25 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Facebook Frici és Facebook Fruzsi

rootshaper | 2011.07.02. 01:04 | kategória: agyfasz

A következő történet nagyrészt a valóság szüleménye, de kiegészítve én is szőttem bele ezt-azt, ami még eszembe jutott a történettel kapcsolatban. Egy párocskáról szól a sztori, akiknek a neve nem hangzott el, de én elneveztem őket önkényesen Facebook Fricinek és Facebook Fruzsinak. Előre is elnézést, ha valakinek netán e kettő közül az egyik lenne a neve, ne vegye magára.

Helyszín a 914-es éjszakai busz, az idő 0:15. Ülök a buszon, mint egy ember, néha gonosz pillantásokat vetek a killerre, aki csodazöld jóláthatósági mellényben őrzi az ajtót, mint egy hűséges kutya, egyszer csak felszáll egy fiatal fiú, Facebook Frici, majd utána kedvese, szíve választottja, Facebook Fruzsi. Innentől csak Frici és Fruzsi. Az, hogy ők egy pár, csak kicsit később derült ki, ugyanis mikor leültek egymással szemben két ülésre, egy darabig csak az okosnak tűnő telefonjukat nézték meredten. Mint két idegen telefonbuzi, véletlen egymással szembe kerültek, véletlen ugyan azon az éjszakai buszon, de ekkor egy párbeszéd kezdett kibontakozni:
- Küldtem neked szivecskét! Megkaptad?! – szólt harsányan Fruzsi.
- Meg, már lájkoltam is, nem látod?! – reagálta le majdhogynem felháborodva a fiú, majd elkezdte ecsetelni, hogy cimborája épp most írta ki, hogy megvette az új Nikonját.
- És az miaz a Nikon? – tette fel a költőinek hangzó kérdést a lány – de sajnos komolyan gondolta - mire Frici belevágott mondókájába.
- Tudod, a Nikon, az a fényképező márka. Most vette meg a Peti a D80-ast, te hallod… Az a gép egy isten. Tudod, nekem otthon Pentaxom van. Az is király, de ez királyabb. Már lájkoltam is! Lájkoltad te is?
- Igen, tudom már mi az a Nikon!
- Nem is lájkoltad…
- Nem a faszt nem!
- Mondom, hogy nem, nézd már meg! – és büszkén bizonygatta igazát, mire valami furcsa dolog történt. Tényleg lájkolta! Atya világ. Frici teljes önbecsülése romokban, beégett gyönyörűséges és legfőképp intelligens barátnője előtt. Ugrott az esti szex, marad a Facebook szivecske.
- A Marcsi terhes… te. – törte meg a végtelen telefonba bambulást harsány hangjával Fruzsina.
- Basszus, eurót sem most fogok váltani, az biztos…
- Figyelsz te rám?
- Persze.
- Akkor jó!
- Te, én annyira utálom ezt, mikor kitesznek ilyen baromságokat, hogy 600 forint egy doboz cigi és akkor egy évben elköltesz rá százmittudoménhány ezer forintot. Nem? Neked nincsenek ilyen fasz ismerőseid?
- De.
További tíz perc telt el mindennemű kommunikáció nélkül. Azaz verbális nélkül legalább is biztosan. Néha fel-felkuncogott valamelyikük, egyszer még a fantasztikus „Cant’t touch my trallala” című sláger is felcsendült, majd végül közös megegyezés és a GoogleMaps gondos áttanulmányozása után úgy döntöttek leszállnak a következő megállónál. Össze is kapták magukat, de telefonjukat természetesen egy kósza pillanatra sem eresztették el, szemüket nem vették le a multitouch kijelzőről, melyen folyamatosan pörögtek a lájkok és forogtak a posztolások. Elérkeztünk a megállóhoz, a lány és a fiú leszálltak szépen libasorban, majd mielőtt bezáródott volna az ajtó, még láttam, hogy egy puszit követően megegyeztek abban, hogy akkor majd Facebookon folytatják, és ketten kétfelé indultak.

Mikor ilyen dolgokkal szembesülök a városban, elgondolkozok azon, hogy egyes emberek hogy élik az életüket. Mennyire lehet ezt annak nevezni és hova tart az egész. Miféle egymás szemébe nem néző, bambán előre bámuló és folyton egy pár négyzetcentiméteres plexi, vagy üveglapot simogató zombisereg lesz az emberiségből, ha ezek nekiállnak szaporodni? Egész biztos, hogy ez nem egyedi eset és még százával vannak ilyen egyedek szerte a világon, szóval jogos az aggodalom. Nem tudom, szeretnék-e még akkor élni, mikor az ilyen emberek gyerekei felnőnek és fontos szerepeket vállalnak az életben.

Hozzászólások

Barthezz
1 | Barthezz 2011.07.02. 09:18
Ezen én is ki vagyok akadva, egyes emberek az egész napjukat az okostelefonjukon és a fészen élik. Én szándékosan nem veszek okostelefont és nem is lesz ilyenem soha. Éppen elég, hogy a gép előtt mennyit ülök. Ha elmegyek otthonról, végre valami mással foglalkozom, nem hiányzik akkor is a gombnyomkodás meg az internet.

A lájkolás meg megint kiakasztó. Beír valaki vmi tök érdektelen faszságot és kap rá rögtön 30 lájkot meg 40 hasonlóan érdektelen kommentet... Az érdekesebb beírások persze alig kapnak lájkot.

Jó bejegyzés egyébként, s ezen a buszos sztorin elindulva könnyen lehet, hogy jön majd nemsokára a virtuális party, a virtuális szex, stb... Mai fiatalság számára sajnos Face = élet.
2 | Zoo_Lee 2011.07.02. 10:54
Marilyn Mansontól idéznék egy örökérvényűt:
People = Shit

és ez az egyenlet manapság egyre több emberre lesz igaz. Oversocialised!
subject17
3 | subject17 2011.07.02. 12:13
Én csak azt nem értem, hogy mit tud nyújtani az az oldal, hogy megérje valakinek egész nap előtte ülni. Naponta egy-két alkalommal felnézek, hogy üzent-e ott valaki - néhány ismerős csak ott tud -, de azt nem tudom valahogy felfogni, hogy ez hogy okoz "függőséget".
Porker
4 | Porker 2011.07.02. 12:19
A volt barátnőm jelenlegi kapcsolatát fb-on követni jobb, mint egy paródia... a szakítást úgy élik meg, hogy azonnal állapotot változtatnak fb-on, gyakran törlik is egymást (ilyenkor nagyon jó látni, hogy x-edszer újra barátok lesznek), 2-3 napja jött rájuk megint a hullám, akkor a srác 3 óra alatt vagy 10x megváltoztatta az állapotát, volt az alap, hogy kapcsolatban, aztán single, majd kapcsolatban, de nem látszott, hogy kivel, aztán single, majd eljegyezve, de név nem társult hozzá, majd megint semmi, végül fél 1-re kialakult, hogy ismét kapcsolatban.Sajnos posztolás után rögtön törölte is az új állapot kijelzését a falról, csak ez az új, újra kapcsolatban maradt meg.De ezt megismétlik az elmúlt 2-3 hónapban 1-2 hetente, és nagyon szórakoztató.
Barthezz
5 | Barthezz 2011.07.02. 13:10
Igen, kb. erről van szó, hogy egyes embereknek a facebook olyan, mint bármely napi rutin. Fogmosás nélkül pl. nem indulunk el otthonról, vagy reggel-délben-este eszünk, stb. Nekik épp úgy a napi rutin része, hogy bármi történik az életükben, azt azonnal postolniuk kell fészre és azonnal másodpercre készen értesíteni kell róla az összes ismerősüket, hogy most épp kapcsolatban vannak-e vagy sem. Szórakoztató ugyan, másrészt viszont szomorú, hogy ezek az emberek (főként tizenéves fiatalok) a teljes magánéletüket az ismerőseik előtt élik és nem tudják megkülönböztetni, mi az ami fészre való és mi az ami nem...

Részemről úgy vagyok vele, mint Sucee, napi pár alkalommal fellesek, gyorsan végigpörgetem az üzifalat, írt-e vki bármi érdekeset, megnézem az üzeneteimet (sokkal gyorsabban lehet a kapcsolatot tartani 1-2 emberrel, mint pl. e-mailben, vagy leszervezni programokat, megkímélve magunkat egy csomó telefonálástól - ez valóban erőssége a fésznek) és ennyi. Ha nagyon unatkozom, akkor szórakozom én is egyesek kiírásain és kommentjein, de ennél nem több, sose tudnék függővé válni.

Egy bizonyos szinten viszont megértem a jelenséget. Pár évvel ezelőtt a Dome fóruma is nagyon pezsgett, nagyon jó és erős közösség alakult ki akkoriban, a padavanos korszakban ráadásul napi parázs vitákkal is megspékelve, s ilyenkor kb. minden mozzanatát beírtam én is a napomnak, ~50 hozzászólást termelve 24 óránként, szal kimondható, hogy Dome-függő voltam. Persze az igazán magánéletes dolgokra ettől még ügyeltem, hogy ne itt tárgyaljam ki és ez az, amire nem figyelnek fészen az emberek. Sőt, szándékosan az exhibicionista énjük jön elő és azt hiszik, ők a világ közepe, ha elfingják magukat, még arról is tudnia kell azonnal mindenkinek... Ez az, ami a 2 felvázolt fenti esetet megkülönbözteti egymástól.
6 | rootshaper 2011.07.02. 13:57
az elfingásról jut eszembe. nekem a napokban szelektált ismerősök közt volt egy olyan, aki a csudijó ájfónnyával akárhányszor szarni ment, kiiratta, hogy ő most a Frozen Throne-on van, aka. WC. :D szuperfontos információ, nem tudom, hogy tudtam volna létezni nélküle.
Aryx
7 | Aryx 2011.07.03. 22:40
Szívhez szóló, szívet melengető, szívfájdító etc. ez a bejegyzés. Sajnos nagyon rossz irányban változik a világ, a mai gyerekek köldökzsinór helyett iPod-dal születnek, és mindenki vmi digitális szarhoz van hozzátapadva.
Anélkül, hogy bárkinek az ingére mutogatnék, azért vhol mégiscsak gáz azt látni, hogy egyre több fórumos és facebook-os poszt íródik mobilról, azzal a címszóval, hogy éppen utazok. Hát nemtom, szerintem utazni jó dolog, igaz, én csak hétvégenként szoktam Pest megyén belül, de akkor sokkal jobban szeretek a hús-vér útitársammal csevegni, nézni az elsuhanó tájat, teheneket, és magamban kuncogni a közelben lévő utastársamon, aki a bűnronda okostelefonján facebook-ozik. Valószínűleg ő is percről percre tudósít az utazás menetéről.
Amúgy, ha már itt tartunk, nekem sincs érintőképernyősöm, és remélem soha nem is lesz. Nemcsak, hogy nevetségesen néznek ki ezek a kilapított féltéglák (0 stílus és elegancia), de komolyan nem értem, mi olyan nagy szám az érintős cuccokban, főleg, hogy ma már konyhai robotgéptől a hűtőszekrényig mindent érinteni kell. Valaki elmagyarázhatná: a XXI. századi embernek leszakad a keze, ha gombokat kell nyomogatnia, vagy mi van itt? Pfff...
Nem csoda, hogy nagyapáink mondogatják, mennyire puhányok vagyunk mi, mai emberek, de ha mi megérjük az öregkort, vajon ugyanezt fogjuk-e mondani az unokáknak... vagy egy ennél is durvább metaforát?
Emléxem arra a gyerekkorra, amikor MO-n még menőnek számított, ha egy háztartásban vezetékes telefon volt (sőt, akkor még a közterületi telefonfülkéket is folyamatosan karbantartották - jó is volt rajtuk telefonbetyárkodni). Nagyon fless volt, amikor napi 8x megcsörrent a telefon, és jött a rejtély, hogy kit hívnak éppen a családból. :)
Ma mi a forgatókönyv? 4-5 éves kispöcs gyerekek ott vannak a játszótéren, éppen, hogy elengedték anyjuk miniszoknyáját, csúszda vagy fogócska helyett viszont inkább egymás mellett ücsörögnek ipod/iphone-jukkal az ölükben, miközben ömlenek belőlük a csatakiáltások vékony, nagyon vékony kis ártatlan hangjukon: “bazdmeg Máté, menj már anyádba, te geci!!!”
Szeretnék úgy élni, mint legújabb példaképem, Jason Momoa. "(...) se telefonom, se számítógépem nincs, a feleségemnek van egy laptopja a pincében, de ő sem sűrűn foglalkozik vele."
:)

Valahányszor erre az internet-facebook-mobil szentháromságra gondolok, 2 dolog jut mindig eszembe. Az egyik egy irodalmár sorai vmelyik blogon, aki elárulta, a cyberpunk-regényekre azért nem kíváncsi senki manapság, mert már kész cyberpunk-világban élünk, elveszett a varázs.
Ez meg a másik. :)):)) A blogbejegyzéshez szerintem remekül illik. :)

Jó éjt.
8 | rootshaper 2011.07.03. 23:38
na igen. nagyon rosszul választottunk pár éve lakást, mert sikerült egy játszótér mellé költöznünk... ennek pedig az a folyománya, hogy napközben anyuka üvölti le armandócskát és viszont, este pedig jönnek a 12 éves kisköcsögök veretni a cigányhifit a valóban ocsmány okostelefonjukról és közben szidják egymást mint a bokrot még annál is cifrábban mint ahogy néha én beszélek.

utazás közben aki nem tudja magát elfoglalni, az egy rohadt unalmas ember. erre van a jó mondás, hogy nem unatkozol, hanem TE vagy unalmas! mennyire igaz is ez, jajj... azt megfigyeltétek már, hogy akik éjjelnappal lógnak a faszbúkon, meg az emesenen - nemtom az még menő-e - azok nem néznek egymás szemébe ha beszélgetnek? elég idegesítő keresgélni az ember tekintetét mikor folyton próbál nemrádnézni beszéd közben.

na de a lényeg. olvass könyveket bazmeg, ne az ostoba haverjaid mégostobább hozzászólásait, mert akkor talán egy kis értelem is ragad abba az ostoba kis fejedbe, armandóka. de persze valami irodalmi értékűt olvansi már büdös... hogy meg szoktak nézni armandókáék a buszon meg a villamoson, mikor KÖNYV van a kezemben. általában belém kötnek ezek, mert "nincs rajtam sapka", de mikor egy könyv van nálam, mint valami pajzs, lepattognak róla a cigányok komolyan :D

najó eltértem kicsit a tárgytól, nem csak a cigók ilyenek persze, sőt... soha nem gondoltam volna, hogy valaha azt fogom mondani, hogy ezek a mai fiatalok, de most eljött az az idő, mert egyszerűen még a nálam akár 2-3-4-5 évvel fiatalabbak is elképesztő méretű szakadék túloldalán állnak és szépen menetelnek bele, ahelyett, hogy építenének egy hidat a kettő közt... nagyon szar :(
9 | Pyrogate 2011.07.04. 22:15
Facebookon szaporodni nem lehet, szóval nyugi. Vagy szocializálódnak, vagy nem is lesz gyermekük:)

http://index.hu/video/2011/06/30/nem_latta_valaki_a_lelkemet/

Én már napja ezen akadtam ki. Azok a zenék...huh. Mondjuk régen én is szétcsaptam magam egy-egy bulira és akkor mind1 volt mi szól, de áhh...Felnőttünk :)
Ez a videó annyira más világ számomra...
10 | rootshaper 2011.07.05. 00:14
az emberekkel egyutt a zene es az elvarasok is egyszerusodtek. pvömm pvömm pvömm, fakkdöszisztem pvömm pvömm. ez annyira de annyira primitív, hogy szavakat is nehezen találok rá :D
Star Wars
11 | Star Wars 2011.07.05. 01:43
Valóban sajnálatos az eset, amit leirtál, de én nem értem, miért kell ebből ekkora drámát csinálni. Vannak emberek ezeknél sokkal súlyosabb gondokkal, és nincsenek diliházban, még gyerekeik is születnek. A kommentelők meg rátesznek még egy lapáttal, hogy micsoda szar ez a fiatalság és hogy rossz irányba halad a világ. Ez örök téma az emberiség történelmében, kb. azóta, hogy szellemi szinten felülemelkedtünk a hordában történő élelemszerzésen.
Aryx
12 | Aryx 2011.07.05. 05:00
#11, SW: van egy probléma, mi beszélünk róla, szerintem még senki nem vágott itt le barátok köztös jelenetet, de oké, elhiszem. A "vannak ennél súlyosabb" problémák alatt mit értesz? Csak mert ez kb. ugyanolyan unalmas szöveg, mint az enyém. :) Nyílván nem mi fogjuk megoldani az etiópok helyzetét, de ha valaki belegondol abba, hogy az internet, mint nyersanyagforrás milyen, számokban leírhatatlan mennyiségű $-forgalmat teremt, amiből elvileg az egész világnak jólétben kellene élnie mára, akkor rögtön látjuk, hogy vannak, akik mintha rosszul használnák fel.
Ezutóbbi pedig nem csak a nagyokra vonatkozik ott fenn, hanem azokra is, akikkel naponta összetalálkozol, szembejönnek veled az utcán etc. Az internet rengeteget segíthet a szociális kapcsolatok ápolásában, a programok levezénylésében, de az aktív használók közül kb. csak ugyanannyian használják (szociális oldalról) bölcsen, mint azok, akik álmukban is facebook-oznak. Nem, ez nem az ő bajuk, egy kicsit a miénk is.
Bevallom, mostanság én is sokat lógok a neten hétköznaponként, ha itthon vagyok és ha nincs jobb dolgom, de mindig csak akkor és csak azért, mert itthon vagyok és nincs jobb dolgom. :) Egy-egy hétvégén viszont jobb szeretek rá se nézni. Az meg már eszembe sem jut, hogy utazás közben + a mozgólépcsőn is facebook-oljak, és soha, senkinek ne nézzek a szemébe (amit rs említett). Ha valaki az életének úm. "kiegészítőjeként" netezik, like, ha vki pótcselekvésként, like, ha valaki mindkettő miatt, még az is like. De ha remeg a srác keze, mert olyan helyzetben van, hogy nem mozgathatja meg a like-nyomogató reflexeit (nincs net, mert lemerült az android galaxy 3000, a szerencsétlen meg ott áll a park!!! közepén, nyílt terepen), na azzal azért szerinted is gondok vannak. De ha el is vonatkoztatunk a sarkítástól, valahol még az sincs rendben, ha A nem tud B-vel találkozni, mert B elfoglalt, éppen face-en csetelget A-val perpill. Emiatt A úgy dönt, inkább a gyerekével foglalkozik, ahogy azt heti 1x szokta: tessék fiam, itt a gép (...hány órás a film? 110 perc, akkor az...) 2 óra Crysis 2, el leszel vele, aztán majd jövök vissza (várjunk b+, like-oltam ma már??).
Ha valaki ma játszóterek mellett sétálgat el, tipikus facebook-szülőkbe fog botlani x-box-gyerekeikkel az oldalukon. Lehet, hogy csak 1 példánnyal találkozik, de már az is sok.

Persze örömmel venném, ha pl. megírnád, melyik súlyosabb gondokról kellene beszélnünk. Ha úgy vesszük, a végtelenségig lehetne fokozni a gondok súlyának listáját, szóval ezt komolyan nem értem. :)
És nem, én nem hiszek abban, hogy az emberiség felülemelkedett volna szellemileg a "hordában történő élelmiszerszerzésben". Ha kiolvasunk egy Dosztojevszkij-összest, max. műveltebbek leszünk, de nem fogunk finomabbat főzni; ugyanúgy hordákban happoljuk el más rivális hordák elől az "élelmiszerünket", mint őseink (mondván, mert nekünk jár). Ha erősek vagyunk, a természetes szelekció kegyes lesz hozzánk, és fent maradunk. Remélem, érted, mire célzok konkrétan.

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.