Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Razor03 blogja

Rise and shine Riddick! - játékteszt

Razor03 | 2009.08.02. 19:21 | kategória: játékteszt | 3 hozzászólás

"Time stops. I sleep for hours, days, weeks. And when I awake I'm still a creature of the Dark!" – Riddick

Olyan rég ömlengtem már egy játékról. Talán azért, mert utóbbi időben nem nagyon volt miről, most viszont van és írnék egy kedvcsinálót, egy nagyszerű, filmadaptációnak semmiképp sem nevezhető játék folytatásáról, melyben a világ egyik legütősebb legjobban kitalált figuráját vitték pixelre. Első körben a The Chronicles of Riddic: Escape from Butcher Bay-ről (majd az azt követő Assault on Dark Athena-ról) lesz szó, mely anno Xbox-ra jelent meg, később pedig PC-n is tiszteletét tette. A filmeket szerintem nagyjából mindenki ismeri, az első rész Pitch Black címen futott, mely egy egyszerű, alacsony költségvetésű sci-fi mozi, remek izgalmas történettel, saját univerzummal, és egy dark-os de mégis közkedvelt főhőssel. Riddickről van szó, aki látta a filmeket, annak nem kell őt bemutatnom, aki pedig nem az azonnal pótolja ezeket! A film második részében sok kérdésre, dologra fény derül, majd egy epikus befejezés tanúi lehetünk. Hogy mi lesz a folytatásban arról csak találgatni lehet, viszont van itt nekünk két játék, melyek enyhítik várakozásainkat!

They say hope begins in the dark, but most just flail around in the blackness searching for their destiny

A 2004-es Butcher Bay a filmes Pitch Black előtt történteket meséli el, vagyis inkább úgy fogalmaznék: mi magunk éljük át a már-már megszólalásig filmszerű interaktív élményeket. Most vagy belemegyek a részletekbe, ami szerintem tök felesleges, mert egy 5 éves darabról van szó, vagy inkább a folytatásról, vagyis a Dark Athena-ról írok. Röviden tömören azért pár szót ejtek az előzményről, hisz mi mással lehet egy folytatást összehasonlítani. A Butcher Bay annak idején elég rendesen megakasztotta a gépeket, emlékeim szerint 3.0 GHz P4 proci és GeForce 6800 GT kártya kellett a teljes, pompához. Meglepő módon az akkor még frissnek számító shader model 3-mat már erőteljesen használta a grafikus motor, mára szinte alap soft shadow effektel az élen. Karakter modellek, textúrák, részletek mind toppon voltak, és mai szemmel nézve is lazán megállják a helyük. Persze játékmenet nélkül nem sokat ér a grafika, a rideg fémes börtönbolygó pedig a régi idők cyber sci-fi mozik filmes érzését idézik (nekem mindig az Alien3 és Dredd Bíró jut az eszembe). Mi magunk is rabok vagyunk, vagyis Riddick szavaival élve "vendégeskedünk egy darabig" hogy aztán a börtön legkeményebb arcait, őröket és főmuftit hidegre tegyük. Roppant látványos átvezetőket láthatunk, olyan sztorit, mely végig lendületben van, nem ül le. Sok mellékküldetéssel, melyek főként a cella társak, bányászok és ott élők adok-kapok törvényein alapulnak. Ha valóban Riddick-ként akarunk játszani - a szerencsére nem két délutános játékidő alatt - akkor leginkább a sötétben lopódzva, lesből támadva hozunk örök nyugalmat az ellenségre, és erre a játékost néha rá is kényszerítik. Fegyveres lövöldözős részek is vannak bőven, sőt mech szerű gépezetbe is ülhetünk!

"Riddick thinks his shit ain't stink!" – Abbott

Riddick karaktere semmivel sem kevesebb, mint a filmekben, és ehhez az őt alakító Vin Diesel hozzájárult, elég rendesen. Saját monológgal, és olyan beszólásokkal teszi még élvezetesebbé ezt a játékot, hogy az ütős, iróniával tűzdelt beszólásokat legszívesebben mind felírnám. Ezek főként angolul ütnek, aki érti-érti őket, aki nem az sajnálhatja, bár a magyarítás is elég jól sikerült. Visszatérve Riddick-re egy kegyetlen és tökéletes gyilkoló gép, de nem az a fajta elmebeteg, aki kedvtelésből öl, hanem inkább csak a „rosszkor vagyok rossz helyen” alak mutatkozik meg szerepében, aki legkevésbé sem balek, sőt! Segít másokon, amolyan jó szándékú gonosz, és a jóság általában balul üt ki, de mint minden esetben végül a gonosz elnyeri méltó jutalmát, az odáig vezető út pedig nem kiszámítható! A filmben el is hangzik, nem szó szerint de: bizonyos időkben a gonosz ellen egy másik gonosszal kell fellépni! Riddick tehát egyfajta igazság osztó szerepet is betölt, és ha gyilkol, akkor azt stílusosan teszi. Amikor pedig bepöccen, akkor jajj annak, aki az útjába áll. A legkeményebb arc, és ehhez a szerephez az őt megszemélyesítő Vin Diesel egy kiváló figura, nála jobban senkit sem tudnék elképzelni erre a szerepre! Akár azon is töprenghetnénk, hogy akkor most Diesel játssza Riddick-et, vagy Riddick játssza Diesel-t? A mély érces hangjától kirázza az embert a hideg, erejében pedig soha sem kételkedtünk. Ez a karakter mégis életszagú, emberi, korlátok szabják és néha ennek szemtanúi is leszünk, de higgadt, megfontolt és ez teszi legyőzhetetlenné!

Kicsit másként éljük meg a játék részeket, mint a filmet. Míg a Butcher Bay egy bolygón játszódik, addig az új epizód, vagyis a Dark Athena többnyire egy gigantikus űrhajon, ami zsoldosokkal van tele, és kalózkodással, más bolygók kifosztásával teremt uralmat. A lemezre mindkét rész felkerült, aki nem ismerte ezt a nagyszerű játékot, annak mindenképp érdemes a BB-el kezdenie, mely jobb grafikával, és pár apróbb "hiba" – ha lehet így fogalmazni – kijavításával került újra kiadásra. Csak érintőlegesen néztem de, szerintem a 2004-es rilíz valahogy jobban fest, de lehet, csak azért mondom ezt, mert ahhoz verzióhoz szoktam.

The Darkness. For me, is where I shine!

Rögtön az Athena-val kezdtem tehát, eleinte sok bosszankodással. Ezek a játék konzolos portálásából adódtak/adódnak szerintem. Már az szemet szúr, hogy első indítás alkalmával felteszi a menü a nagy kérdést, hogy TV-n vagy monitoron szeretnénk játszani? Aztán azzal szembesül az ember, hogy 4:3/5:4-es LCD monitorok esetében hiába választja ki a hozzá tartozó felbontást és képarányt, ha az széthúzottan jelenik meg. Szerencsére legalább 10 féle képarány közül válogathatunk, ezek szemre alig különböznek, így print screen nyomkodás veszi kezdetét, hogy megtudjuk melyik a legmegfelelőbb. Aztán ha ez is megvan (alsó-felső fekete sávot sajnos az Istennek sem lehet eltüntetni, ha normális képminőséget akarunk) akkor jöhet a grafika maximalizálása, melyet Vistán tudunk teljes pompában elérni (XP nálam sajnos bugos volt a kép). A színvonal pedig első osztályú! Szépen megrajzolt textúrák és a világot jellemző komorság, ami ismételten az Alien filmeket juttatja a játékos eszébe, ami szerintem nem baj, hisz az a jó, ha elveszünk a részletekben. Ahogy merengünk az ablakon át az űr mélyébe, vagy a szellőzőben osonunk a sötétben és közben halljuk az ellenség szívének dobogását... ezek mind leírhatatlan hangulatot árasztanak!

In normal times, evil would be fought by good. But in time like these, well, it should be fought by another kind of evil!

Az ellenséges intelligencia változásokon ment keresztül. Kicsit a FEAR kommandósaira emlékeztető módon bújnak fedezékbe, változtatják pozíciójuk, és kihajolva majd visszabújva fokozatosan tüzelnek! Ez egy piros pont, ami viszont nem, azaz, hogy legtöbb esetben háttérbe szorul a settenkedés, és doom módjára folyik a mészárlás. Az amúgy sem túl nagy játékidő részeit pedig ezek teszik ki többnyire. Az élménybeszámolót ott folytatom, hogy megemlítek pár részletet. Látszik, hogy a fejlesztők nem futószalagon gyártották a folytatást, hanem dédelgetik Riddick-ket, ha már az ő kezükbe került! Olyan dolgokra (részletekre) kell gondolni, hogy az elfeledett Butcher Bay-ből van egy rosszakarónk, egy blue skin tag, aki arra esküdött, hogy megöl minket, mert bátyjával mi végeztünk. Persze ehhez előbb cellájából ki kell, hogy szabaduljon. Elmebetegekből pedig ezen a hajón is akad bőven, és ez így van rendjén, szokás szerint mindenki Riddick után kajtat. A hajon zombi szerű, emberből kegyetlen módon agy halott őrökké degradált fegyveres "szörnyek" állják utunk. Szemtanúi leszünk egy ilyen folyamatnak, ami elég megrázó, amitől nem csak Riddick kap vérszemet, hanem a játékos is. Minden pusztán a beleélésen múlik, és ez a játék nagyon jól össze van rakva, nem igazán találni rajta fogást!

Negatívumként fel lehet hozni, a hiányos monitortámogatást, vagy a rövidebb, és inkább akció orientált játék mentet, meg azt is, hogy eléggé csőjáték. Mondjuk ez a csőjáték dolog is khmmm kinek mi. Nekem például csőjáték a Call of Duty, mert szabad tereken játszódik, mégis 20-30 ember rohangál azon a pár négyzetméteren vezérelve, míg itt, kötelező a klausztrofóbiás bezártság érzet. Nincs tehát arcade jellege a játéknak, inkább erős történet orientált, és ez nem zavarja a játékost szvsz. Annak ellenére, hogy végig ugyanazon a hajon rohangálunk, mindig van új feladat, a gamernek pedig fel kell találnia magát a továbbjutás érdekében. Fegyverekből nincs hiány, kések, shotgun, automata gépfegyverek és sokkoló áll rendelkezésünkre. Kicsit hiányoltam az előző részben oly nagyszerű bunyókat, de amint megszerezzük a pengéket kezdetét veszi a kaszabolás, és ez kicsit olyan legyőzhetetlen feelinget ad :). A kivégzések pedig fegyvertől függően történnek, nem részletezném ezeket, de elég brutális módon, és precízen operál hősünk :D! Hangok, környezeti zörejek, morajlások és párbeszédek mind vérprofi módon adják vissza egy ilyen vértől, kegyetlenségtől, és rozsdától átitatott hajó belső légkörét. A grafika színvonalas, és egy teljesen átlagos gépen (GeForce 9600 GT, E5200 Dual Core, 2 GB RAM) is rezzenéstelenül fut. Nem lőnék le nagy poént, de ha elindítod az Athena-t, egy tenger partján találod magad, katapult fülkében ébredve. Nyilvánvalóvá válik, hogy nem csak belső tereken, fém folyosókon, raktárakban és üzem központokban fogunk ezúttal szambázni, hanem a filmben is látott Új Mekka szerű kereskedő bolygón is tiszteletünket tesszük!

In the end, everybody bleeds the same!

Végszóként annyit, hogy bízom egy újabb folytatásban, bár inkább egy új filmes rész kellene már, és annak ismét a játék által tovább gondolt folytatása, mert ez így kerek, és így jó. Hogy jobb-e az Athena, mint a Buther Bay? Szerintem nem, és nem csak a játékidő miatt, hanem azért is, mert az jóval több karaktert, és játékot színesítő elemet felmutat (ring küzdelmek, kocka játék a sitten, rengeteg árulás, csencselés stb). Ez a mostani egy picit soványka lett, de a fejlesztő csapat, vagyis a StarBreeze így is nagy játékot tett le az asztalra. Egyébként az ő nevükhöz fűződik a rég elfeledett, szintén nagy kedvenc játékom az Enclave! Azt, hogy mitől ilyen jó ez a játék úgy is nehéz elmondani, ezt a bejegyzést játéktesztnek/élménybeszámolónak szántam. Korábban is akartam pár szót ejteni a Butcher Bay-ről, most viszont két legyet ütöttem egy csapásra. Amúgy sem tudtam megállni, hogy ne mondjak véleményt erről a játékról, így végül értékelem is, az előző részt figyelembe véve 8.8/10, egyébként meg egy vérprofi és bitang jó játék! Már csak a filmeket megszégyenítő történet és karakterek miatt mindenképp végig kell játszani! Ilyenből kellene több. Végül egy utolsó idézet Riddick-től - ami szerintem a legjobban ütött:

"If you live hard, death comes easy"

Utolsó módosítás: 2011.02.15. 21:26

Hozzászólások

powerhouse
1 | powerhouse 2009.08.03. 18:40
Bűn, hogy nincs itt komment, pedig megérdemled. Szerintem hoztad a színvonalat, kösz!

A játékkal kapcsolatban: nem igazán értem a fejlesztőket. Ennyire kín egy normális pc-s átiratot készíteni, hogy egyszerűbb benne hagyni az egyértelműen konzolra utaló elemeket?
Razor03
2 | Razor03 2009.08.03. 19:12
powerhouse: most már van, kösz :)!

A kérdésen pedig én is gondolkodtam az utóbbi időben. Érjük be azzal, hogy legalább PC-re is megjelent. A lehető legkisebb ráfordítással kell minél több pénzt keresni, PC-re pedig mint tudjuk nem igazán érdemes fejleszteni :(.
ufodani
3 | ufodani 2009.08.05. 18:00
Egyetértek tetszik a tesztírásod!Éés természetesen nagyon bejött a game is 9/10.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.