Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Retee blogja

The Man from Earth - a meglepetés ereje

Retee | 2008.02.15. 01:15 | kategória: film | 3 hozzászólás

Rég láttam igazán jó filmet. Azt a fajtát, aminek a megemésztéséhez idő kell, amit érdemes többször is megnézni, hogy az apró részleteket is észrevedd, amelyek elsőre még eltűnnek az éretlenségében, vagy a fővonal sodrásában. Most ismét megadatott. A mű címe "The Man from Earth", stílusa pedig talán a dráma lenne, némi sci-fi színezettel, de ez utóbbi nem túl erős. Mert nem ez a lényege.

Már maga az alapsztori is meglepő: az egyetem ifjú tanára tíz éve oktat történelmet, ám mikor feljebb léphetne, és átvehetné a tanulmányi osztály irányítását, bejelenti a felmondását, és távozási szándékát. Néhány professzor kollégája - egy pszichológus, egy vallás-történész, egy antropológus, egy biológus és egy archeológus -, no meg két hölgyemény, viszont úgy dönt, hogy még meglátogatják utoljára, és elbúcsúznak tőle. Főhősünkre már csak a pakolásra vár, ám úgy dönt, az estét még velük tölti. Viccelődve, heccelődve próbálják rávenni, hogy mondja el, miért távozik a siker kapujában, miért hagyja el őket. John - főhősünk - eleinte elhárítja a kérdéseket, ám az ismétlődő rohamok során láthatóan érlelődik benne a döntés, majd ki is robban. Rendben van, most először elmondja az igazságot - a teljes igazságot. Mesélni kezd hát, kezdetét veszi az este, amely megváltoztatja a társaság életét.

A történet lényege pofonegyszerű, mégis mellbevágóan szembántó: John egy cro-magnoni ősember, aki már 14 ezer éve él a Földön.

Szándékosan írtam mindezt ilyen durván, és tömören, hiszen ő is így indít, a társaság pedig harsány röhögéssel fogadja a poént, és belemegy a játékba. Kérdezgetni kezdenek, poénokat sütnek el, ám hamarosan rájönnek, hogy a történelem tanár nem viccel. És ekkor kezdődik el az igazi beszélgetés.

Mielőtt megnéztem a filmet, elolvastam a rövid történetét, és automatikusan arra számítottam, hogy megkapom a Hegylakó 5-öt. A társaság csak dísz lesz, emberünket láthatjuk a különböző korokban visszaemlékezése alapján - egyszóval kapok - egy remélhetőleg - szórakoztató fantasy sci-fit. Nem így lett.

Nincs Hegylakó, nincsenek halhatatlanok, nincsenek visszaemlékezések, a társaság nem dísz. A film két órája egyetlen szobában játszódik (talán a fülkéhez hasonlítható ebből a szempontból), a dialógusok pedig elképesztően jók. Idő kellett míg leesett, hogy John nem fog a szekrényből előhúzni egy tízezer éves kardot - nem is tudna, semmilyen tárgyi bizonyítéka nincs, nem őrzött meg semmi igazán régit, mert nem volt rá oka.

A társaság pedig elkezd szétesni. Bedühödnek, visszafojtják a lélegzetüket, hisznek, nem hisznek, kérdésekkel bombázzák Johnt, aki viszont érzékelteti, korától függetlenül, ő nem egy szuperember. Nem tud többet, mint a legokosabb tudós, nem előzheti meg a korát, nincs szuper ereje, a hátán szeme, nem kerülik el a betegségek, nem lövi fejbe magát minden évben. Nem emlékszik mindenre – megmaradtak életpályájának csúcsai, völgyei és traumái, ahogy mindenki másnak is a sajátjánál, de ennyi. Csak egy egyszerű ember, aki valamiért nem hal meg.

Nagyon gyorsan ráérezhetünk, hogy itt nincs végső megoldás. Nem fognak teljes szívvel hinni neki bármi is történik, de megcáfolni sem tudják - így hát egyetlen dolgot tehetnek, kérdeznek. Művészekről, letűnt Birodalmakról, Bibliai személyekről, korokról... és John mindenre válaszol.

A filozofálgatás egyre mélyebb témákat érint - Istent, vallást - a kétségek, és a feszültség pedig fokozódik a többiekben (és a nézőben is), de a csapat tagjai sem alakítanak ki közös álláspontot, egymástól eltérően reagálnak a válaszokra. Nem ostobák, nem dőlnek be bárminek, hiszen mind tudósok, de azzal nem tudnak mit kezdeni, ha egy barátjuk, akinek szakértelme kiemelkedő, eléjük áll és azt mondja: én több ezer éves vagyok, és ez most nem vicc.

A Man from Earth zseniálisra sikerült - számomra. Nem hittem volna, hogy végigizgulok egy olyan filmet, amiben csak annyi történik, hogy két órán át emberek ülnek és egymással beszélnek, de ez történt. Nincs monotonitás, se üresjáratok, csak a sokk és az izgalom erősödik, a felénél pedig valami olyan derül ki, aminél majdnem kikapcsoltam és töröltem a filmet...végül nem tettem, és ez volt a helyes döntés. Hátha más is így érez majd.

http://imdb.com/title/tt0756683/

Utolsó módosítás: 2008.02.15. 01:50

Hozzászólások

McCl@ne
1 | McCl@ne 2008.02.15. 03:30
Már sok helyről hallottam róla, mindenhonnan ugyanazt, amit itt most olvastam: hogy kiváló. Szóval megadtad a végső löketet, holnap délelőtt megnézem, majd beszámolok róla.
LiT
2 | LiT 2008.02.15. 09:14
Én is láttam. Nagyon jó és elgondolkodtató film! Végig leköti az ember:)
McCl@ne
3 | McCl@ne 2008.02.15. 18:16
Lit: hova? és hogy lehet egy filmet egyáltalán lekötni? még dvd-n sem jelent meg :D

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.