Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

rootshaper blogja

Dead Space 2 - a multiplayer

rootshaper | 2011.02.02. 16:57 | kategória: játék | 0 hozzászólás

Ezen bejegyzésem az aktuális tesztalany, a DS2 multi részével hivatott foglalkozni. Nem túl sok figyelmet szenteltem neki cikkemben, úgyhogy gondoltam helye van egy kicsit bővebb beszámolónak a multival töltött óráimmal kapcsolatban.

Nos, kezdjük a nyers tényekkel. A multiplayer mókázásra összesen 5 pálya áll a rendelkezésünkre, 4 féle nekromorf közül választhatunk, ha épp azon az oldalon játszunk melyeknek egyenként 4-4 továbbfejlesztésük válik elérhetővé ahogyan haladunk előre a szintezéssel. Az emberi oldalon 7 fegyver áll a rendelkezésünkre másodlagosként, melyekhez szintén elérhetőek bizonyos szintek meglépése után fejlesztések, valamint alapfegyverként megkapjuk a Pulse Rifle-t, ezt sem unlockolni nem kell, sem pedig fejleszteni nem lehet. Olyan, amilyen. Összesen 60 szintet léphetünk meg a játékban, mely soknak tűnhet, de azt figyelembe véve, hogy ez alatt összesen 5 pályán kell randalíroznunk, már annyira nem is kellemes hangzatú. Ezen kívül még unlockolhatunk tizenvalahány féle öltözéket is humán oldalon, amelyek valójában nem befolyásolnak semmit, csak vannak.

Minden meccs két körből áll, egyikben a nekromorfokat, másikban pedig az embereket irányítjuk.

Lássuk először a nekromorfokat! A meccs kezdetén szembeötlő, hogy mindegyik kasztnak más az „elérhetőségi ideje”, azaz, hogy mennyire gyorsan tudunk halálunk után velük respawnolni. A legrövidebb időbe a Pack-nek telik az újászületés, ők a hullafehér nagykarmú idegesítően sikító kisgyerek nekrók, akiknek nagy tömegben van igazán átütő erejük, azonban már egy kétfős „csoportocska” is el tud náspángolni egy embert, akinek akár még gyógyító csomagja és sztázisa is van. Leginkább akkor érdemes velük harcba indulni, ha már nagyon közel vannak az emberek a feladatuk megoldásához, itt felpörögnek az események.
Következőnek a Lurker válik elérhetővé, mely már taktikusabb harcra ad lehetőséget. Ők a falon mászkáló háromcsápos lövöldöző kis lények, melyeknek legnagyobb fegyvere a meglepetésben van. Ha jól helyezkedünk velük, akkor egyszerre mindhárom lövedéket egy emberbe tudjuk juttatni, ami már az első távolsági sebzés upgrade után igencsak kellemetlenül érintheti azt, aki pont beleszalad.
A legrusnyább lény, a Puker a következő, mely leginkább a buliból robotpilótával hazafele támolygó partiarcokra hasonlít, mind mozgás, mind gyomortartalom ürítés gyakoriságát figyelembe véve. Másodlagos tüzelésként lassító köpeteket turházhatunk velük jó messzire, hogy aki belelép, annak rossz legyen. Közelre is igen hatásos „bitchfight” jelleggel kapálódzik, amit hányással párosítva soha nem látott gyönyörben részesíthetjük ellenlábasainkat.
Végül és utolsó sorban ott van még a Spitter, amivel igen messzire el tudunk köpködni, ráadásul a köpése „tölthető”, ami nagyobb erejű köpetet eredményez. Leginkább vele is a meglepetés erejével érdemes támadni, mivel nekromorfként láthatjuk az emberek sziluettjét a falakon át, így tudjuk, honnan érkeznek, melyik van épp legyengülve, kire érdemes köpetet intézni.
Az első két apróbb nekromorf speciális képessége még, hogy jó nagyokat tudnak ugrani, ezzel olyan szinteket is áthidalhatnak, amikre az emberek, valamint a nagyobb nekrók nem képesek.
A nagyobbaknak ehelyett egy „rárohanós” képességük van, miközben igen nehezen irányíthatók, viszont hamar az ellenség közelébe kerülhetünk, ami egy összevont támadásnál kulcsfontosságú lehet.
Mindig jól gondoljuk meg azt is, hogy épp melyik szellőzőből spawnolunk és vegyük figyelembe, mit tud a kiválasztott kasztunk. A közelharcos fajtákkal értelemszerűen érdemes minél közelebb, de mégis az emberek hátába spawnolni, ezzel ellentétben pedig a távolsági ragadozókkal inkább valami magaslati helyet érdemes kipécézni és ott meglapulni, amíg el nem jön a mi időnk.

Az emberekkel egészen más a helyzet, náluk nincsenek kasztok, csak a másodlagos fegyverünket tudjuk kiválasztani még a lobbyban a meccs elején. Viszont feladatunk annál több van. Kapcsolókat nyomkodni, elvinni dolgokat A-ból B-be, felrobbantani ezt-azt, vagy épp megvédeni valamit X ideig, hogy a nekromorfok ne tudják szétcsapkodni. Általában egy feladat megoldásával egy ajtót nyitunk ki, vagy épp felvehetünk egy tárgyat amit el kell szállítani egy másik helyre, szóval viszonylag változatos és szórakoztató csatákat ígér… egy darabig.
Az emberek mindig az adott feladatukhoz mérten egy ahhoz viszonylag közeli helyen spawnolnak, nekik nincs lehetőségük variálni.
Van lehetőségünk emberek oldalán használni az egyjátékos kampányból megismert sztázist, amivel megkeseríthetjük a nekromorfok hétköznapjait, valamint a halottakból ( immár taposás nélkül ) kiszedhetünk némi lőszert, valamint gyógyító csomagot. Ha a csapat szépen egymáson marad, az nagyban megkönnyíti a túlélést, ugyanis ha mi használunk egy gyógyító csomagot, az a körülöttünk lévő sérült társainkra is valamennyi hatással van. A lényeg tehát, hogy ne váljunk szét, mert egyrészt könnyű prédává válunk, másrészt pedig ingyengyógyulásból maradunk ki, ha épp úgy adódik.
Ha végeztünk, így, vagy úgy, a lobbyba kerülünk vissza a két kör után, ahol egy perc kényszerpihenő eltöltése után jön a következő pálya. Jóformán ennyi a multi a DS2-ben, sem több, sem kevesebb.

Nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, ugyanis egyrészt nagyon szeretem az ilyesfajta unlockolós, ösztönzős, szintlépős multiplayer élményt, viszont mindezt ilyen csekély lehetőségekre korlátozni hatalmas hiba volt a készítőktől. Gyanítom, itt inkább az EA nyomása hatására került bele egy többjátékos lehetőség is a játékba, mert az ugye jól mutat a dobozon.

Véleményem szerint inkább foglalkoztak volna még egy kicsit az egyjátékos történettel, tettek volna bele még pár órányi játékidőt és hagyták volna a búbánatba ezt az egész multit, mert ez így nem válik a játék hasznára. Túl fapados ahhoz, hogy hosszú időre lekösse az embert, és lehetőség sincs benne elég ahhoz, hogy egy hosszútávú szórakozást nyújtó produktummá váljon.
Első körben idegesítő és kaotikus, majd pár szint meglépése után viszonylag szórakoztató és a tizedik szint felett pedig már unalmassá váló élmény ez, amire mindenki döntse el maga, hogy van-e szüksége, avagy sem.

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.