Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Pyrogate blogja

Történetek ÚJRA! - A pedálgép

Pyrogate | 2010.02.22. 02:16 | kategória: történetek | 5 hozzászólás

Üdvözlet!
A nagy sikerű történetek kategóriát feltámasztom poraiból, hiszen ezek a sztorik amúgy is csak gyűlnek. Ha meg most épp nincsenek Dome-talik, akkor kinek meséljem el őket? Még a végén elfelejtem egy részét, ezt pedig nem engedhetjük!
Mai részben inkább kategóriákról mesélnék. Olyan karakterekről, akik minden egyes társaságban előfordulnak, az enyémben pedig egyre súlyosabb mértékben. Figyelem! Ha esetleg magadra ismernél, hát, hmm, szívás :) Remélem nincsenek külsős olvasóim:)

A társaságok - számomra - kedvenc tagja a pedál. Ő az, akit igazából senki nem kedvel (maximum egyeseknek megesik rajta a szíve), de mégis nagyon-nagyon teker, hogy a társaság elismerje őt a tagjaként. Biztos van nektek is munkatársatok, osztálytársatok, akik nem veszik észre, hogy mennyire nem vagytok rá kíváncsiak. Az edzőteremben ezek az emberek megtöbbszöröződnek, hiszen az újonnan érkezők nehezen tudnak alkalmazkodni a régi, bevált társasághoz. A legtöbbnek mégis sikerül...A pedál azonban ott lohol mellettetek: Szia, köszön hangosan előre, "mire edzel? Nem csináljuk együtt?". Bocs, nem. Persze ez nem zavarja, oda áll melléd és végig pofázik kérdezés nélkül. Millió ilyen van (ki ne ismerne hasonlót?), de nekem az über kedvenc egy 50 kilós arc, aki a legnagyobb benga állathoz is simán odamegy (miközben hősünk 150 kg-on zöldül egyre jobban) és megszólítja: "Hallottad, hogy erősödött az Euro?" Sajnos azonban a kritikát, baszogatást poénnak veszi, és annál inkább úgy érzi, hogy ő már a társaság tagja. Ha mindenki rajta röhög, annak is örül. Boldog élet:)
Persze nehéz megszokni, mikor beszélgetsz valakivel, odaáll pár centire és hallgat. Majd elkezd vihogni és ordítani, hogy jaja, ilyen velem is megtörtént. Mivel amúgy mindenhol semmibe veszik, ezért gyakran meséli a sztorikat úgy, hogy "de megvertem volna", persze hozzáteszi, hogy ez nem miatta maradt el. Mosolyunktól csak dagad a melle. A hülyéje:)

Rosszabbal futottam azonban össze a korábbi munkahelyemen és az iskolában is. Ez a történetmesélő fajta. Általában jellemzője, hogy teljesen más témához szól hozzá, és az adott sztorit tőle már ezerszer hallottad. Előbbi helyen viszont egy olyan csúcspéldányával is találkoztam, aki a céges levelezéseket próbálta felpezsdíteni levelekkel, vicces képekkel. Tudod. Vannak a poénos csókák, akikért rajonganak a nők, és vannak akik pont ilyenek akarnak lenni. Na, én mindig küldtem neki egy még szarabb viccet, mire megkaptam életem legjobb e-mailjét, benne "Kacagok :-))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))" tartalommal. És elhiszitek, hogy van ennél lejjebb? Mikor a srácnak önbizalma is van, és nekiáll csajozni. Valahogy így:
Ülünk a szobában, mindenki nagyon dolgozik. Kivágódik az ajtó, bejön a srác. Felnézünk, konstatáljuk, hogy csak Ő. A munka halad tovább, de emberünk áll és bámul maga elé. Majd kimegy. Elkezdünk röhögni, erre hirtelen berohan és monológba kezd: "Orsi, tök jó ez a szoknya, bár lehetne rövidebb. Na nem mint ha a lábadat akarnám nézni. Pedig iszonyúan jók a lábaid. Mármint persze nem úgy erotikusan. Sportosan. Biztos edzel rá, igaz? Ebben a konditeremben itt a sarkon? Én is oda járok, 5600 ft a bérlet, de előző héten csak 4000 volt. Nem tudom miért emelték meg." Aztán kimegy, mi meg nézünk egymásra, hogy ezt most flesseltük, vagy létezik.
Az ilyen típus egyébként annyira unja magát, és annyira ott akar lenni a társaságban, hogy többször csak amiatt nyit be, hogy közölje, küldött egy e-mailt. Mint ha nem látná. Majd 2 perc múlva jön újra, hogy hogy tetszett. Majd persze nem kérdezed, de elmondja, hogy honnan szedte az adott vicces képet, és hogy miért is vicces. Fárasztó? Az. De én bírom az ilyet:) Főleg, ha kéred, hogy meséljen még és figyelni a többiek ölni képes arcát. Megfizethetetlen.

Anno az osztályunkban volt még egy másfajta pedál, ő a harsányabbik fele volt. Nem elégedett meg azzal, hogy a társaságban volt, a közepén akart elhelyezkedni. Éppen ezért sokaknak már kicsit több is volt belőle a tolerálható szintből. A mellettünk lévő padban ült, és szegényke nagyon is tekert. Kedvencem az volt, mikor órán ha tudtuk valamire a választ, akkor elmondtuk neki és ő beordította, hogy mindenki lássa milyen kurvaokos. Képzelhetitek, mennyire kihasználtuk, hogy amúgy síkhülye volt. Így történt, hogy az ókori Franciaország területén nem a gallok, hanem a derék párizsik éltek. Bocs:D
Fontos tulajdonsága, hogy 3 sörtől berúgott. Feldöntötte a poharakat, énekelt összefüggéstelenül, majd persze ugyanezt az állapotot 4-5 óráig is tartotta újabb alkohol bevitele nélkül.
A kulcsmondat pedig hozzá: "Fogadjunk, hogy nem mered". Meri.

És nektek, van hasonló ismerősötök?

Utolsó módosítás: 2010.02.22. 02:20

Hozzászólások

LordMatteo
1 | LordMatteo 2010.02.22. 03:22
Van, csak a srác jelleme kiegészül a "jellemtelen patkány" és a "mindenkinek besúgó", na meg a "gerintctelen féreg pedig nem is gondolnád" jellemzőkkel. Ja, és amiért már első látásra sem tudtam megkedvelni, nem tud szemkontaktust tartani beszélgetés közben, és dadog is, ha valamit kérdezel tőle, de csak akkor...utálom. :)
LordMatteo
2 | LordMatteo 2010.02.22. 03:23
Bocsi a flúdért, de...Baszki, ezt rohadt jól esett leírni, nagyon utálom. :D
Pras
3 | Pras 2010.02.22. 10:25
Naná. A piszkos melót (majom osztálytárs cuccának kib*szatása az utcára tokkal-vonóval a szeme láttára, levelezősök dobálása krétával a negyedikről, A2 méretű papírrepülőgép pályára állítása szintén a negyedikről aerodinamikai kutatások céljából stb., ja, "elit gimnázium") mindig vele végeztettem, mivel ehhez elég volt a "Csokinyúl vagy ezt és azt csinálni." Hát, nem volt...
...viszont ő emellett ráadásul jó arc is volt, nem volt vele semmi gond. =) Mondjuk, szinti mögött úgy tudott táncolni, hogy mindenki azon röhögött.
Aryx
4 | Aryx 2010.02.22. 20:43
Pfff, én is ismerek ám egy pedált. A munkatársam, és nagyon idegesítő tud lenni. Amolyan „nézzétek, hogy én milyen jófej ember vagyok” típus. Pl. bejött hozzánk a szabászatra, satuval a kezében, megállt a terem közepén, majd hangosan előadta magát: „jöttem besegíteni!” Ez így leírva nem poén, de ő ezt olyan hangsúllyal mondta, mintha vmi nélkülözhetetlen munkaerő lenne.
A legszebb húzása mégis akkor volt, amikor a szilvesztert ünnepeltük. Pezsgő, sütemények, csokik. Mikor már a vége felé járt a készlet, fogta az egyik tábla csokit, a felét 5 mp. alatt bezabálta, a másik felét meg otthagyta, mondván „hagyok másoknak is!”. És amikor a hátizsákokat fordítottuk, én már túl voltam kb. 500 táska kifordításán, mire ő: „figyeld, én ezt így csinálom!” És levezeti azt a műveletet, ami nekem már rutinból ment. Na, ez volt az a pont, hogy akkor most mindjárt főbe lövöm. :)
Amúgy meg jöhetnek még ilyen sztorik, nagyon hamozom az ilyeneket. :)
5 | Pyrogate 2010.02.22. 23:07
ezaz, adjátok ki magatokból:)
Amúgy tényleg, akármilyen társaságba mész egy idő után előkerülnek a hasonló fazonok. Elkerülhetetlenek. Viszont ahhoz, hogy ne lankadjon a kedvük valakinek valóban szeretni kell őket:) talán szánalomból, nem tudom. Vannak még rendes emberek a földön:)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.