátra ez alá a sok szar alá, esetleg még kesztyűre vagy valamire a vállra - és máris lehetne tanulni Pesten a konzervtáncot.

Ezzel szemben - nem kis részben a kéz kezet mos-alapú szívességi hálónak :D - a kétkezes kard ennek töredékébe sem került (pontosan azért estem neki így, mint gyöngytyúk a takonynak, mivel szinte semmi pénzezés nincs benne, annál több munka viszont).

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.