Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Razor03 blogja

Brothers in Arms Hell's Highway

Razor03 | 2008.10.19. 15:36 | kategória: Powered by Unreal Technology | 6 hozzászólás

Nem vagyok egy 2. világháborús történelmi lexikon. Az a kevés, amit tudok történelem órákról, felületesen filmekből, esetleg számítógépes játékokból származik, ezért a felvezetést ezúttal passzoltam. A beszámoló Számvéber Norbert és Borus József írásából származik, városunk és a környék német megszállásának szovjet felszabadítási mozzanatairól szól. Azt hiszem, ennél jobb bevezetőt keresve sem találtam volna blogom felvezetéséhez, és hogy mindehhez, hogy jövök én, és a Gearbox játékfejlesztő stúdió 2. vh-s franchise folytatása? Azt hamarosan megtudjátok!

1944. október 8-án késő délelőtti órákban Kisújszállást délkeleti irányból heves tüzérségi tűz éri, majd nem sokkal később megindul a támadás harminc szovjet harckocsi részvételével. A támadás következtében az itt állomásozó magyar III/1. kerékpáros utászszázad 128 katonája eltűnt. A Lógókert és a Nagykert felől előretörő harckocsik több német lövészpáncélost kilőttek, mire a németek visszavonulnak a város területére. A helység szélén lévő páncélvadászszázad hat bevethető Panther harckocsival végül visszaveri a támadást három szovjet harckocsi kilövésével. Délután az oroszok a karcagi és a dévaványai utak közti területen ismét támadást indítanak és sikerül betörniük a városba, azonban a lövészpáncélosokon bevetett német páncélgránátosok leválasztják a harckocsikról a támogató gyalogságot és az így magukra maradt tankokat a település központjában sikerült feltartóztatni. A németek a mai postaudvarról egy páncéltörő ágyúval kilőttek egy T34-es közepes harckocsit és egy Su85-ös rohamlöveget. Mindezek ellenére a szovjet nyomás annyira erős, hogy a németek kénytelenek visszavonulni a város déli részeire, miközben az oroszok elfoglalják a visszavonulás egyik lehetséges útvonalát a kenderesi utat. A késő délutáni órákban újabb öt harckocsi tör be Kisújszállásra, ezek közül kettőt egy már mozgásképtelen Panther lő ki a helység északkeleti szélén (a megmaradt harckocsik a kunhegyesi utat tűz alatt tartva a Kisújtól északkeletre lévő erdős területre vonultak vissza). Mivel a németeknek nem volt sem vezetékes sem rádiós kapcsolatuk a hadosztály parancsnoksággal egy oldalkocsis motorkerékpáron küldött összekötővel sikerült elérni Schmidhuber vezérőrnagyot és onnan parancsokat kapni, melyek szerint a harccsoportnak haladéktalanul fel kell adnia Kisújszállást és Kunhegyesen keresztül Kunmadarason gyülekezni...

"So much had happend, and we were just getting started!"

A blogban egy háborús belső nézetes taktika játék folytatásáról van szó, az idézet elárulja, hogy korábban már történtek bizonyos események, de hőseink előtt még hosszú az út Berlinig (az előző részek a D-nap eseményeit és az azt követő hetet mutatták be a 101-es légideszant hadosztály 502-es ezred egyik szakaszának szemszögéből. Röviden tömören a partraszállás előtt 6 órával dobták le őket Normandiába és az volt a feladatuk, hogy megakadályozzák a német erősítések érkezését, melyek a partraszállást nehezítették volna). Az idézet egész pontosan Matt Baker őrmester szájából hangzik, ezzel a szlogennel hirdették a Brothers in Arms című játék folytatását, amit mi, a sorozat kedvelői 2006 óta várunk! Egy átlagon felüli, de mégis réteg játékról van szó, melyet lehet szeretni, és nem szeretni (teljesen jogosan) hisz más koncepcióra épül, mint a konkurens tucat háborús játékok. A minőségi munkáiról elhíresült Gearbox (korábbi nagyszerű munkái: Half-Life Opposing Force, Halo: Combat Evolved PC-s prot) a 2. vh-t feldolgozó tucat játékok unalomba fulladó állóvizét, egy egészen egyedi franchise-al kavarta fel, még valamikor 2005-ben. Ez volt a Brothers in Arms Road To Hill 30, mely a Hollywood-i filmek mintájára már nem csak látvánnyal és harcokkal foglalkozott, hanem a karakterek és a bajtársi kötelék mondanivalóját is előtérbe helyezte. Ezáltal olyan történelmi beleélést biztosított, melyet mai napig egy játék sem tud. Ezen felül csapat irányítást tett lehetővé, szakított az ész nélküli lövöldözős játékok stílusával, átgondoltan rákényszerítette a játékost, hogy történelmi helyeken küzdve használjon minden lehetséges fedezéket, és társaival tűz alatt tartva az ellent, majd egyedül, vagy egy másik szakasszal oldalt támadva megtörje a német ellenállást. Nagyjából ez jellemzi az eddigi részeket, nem lehet a fedezék mögött lapuló ellenséget bárhonnan kilőni, ezért minden esetben taktikához kell folyamodnunk. Helyzet felismerő intelligenciával látták el a német SS illetve Wehrmacht katonákat, így végképp nincs könnyű dolga a játékosnak, továbbá, ha vállhoz vesszük a fegyvert célozni sem tudunk a megszokott módon, mert a valóságnak megfelelően a fegyver, kezünk mozgását követi. Ezért írtam, hogy lehet imádni és utálni ezt a játékot, mert nem egy átlag FPS-ről van szó, így a taktikai térkép használatát, a flank taktikát, csapatunk irányítását, fegyverhasználatot időbe telik elsajátítani, és ez sokak kedvét szegi. Szóval az átlag játékost elég könnyen elrettenti, de ha kicsit is fogékonyak vagyunk a témára és hagyjuk magunk az események hatása alá kerülni, olyan élményben lesz részünk, amit egyik Call of Duty vagy Medal of Honor játék sem biztosít! Azért írom ezeket, mert a folytatás erre rátesz két lapáttal, és megpróbál kitörni, úgy, hogy felhasználó baráttá teszi a folytatást, oly módon, hogy a régi elégedett játékos társadalmat se veszítse el!

"You follow orders - or you die!"

A második résztől eltérően (ahol Joe Hartsock alias Red szemszögéből látjuk az eseményeket), ismét Baker-t irányítjuk. Normandia után Hollandiában landolunk, ahol a Market-Garden hadművelet kezdetét veszi. Azt hiszem annak, aki végig követte a játék megjelenését PC Dome fórumán, teljesen felesleges bármit is bemutatnom magáról a játékról, az elmúlt időszakban türelmetlenül vártuk a megjelenést, szomorúan fogadtuk a halasztásokat, közben figyelemmel kísértünk minden újabb képet, videót, amit a játékról mutattak. Fejtegettük a játékmenetet, néha már temettük a Hell's Highway-t, a reklám értékű, figyelemfelkeltő videók láttán. Ami biztos volt: a grafikai megvalósítás kiváló lesz, a filmszerű történet, és a hiteles háborús környezet, légkör ezúttal sem változik, a legnagyobb félelem a játékmenet miatt volt, vagyis féltünk, elveszik tőlünk azt, amit a legjobban szerettünk, ami egyedivé tette ezt a játékot. Láthattunk olyan jeleneteket, ahol fegyverrel a kézben "face to face" megy a darálás, egyszerű tankcsatára utaló borzalmas arcade játékmenetet is, mely olyan színesítő elem szokott lenni, ami miatt sorra keserű szájízzel végződnek a nem kimondottan szimulátor jellegű FPS játékok. Hozzányúltak továbbá a fedezék rendszerhez is, ezúttal a Gears of War, Rainbow Six Vegas játékok formájára ki tudunk hajolni a fedezékek mögül, így a halálpontos lövéseknek hála még egy újabb tényező, ami a játékmenet rovására mehet, mert emiatt már a taktikus harcot sem szükséges erőltetni. 2008 Szeptember végén elérkezett az idő, és kiadták a Hell's Highway-t Xbox360 és PS3 játék konzolokra egyaránt, mivel lehetőségem volt a PC-s megjelenés előtt Xbox-on tesztelni, így kiderült: egyik újítás sem ment a játék rovására. Mivel az Xbox kontrollert teljesen alkalmatlannak találtam a játék taktikus irányítására, egy gyors teszt után biztos voltam benne, hogy ez a játék PC-n fog igazán ütni – és milyen igazam volt! Az eddig jól bevált dolgokon csak annyit módosítottak, amennyit muszáj volt, továbbra is használnunk kell a fedezékeket, továbbra is mi irányítjuk a csapatokat, sőt rá vagyunk kényszerítve, hogy falak között cikázva osszuk a parancsokat, mert 3-4 találat és meghalunk! Részben ezért, illetve hogy könnyebben emészthető legyen a játék, ha időben fedezékbe kerülünk, bármilyen találatot másodpercek alatt kiheverünk, így új lendülettel mehetünk tovább. Hogy ez mennyire tett jót az eddig rendes életerő mértékkel rendelkező játéknak, döntse el mindenki magának. Én személy szerint jobban vigyáztam, és jobban odafigyeltem a korábbi részekben minden lépésre, a társakéra is. Az öngyógyulós módszer végett felszabadultabban játszhatunk, ezáltal haladósabb a játék, ami sajnos a rövidségnek nem tesz jót. Játékmenet nehezítésével lehet korrigálni az újítást, újoncok maradjanak a legkönnyebb casual fokozatnál, míg a veterán tagok kötelezően a nehezebb szintet válasszák, hogy még nagyobb kihívásban legyen részük! Hollandiába érkezvén bevallom az első 1-2 órát sikerült végig szerencsétlenkedni. Nem azt mondom, hogy újból kellett tanulnom a kezelést, de olyan rég játszottam a sorozattal, illetve a gomb kiosztás is másabb lett, hisz ezúttal már vállnézetből is ki tudunk hajolni, így nekem is szoknom kellett az új dolgokat. A játékmenet többi része semmit sem változott, ami említésre méltó, hogy az új részben már bazooka team-et is kapunk. Ezáltal hatástalanítani tudjuk a német géppuska fészkeket, különböző megkerülhetetlen fedezékeket, ahová az ellenség befészkelte magát, templomtornyokat füstölhetünk ki, tankokat tehetünk harcképtelenné. Ilyenkor a robbanást egy közeli lassított valós idejű animáció mutatja, végtagok, homokzsákok repkednek a levegőben, a fizika valós törvénye szerint. Ez mind szép és jó, látványos, de nagyban könnyíti a játékot, ráadásul felfedezhető némi hatásvadász érzés, miszerint ezzel is növelni kívánták az ilyen dolgokra vevő közönséget. Nem mondom, hogy ez így helyes, és jó dolog, meglettünk volna a leszakadó "gonosz" wehrmacht végtagok illetve fröccsenő agyvelő nélkül is (ilyenkor szintén zoom-ol a kamera, és belassít grrrr) inkább azt mondom, örüljünk hogy egyáltalán PC-n is kiadták, és nem akármilyen formában. Szerintem simán szebb grafikát kaptunk, és százszor jobb irányítást, mint konzolon ;)! Aminek nem örülök, azaz hogy tökéletes pontossággal tudunk célozni, ha használjuk a kihajolás funkciót, ezáltal, mint fentebb is írtam, könnyebb és haladósabb a Hell's Highway. Szerencsére nem vagyunk használatára kötelezve, maradhatunk a jól bevált megkerülős módszernél, de néha előfordul, hogy csak a vállnézet segít. Fegyverremegést, kiszedték, tehát, ha vállhoz tartjuk a fegyvert nem rángatózik a célkereszt, de ezt megint sokan el fogják felejteni, mert csak gyakorlott játékosok tudnak így célozni. Tulajdonképpen sikerült úgy hozzányúlniuk a játékmenethez, hogy mindenkinek jó legyen, újoncnak és veteránnak egyaránt, és ez mindenképp dicséretre méltó!

"There is only one way out of hell, and that's through it!"

Még egy idézet Baker-től, ami csöppet sem túlzás. A fejlesztők célja nem titkoltan az volt, hogy szemléltessék a játékossal a háború poklát, és ez sikerült is nekik. Az életérzés, és a helyszínek, ahogy fokozatosan a történet végéhez közeledünk, úgy válnak pokollá. A gyönyörű zöldellő tájat felváltják a szétbombázott városok, lángoló tanyák, roncsok között fogunk kétségbeesetten a túlélés, és a kötelesség teljesítésének érdekében harcolni. Az előző részek erőssége a táj valósághű másában rejlett, azt láttad, amit a Normandiában harcoló katonák is láttak. Gyönyörűen, festői szépséggel megáldott tájak, zöld legelők, nyárfák amerre a szem ellát, mindezt naplementével vagy épp szakadó esőben, de a hangulat úgy magával ragadta az embert, hogy hosszú percekig csak a távolban lévő fegyverropogást, robbanásokat, vagy épp a fejünk felett cikázó bombázókat hallgatta. A tájat eredeti korhű légi felvételek alapján készítették, legtöbb híd, épület mai napig áll és ez annyira varázslatossá teszi a légkört, hogy nincs rá szó. Hogy mindezt a Hollandiai hadszíntéren is alkalmazták-e, nem tudom. Napokig azon tűnődtem mi az, ami az új részből hiányzik. Napokig tűnődtem, míg rájöttem: a céltalanság és a történelmi helyszínek ismertetése. Míg az előző részekben képekkel és kisebb információkkal látták el a játékost, addig a mostani részben, ezekről egy szó sem esik sajnos, így vagy tisztában vagyunk a történelmi jelentősséggel, vagy beérjük annyival, hogy Market-Garden, vesztettünk. Lehet, hogy hiányos történelmi tudásom eredménye, vagy a fejlesztők hibája, a bevett falvak, városok, területek ismertetése nélkül, nem tudod mikor hol, miért harcolsz és ez bosszantó. Míg az előző részeknél tudtad, hogy épp xy fontos hidat kell bevenned, vagy leszálló teret biztosítanod a gépeknek, hátba támadni a németek harcvonalát, ezáltal segíteni a partra szállók seregét stb. itt legtöbb esetben szűk utcák közt harcolunk, semlegesítünk pár 88-ast, ami ugyan hangulatos, de nem tudtam 100%-ig beleélni magam. Ezúttal a szereplők kerülnek előtérbe, rengeteg konfliktussal olyan mélységben, mint azt az Elit alakulat című sorozatban láthattuk. Legtöbbször Baker szemszögéből éljük át a dolgokat, visszaemlékezéseket, bajtársak elvesztését. Baker a bajtársak miatt őrlődik, de a történet előre haladtával rengeteg konfliktussal kell szembe néznie. Ilyenkor lesünk, mint a moziban, döbbenten várjuk mi fog történni. Nem árulok el nagy titkot, hisz az internetre kikerült videókból megtudtuk, hogy Baker élete veszélybe kerül, találat éri a németek által megszállt lángoló kórházat, egy becsapódott bomba miatt hősünk a földre kerül, és három német katona fegyvert fog rá. Hogy mi történik ezután, hogyhogy került oda, és hogy túléli-e, a játék végén kiderül, de elárulom, olyan döbbenten néztem végig ezeket a képsorokat, hogy azt a legfordulatosabb film is megirigyelte volna! Rengeteg átvezetőt, videót láthatunk, melyet a játék grafikus motorjával képeztek. Ezek vérprofi módon frenetikus hangulatot adnak a játéknak, és az utolsó percig a képernyő elé szegezik a játékost. Ha már az átvezetőket dicsértem, akkor a grafikát is említem, amit a divatos Unreal engine 3.0 továbbfejlesztett változatával hoztak létre. Az előző részek a 2-es verziót használták, szintén tovább fejlesztve, a táj, növényzet és fényhatás (HDR) együttesen biztosította a beleélést, viszonylag alacsony gépigény mellett. Ez most sincs másként, Hollandia színpompás, a grafika korszerű, tud mindent, viszont a táj, vagyis amíg a szem ellát ezúttal nem kapott akkora figyelmet. A virágok szépek, a fák lombja viszont mintha kartonból lenne kivágva, nem túl életszerű, ami sajnos visszalépésnek tekinthető. Sebaj, hisz a szélmalmok, és a képi összhatás úgy is magával ragad. Harcolunk egy templom sírkertjében, különböző kis tanyákon, kórházban, szétbombázott városok égő romjai között vagy a PHILIPS gyár tetején távcsövessel próbálunk fedezéket nyújtani, mind-mind olyan hatással lesznek ránk, hogy ezt a játékot pár év múlva is visszaemlegetjük majd. Írhatnám, hogy a látványnak ára van, de nem írom, mert a gépigény a minőséghez képest megdöbbentően kicsi. A saját gépemen (GeForce 8800 GT kártya, Core2 Quad @ 3.5 GHz proci, 4 GB DDR2 RAM) 50-100 framet produkált 1280*1024-es felbontásban legmagasabb grafikai beállítással, amit korábban nem hittem volna. Azt tudjuk, hogy a grafikus motor nem mozgat Crysis szintű képi világot, és nem használ minden méteren ultra felbontású és részletességű textúrákat, de még így is áll leejtően szép. Érdekes, hogy míg a Gears of War vagy egyéb más Unreal licenc motort használó játék pl. BlackSite Area51 időnként képes volt csúnyán megakadni a fenti gépen, addig ez végig rezzenéstelenül futott. Hangokról annyit, hogy 5.1-es hangrendszeren a háború beköltözik szobánkba. A thompson fegyver hangját kicserélték, ami nem tudom mennyire tekinthető pozitívnak, hisz nem vagyok szakértő, de ki merem jelenteni, hogy a Call of Duty-ban hallottnál sokkal szebben szól ;)! A többi fegyver és fegyver hang maradt a régi, így a robbanások is. Mit kellene még mondanom? A harcok nekem tetszettek, néha már én is a pokolban éreztem magam, ahogy a lángoló tankok között osztottam a parancsokat. Volt, ami hiányzott a régi részekből, ilyenkor nagy dilemmába kerültem a végső pontozást miatt. Szerencsére nincsenek földön heverő villogó fegyverek, viszont van felvehető MG 42-es, amitől még én is kiakadtam, szerencsére ezt sem kötelező magunkkal cipelni. Baker pisztolyát feleslegesnek tartottam, mert harc közben a kezünkbe kerül, míg az aktuális fegyót ki nem választjuk, és ez a vége fele már roppant idegesítő tudott lenni. Keresem a negatív dolgokat, de többet nem találok részletesen be tudunk az options-ban állítani mindent, azt is, hogy legyen-e állapotjelző a németek feje fölött, vagy sem, hogy legyen HUD a képernyőn (ami a töltényt, gránátot, lőszer állapotot és irányt jelzi), vagy sem és ezek mind azt bizonyítják, hogy a fejlesztő csapat a rajongók kívánságát is figyelembe vette, és ez a mai világban nagy dolognak számít! A telepítés menetétől nem kell csodákat várni, semmi extra, se art képek, semmi, viszont az ikonra kattintva igényes interaktív menü fogad, ahol Bakert láthatjuk, a távolban sűrű füst száll, katonák menetelnek, közben olyan zene szól, ami minden férfiember szívét megdobogtatja! A játék meglepően kedvező áron kerül a boltokba, 6990 Ft-os áron már beszerezhető, és a CD Projekt által készül a szinkronos változat is! Egy gondolat, amit írás közben kihagytam: játék során többször is lehetőségünk lesz egy tankot irányítani. Mint mondtam, legtöbb játékot ez haza is vágja, mert általában ezeket a részeket elhanyagolják, és inkább a reklám miatt kerülnek bele. Tény, hogy a harckocsis résztől nem kell csodákat várni, de teljesen kezelhető, és egyszerűségéből adódóan szórakoztat, de hosszú távon már frusztráló lenne.

Kilőttek egy tankot

...az így kiszorult németek utolsó részei másnap hajnalban, tehát október 9-én folyamatos harcok közepette a Nagy Erdő mellett vonulnak el. A kitörés alatt egyébként kilőnek egy újabb T-34-es harckocsit és végül sikeresen elérik a gyülekező helyet. Kisújszállást legközelebb majd október 13-án pénteken éri erős német támadás a 8. SS-páncélgránátos hadosztály néhány Panther harckocsijával és a 4. SS-páncélgránátos hadosztály rohamlövegeivel. A támadásba a délutáni órákban a Luftwaffe vadász és csatarepülőgépei is beavatkoznak a Kisújszállás körüli utak bombázásával. A németeknek így sikerül a várost 4km-re megközelíteniük, de közben a hátukban a szovjetek elfoglalják Kenderest aminek déli részét október 14-én a 4. SS-hadosztály egyik alakulata sikeresen visszafoglal ám a nap végére egy erős, Kunhegyes felől érkező szovjet támadás miatt kénytelenek lesznek visszavonulni a településről. Ugyanezen a napon a hadosztály a 8. páncélgránátos-ezredének Martin Tappe őrnagy által vezetett zászlóalja betör Kisújszállásra és birtokba veszi a 4-es sz. útvonalat valamint ennek környékét, de a szovjetek a város déli-délkeleti részében még tartani tudják magukat. Néhány Panther harckocsi megközelíti a dévaványai vasút és a 4-es sz. műút kereszteződését, de a Nagykert felől erős szovjet páncéltörőágyú-tűz éri őket, mire egyik harckocsijuk elvesztése árán kénytelenek visszavonulni. Az október 15-ére forduló éjszakán Kisújszállás német védőit délről és északról erős szovjet támadások érik, melyeket sikeresen visszavernek (újabb két szovjet harckocsit is kilőnek), de a város északkeleti részén egy német főhadnagy is elesik. Este a szovjet rakéta-sorozatvetők tűzcsapást mérnek a település még német kézen lévő részeire. A bekerített SS-páncélgránátosok helyzete tarthatatlanná válik, de egyelőre nem tudnak visszavonulni, mivel a törökszentmiklósi út már szovjet kézen van. Majd csak Október 16-ára virradóra sikerül végül nyugati irányba kitörniük, végleg feladva ezzel Kisújszállás északi részét is. A délelőtti órákban lövészpáncélosaikon bevonuló szovjet lövészek már nem találkoznak ellenállással a város területén.

Forrás: Borus József: Szolnok megye felszabadítása 1944 őszének délkelet-európai hadműveletei során, Számvéber Norbert: az alföldi páncéloscsata

Kisújszálláson lakom, házunk mögött van egy kis erdő, ami mögött egy hatalmas kert rendszer terül el (Nagykert). Ide már csak az idős bácsik, nénik járnak ki kapálni és kertészkedni mikor jó az idő, vagy a hozzám hasonló természetkedvelők menekülnek a zajos hétköznapok nyomása alól. A földekhez kis fa kunyhók, házak tartoznak melyek egy letűnt kor nyomait hordozzák. Mielőtt bárki arra gondolna, hogy háborús nyomokat viselnek, csak a régies hatást tudom kiemelni. Ha az esti, naplementés órákban itt sétál az ember, teljesen átszellemül, és a Gyalpári erdő mezején üldögélve, a táj egyedi hangulata minden alkalommal magával ragadja. Néha azon gondolkodom, ha valaki látna ilyenkor, biztos hülyének nézne, mert a legtöbb itt élő embernek fogalma sincs, vagy épp el sem tudja képzelni mit jelent a természetnek ezen békés része. Ha kedvem tartja a horgász tó nádas partján ücsörögve hallgatom a békák énekét, vagy épp a fejem fölött elszálló permetező gép nagyságán csodálkozom. Ha mindez nem lenne elég, ott van a háborúban kilőtt tank helyének nyoma. Ezt egy mára alig észrevehető mélyedés jelzi. Ha behunyom a szemem, hallom az ágyúk dörrenését, de tudom, hogy a szél játszik a képzeletemmel, viszont a táj, a kis reptér, a kertek, az erdősáv és mező valós, és gyönyörű, ennél szebbet nem is kívánok. És hogy bele tudom-e élni magam a játékba? Azt hiszem a kérdésre, egyértelmű a válasz. Hogy mennyi pontszámot gondoltam elsőnek? Kerek 8-at akartam adni, majd ahogy haladtam, és mivel a végén már teljesen rabul ejtett, ezért 8.9 lenne az ideális. Ezzel szemben mégis megadom rá a 9/10-et. Hogy miért? Azért mert a menüben minden bekapcsoláskor végighallgattam a vérpezsdítő zenét, és ez minden ember szívét megdobogtatja. Ha a tied is, akkor meg fogod érteni a pontozást, és ez a te játékod, ha nem az már régen rossz. Végszóként: köszönet a Hell's Highway topik látogatóinak, hogy végig követték a játék fejlesztésének minden mozzanatát. Köszönet Cossack barátomnak a történelmi szemelvényekért. Remélem sikerült mindenki számára egy érdekes írást összehoznom, külön köszönet konradnak, a sok érdekes, és hasznos történelmi információért, amivel a fórum témát színesítette, köszönet Kiscsirkeenek, davkarnak és underclassnak a linkelt képekért, és videókért illetve mindenkinek, aki kommentált!

Utolsó módosítás: 2008.11.18. 17:12

Hozzászólások

davkar9
1 | davkar9 2008.10.19. 16:42
Grat a bejegyzéshez, jó lett. Én nem békültem ki ezzel a R6-os fedezékrendszerrel, megpróbáltam ugye anélkül játszani csak ha meg fedezékben vagyok akkor úgy értelmezi mintha nem lennék... Szóval ez meg a tankozás amit negatívumnak hoznék fel. Én is tervezek egy bejegzést a játékról, pontosabban mindháromról, majd a szünetben. És én köszönöm, hogy megemlítettél :)
McCl@ne
2 | McCl@ne 2008.10.19. 18:04
Ez már igen, így kell blogot csinálni! Pontosabban persze, hogy így kell, de ezt hívom én játékismertetőnek! Az első találkozásom elég rosszul sült el ezzel a játékkal, de mindezek ismeretében el kell ismernem, hogy talán elhamarkodottan ítéltem, úgyhogy most -csak és kizárólag jelen írás okán- újra nekifutok!

Azt hiszem, egy blogba sem írtam még, úgyhogy talán elnézed nekem, ha annyit teszek ide a végére, hogy: csak így tovább!;)
Razor03
3 | Razor03 2008.10.19. 19:02
Köszönöm nektek, igyekeztem az eddig legtartalmasabb játéktesztet összehozni, és ezúttal nem csak egy játékról írni :).
konrad
4 | konrad 2008.10.19. 19:59
Respect a blog-bejegyzésért! Ilyen "szösszenetet" nem mostanában olvastam, amely bármely gamer újságban megállná a helyét: egyensúlyozott, kedvezően kritikus és megfelelően tálalja a szubjektív átélések mikéntjét! Külön tetszett - de nagyon - hogy Számvéber Norbitól idézve, a végére tetted szűkebb kis pátriád hadtörténelmi emlékezetét és mindazt, amit ott "belül" érzel a háború kapcsán (amikor kiülsz a tópartra)!

Itt kezdődik a történelmi értékek megőrzése. Mert "Addig él az ember...", amíg beszélnek, visszaemlékeznek róla: ezt minden katona megérdemli, bármely oldalon is harcolt. A mi fiatal generációnknak pedig kötelessége ezt ápolni. A Gearbox-sok játékfejlesztéssel, mi azzal, hogy játszunk vele és beszélünk róla és azzal, hogy kimegyünk az egykori csataterekre és egy pillanatra elgondolkodunk róluk: a katonákról, akik nélkül ma nem beszélgethetnénk itt.

Remek cikk volt, minden elismerésem.

PS: Ne köszönd azt, hogy színesítettem a topikot!:-) Alapdolognak érzem, hogy megosszam mindazt, amelyet a közös érdeklődés megkövetel!
cygary
5 | cygary 2008.10.20. 15:35
Szinte szégyellem magam, hogy eddig nem írtam ehhez az ismertetőhöz. Én a fentebb írtakhoz nem szólnék különösen hozzá, számomra itt most egy dolog a lényeg: az hogy ilyen cikkeket várnék el az ezzel foglalkozó magazinoktól. Ilyen cikkeket. amin érződik a játék szeretete, és ahol a cikkíró a vele megtörtént esetekről is mesél. Mert nekem felvázolhatják megint azt amit ötszázszor már elmondtak a túlhype-olt hírekben, de nem érdekel: engem az író személyes véleménye érdekel a játékról!Gratulálok, a legjobb cikkeket írod azok közül akiket ismerek, Hajrá!
Razor03
6 | Razor03 2008.10.25. 13:08
konrad: haverommal szoktunk ezekről a dolgokról beszélgetni, vagyis inkább Ő szokott mesélni, én meg hallgatom és bólogatok. A mai fiatalságról meg van a véleményem, nem mennék bele, de hozzáteszem, hogy más környezetben, lehet hogy én is sz*rnék a világra, és hétvégenként elinnám, vagy eljátékgépezném a fizetésem, és nem Hell's Highway blogot írnék, nem keresném az ősük sírját a temetőben, vagy a szovjet katonákét, akik 44-ben életüket áldozták, idegen földön (és ez az amit a legjobban tisztelek, a magam módján itt belül, mert lehet más társaságban kinevetnének). Persze ezeknek a dolgoknak befogadására, és megőrzésére szerintem meg kell érni.

Egyébként 3 napig írtam a cikket, minden nap egy kicsit munka után, szal lehet, hogy van pár nyelvtanilag hibás, vagy rosszul fogalmazott mondat, de nézzétek el, úgy is a PC Dome-osoknak szántam, nem nyelvtan órára :).

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.