Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Razor03 blogja

The game's memories still haunt me

Razor03 | 2008.03.26. 21:45 | kategória: nosztalgame | 1 hozzászólás

Can't stop

Első blog írásakor azt hiszem, mindenkiben van egy kis félelem, hogy meg fog-e felelni az, amit produkál. Aztán gondol egy merészet, megnyitja a Word szövegszerkesztőt, leüti az első billentyűt lesz, ami lesz alapon és nincs megállás. Írhatsz filmekről, játékról, zenéről, érdekes dolgokról vagy épp "real life" mindenről. Mindezt saját stílusodban, saját szavaiddal és ez a blog írás lényege. Nekem és remélhetőleg másoknak örömöt okoz a blogolás és öröm az is, ha pár embert rá tudok venni arra, hogy az általam vázolt témát kipróbálja, esetleg megszeresse, nem utolsó sorban meg is vásárolja. Valami ilyesmin fáradozok most is. Igaz, nem a legújabb trendi játék népszerűsítésén, hanem egy rég elfeledett, szinte tökéletes (mára inkább klasszikus) horror játék felelevenítésén. Ha megvenni már nem fogod (hisz nem is lehet ma már hozzájutni) legalább végigolvasod ezt a bejegyzést, és remélhetőleg kedvet kapsz az újrajátszáshoz!

The game's memories still haunt me

Időnként eljön az idő minden komolyabb játékos számára egy újabb számítógép fejlesztésre, hisz felgyűlnek az aktuális top játékok de a régi gépezet már vért izzadva sem képes a játszható sebességet pumpálni. Ilyen volt az én régi (nem jó öreg, mert utáltam :D) Cyrix 300-as gépem, 32 MB SD RAM és egy 16 MB-os Voodoo 3 társaságban. 2000 tájékán már igen csak sok játék összegyűlt, melyekkel az akkor már őskövületnek számító tákolmányom nem bírt el. Olyan címekre kell gondolni, mint a csodaszép és hangulatos Giants, vagy az aktuális csúcs fps felhozatal: NoLF, Project IGI. Nem utolsó sorban ide tartozott még az Undying című horror alkotás, melyről mostani blogom fog szólni. Szóval betelt a pohár, a régi gépet nyugdíjaztam, és bevásároltam az aktuális kínálatból. Undying első kipróbálása (barát gépén) volt az a pont, ahol azt mondtam, fejleszteni kell, mert erről a játékról nem szabad lemaradni. Eljött a várt pillanat, és saját korszerű gépemről indíthattam ezt a csodát. Hogy miért is tartozik a legnagyobb kedvenceim közzé? Máris megtudjátok.

This is Ireland

Telepítés közben végignézhetjük a stílusos, bár kissé groteszk szereplőkről készült képeket. Itt még senki sem sejti mi vár rá a továbbiakban. Amint véget ért az installáció (szép magyar szó), indítás után felcsendül az EA Games logója, amely nem a szokványos formában látható és hallható, az alap hangulat már itt elragadja az embert. A játék fő menüje fogad, klasszikus, 20. század eleji megsárgult háttér rajzzal, a menü gombok is klasszikus írásjegyekkel készültek. Kiválasztjuk a kívánt felbontást (ugye a mai gépeken már tolhatjuk egészen 1600-ig) közben a háttérben sejtelmes zene szól, démoni hatást kölcsönöz, a hideg futkos az ember hátán, mire végig hallgatja, mégis csábító hatású és azonnali indításra invesztál. A kezdés nagyon szépen vázolt, mindenképp maradásra bír, tébolyult, misztikus dolgokkal lesz a játékosnak dolga. Miután hősünk Patrick Galloway, háborúból felépülve elhagyja a kórházat, kap egy meghívást Nyugat-Írországba. A hatalmas Covenant birtokra megérkezvén a helyi komornyik pár fogad és, megtudjuk, régi cimboránk Jeremiah Covenant rossz bőrben van. Mikor találkozunk vele, elmeséli, valami nagyon nincs rendben, a nemesi birtokon. A család tagok mindnyájan a túlvilági levegőt szívják, az éj leple alatt különös morajlások, zajok, suttogások tartják rettegésben a környék és ház lakóit, továbbá a személyzet is fogyóban van. Megígérjük, hogy utána járunk a dolgoknak (tehetnénk-e mást, ha már itt vagyunk ?), azon nyomban nekilátunk a vidék, és a hatalmas, több szintes, ódon kastély feltérképezésének. Túl sokat nem kell keresgélni, lépten-nyomon kísértetekbe és rothadó hullákba botlunk. Mindezt oly borzalmak közepette, hogy legszívesebben sikítva szaladnánk ki a jól sötétített szobából, de nem tesszük, mert rabjává váltunk ennek a világnak. Persze nem viccből rémisztgetnek minket, ez nem az a ház, ahol szívesen látják a betolakodót. Rémségek hada várja a gyanútlan játékost. Kedvenceim a howler-ek, melyek gondolkodás nélkül szétmarcangolnak mindent, ami él és mozog. Külsőleg kutya szerű, szarvas karmos teremtmények, Isten tudja, honnan kerültek erre a világra. "Beteges" agy szüleményei ezek, egy igen csak híres emberé, akit Clive Barker-nek hívnak (angol író és rendező, ha netalán nem hallottál még róla). Nevéhez fűződik hát az alkotás, de nem csak nevét adta hozzá, hanem ötleteket a megvalósításhoz, hogy tényleg a falak között érezzük magunkat. Már pedig a beleélést Clive mester garantálja, és ez az utolsó percig kitart. Minden méteren találunk valamit, ami század eleji, legyen az bútor, csillár, szőnyeg, festmény, tükrök vagy épp kandalló...egy régi kor motívumait viselik. Szóval nem csak játéktörténelmi jelentőségű a játék, hanem a kor szellemét is magával hozza, és aki ezt szereti, nagy kedvencére talál. Bejárhatjuk a kastély termeit, a dolgozó szobákat, könyvtárat, konyhát, ahol a személyzetnek hála megtudjuk az elhunytak szokásait és kedvenc tartózkodási helyét. Ezáltal naplónk folyamatosan bővül, bekerül minden információ, amit tudnunk kell. Ezeket érdemes olvasgatni, mert annál jobban részeseivé válunk a kalandnak. Nem csak a kastély belsejében fogunk bóklászni, a nyomok a családi mauzóleumba vezetnek, ami a bírtok területén fekszik. Persze a hangulat itt is jelen van, naplementés írországi táj tárul elénk, ami igaz, hogy csak egy bitmap formájában lett felfestve, mégis oly’ hangulatosan hat minden, amit látsz, szinte már oda képzeled magad – bár ne tennéd. Sajnos a kriptákat is végig kell járnunk, nincs mese. Csonthegyekben botladozunk, és a gonosz fekete mágiának köszönhetően – ami a környéket valami miatt teljesen átjárja – csontvázak tucatjain kell keresztül verekedni magunkat, hogy újra a felszínre jussunk.

Look around, seeee

Persze mindezt egyszerű fegyverekkel képtelenség lenne átvészelni, háborúban sebesült (?) Patrick olyan képességekkel rendelkezik, amit maga sem ért, mitől és hogyan keletkeztek, de ha már megadattak, hát használni kell őket. Ilyen például a támadó varázslatok egyike, ami hatalmas sebzésre képes. Persze állóképességünk nem határtalan, ezért óvatosan kell a mannával bánni, különben otthagyjuk a fogunk. A képességek idővel bővülnek, illetve mágikus kövek által erősíthetőek (azt hozzá kell tenni, ezeket sem adják ingyen, ügyesnek kell lenni, ha erősödni akarunk). Van egy alaptulajdonság, ami a játék kezdetétől birtokunkban van, ez pedig a látnoki képesség. Korábbi haláleseteket láthatunk ez által, vagy épp a továbbjutáshoz szükséges megoldást találjuk. Érdemes ezzel a képességgel a festményeket is vizsgálgatni, főként a családi tartalmúakat. Néha hangok utalnak rá, hogy használjuk a mágiát, ilyenkor a "look around, see" suttogást halljuk, és ettől még inkább kiráz majd a hideg. Fegyverek is rendelkezésünkre állnak, olyanok, melyeket biztos nem fogsz csak úgy elfelejteni. Igaz, szó szerint klasszikus mind, de gyönyörűen rajzoltak nem találsz rajtuk kivetni valót. Ilyen például a jó öreg háborús hatlövetű, ami a normál ólom töltényen kívül ezüst skulóval is funkciónál. Ezüstre szükség van, hisz a csúfságok szemmel láthatóan nehezebben tűrik, az amúgy ritkának számító muníciót, de ne sajnáljuk, egyszer élünk. Másik nagy kedvencem a vadászpuska, amivel szintén jól lehet aprítani. Ennél a fegyvernél is lehetőségünk van erősebb lőszert használni. Persze megkínálhatjuk a szörnyeket molotov koktéllal vagy dinamittal egyaránt :D. Nem írnék le minden fegyvert és varázslatot, hisz te magad is ismered, ha már játszottad, ha meg nem majd meg fogod. A történet szépen, fokozatosan kezd kibontakozni, rájössz, hogy valami nagyon nincs rendben ezzel a vidékkel, és szent kötelességednek érzed, hogy kiderítsd milyen erők állnak a háttérben. Persze ehhez végleg nyugalmazni kell a gonosz lelkeket, hisz úgy sem lesz nyugtod, amíg a környéken garázdálkodnak. Nem utolsó sorban valamiért mindnyájan (vagyis a négy elhunyt testvér) Jeremiah barátunk fejét akarják, és ezt nem hagyhatjuk. Boss fight-okban is lesz részünk. Ehhez egy ősi tárgy felkutatásában kell előbb jeleskednünk, egyúttal megtudhatjuk mitől pusztult el ez a csodás vidék. Hogy ezt miként teljesítjük, maradjon az olvasó számára titok, hisz neki kell a végére járni :).

There was pain without hope of healing. There was life that refused to end

Ízig-vérig horror játék ez, túltesz a népszerű "nézd a hátam" társainál. Utóbbi időben voltak gyengébb próbálkozások, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Egy játékot mernék egy lapon említeni az Undying zsenialitásával (hangulatával), az pedig a Call of Cthulhu. Nem részletezném utóbbit, az már egy másik bejegyzésre vár. Röviden egy mondatot azért csak írnék vele kapcsolatban. 2000-ben jelentették be, 2006-ban adták ki, grafikailag nem haladja meg a bejelentés évének színvonalát, amolyan klasszikus fejtörőkkel megáldott játék. Ide írhatnám még a szintén belső nézetes Aliens versus Predator 1-2-t, és ennyi. Legutóbbi horror fps próbálkozás, a szintén Clive nevével fémjelzett Jericho, ami ugyan élvezhető, de fényévekre van a jótól. Ez alapján kijelenthetjük, hogy a horror fps műfaj klasszikus képviselőit nem árt nagy becsben tartani, hisz nem minden sűrűn készül minőségi alkotás. Szóval azt ajánlom, keresd elő a szekrény alján lévő Undying lemezt, vagy kérd kölcsön a szomszéd sráctól, mert Lizbeth, Aaron, Ambrose, Bethany már várnak rád! Végezetül jöjjön egy elcseszett trailer, hála az EA kiváló marketingeseinek, ennyi reklámot kapott a játék, ezért nincs mivel szemléltetni, de legalább az átható zenét halljátok.

Utolsó módosítás: 2013.01.22. 20:11

Hozzászólások

RatBaG
1 | RatBaG 2008.03.26. 22:51
imádtam ezt a játékot. a legelső befosatós élmény az volt mikor belenéztem a folyosón a tükörbe és ott állt egy pillanatig vmelyik későbbi boss, talán aaron volt.
a kasza volt a legjobb fegyver, jobb "kézben" meg a 3 lángoló koponyás támadás :D
a végén a főboss nagyon köcsög volt, már nem tudom egyáltalán kinyírtam-e vagy csak cheattel, ááá nemtom... durva volt az az élve temetés :S

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.