Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

rootshaper blogja

Régen és most

rootshaper | 2011.02.08. 20:58 | kategória: játék | 6 hozzászólás

Rengeteg pécé újságom van itthon. Guru magazinok leginkább, sok sok Gamestar, PC Format, PC-X, PC ZED... és ennyi, őket csíptem nagyon, mikor még láttam értelmét nyomtatott sajtót vásárolni. Ez is megérne még egy blogbejegyzést, hogy a nyomtatott sajtónak mennyire van még létjogosultsága, de ez most nem erről fog szólni.

Imádom őket előszedni, nosztalgiázni, sírni, hogy manapság miért nincsenek olyan maradandó alkotások, mint mondjuk 2000 előtt, meg ihletet meríteni, hogy épp melyik klasszikust szedjem elő egy kicsit nosztalgiázni.

Ez lenne most a téma, azaz, hogy maradandó alkotások versus "neméppen maradandók". Gondolom sokan vagytok itt olyan gémerek, akik már - ha nem is a kezdetek óta, de - nagyon régóta követitek figyelemmel a játékipar alakulását, akár a PC vs. konzol versengést, vagy a nagy cégek tündöklését és bukását. Hozzátok szólok most, azon ürügy kapcsán, hogy a mostanában lassacskán megjelenő Dungeons ösztönzött arra, hogy kapjam elő a jól bejáratott Dungeon Keeper 2 lemezemet és telepítsem fel azt a gépemre.
Imádtam. Napokat, sőt, heteket töltöttem a monitor előtt, a kis lényeimet pesztrálgatva, kielégítve igényeiket, lemészárolva a bárgyú paladinokat ( akiket azóta zsigerből rühellek minden fantasy játékban ). Maradandó alkotás volt, magával ragadó, eredeti, soha nem látott és tapasztalt hangulattal, képi világgal, játékmechanikával.
De ott van még a másik hatalmas kedvencem, a Carmageddon széria, amit az óta ( a második rész után ) már egy soron meggyaláztak és egy rettenetes folytatással "örvendeztettek" meg minket. Nem volt valami maradandó, azt leszámítva, hogy estéket sírtam a párnámba fojtva, hogy miért nem voltak képesek valami épkézláb folytatással előállni a fantasztikusan sikerült második rész után?!

Ilyen maradandó alkotás volt még például a Heroes széria, amit az óta is próbálnak fel-feléleszteni, kisebb-nagyobb sikerrel. Azonban a 3DO megszűnése óta már nem ugyan az a sorozat. Valami hiányzik belőle... nem tud lekötni a harmadik rész óta. Annyira magasra tették a lécet azzal az epizóddal és a szuper kiegészítőkkel, hogy azt úgy fest, senki nem tud megugrani. Majd talán most a magyarok, bízom haverék teljesítményében, de már a screenshotok alapján sem hozza azt a feelinget, amit a harmadik nyújtani tudott. Ezt egyszerűen nem tudom megfogni, hogy mi az, ami nincs meg benne... remélem, ti majd tudjátok rá a választ.

Na, de ne csak a klasszikusokat hozzam már fel, inkább feldobok egy kérdést: szerintetek az ezredforduló óta SOKKAL kevesebb a maradandó alkotás, amikre még évtizedek múlva is emlékezni fogunk, vagy csak én vagyok már a 24 évemmel is túl öreg ahhoz, hogy a mostani játékokat meg tudjam érteni? Nálam fiatalabbak véleményére is kíváncsi vagyok, akik a 2000 utáni játékokon nőttek fel, nekik maradandóak az utóbbi 10 évben kijött játékok? Tudnak olyan címet mondani, amivel napokat, heteket, vagy akár hónapokat ( nem, a WOW nem téma itt esetünkben! ) töltöttek el, teljesen átszellemülve, igazán mélyen beleélve magukat a játék világába? Őszintén, tegyétek a kezeteket a szívetekre!

Kíváncsi vagyok mi fog ebből kisülni. Nem szeretnék PC vs. konzol vitát, vegyük egy kalap alá, minden konzolon való játszás ugyan úgy játszás, ne kategorizáljunk.

Hozzászólások

Aryx
1 | Aryx 2011.02.09. 00:05
Kakukk: ha már kölcsönösen olvasgatjuk egymás adatlapját, elárulom baby, engem egyáltalán nem zavar az, hogy kimaradok olyan címekből, mint a "Bad Company 2, World of Warcraft, Mass Effect saga vagy a Half Life széria". Why? Volt időm kijátszogatni magam, nem kellenek ezek, köszi. :) Olyasmikkel kezdtem, mint a Test Drive 1, vagy a ’80-as évek legjobbja, az Alley Cat, CGA-ban okforz. Később jött valami Prince of Persia 1, Jaffar leszúr, nőci és perzsa birodalom megszerez, kisegér is örül, juhujj. Utána a felülmúlhatatlannak hitt Wolf 3D, amíg apuci le nem törölte :(, ő azóta is az életével játszik (nem, nem, a játékok nem okoznak agressziót...).
3 cím:
Battle Isle 2 – hexás, körökre osztott stratégia ’93-ból, a tökölődő gép ellenére többet ér egy akárhányadik StarCraft-nél is.
Stunts – máig az egyik legjobb autós vacak. Itt nem egymás ellen versenyeztek az emberkék, inkább ki-tud-durvább-halálpályát-építeni versenyek mentek (kis trükkel meg lehetett oldani a 2 mezős ugratót, amit csak az Indy-vel és maxon lehetett átbukfencezni).
Doom 1-2 – ez kettő, de inkább 2in1, mert tökugyanarról a címről van szó. :) Hogy mennyivel volt jobb, mint a mindenki által dicsért 3. rész? Az alábbi skála jól szemlélteti:
1-2:
========================================================
3:
==

Azt hiszem, ez mindent elmond. :) De konkrétabban, miért is nyavalygok a mai játékok miatt, amikor valami gamer-cucchoz szólok hozzá?
Hidd el, kakukk, volt 1-2, amit kipróbáltam. Pár éve a CoD-ot kaptam kölcsön, szántam rá napi fél órát, így egy hónap alatt végignyomtam, a végén uninstall, cd-t srác visszakapja. Uncsi, scriptelt és 0 atmoszféra, helyenként szórakoztató, de nehogy már az legyen az innováció csúcsa, hogy a krapekod megsüketül a gránáttól.
NFS-eknél még rosszabb a helyzet. Mikor a Porschés rész után kijött a Hot Pursuit 2 – vagyis az első a szeróban, ami konzolra is megjelent – demója, mindenki lekapta itt a Dome-on. Sokan ömlengtek, hogy hűűűűha, mekkora királyság stb. Én meg nézek, hogy ez most vmi vicc? Csak kitámasztod a gázpedált, aztán kerülgeted a rendőrhelikopter napalmszórásait (lol). Mátrixos bullet time is van minden ugratásnál, ami annyira jó és értelmes, hogy 1 használat után minden épelméjű emberi lény kikapcsolja. Műszerfal pedig már luxus.
És az újabbak mégilyenebbeknek tűntek. :) A féket ki lehet kapcsolni, csak mész, mint a szar, a leghúhább kocsival persze (hol is maradtak azok a B- és C-kategóriás autók?), ha 250-nel a betonfalnak ütközöl, nincs baj, úgyis lepattansz róla (bár állítólag a mostani HP-ben ilyen ütközésnél már megkarcolódik a lökhárító, ez érdekes). Kijött valami Shift is, ami mondjuk még érdekelt is, isminél megláttam, volt kb. 5 percem játékra, mondom menjünk egy kört, de nem jött össze, mert azt a jajjde látványos 4 perces intrót, amiben valami csudijó járgány farolgat és visszaverődik rajta a napfény meg ahhh, sehogy nem lehetett átugrani. Ettől viszont az még biztos jó.
Tomb Raider: Legend-et szintén végigvittem, azt is ráérősen, okénak oké, de semmi olyan nincs benne, amiért a régi Tomb Raider-eket szeretni lehetett. Ráadásul túl sok helyen megy át önparódiába.
Volt még pár ilyen nagy cím, ami elvétve a kezem ügyébe került, de stb., stb., stb., stb., stb., stb., stb., stb., stb., etc. stb.
2002 óta – amikor volt ugye egy War3 és egy NWN – csak egy olyan stuff volt, amire azt mondtam, azám. És ez a kissé alulértékelt Call of Cthulhu – Dark Corners of the Earth (2006) volt. Tipikusan csak a hozzáértők foglalkoztak vele. Szerintem nem tartozom közéjük, de mi van, ha mégis...? (Bár az ilyen rs-féléknél csodálatosabb úgysem leszek...) Félelmetes, hogy egy adaptáció során ennyire odafigyeltek mindenre, és 100%-ban visszaadták az addig visszadhatatlannak tartott lovecrafti atmoszférát. Durva bazmeg.
De hát ez van, ha tuningot akar a nép, azt kapja, ha MMO-kat, azt kapja, ha II. vh-t, azt kapja, ha DLC-ket vagy miket 4 órás játékidőkért cserébe, azt kapja. És persze csöpögjön minden a script-ektől orrba-szájba, egyéb parasztvakításokról nem is beszélve. Régen inkább a játék és a hangulat számított. Nagy poén volt a Blood-ban jelzőrakétás pisztollyal gyújtogatni a népet, a maradékot meg vasvillával jobb belátásra bírni. Vagy mikor az említett Battle Isle 2-ben kivitted a csatamezőt a jégre, majd az előrejelzés szerint hamarosan napsütés közeledett, pucolhatott mindenki, mert eszerint 2 körön belül olvadás jött. Vagy a Populous 3, ahol egy jó helyen és időben létrehozott vulkán seperc alatt fordította meg az esélyeket (a lávát nem sokan bírják). Ekkor még (’98) olyanokra is figyeltek, hogy az a láva a tengerbe folyva szép lassan megszilárduljon...
Ezt hívják... valaminek? Öcsém, találj már ki valami jobbat ennél, a múltkori bejegyzésedben is zavart a valamizésed. A valami nem egy konkrét fogalom, pozitív és negatív asszociációval egyaránt járhat. Hívd mondjuk spiritusznak, feeling-nek, flash-nek, hangulatnak, franc tudja, de felejtsd el ezt a gyökérséget.

Bocsi a kommentért, főleg, hogy tőlem jött és még meg is születtem, de egyrészt kismilliószor ki lett ez már tárgyalva a fórumon, én meg minden ilyen retrós cucchoz hozzászólok, másrészt pöcsnek pöcs vagy továbbra is, de már komolyan kezdelek sajnálni, mert kis villámolvasgatással látom, hogy már a fórumon is népszerű vagy a felsőbbrendűségeddel. :) Szal remélem nincs harag, és tényleg pöcs vagy, de ha ez vigasztal, nem akkora, most már csak egy kis pöcs, bébirépa. Mondjuk azt nem értem, hogy egy ma is aktívan ténykedő gamer, aki full elégedett a jelenlegi helyzettel, és az id/Blizzard minden fizetésünket megérdemli, miért is fakad ki egy nap ezen a témán, de hagyjuk. Azért óvatosan...
Jah, és Frets on Fire + Guitar Hero minden mennyiségben – továbbra is. :) Nem olyan érdekesek a mai játékok ahhoz, hogy komolyabban beleássuk magunkat, és hosszú órákat raboljanak el a napjainkból, amit azért hasznosabban is eltölthetünk. A kérdésedre válaszolva meg, ha lemeóznám az összes 2000 utáni nagy címet, akkor is szerényebb toplistát tudnék előállítani egy ’90-es évekbeli összegzésnél. Bleh.
Lehet pusztítani.
Shadowguard
2 | Shadowguard 2011.02.09. 09:11
Na akkor: én csak az ezredforduló környékétől játszok masszívan, de több kedvencem van a régiek közül (lassan elő is kellene venni az MMVI-ot vagy a BGII-t). Így hirtelen egy olyan játékot tudok mondani, ami a közelmúltban jelent meg és tényleg hosszú heteket beleöltem (WoW nem játszik, de újabban az is) az pedig a The Last Remnant. Hiánypótló JRPG, de nekem valami eszméletlen hangulatos. Nem, a sztori nem nagy eresztés, de nekem az is tetszett. A harcrendszer meg duplán jó: muszáj figyelni a perfectek miatt, szóval nem fullad unalomba és elég nagy a random faktor benne. Volt, hogy rossz helyen lévő mentés miatt újra kellett játszanom egy csatát és sokkal rosszabb eredménnyel zártam. Nekem jobban bejön ez a módi, mint például a Morrowind féle "egyszer feltápolok és nyugodtan kimehetek cigizni a boss-harc alatt, úgyis túlélem" féle megoldás.
Ezen kívül mást nem nagyon tudnék mondani... King's Bounty is tetszett, de egy végigjátszás elég volt belőle...
3 | rootshaper 2011.02.09. 09:19
birom, hogy így kedvelsz és nyomon követsz :D látod, a stílusommal meg a hozzáállásommal ( ami közel sem olyan, mint amilyennek beállítod ) egy olvasót legalább szereztem magamnak és ez Te vagy, kedves Aryx. ennél csodálatosabb nincs is, nyomod, hogy mennyire pöcsnek tartasz, de mégis ott van az a VALAMI, ami miatt írkálsz nekem és próbálsz velem eszmét cserélni. valami hasonlóság lehet bennünk, mert én is általában a számomra ( elsőre ) antipatikus, visszataszító emberekkel találom meg a hangot, aztán csomószor volt már példa, hogy ebből nagy barátságok születtek. :)

nadeakkorlássuk: rögtön elöljáróban, mint ahogy a bejegyzésemben is írtam, vagyis utaltam rá, nem szűntek meg a maradandó alkotások, csak mások lettek. más miatt maradandók. leginkább a multiplayer az, ami meg tudja fogni hosszú időre a játékosokat ( engem pl. a Bad Company 2, amiből tényleg sajnálhatod, ha kimaradsz... nincs scriptektől csöpögés, mivel multi és iszonyat addiktív a súter rajongók körében ). egyik Rage hozzászólásomban asszem már ki is fejtettem egyszer, hogy a grafikával mi a gondom mostanában... erre nem pazarolnék sorokat, úgy is olyan cuki vagy, hogy követsz mindíg, szóval biztos tudod miről beszélek :)

egyébként arra nem gondoltál, hogy mikor a doom 1-2-t játszottad, még gyermeki lelkesedéssel vetetted bele magad a kalandokba és mire a doom 3 megjelent már jó sok címet végigrágtál és ugye nem voltál már újszülött, hogy minden vicc új legyen. ellenben voltak akkoriban is olyanok, akik életükben először ültek a gép elé játszani, lehet pont a doom 3-al, és ugyanolyan lelkesedéssel, átszellemülve játszották végig. ezért kértem, hogy "fiatalabbak" is nyilvánítsanak véleményt, mert érdekel, hogy ez a teóriám így van-e.

"Mikor a Porschés rész után kijött a Hot Pursuit 2" - ebben tökéletesen egyetértek. a Porsche után egészen a mostani NFS Hot Pursuit-ig nem született igazán jó NFS rész. biztos marha szánalmas neked, de szerintem állat lett a legújabb és végre igencsak közel van az NFS széria ahhoz, amilyen az NFS 4 idején volt. erre meg jön a Shift 2 hamarosan, ami meg olyan távol van az NFS-ek szellemiségétől, mint a Doom sorozat a szerepjátékoktól.

"És ez a kissé alulértékelt Call of Cthulhu – Dark Corners of the Earth (2006) volt." - bezony, az tényleg nem volt semmi. én is szeretem a kutulus témákat. javaslom, hogy próbáld ki Clive Barker cuccait is ( Undying és Jericho - bár az utóbbi neked nem fog bejönni valószínűleg, túl új :D ).

"Nagy poén volt a Blood-ban jelzőrakétás pisztollyal gyújtogatni a népet, a maradékot meg vasvillával jobb belátásra bírni." - de még mennyire. csak sajnos azóta túl népszerű lett a játékipar, túl sok figyelmet kap, túl sokan tudnak a létezéséről és túl sok amerikában az elcseszett tizenéves, akiknek az elcsesződését természetesen a videójátékokra kell fogni, nem az elcseszett amerikai anyukára és apukára. szóval az ilyen dolgoknak búcsút mondhatunk, asszem soha többé nem fogunk hasonlóval találkozni, mert "helytelen"... jön Jack Thomson és befenyít mindenkit, a nagy kiadók meg basznak rá, mert a játékuk ilyen ötletes dolgok nélkül is elmegy, akkor meg minek kockáztassák a pereket? sajnos ez tényleg nagy kesergésre ad okot és az általam emlegetett Carmageddon szériának is búcsút mondhatunk, mert gyanítom az emberek elgázolása mint játékmechanikai elem, nem nagyon kerülhet már szóba ebben a látszatra rohadtul prűd világban. aztán, hogy a látszat alatt meg mindenki egyre agresszívabb, az már nem számít senkinek.

"Vagy mikor az említett Battle Isle 2-ben kivitted a csatamezőt a jégre, majd az előrejelzés szerint hamarosan napsütés közeledett, pucolhatott mindenki, mert eszerint 2 körön belül olvadás jött." - ez jópofa, nem csíptem a körökre osztott mókákat, ez alól csak a Heroes a kivétel és a Fallout. amúgy nagy esélyel innen merítette a Blizzard a Starcraft 2-ben a lávás részt, mikor egy jelzés után meg kellett indulni magasabb területekre, mert jött a láva.

"Ekkor még (’98) olyanokra is figyeltek, hogy az a láva a tengerbe folyva szép lassan megszilárduljon... " - hamarosan jön a From Dust, egy Popolous "utánérzés", amiben talán erre is odafigyelnek majd. te is odafigyelhetsz rá, mert lehet még belőle akár jó is. amiket eddig láttam róla, elég jónak ígérkezik.

"Öcsém, találj már ki valami jobbat ennél, a múltkori bejegyzésedben is zavart a valamizésed. A valami nem egy konkrét fogalom, pozitív és negatív asszociációval egyaránt járhat. Hívd mondjuk spiritusznak, feeling-nek, flash-nek, hangulatnak, franc tudja, de felejtsd el ezt a gyökérséget." - attól, hogy külföldről örökített szavakkal illetem, még ugyan azt jelenti. te is tudod mire gondolok, minek ilyen faszságba belekötni? a hangulat meg egészen más, az csak egy része a nagy egésznek, ami a VALAMIT kiadja :D

"Bocsi a kommentért, főleg, hogy tőlem jött és még meg is születtem" - megbocsájtva.

"de már komolyan kezdelek sajnálni, mert kis villámolvasgatással látom, hogy már a fórumon is népszerű vagy a felsőbbrendűségeddel" - engem te ne sajnálj, nincs miért. a felsőbbrendű jelzőt meg köszönöm, de nem tartom magam annak, bármennyire is ezt a bónuszt akarod belelátni az írásaimba :D

"Mondjuk azt nem értem, hogy egy ma is aktívan ténykedő gamer, aki full elégedett a jelenlegi helyzettel, és az id/Blizzard minden fizetésünket megérdemli, miért is fakad ki egy nap ezen a témán, de hagyjuk." - full elégedett? nem tudom, ilyet mikor mondtam. annyira nem szar a helyzet, mint amennyire te beállítod, de annyira nem is jó, hogy full elégedett legyek. sokat kurvult az ipar, a blizzard meg az id is, de én azért próbálkozok, keresem azokat a neveket, amikre emlékezni fogok évek múlva is ( találtam is már ilyeneket, de neked hiába mondom, begyöpösödött vagy és ezért én sajnállak téged, nagyon ).

"Jah, és Frets on Fire + Guitar Hero minden mennyiségben – továbbra is" - én is csapatom a GH-t, igen sokat, még most is. jó anyag :)

"Nem olyan érdekesek a mai játékok ahhoz, hogy komolyabban beleássuk magunkat, és hosszú órákat raboljanak el a napjainkból, amit azért hasznosabban is eltölthetünk." - már néha csak a képi világért is megéri leülni egy-egy nevet végigtolni. csak, hogy emlegessek a 2000 utáni alkotásokból: Deus Ex, Thief, Half-Life (ez pont nem, de nembaj), Bioshock, Mirror's Edge, Dead Space, Morrowind, Oblivion... és még sorolhatnám, amiket egyszerűen már azért megéri játszani, hogy felfedezd azt a világot, amit a fejlesztők létrehoztak nem kis munkával.
LordMatteo
4 | LordMatteo 2011.02.09. 16:18
Hát jó, akkor mint a "fiatalabb" generáció, sorolok párat, ami engem megfogott, és "új" (azaz nem 10pixeles): Singplayer téren FPS-ben Riddick: Escape from Butchers Bay, nincs egy hónapja hogy végigtoltam, és nagyon sajnálom, hogy eddig kimaradt, másrészt örülök, hogy a felújított verziót játszhattam végig fullos graffal.

Aztán nesze RPG: Witcher. Sokaknak tetszett még a fórumról, lehet olvasgatni, iszonyatosan kurva jól megírt világ és karakterek, mert újítani sok téren, és nem mellesleg a kiadó a legjobb...

Multiban meg Battlefield 2, de inkább csak kommentszinten foglalkozunk itt vele, na de sebaj: engem a BC2 nem fogott meg, pedig a bétát végignyomtam, a játékot is kipróbáltam, mikor kijött (nem, nem sp warez...) és...semmi. Üres csili-vili, egy-két napig elvan vele az ember, aztán inkább visszarakja a Bf2-t ha játszott vele eleget, még ha sok is a csaló, valahogy a csapatmunkára épülő játékmenet jobban átjön. Ugyanezt érzem a P4F bétában is, remélem a Bf3 elkerüli ezt a sorsot, ha nem, Dice = kuka. Cod-ok....kackac.
Aryx
5 | Aryx 2011.02.10. 03:11
Nem akarok sokat pörögni Doom 3 témán, mert már 1 éve nyavalygok miatta topicszerte, de nem, nem hinném, hogy amiatt ért volna csalódás, mert vmi újat vártam. Pont, hogy classic shotgun-láncfűrész hentelésre vágytam doomos környezetben, de ezutóbbi elmaradt, az atmoszférát kiherélték. Csak addig jó, amíg nem kapjuk meg a pisztolyt, utána már csak max. a zseblámpa és a láncfűrész okoz vidám perceket. A Pokolnál untam meg, hiába mondták a szakik, hogy ott már tényleg izgis lesz, ez a Pokol azonban nem az a Pokol, amiben dark fantasys várbörtön-alagsorokban tocsogok a szó szerinti vérpatakokban.
A legnagyobb gond az, hogy ezt a részt id-ék már komolyan vették, ill. úgy kalibrálták be, hogy a játék önmagát is komolyan vegye, hogy aztán mi is komolyan vegyük. Az első Doom-nál máshogy volt, ott összepakoltak szörnyeket és fegyvereket, és mikor 80%-ban kész állapotnál jártak, carmack-ék valami történetfélét is beleinvesztáltak afféle keretnek, csak, hogy valamivel megmagyarázzák a zombikatonák-szörnyek-űrbázis-pokol-hitech fegyók koktélját (a poén és direkt B-jellegből így sem engedtek).
A 3 esetében kidolgozták ezt a teljesen debil történetet, hogy használjuk is a pda-t, és végighallgassuk a beszámolókat, miszerint a wc-s néni fura hangokat hall mostanában, így kérem az embereimet, a bfg-t zárják el a szekrényembe, 123-as kóddal, nehogy valaki hozzá jusson. Az npc-ket sem értettem; meglátnak minket - egy láncfűrésszel, gépágyúval, raksi- és plazmavetővel felfegyverzett, agyig páncélozott fitt katonát, aki jól néz ki -, és arra kérnek, hagyjuk őket magukra, be kell fejezni a leveli békával való kísérletezést. Ugyan már... ideiglenes bajtársakat meg nem kapunk, így bukta az egész.
A többiről nem is szólva, de leginkább a pályák zavartak. Az elődökben poén volt eltévedni, itt azonban csak a tök egyforma faltextúrák miatt tévedhettünk el. Inkább beszéljen helyettem egy kép, amit pár hónapja linkelt Madrac a képes topicban:
FPS-pályák ’93 vs. 2010
Baloldalt: Doom 1 E1M6, jobboldalt meg sztem vmelyik CoD, ha tippelnem kéne. Mindent elmond.

Jack Thomson az a GTA-s krapek? Asszem tudom, mire gondolsz, a ’99-es Columbine-i Mészárlás sok embert behülyített amcsiföldön. Aki nem ismerné a történet részleteit, go wiki, tömören arról van szó, hogy 2 középiskolás egy nap jelenetet rendezett a középiskolájában, és tucatnyi tanár- és diáktársukat lőtték agyon, végül önmagukkal is végeztek. A háttérinfók szerint a srácok neonáci eszméket vallottak, német metált hallgattak, nyomták nagyban a doom-ot és quake-et, fekete viharkabátban jártak és még goth-ok is voltak (aki a legutolsót elhiszi, pancser – közük nem volt a goth szubkultúrához, ezt valaki kitalálta, és a többi újságírónak megtetszett). Mondani se kell, az eset után rögtön támadás érte ezeket a szubkultúrákat, minden szülő átkozta a metált, a kabátot, a nácikat és persze a játékipart. A skacok szüleiről azonban mindenki megfeledkezett, pedig lehet, ha néha-néha leültek volna csemetéikkel beszélgetni, mindez talán nem történik meg.
Amúgy film is készült a témáról (Elefánt/Elephant – r.: Gus Van Sant), de a marketingszöveggel ellentétben nem egy az egyben Columbine-t dolgozza fel, a rendező inkább egy saját elgondolású verziót mutat be. Eszerint a gyerekek egyszerű gyerekek voltak, se nem nácik, se nem metálosok, se nem goth-ok, se nem quaker-ek, viszont tök jó ez a puska, ki kéne próbálni a suliban, nem gondolod? De. És a szülők feltűnően nincsenek jelen... (Amúgy múlt héten láttam, de nem véletlen nem írtam róla; az utolsó 20 percet szépen elcseszték, nem ez Gus Van Sant élete fő műve. Az Idaho-hoz képest sehol nincs, mindössze csak érdekes.)
Kicsit hasonló dolog történt nem sokkal ezután MO-n; hja, a híres Dragon Ball-sztori, amikor a 10 éves gyerek kiugrott az erkélyről, mert elhitte, Son Goku után neki is könnyen fog menni a repülés. Okos magyar nép felháborodik, mindenről a kurva japánok és a rajzfilmjeik tehetnek, Dragon Ball műsorról leszed, és az rtl is nagyon elegánsan kezeli ezentúl a helyzetet (magyarul komplett lejáratókampányt indítanak az animék ellen, holott mintha az ő csatornájukon ment volna eddig a vetítés). Pedig lehet, hogy csak egy kicsit gondolkodni kellett volna...? Most őszintén, melyik épelméjű 10 éves gyerek nem tud megkülönböztetni egy rajzfilmet a valóságtól? Aki 10 évesen ilyet tesz, annak nem kell dragon ball, ugyanúgy kiugrik a superman-től is. A szülőket ebben az esetben is békén hagyták, akik a kisegítő iskolába való csemetéjüket szépen leültették a tévé elé, mondván, az is leköti őt, nem kell vele foglalkozni. Logikus. Arra meg a mai napig nem kaptam magyarázatot, miért volt az, hogy a mi sulinkban az egész osztály nézte a sorozatot, és a 11 éves kispöcs korunk ellenére egyikünknek sem jutott eszébe, hogy a db-ben látott ütés-rúgásokat a másikon letesztelje.

De nagyon elkanyarodtam, és bár annyira nem tudom, mennyit szelídültek az elmúlt években a játékok, azért a filmeknél elég szemléletes ez a folyamat, ha az elmúlt évtizedeket vesszük alapul. Mondjuk, őszintén szólva nem bánnám azt se, ha a 4. Carmageddon-ban a roncsderby részre gyúrnának rá a nagymamagázolás helyett (3 évente felröppen a hír, hogy lesz folytatás... persze-persze, de azért tegyük fel, lesz vmi). Elvégre – és itt jön a lényeg – ott a trancsír inkább csak ürügy volt arra, hogy valamivel el is adhassák a játékot, és persze, hogy ezek után mindenki elsiklott a belső értékei felett. Azt a fizikai- és vezetési modellt bármelyik mai NFS-rész megirigyelhetné, minden túlzás nélkül. Kevés autós játékban figyelnek oda ennyire a gumik tapadására pl. De akárhogy is, kétlem, hogy egy-egy cenzúrázatlan játék ne jelenne meg a jövőben. Elvégre emberek vagyunk, távoli őseink napi szinten vadásztak, bazi nagy mamutokkal küzdöttek meg az életben maradásért, és végül nyakig a mamutvérben átázva mentek haza a barlangba, ahol az asszony örömmel és hálával :) várta őket. Olyan ősi ösztön ez, ami még évezredek múlva sem fog eltűnni belőlünk. Lehet, hogy előbb a gladiátorviadalok szűntek meg, ahol aztán élésben repkedtek a végtagok, majd ugyanerre a sorsra jutottak a látványos kivégzések (amikre sokan a show, és nem a kötelesség miatt mentek el), mégis, az ember ilyesfajta adrenalinvágyai nem sokat csillapodtak. Mondhatnak bármit Jack Thomson-ok, önmagunkat nem tagadhatjuk meg. :) Bár lehet, tévedek, de akkor tiltsák már be az Egri Csillagokat is, az se több nacionalista felfogású naturális vérengzésnél, mégis, hogy mernek ilyet erőltetni az ifjúságra...

És tényleg elkanyarodtam, jó blogbejegyzéshez szóltam hozzá? Jah, és most kedves vagy, ezért szeretlek, tbk. ezért is a visszafogottabb stílus, de lásd be, te sem szerénységben vagy az első... pás.
(Frets on Fire meg egyelőre marad minden más helyett, már csak a gépem miatt is, de tényleg ez az első cucc a WarCraft 3 óta, ami kisebb függőséget váltott ki, ezért is a sok rinya.)
6 | rootshaper 2011.02.10. 11:43
az a kép zseniális, már tovább is adtam az imserősöknek, akik nagyon díjazták :D

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.