Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Razor03 blogja

Call of Juarez Bound in Blood - Újra szól a hatlövetű!

Razor03 | 2010.05.25. 15:06 | kategória: játékteszt | 3 hozzászólás

Újra szól a hatlövetű!

Minden idők egyik legjobb FPS játékának tartom a Call of Juarez-t. A folytatás – akarom mondani az előzmény bemutatása - a tavaly nyáron megjelent, Bound in Blood címmel fémjelzett epizod első körben nem aratott nálam osztatlan sikert. Akkoriban kezdtem a térdre kényszerített lelki válságomból feltápászkodni, így egy gyors végigjátszást követően a blogos beszámolóm is elmaradt. Most viszont újrajátszva megosztanám veletek, milyennek találom a Lengyel srácok híres játékát!

2009-ben sok-sok kedvcsináló előzetes láttán, az előző résznél egy még velősebb western játékra számíthattunk. Nos, a Bound in Blood valószínűleg sok embernél be is váltotta ígéreteit, a korábbi gyermekbetegségeit kijavítva egy teljesen átformál folytatást készítettek számunkra. Kiszedték a lopakodós, bujkálós részeket, a játékmenetet pedig a Call of Duty formájára amolyan lőj rommá mindent és mindenkit nyomulós stílusra formálták. Hogy mindez jót tett-e ennek a remek franchise-nak azt döntse el mindenki maga. Az én véleményem a második végigjátszás után is inkább a "nem" felé hajlik. De nem rohanok ennyire előre, következzen egy kis beszámoló:

Akárhogy nézzük, ez a játék továbbra is a western kategória hangulat bombája és tömve van jobbnál jobb jelenetekkel, a világot jellemző atmoszféra pedig csúcsra lett járatva! A játékot fejlesztő Techland munkája mérhetetlen odafigyeléssel, sok részlettel vitte pixelre a régi idők hamisítatlan vadnyugatát! A történet az amerikai polgárháború idején (1861-65) veszi kezdetét, a konföderáció oldalán harcolunk. A két választható karakter egyike nem más, mint a korábban megismert Ray McCall, és testvére Thomas. Kettejük küzdelmét ismerhetjük meg, ahogy a vadnyugat leghírhedtebb banditáivá válnak. A harcot a lövészárkokban kezdjük, egyelőre szigorúan Ray oldalán. Itt kell társaink oldalán helyt állnunk a szövetségiek ellen.

Az események szép lassan be is indulnak, Thomas segítségére indulunk, a csatát pedig megnyerjük. A fivérek hírül kapják, hogy a szülői birtokot a megszállt csapatok fosztogatják, így nincs más választásuk dezertálniuk kell, hogy mentsék, ami még menthető. Barnsby ezredes pedig fogadalmat tesz, hogy a háború után leszámol minden egyes dezertőrrel, aki az ő parancsnoksága alatt szolgált! A felperzselt vidékre érve a fivérek holtan találják édesanyjuk, majd szentül megfogadják, hogy újra felvirágoztatják a családi birtokot. Ezt követve Texas felé veszik az irányt, immár hárman, mert egyedül maradt öccsük William tiszteletes is velük tart. A legenda, vagyis az átkozott Azték arany létezése a testvérek fülébe jut, és annak felkutatására indulnak, hisz a pénzből felvirágoztathatják a családi farmot.

"And now brother we bust em out!" Ray McCall

Ray és Thomas nem csak választható karakterek, de kidolgozott mentalitással rendelkeznek. Ray-t mint vérszemet kapott tiszteltest a korábbi részből már ismerjük, de a BiB-ban látott oldalát még nem. A legkeményebb, legzüllöttebb és legkönyörtelenebb vadnyugati arcok egyike, hidegvérrel és kegyetlenséggel öl, talán a leggyorsabb kezű fegyverforgató a vidéken. Erőssége a kétkezes tűzharc, védelmét pedig a mellkasán lévő spanyol páncél biztosítja. Jól bánik a coltokkal és egyéb hat vagy akár tizenkét lövetű kézifegyverekkel, ellenben lomha és nehéz mozgású. Nem úgy, mint Thomas, aki a winchesterek és mesterlövész puskák nagy mestere, jól bánik az íjjal és késekkel. Vele inkább a fedezékharcot kell, hogy előnyben részesítsük. Továbbá lasszója segítségével képes olyan helyekre is felmászni, ahová Ray nem. Miután megfelelő mennyiségű rossz fiút küldünk a másvilágra, lehetőségünk van mátrix-szerűen egy kis időlassításra, ez alatt a képernyőn látható összes ellenféllel leszámolhatunk. Ezt a módot egyszerűen csak az egér mozgatásával kell hogy csináljuk. Mindkét hősünknek más jellegű ez a képessége, amit nem részleteznék tovább. Érdemes külön-külön mindkettejük oldalán végigvinni játékot, mert így nem csak eltérő élményben lesz részünk, de extra pályarészekhez és külön kipróbálható fegyverekhez jutunk!

"The more I preached to them, the less they listend. They were outlaws now, they didn’t want my judgement" William McCall

William tiszteletesnek főként az átvezetőkben lesz szerepe, ahol minden erőfeszítése ellenére sem tudja a rossz útra tévedt testvéreit megszelídíteni. Számomra nem csak a megtébolyult Barnsby ezredes vált anti-karakterré, de a sok jajveszékelésnek és nyavalygásnak köszönhetően a történet előrehaladtával William is egyre unszimpatikusabbá vált. Végül a második végigjátszás alkalmával sikerült vele is megbarátkoznom, hisz ő is a vadnyugati történet szereplője. Ez a történet pedig az indán könyveket, és a témát feldolgozó össze filmet egy kalap alá veszi és úgy tálalja mintha már tízszer láttuk volna, de nem! Úgy nyújt még mindig újat, és úgy vonultat fel eddig nem látott jeleneteket, hogy senki sem mondhatja rá, hogy a meglévő darabokból összelopkodták volna. Annyira eredeti, hogy akár filmet is készíthetnének belőle. Az elsőtől az utolsó percig zökkenőmentes, jól indul, és jól ér véget, nem ül le a játékélmény. Mikor már azt hinnéd, hogy nem érnek meglepetések, rájössz, hogy tévedtél, mert jó westernhez híven a gonosz mindent túl-él és akkor mutatkozik meg újból, amikor a legnagyobb zűr támad, több fronton, hogy a játékost még inkább a monitor elé szegezze. Ilyen történettel, és történelmi odafigyeléssel, korhűséggel nem sok játék dicsekedhet manapság!

Bármerre járunk, hulla hegyeket hagyunk magunk után. A csodás, őszi Mississippi vidéket elhagyva a kaktuszok birodalmába, Texas-ba menekülünk, tiszteletünket tesszük a hűs, végeláthatatlan és érintetlen fenyvesekkel teli Sziklás hegységben, ahol a Komancs és Apacs indián törzsek élnek. Ők is részesei a történetnek, nem kicsit, hisz a legendás medált az ő földjük őrzi! De írhatnám a zord, korrupt porlepte kis falvakat - mindezt kór hű grafikával megáldva. A messzi táj igaz nem teljesen 3D-s, de ügyes trükkök segítségével szinte végeláthatatlan és lenyűgöző. A grafika rendkívül aprólékos, bár megjegyzem a korábbi rész ilyen téren számomra jobban teljesített. A BiB is csodás, de észre vehető egy bizonyos mértékű visszafejlődés, ami a game negatív oldalához tartozik sajnos.

Aztec gold, emeralds diamonds, as big as your fist! And it can be OURS!" Juarez

A játéktér úgy lett felépítve, hogy egyben kihasználjuk a tereptárgyak adottságait – amit én a legtöbb esetben szűkösnek éreztem. Igazából a pályatervezés elég lineáris, nem lehet benne eltévedni. Végig kell verekednünk magunk az ellenségen, majd a pálya végén boss párbaj, amit egy hangulatos átvezető követ. Ez valójában a régi recept, és hogy azok se siránkozzanak, akik szerették az előző rész barangolós, néhol hatalmas kiterjedésű pálya részeit, azok számára elérhető a Gun című, szintén western játékot idéző, GTA mintájára létrehozott mini világ. Pénzért rövid küldetéseket vállalhatunk, a pénzből pedig fegyvert, lőszert lehet vásárolni. Ezek ilyen 15 perces kis küldetések, rövid lovaglást követően kell a vérdíjat bezsebelni. Elég hangulatosra sikerültek, de az előző rész nyúlvadászós és tollszerző részeit egyik sem múlja felül!

A párbeszédekre, hanghatásokra és zenékre külön ki kell térni. A szinkron színészek kiváló munkát végeztek, a párbeszédek annyira helyén vannak, hogy öröm őket hallgatni. Ami nagyon tetszett, hogy Ray és Thomas végig ugratják, heccelik egymást különböző beszólásokkal, és ha kell az ellenségnek bátran odaszúrnak egy-egy érces megjegyzést! A zenei aláfestés kiváló, amit a fegyver hangok koronáznak királlyá. A grafika elég komoly változáson ment keresztül. Kizárólag DirectX9-et támogat, ami viszont az optimalizálást illeti a készítők tökéletes munkát végeztek, így kell manapság játékot optimalizálni! Úgy vélem egy teljesen átlagos gépen (2 magos proci, 2 GB RAM és GeForce 9600 GT/512) kiválóan fut, akár nagy felbontásban magas részletesség mellett is! A grafika kicsit visszalépés is meg nem is. Hogy mit értek ez alatt? Az előző rész valahogy aprólékosabb volt, sok-sok tereptárggyal, nagy felbontású textúrákkal, ultra részletes árnyékokkal, olyan üde hatású volt, amihez még a mai napig nagy gépigény társul (főként a DirectX10-es Enhancement mod-hoz!).
A részletek a folytatásban sem vesztek el, csak maga a játék menet nyomulóssá vált. Nincs idő fától fáig császkálni, ácsorogni, és a környezetet bámulni. A Bound in Blood folyton mozgásban van, mindig történik valami, hogy ne tudj megállni, és az esetleges alacsony részletességű modelleket vagy gyengébb textúrákat fikázni. Továbbá az első rész amolyan hard core PC játék volt, míg a mostani egy jól sikerült multiplatform fejlesztés, aminek minden gépen mindenki számára meg kell felelni.

Cserébe persze tökéletesen fut még a gyengébb gépeken is, de aki imádta az előző játékot annak az új visszalépés ezen a téren. Ami tovább rondítja ezt a jó játékot, az sajnos az öngyógyuló cowboy szerepe. Meglőnek, megsérülsz, aztán elég, ha kicsit a fedezékbe bújsz és Call of Duty fertelmes troll katona módjára pár másodperc múlva ismét full HP-val tovább mehetsz. Hol marad a jól megszokott whiskey ivászat gyógyszere? Én ezt is visszasírom. Ami szembe tűnő, hogy a 4:3-mas képaránnyal rendelkező CRT-LCD monitor tulajok 1280-as felbontását a játék motorja egyszerűen hidegen hagyja, és levág szélről két csíkot! Pont annyit, amennyivel 16:10-es LCD-k felbontása szélesebb! Ez sajnos elég nagy pofátlanság úgy érzem, a torz látószöget elég nehéz megszokni. A játékidő nem túl hosszú, ezért érdemes beosztani, és nem két délután alatt kijátszani. Negatívum még a cifra és ízléstelen menü, mikor elsőnek megláttam, azt hittem dobok egy hátast.

Adios Amigos!

A fenti, játékmenetet ért csorbák annyira a pénzbánya Call of Duty-ra emlékeztetnek, hogy elég nehéz volt őket megemészteni a két végigjátszás alatt. Ettől függetlenül ez a rész is magával ragadja a témát szerető játékost, hogy végül szemet huny a negatívumok felett. A magyarázat talán annyi, hogy mindenki számára eladhatóvá kell tenni egy terméket, mert a réteg játékok nem túl jövedelmezőek, a kiherélt mászkálós lopakodós részeknél elég könnyen el lehetett akadni, sokan itt abba is hagyták anno a végigjátszást. Valószínűleg kompromisszumot kötöttek a fejlesztők, és így született a Bound in Blood.

Ez a játék tele van titkokkal, meglepetésekkel. Fantasztikus, csavarokkal teli történettel, és könnyed igazán szórakoztató hamisítatlan western világgal várja a vásárlót. Az én értékrendem fontos részét képezik ezek az alkotások. Szerintem nem szégyen, ha valaki ezekért a dolgokért rajong a mai világban. Ha pontoznom kellene, akkor 8.5/10-re értékelném. Remélem, hogy a jövőben is halljuk még a Techland nevét a western témában, addig viszont kijátszásra vár a szintén western világra épülő Red Dead Redemption! Végül pedig jöjjön pár hangulatos előzetes:

Utolsó módosítás: 2010.05.25. 19:21

Hozzászólások

Kanduhrka
1 | Kanduhrka 2010.05.25. 20:48
Szeretem a pörgős játékokat, de egy westernes cuccnál szerintem illendő lenne néha lassítani is. Kb olyan az egész, mint ha a játékteremben püföltem volna a gépet:D
Amiben szerintem jobb lett, mint az első rész, az az irányítás. Valahogy jobban kézre áll az egész.
Gump
2 | Gump 2010.05.25. 21:12
Na, örülök, hogy elkészült az írás végül! Kétszer kezdtem neki, először elég hamar abbahagytam, gép fejlesztés volt. Utána elkezdtem, haladtam is benne, de megint megálltam, utána oprendszer csere. Most nincs fent, pedig az első rész nekem is kedvencek között van még mindig, és alapvetően ez is tetszett, de...
... pont az a bajom vele, amit te is említesz, azt hiszem teljesen egyezik a véleményünk, annyi eltéréssel, hogy az alapján, amennyit játszottam vele 8-nál több pontot nem adnék. Aztán lehet, hogy a későbbiekben a sztori, meg hangulat ad egy kis pluszt hozzá, de a CoD játékmenet, meg a koncepció váltás nem igazán jött be. De tényleg az van, hogy ha pénzt is akarnak vele keresni, akkor szélesebb réteg számára kell élvezetessé tenni, még akkor is, ha a kisebb számú régi rajongók közül lesz, akinek ez nem tetszik annyira. Ennek ellenére biztos végig fogom tolni, de az etalon az első rész marad.
3 | -T0ng- 2010.05.26. 08:38
A cikk nagyon ütős lett. Az első rész nagy kedvencem volt, és ezek után kedvet kaptam ehhez is.:D Ami a cikk technikai oldalát illet: Bár engem is előbb kritizáltak meg pár nyelvtani hiba miatt, de te is nézd át a cikkedet. Volt néhány betűkihagyás, meg vesszőhiány, de ezt tényleg csak jóindulatú kritika.

Az első rész nekem különösen tetszett. Ha jól emlékszem, akkor jelent meg a GUN, valamint a Dead Mans Hand, amik közel nem hozták azt a hangulatot, mint elvártam.

A CoD játékmenete, főleg az újabb részeké, szerintem pont nem az a "lőj rommá mindent, és mindenkit". Én a két MW-t fedezékről fedezékre haladva vittem végig, és eltartott egy jó darabig. Ha jobb példa kell, ott van a Painkiller, vagy a Serious Sam. Ezek tényleg a "lőj rommá mindent és mindenkit" játékok:D

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.