Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Pyrogate blogja

Senki vagyok

Pyrogate | 2010.08.24. 03:23 | kategória: írás | 10 hozzászólás

- Senki vagyok!
- Gratulálunk!
Felállva tapsoltak. Tudtam, hogy ez egy jó nap lesz. Estére elállt az eső végre, így elindultam a Gyűlésre, amit már hetekkel ezelőtt elterveztem. Minden héten van, de eddig valahogy mindig el tudtam halasztani. Ezen a napon azonban úgy éreztem, hogy ha már olyan régóta el akarok ide jutni, akkor ma elmegyek. Spontán. Egyszer élünk, jeah!

Kívülről egy teljesen normális, szmogtól szürkére festett épület. Ott álltam előtte, és azon gondolkoztam, vajon jártam-e már erre. Havonta egy-kétszer ugyanis sétálok a környéken, és ez az utca már valószínűleg beleesett a hatósugárba. Mégse rémlett. Amilyen jellegtelen, igazából nem is csoda.
- Meséld el a történeted! - szólt hozzám a Gyűlés vezetője.
- Először is, megszülettem - gondoltam kissé rendhagyóan kezdem a beszámolómat arról, hogyan is sikerült tökéletesen elrontanom mindazt, amit életnek hívunk, és amit annyira elterveztem korábban. Ha nem is minden egyes pontját, de azért a kapaszkodók le voltak rajzolva. A realitás más volt, és őszintén szólva, leginkább magamnak köszönhettem mindent.
- Térj a tárgyra, ha lehet - mormogta hidegen a Gyűlés egyik tagja.
- Elnézést. Szóval gyerekként még minden normálisan ment. Nem terveztem akkoriban még kiugrást, vártam, hogy később valami történjen. Hogy majd elvégzem a sulit, és belekezdek egy igazi vállalkozásba, vagy felfedezik a tehetségem, vagy tudomisén, egyszerűen jön majd a lehetőség, amit nem lehet kihagyni. De nem jött. És én meg nem tettem semmit, hogy egyáltalán az alkalmakat meg lehessen ragadni. Értitek, nem TETTEM NAGY BÜDÖS SEMMIT eddig? Csak ültem, és vártam.
Hatalmas ováció tört ki a teremben. A gyűlés felállva tapsolt és mosolyogva bólogattak.
- Gratulálunk! Szép volt!
A Gyűlés vezetőjét azonban szemmel láthatóan nem győztem meg. Kíváncsi tekintettel méregetett.
- Te még nem vagy senki, fiam.
Köpni-nyelni nem tudtam.
- Tessék?
A vezető elmosolyodott, majd tekintetével körbepásztázta a termet.
- Nyugodj meg, mindenki így kezdi. Jó úton haladsz, de még nem érted el a végső fázist. Látom azonban, hogy van benned ambíció. Tessék, íme egy cím. Keresd fel őket.
Megtettem.
Igaz nem egyből, mert át kellett gondolnom ezt is többször. Meg lusta is voltam és nem is láttam értelmét. Mint ahogy sok mindennek. De végül igenis elmentem. Spontán. Megint!

Egy másik, eddig ismeretlen utca, szürke épülete fogadott. Bent a "Senki-képző" alkalmazottai fogadták a senkik rögös útjára lépőket.
- Köszöntöm itt, uram! - szólított meg egy kedves, idősödő nő.
A mosolya azonban eddig tartott, innentől átváltott terror-módba (tudjátok, ez az, amikor kikerekednek az orrlukai, felhúzza a - rajzolt! - szemöldökét, amitől még ráncosabb lesz és az eddigi lágy hangja gonosz rikácsolássá fajul; vörös haja helyett pedig lángok nyúlnak ki a fejéből):
- Család? Barátok? Szülők? Rokonok? Iskola? Munkahely? Sport? Egyéb társaság?
Ezt most így hogy? Oké, ez kezd durva lenni. Nagyjából mindegyik kérdésre bólogattam, vagy legalábbis pár szóban válaszoltam.
- Számot kérek, számot! Hányan vannak? - rikoltozott néha közben.
De még nem volt vége.
- Képessége, tehetsége van valamihez?
- Nem nagyon...
- Majd azt szépen kivizsgáljuk! - szakított félbe az ordibálásával.
- Oké.
- Vicces típus?
- Azt hiszem...
- Nem elég! Tudnia kell!
És a kérdések így sorakoztak egymás után...Majd egyszer csak szünetet tartott (féltem, esetleg csak levegőt vesz, mert eddig az kimaradt nála) és újra mosolygós, lágy hangon szólt hozzám:
- Várjon pár pillanatot, analizálni kell a helyzetet. Foglaljon addig helyet hátul.
Kicsit össze voltam zavarodva. Belegondoltam az eddigi eseményekbe: először azt hittem magamról, hogy egyre jobban távolodom az álmaimtól, egyre kevésbé érek valamit. Aztán ennek örültek is. Majd közölték, hogy nem eléggé, de megvizsgálják. Most meg ordibál velem valami idegbeteg nő, és azon morfondírozik, hogy mennyire vagyok tényező a világban. Ez komoly?
Nem jutottam a végére, mert szólítottak.
- Uram, sajnálom de elutasítjuk a kérelmét. Vannak barátai, van családja. Néha ugyan, de sikerült már elérni kisebb sikereket. Sportol, még ha nem is olyan jó benne. Képességei valóban csekélyek, bár az írásait többen dicsérik. De nem mindig. És főleg csak szeretetből. Nincs egyedül, nem a négy fal között él egész nap. És még az adatlapját is gyakran lájkolják (óóó igen, ez mondjuk büszkeség). Ön a két véglet között van, Uram. Ha még többet alszik, még inkább elhalasztja a dolgait, nem hívja fel a barátait és nem megy mostantól sehova, akkor esetleg még lehet senki. Szerencsére sok önbizalma nincs, és nem igazán tudja értékelni se önmagát, se a világot. Lustasága is remek adottság. De ez a humor, csak ezt feledném...(apropó: miért nem kell a rendőrnek zsebszámológép? mert tudja magától is, hogy hány zsebe van. Most ez szar? Nem értem én az embereket:) ).

Hát ennyi volt. Nem sikerült.
Próbáltam elmenni újra a Gyűlésre, de soha többet nem találtam azt a házat. Az utcát se. Talán nem is venném észre, ha elmennék mellette.
Azt hiszem azonban nem is volt ott soha. Ahogy a képző se, igaz?

Mert rajtam múlik minden. Fejben dől el az egész.
Senki? Valaki? Nem számít.
Ez még csak az út eleje!
Csak indulnék már.

(apropó: ha írtok valamit, soha ne keverjétek a vicces részeket a komollyal, mert akkor ilyen zavart, zanzás baromság lesz belőle. no de ezért tartok itt, még mindig a Dome blog-on, és nem valami hiperszuper site körberajongott, megbecsült írója.)
(apropó 2: hamarosan jönnek az utazós bejegyzések. faszák lesznek, mint mindig)
(apropó 3: a képen én vagyok!)

pyro
aki igazából nem is küzd önértékelési zavarral
csak kicsit
de psszt.

Utolsó módosítás: 2010.08.24. 03:28

Hozzászólások

1 | Playbahnosh 2010.08.24. 03:59
Ehhez csak gratulálni tudok, az egyik legjobb szatíra amit mostanában olvastam. Ez most így ebben a helyzetben nagyot ütött, ugyanis Playbahnosh sem küzd önértékelési válsággal...csak egy kicsit, de psszt.

Sajn Szerencsére olyan ponthoz érkeztem az életemben, amikor döntenem kell. Az eddigi legdurvább pofáraesésem kellett most ahhoz, hogy rájöjjek: az idő múlásával nem azért kap az ember egyre nagyobb pofánrúgásokat az élettől, mert utál, hanem mert éppenhogy fel akar ébreszteni. Aki nem reagál idejében a jóreggelt-simogatásra, az hamarosan pofonokat és rúgásokat kap az élettől. Ha nem ébred fel, akkor pedig fájdalmas kínhalált, amit csak magának köszönhet. A szánalmas, lusta, nyámnyila és gyenge ember pedig egyedül és szörnyű kínok közt pusztul el. Nem fogom hagyni, hogy ez történjen!

Gratula mégegyszer!

2 | Pyrogate 2010.08.24. 16:03
Köszi!
Így van, igazából kellenek a mélypontok, hogy aztán fel tudjál állni. Csak az mindig megerőltető, és az ember kevésbé szereti választani a durva kihívásokat. Én egyelőre remélem csak, hogy jó úton járok, jelenleg KÖD van mindenütt és még csak azt sem érzem, hogy fel, vagy lefele megyek :)
Aryx
3 | Aryx 2010.08.24. 16:16
Nagyon jó, grat.!

Jó-jó, bele lehet helyenként kötni a stilisztikába (pl. számomra nem derült ki, hogy mennyire sokan ill. kevesen vannak a Gyűlésen), de maga a sztori és a gondolatok nagyon jól lettek tálalva. Valamennyire ismerem már a stílusodat, tudom, hogy nem pályázol Dosztojevszkij-magasságokra, inkább a cselekménnyel és a mondanivalóval akarod "eladni" (bocsi, most hirtelen nem találok erre jobb szót :) ) az aktuális írásodat - és azt kell mondjam, ezt nagyon is jól teszed. Mindenféle mézes-mázos vackok nélkül is ütnek a történeteid. Igaz, azt is megfigyeltem, hogy az utóbbi időkben megszaporodtak itt a hangulatnovellák; minden Dome-blogger depressziós lett, vagy mi a vihar van? :) Ez mondjuk már csak azért sem zavar, mert cserébe ilyen irományukat kaphatunk kézhez.

A Freeblog-os sztoridat meg nem szeretnéd valamikor lezárni? :)
4 | Playbahnosh 2010.08.24. 23:01
@pyro

Ezzel nem vagy egyedül, KÖD az van nálam is... ha már megvan, az úton elindulni sem könnyű, de nekem most az utat kéne először megtalálni és ebben a rohadt KÖDben még nem világos semmi, kivéve azt, hogy valamerre most már el KELL indulni...

Kívánom, hogy te is minél előbb találd meg az utad :)
5 | DühösTigris 2010.08.27. 13:11
Jó iromány volt,ezt el kell ismerni!Szerintem próbálj először a sport felé mozdulni,hogy "kirángasson" ebből a nihilista állapotból,ja....és szívj kevesebb füvet.;) Ne gyűlésekre járj,mert azok nem segítenek!Meg kell értened,hogy a saját életedért csak Te vagy felelős.Ne várd a segítséget,mert nem fog senki "behúzni" a jóba... Azt saját magadnak kell megteremteni.Azért javaslom,hogy kezdj el valamilyen sportot.Tartást,önbecsülést ad.Én a Karatét javasolnám,mert nem erőszakos,de önbecsülést ad,ami a legfontosabb!Ettől még nem leszel utcai harcos,de nem ez a lényeg.A lényeg,hogy elkezdj bízni magadban....ez a legfontosabb.Amikor katona voltam és vártunk éjszaka az erdőben,a társaimmal egymást bíztattuk.De nem a lelki gondokra fókuszáltunk,mert akkor több mint valószínű,hogy a föld alá kerültünk volna.Megbeszéltük,hogyha hazaérünk kicsináljuk az egyik társunk pszichológusát.:)Nem tudott aludni,mert rémálmai voltak,erre megtömte Őt gyógyszerekkel.Halkan megbeszéltük,hogy fogjuk őt kicsinálni.... Jót röhögtünk,ennyi.Nem tudom Neked szavakba önteni,de valahogy úgy tudnám megfogalmazni,hogy ne magára a problémára koncentrálj,hanem "mellé".Tudod,hogy a probléma létezik,de átnézel felette/mellette.Menekülni nem tudsz,ezért csinálsz valami olyasmit,ami alkalmassá tesz annak legyőzésére(pl. karate).Mint amikor Rád engednek egy kutyát... Ha szaladsz,akkor a kutya győz,mert elvérzel.Viszont,ha belátod,hogy egyetlen esélyed van,ami ugyan fájni fog és berakod a szájába a jobb kezed,a ballal pedig megfogod a fejét és elfordítod tiszta erőből,akkor nyertél!Itt a lényeg.... Tedd be a jobb kezed az életbe,a ballal pedig fordíts rajta egyet.Kezdj el sportolni és esküszöm Neked,hogy változni fog a világnézeted.
6 | Pyrogate 2010.08.27. 14:11
Érdekes meglátás. Be kell vallanom, hogy egyedül a SPORT az, ami az elmúlt fél évemet bearanyozta. Imádtam, imádom és nagyon jó dolog heti 3-4-5 alkalommal edzésekre járni. Tulajdonképpen nincs semmi baj magammal, csak néha úgy érzem, hogy még nem tartok ott, ahol azt elképzeltem, és ez leginkább csak amiatt van, mert nem merek belevágni még a legcsekélyebb dolgokba sem. Kereshettem volna munkát, de vártam, hogy újrakezdődjön a suli, mert féltem, hogy megragadok azon a bizonyos helyen. Márpedig többet akarok. De így meg itt vagyok 23 évesen és még mindig a családra vagyok utalva. Szóval az írás inkább a karrierről szólt, a sportsikereknek sokat köszönhettem, remélem fogok is még!
7 | DühösTigris 2010.08.27. 16:07
Gondolj a pozitív dolgokra... Még CSAK 23 éves vagy,nagyon fiatal.... Lehet még bármi belőled.A rossz dolgokra ne gondolj(nem tartok ott,ahol szeretnék,nem vagyok értékes ember,stb).Ezekre ne gondolj... A sport alatt azt értem,hogy ne "gyúrni" menj le,vagy futni,esetleg teniszezni... Olyan sportot válassz,ami az önbecsülésed fejleszti!Szerintem erre a legjobb a karate.A Thai-box túl kemény és csak a küzdelemről szól,nem nyerő Neked!Higgy nekem és iratkozz be egy karate tanfolyamra.... Nem mondok hülyeséget... Te egy Rák ember vagy,van lelked nem megy gyorsan az átalakulás!Azért is tudsz ilyen jól írni,mert Rák vagy.... Szerintem a legjobb jegy,de ez maradjon kettőnk között!;)Ne gyúrj,vagy ha megteszed,csak kiegészítésként csináld!Keress egy Karate tanfolyamot és iratkozz be.Nem hülyéskedek... A katonáknak,akik lelki problémákkal küzdenek,mindegyiknek ezt javasolják... Próbáld meg,ha nem tetszik,kiléphetsz,senki nem mondja majd,hogy ne menekülj... Ezt majd Te érezni fogod!Próbáld meg,ez a lényeg!Csináld....bízom benned!;)
8 | Playbahnosh 2010.08.27. 17:26
Ha már martial art, akkor én az Aikido-t vagy a Kung-Fu-t javasolnám a Karate helyett. Sokkal nagyobb hangsúly van a testi mellett a szellemi és lelki fejlődésen ezekben. Én személy szerint az Aikido-nál tettem le a voksomat, főleg a hozzáállás miatt (meg mert Vízöntő vagyok :)). De végülis mindegy milyen sport, a lényeg, hogy szeresd csinálni és sikereket tudj elérni benne, amitől nő az önbizalmad, ebben teljesen egyetértek DühösTigrissel.

Sajnos számomra is kideült, hogy csak magadra számíthatsz ebben a világban. Arra sosem szabad építeni amit mások megtehetnek érted vagy megígérnek és MINDIG legyen egy B terved, mindig. Ez nem azt jelenti, hogy senkiben sem szabad megbízni, meg lehet, de sosem szabad teljesen.
ufodani
9 | ufodani 2010.08.27. 20:21
Köszi ez jólesett.
Végre vki ki meri mondani azt amit sokan mégcsak nem is sejtenek magukról, pedig pont róluk szól és nem Rólad( v legalábbis én ezt nem hiszem).
Ezt a tanmesét biztosan sokan átnyálazták itt -már csak egy bizonyos Pyro miatt is-, kérdés hányukban tudatosult a mondanivaló. Szvsz a hozzákarcolókon kívül nem sokban és ez nagy káár. De ha mégis, akkor már nem írtál csak "saját magadnak" és ez itt a lényeg. A hasonló "beismerések"-től leszünk gazdagabbak és haladhatunk fokról fokra egyre feljebb és feljebb.
Tőlem ezért piros pont.
LordMatteo
10 | LordMatteo 2010.08.27. 20:42
Röviden csak annyit fűznék hozzá, hogy Pyro, Te még mindig meg tudod lepni az embert :)

Nagyon jó írás lett, és a Domeon viszonylag kevés hasonló stílusú volt eddig, most így egyedül kopé cirkuszos bejegyzése ugrik be, de az ugye direkte a fórumhoz kapcsolódott.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.