Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Shadowguard blogja

King's Bounty - A király nevében

Shadowguard | 2009.05.19. 19:52 | kategória: Ismertető | 2 hozzászólás

King's Bounty - The Legend

A legenda újjáéled

Bár ezt csak régi motorosok és hardcore játékosok tudják (utánakérdeztem), de a nagy sikerű, bár mostanra megkopott fényű Heroes of Might&Magic szériának volt egy elődje is, a King's Bounty. A 3DO megszűnésével ezen név jogai is az Ubisofthoz kerültek, a játékból végül az Atari rittyentett össze egy hangulatos kis programot. Ezzel csak azt akartam tudatosítani mindenkiben, hogy bármennyire is hasonlít a laikus szemében a játék a Heroes-sorozatra, valójában pontosan az a másolat. Persze az utód-sorozat fénye mára megkopott, ezért van pár változtatás is benne.

Drága jó újítások

Az első és legfontosabb: a játék nincs körökre osztva, amivel sok mérgelődéstől mentesül az egyszeri játékos. Nem tudom kivel és hányszor fordult már elő, hogy éppen nem ért oda az ellenséges várhoz a hét vége előtt és az így megjelenő pluszellenfelek miatt vesztett ostromot.
A második nagy különbség pedig abban rejlik, hogy itt nincs saját várunk, amit fejleszthetünk, hiszen a játékban egy Királyi Kincskeresőt testesítünk meg. Cserébe viszont rengeteg helyen vehetünk fel egységeket, így bárhol pótolhatjuk a csaták közbeni veszteségeket. Némi türelemmel nagyon ütőképes csapatokat lehet összehozni, persze csak addig, amíg a következő kocsmában nem találunk egy sokkal jobb lényt.
A harmadik jelentősebb különbség, hogy itt nem korlátlan a seregünkbe fogadható egységek száma, éppen amiatt, hogy nincs várunk. Máskülönben elég pénzzel könnyen lehetne több száz fős sárkányserege is valakinek. Összesen egyébként ötféle lény lehet az aktív harcoló csapatban, kettő pedig tartalékban (bár ehhez már képzettség is kell). Azt, hogy mennyi lehet belőlük számszerűleg a seregünkben a főhősünk Parancsnoki értéke határozza meg. Minden lénynek van egy parancsnoki értéke, értelemszerűen egy gyenge egységnek (parasztok, tündérek) ez 4-5 körül mozog, egy sárkánynál pedig már bőven száz fölött jár. Parancsnoki pontot egyébként szintlépéskor kaphatunk vagy a térképen szétszórt zászlókat összeszedegetve (utóbbi értelemszerűen kevesebbet ad).

RPG is, de csak módjával

A manapság kötelezőnek számító RPG-elemek itt is szerepet kaptak, bár nem annyira jelentősen. A kezdéskor három kaszt(harcos, paplovag, varázsló) közül választhatunk, bár ezek mindössze fejenként 2-2 egyedi skillel rendelkeznek, illetve szintlépéseknél máshogy kapják a rúnáikat (erre még visszatérek). Ez nem túl sok, szerencsére képzettség van annyi (három csoportra bontva), hogy ez ne tűnjön fel az embernek még második végigjátszásra sem.
A fejlődés érdekesen van megoldva: egyrészt minden csatáért és küldetésért tapasztalati pont üti a markunkat, ha elég összegyűlik szintet lépünk, kapunk néhány rúnát és két opció közül választhatunk fejlődést is. Értsd: vagy a manánkat növeljük vagy egyet a három elsődleges értékünk közül (Támadás, Védekezés, Szellemi képesség)
Másrészt itt vannak a már fentebb is említett rúnák: meglepő módon szintén három fajta van, de nem szigorúan a képzettségcsoportokhoz kötve. A rúnákkal a képzettségeinket növelhetjük, változó maximális szintig. Értelemszerűen minél magasabb, annál nagyobb bónuszt ad, esetleg lehetőséget egységeink speciális támadásának használatára. Meg skill nélkül varázslat sincs, csak tekercsekből (ami csak limitált számban lehet nálunk)
Hősünket öltöztethetjük is, ahogy ez már megszokott az ilyen játékoknál. Annyi újítást azért ide is becsempésztek, hogy bizonyos tárgyaknak lelke is van és ha ellentétesen viselkedünk a tárgy természetével (Törpe "lelkű" tárgyat viselünk, de törpéket ölünk halomra), akkor egy idő után elveszítjük a bónuszt és visszaszerzéséhez meg kell küzdenünk az őreivel egy zsebdimenzióban.
Akinek pedig még több felszerelést akar magára aggatni az kereshet feleséget is hősének. Ezzel asszonyonként változó típusú pluszhelyet kap (van, aki fegyvert visel kettőt, van aki ereklyéből hord négyet), összesen négy darabot. Aztán ahogy jönnek a gyerekek (sokszor megéri, mert vannak hasznos bónuszt hozó csecsemők) úgy fogynak ezek a helyek. A gyerek ugyanis tárgyhelyet foglal és nem is lehet áttenni másik rekeszbe. Az egyetlen mód a válás, amivel óvatosan, mert az asszony egyrészt elviszi pénzünk egy részét, valamint ha tárgy van nála akkor az is elúszik.

Harcrendszer

Ha megvan a karakterünk és elég lényt is vettünk a csapatába megkezdhetjük rögös utunkat, melynek célja a mi más lehetne, mint a világ megmentése. Persze az elején még tanácsos óvatosan járni-kelni a világban, hiszen egy első szintű hős még a falusi banditáknak sem jelent kihívást. Ezért tanácsos rögtön a legelején beruházni a Felderítés képzettségbe, hiszen akkor már legalább némi támpontot kapunk ellenfeleink erejéről. Maga a csata a Heroes-hoz hasonlóan körökre osztott, hatszögekre osztott terepen játszódik. Az egységek sorrendje fix, bár rossz csapat-összeállításnál előfordulhat, hogy egyes egységek kimaradnak az adott körből (például ha zombik mellé papokat teszünk), ezért fontos a harmonikus csapat. Hősünk közvetlenül nem vesz részt a harcokban, csak varázslatokkal és a harag ládájával befolysáolhatja az eseményeket.
Ez utóbbi egy mágikus ereklye, ami egy baleset folytán hozzánk kerül és négy nagy hatalmú lényt rejt magában. Ezeket egy-egy küldetés után magunk mellé állíthatjuk és minden körben használhatjuk egy-egy képességüket. Ezekből összesen 4 van, ahogy erősödnek (ha használjuk őket a csatában fejlődnek), úgy lesznek ezek a képességek is egyre erősebbek. A haragszellemek használata ugyanakkor harag-pontot igényel, ezt az okozott és elszenvedett sebzések alapján kapja főhősünk, de amíg a térképen kószálunk az értéke folyamatosan csökken.

Grafika, hangzás

A játék grafikája nem csúnya, de kissé zavaró. Egyrészt nekem túl rajzfilm-szerű, másrészt néha elég karikatúraszerűek az egységek. Cserébe viszont a gépigény sincs az egekben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy csúnya lenne, sőt nagyon is szép, de elsőre kissé zavarónak tűnik. Az egységek pedig azt hiszem direkt olyanok, amilyenek. Ha az embernek sikerül megszoknia, akkor nagyon tetszetőssé válik, de ehhez kell némi idő. Az animációk viszont nagyon jól meg vannak csinálva, különösen igaz ez az egységek csata közbeni mozgására. Nem darabos és humanoidok esetében még élethűnek is mondható (lehet sárkányoknál is, de én még nem láttam sárkányt repülni). Itt említeném meg viszont azt a kis apróságot, hogy a kamerakezelés néha nem a legjobb. Néhány tárgy annyira el van rejtve, hogy csak nagy szerencsével lehet észrevenni, a sokadik pályán történő sétakor.
A hangok szintén jól el vannak találva, akár a világról van szó, akár
az egységek hangjaival. Az külön tetszett, hogy a térképen kószálva minél jobban közelítünk annál hangosabbak is a világ zajai.

Összegzés: komolyan venni tilos

A játék legnagyobb erőssége, hogy küldetések terén szakított az oly sokszor megjelenő "sárkányt le, kincset fel, királylányt meg" típusú küldetésekkel és egyedi, bár sokszor agyament feladatokat kapunk, amiket tetszőleges módokon oldhatunk meg. Kedvenc példáim egyike az egyszerűen induló "Öld meg a nagy húsevő növényt!". Aki akarja persze egyszerűen felszecskázhatja a nagyra nőtt kerti gazt, de aki elbeszélget vele az hamarosan azon kapja magát, hogy éppen tehenet próbál neki szerezni, aki trágyázza neki a földet. De említhetném a herceget is, aki békáért küldd minket a mocsárba, mert egy mese szerint ha azt megcsókolja, akkor királylány lesz belőle ő meg feleséget ). Ez a humor a játék egészére jellemző, sokszor vicces kikacsintásokkal más területekre is. Maga a világ kissé Pratchett-es, egy küldetés egy az egyben a Karib-tenger kalózait juttatta eszembe (egész pontosan az első részt), de az egyik harci varázslat a Warcraft-hot hasonlóan birkává változtatja az áldozatát.
Persze az igazi élvezethez hozzájárul a magyar fordítás megléte is, ami meglepően jóra sikeredett. A poénok nem vesztek el és a mai trendekhez képest elütéseket is ritkán találni.
Az egyetlen baj, hogy a játék az utolsó 3-4 órára elég erősen ellaposodik és a nem eléggé különböző kasztok miatt az újrajátszhatóság is kicsi (feltéve, ha valaki már az első próbálkozásnál úgy jár el, mint én és minden mellékküldetést megkeres és elvégez).

Pozitívum:
- Vicces
- Jól sikerült újítások
- Magyarul is megjelent

Negatívum:
- Nagyon hasonló kasztok
- A vége nagyon ellaposodik
- Kamerakezelés nem a legjobb

Hozzászólások

cygary
1 | cygary 2009.05.19. 20:09
Egyre jobbak a cikkeid, most főleg az tetszik hogy a kezdeti ''elmesélem a játékot'' tagolásból és hangulatvételből szépen lassan átvándorolsz a teszt-ismertető fogalmáig. Várjuk a többit, ezt pedig lehet ki is próbálom! ;)
anxius
2 | anxius 2009.05.19. 20:34
Az ismertetőddel teljesen egyetértek:)

Nekem nagyon bejött a game, és várom a kiegészítőt:)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.