Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

sHarris blogja

2008: metálzenei visszatekintés

sHarris | 2008.12.31. 13:18 | kategória: zene | 10 hozzászólás

(Megjegyzés, már így az elején: sosem csináltam ilyet, úgyhogy ha valami orbitálisan nagy baromságot találtok, azt lehetőleg nagy flémelés nélkül tudassátok velem. Ugyanígy, az egész lista szubjektív, az általam legjobbnak tartott lemezeket szeretném felsorolni, ezért sem kérek lehurrogást. Köszönöm! :-D)

Nos, eltelt ez az év is, melynek során jónéhány minőségi lemezzel találkozhattunk keményzene terén. Nem kisebb dologra vállalkoztam, minthogy megpróbáljam a tíz, általam legjobban kedvelt lemezt felsorolni a metál bármely fajtáját figyelembe véve, így hát kezdjük is el!

A 10. helyen nálam egy innovatív, ötletes banda található, melynek a neve Bassinvaders. A névből talán sejteni lehet, hogy mi okozza az újítást a hangzásban, mégmellé a szólógitár komplett hiánya. A Hellbassbeaters című korong megalkotása a Helloween basszusgitárosa, Markus Grosskopf ötlete volt, rengeteg vendégzenész közreműködésével rögzített anyag fél perc híján egy órás tömör szórakozás. Szeretem a basszusgitár hangját, de valami hiányzik a projekt zenéjéből (és nem a szólógitárra gondolok). Valahogy nem adja meg azt az érzést, amit várnánk tőle. Ettől függetlenül a basszusgitár és a power metal kedvelőinek nagyszerű szórakozást nyújthat, aki pedig nem ismerné a bandát, az hallgassa meg tőlük a Dead from the eyes down vagy a Helloween-feldolgozás Eagle fly free című eposzokat, nem fog bennük csalódni.

Listám 9. helyén az Exodus Let There Be Blood című thrash-bombája szerepel. A lemez nem más, mint az 1985-ös Bonded By Blood című korong újrafelvett változata, a thrashereknek kötelező darab. Már az első track, a Bonded by blood közben is érezhetjük, hogy ez bizony nem éppen egy tucatáru, igényes, gyors, gyilkos hangzásvilágú zene. Igazából nem tudom, miért tettem kilencedik helyre, de sokáig gondolkodtam a listán, mire így döntöttem. Egy hallgatást megér a lemez, de ha egy dalt kellene kiemelnem, az Exodus című nótát mondanám.

Nyolcadik helyre a brit "extrém power metal" bandát, a DragonForce-t és Ultra Beatdown nevű anyagukat sorolnám. Aki már hallott a bandától egy lemezt is, az tkp. ugyanazt a dalt hallgatta újra és újra, mivel a számaik roppant hosszúak és félelmetesen gyorsak, aminek köszönhetően semmire nem emlékszünk az előbb elhangzott muzsikából. Herman Li gitáros ismét kitett magáért, a szólók eszméletlenül sikerültek, azonban ez az album is ugyanúgy szenved a "dregönforszizmus" nevű kórtól, mint az eddigi összes anyaguk. Szerencsére, egy kis lassulás figyelhető meg a zenéjükben, ami az olyan "speedfan"-oknak is örömöt jelent, mint nekem, bár még mindig hihetetlenül ismétlődő a muzsikájuk. Egyébként a hangulata rendben van, egy rossz nap után tényleg fel tud dobni, de két számnál többet nem érdemes egyszerre lepörgetni a lejátszóban. Kedvenc trackem a felvételről a Reasons to live. (Újabb megjegyzés: a basszusgitárosnak nem adtak fizetést, ennek köszönhetően kilépett a csapatból, vagy mi történt?)

Ezt a gyorsaságot kicsit visszafogva a hetedik pozíciót a kanadai Kataklysm Prevail című korongja őrzi. Igazából, ez volt az első album a death metal témakörből, amit hallottam, mindezt a véletlen folytán, amikor is a Youtube-on megkaptam a "Recommended for you" részlegben. Erről is a Taking the world by storm című dalról van szó, ami egy igazán gyilkos riffel indít, és a refrén sem egy gyenge darab. Sajnos a basszusgitáros munkájának itt sem egy meghatározó szerep, de összességben kellemes kis muzsikát dobtak össze. Azonban, amiért igazából nem léphetett előrébb a listámon az az, hogy bizony hamar rá lehet unni, mivel kicsit egyhangúra sikeredtek a számok. Legjobban nekem a Throne of sorrow és az instrumentális The last effort (Renaissance II) jöttek be, egy hallgatást viszont az egész felvétel megér.

Hatodik helyen a Heavy Metal Perse nevű finn zenekar bemutatkozó lemeze található, mely az Eripura címet viseli. Ők tulajdonképpen csak azt csinálták, amihez a finnek nagyon értenek, nevezetesen nagyszerű, abszolút nem ismétlődő hangzású power metalt. A nagyszerű bevezetőt külön kiemelném, ez a kis instrumentális intro szerintem tényleg zseniális lett, nem csak a következő számba vezet be, önmagában is megállja a helyét. Nem egész háromnegyed órás anyag, de a felhőtlen szórakozás garantált. Szerintem az egyik legfelemelőbb érzés a Kauan eläköön kuningas! című művet legalább egyszer-kétszer ledarálni a gépen (sajnos nem valószínű ugyanis, hogy eredetiben megszerezzük valahol is ezt a gyöngyszemet), a nótához bevezető Intro című fantasztikus zenéléssel együtt.

A top 5 utolsó helyén a Cavalera Conspiracy Inflikted című alkotása áll. A Sepultura két ex-tagjának, a testvér Max és Igor zenekara, előbbi a gitárt és a fülünket tépi, utóbbi a dobokat erőszakolja, egy tipikus "headbangelj-míg-be-nem-okádsz" lemez, bár elég sok töltelék található rajta. Mégis, miért tettem akkor ilyen jó helyre a kiadványt? Nem tagadom, Max Cavalera hangja sokat adott hozzá, de a legjobban az fogott meg, hogy bizony itt már több thrashelés is megfigyelhető, aminek minden Sepultura- és/vagy Max Cavalera-rajongó örül (bár az új Sepu sem rossz, meg úgy a groove metal összességében). Ami zavarhat, hogy bizony a legtöbb számnak nagyon erőltetett, de főleg ismétlődő szövege van. Na most, engem a szöveg őszintén megmondva nem szokott izgatni, de wow... Ez már nekem is feltűnt. Aki nem ért egyet, az hallgassa meg a Must kill vagy Nevertrust című nótákat, a zenék nagyszerűek, de minden sor úgy indul, ahogy a nóta címe szól, szerintem ez már egy sokszor ellőtt ötlet, és személy szerint engem irritál. Ettől függetlenül nekem a legjobban mégis az említett Must kill, valamint a Terrorize jöttek be.

Negyedik helyre ismét egy finn power metal bandát, a Teräsbetonit soroltam, a Myrskyntuoja című albummal. Akinek ismerős lehet a zenekar, az minden bizonnyal látta az Eurovíziós Dalfesztivált, sajnos alaposan lebőgtek, de valószínűleg ez annak köszönhető, hogy nem sok metalhead kísérte figyelemmel a döntőt, és nyilván nem tudott rájuk szavazni. Ettől függetlenül kishazájukban hatalmas szeretetnek örülhetnek, nem véletlenül. Szövegeik a harcokról, hősökről és a többi szokásos power metal-összetevőről szólnak, nem csoda, hogy rengeteg számukban együtt énekel az egész csapat egy-egy szó vagy refrén erejéig. Személy szerint nem tartom olyan jónak, mint az első, Metallitotuus, vagy az azt követő Vaadimme Metallia lemezeiket, de az sem egy sokadrendű felvétel. Kifejezetten tudnám ajánlani a Missä miehet ratsataa illetve Paha sanoo című mesterműveiket (előbbi volt az a dal, amivel felléptek az EVDF2008-on).

A dobogó legalsó fokán a nagy visszatérő Metallica feszít, a Death Magnetic igazán ütős kis lemez lett. Nem vagyok az új Metallica nagy híve, de a lemez nem kicsit döbbentett le. Modern thrash metal. Van ilyen? Hát, a legtöbb túlmodernizált thrash-muzsika valami egész másként sikerül, mint aminek indult, legtöbbször metalcore-környéki hangzással "büszkélkedhet". Hát a srácok valamit nagyon eltaláltak, ugyanis tényleg szórakoztató kis album lett a kiadvány. Véleményem szerint a számok hosszát bizony nem mindig mérték be jól, az egy és egynegyed óra hosszás lemez szerintem kicsit sok, rengeteget lehetett volna faragni belőle például az intrók rövidítésével, vagy éppen az instrumentális Suicide and redemption átszerkesztésével. Utóbbi szerintem nagyszerű, de sosem szerettem az ilyen hosszú dolgokat... Aki pedig tényleg rövidíteni szeretne az albumon, az úgy ahogy van, hagyja ki a The unforgiven III című dalt. Lassú, szinte semmi keménység nincs benne az Unforgiven II-höz képest, ami a Load album talán egyetlen igazán jó dala volt. Összegzésként azt tudom mondani, sikerült nem egy Re-Angert összedobniuk, Lars Ulrich dobolása is gyilkos, főleg a That was just your life vége felé kezd hatalmas zúzdává válni, Robert Trujillo és a basszusgitár bizony ezen a korongon sem kap meghatározó szerepet, bár azért vannak olyan pillanatok, amikor csak ő játszik max egy dob alapon (lásd: Cyanide), James Hethfield hangja jó, Kirk Hammett pedig tényleg érdekes riffeket dolgozott össze. Egy szó, mint száz, akit csak egy dal érdekel a lemezről, annak a That was just your life-ot, vagy méginkább a Cyanide-ot tudnám javasolni.

Mivel nagy Iron Maiden-rajongó vagyok, kötelességemnek éreztem meghallgatni a korábbi énekesükről elnevezett bandának, a Blaze Bayley-nek (korábban Blaze) az új albumát, mely a The Man Who Would Not Die nevet viseli. (Mégegy megjegyzés: a kedvenc Maiden-énekesem Blaze volt, bár csak ének terén, ugyanis talán a legrosszabb albumaikat hozták össze vele. Jó-jó, nem voltak olyan rosszak, mint a Dance Of Death vagy a No Prayer For The Dying, de zseniálisnak se mondhatóak.) Az első dal, amit hallottam tőlük, az a Samurai volt. Legtöbbször a basszusgitáron lejátszott bevezetők nem nyújtanak túl sok élményt, de ez tényleg egy zseniálisan megkomponált opusz, és bizony már az intrója is élvezetes, a többi részéről nem is beszélve. (Itt jegyezném meg, hogy a lista talán legbasszus-hangsúlyosabb lemeze a Hellbasbeaters után.) Az ezt követő Blackmailer egy egyszavas, de szerintem az is zseniálisan sikerült refrénjével és zúzós hangzásával szintén emlékezetes marad. Nem fogom az összes dalt kielemezni, jóformán mindenütt ugyanazt írnám le mindegyik nagyszerű heavy/thrash/power metal egyvelegre, de ha egy igazán megfogós dalt kellene mondanom, akkor... Hmm, nem mondanék semmit, legalább három "must-hear-before-you-die" szám van rajta, ezek pedig a The man who would not die, a Waiting for my life to begin, és az abszolút, a Samurai. Sokáig úgy tűnt, nálam már meg is kapta az év lemeze díjat, amikor...

...Jött Morello egy szép hosszú thrash-listával, és eljutottam egy holland csapathoz. Nos, először nekem már a név sem tetszett, gondoltam, leszedem egy albumukat, aztán törlöm is a fenébe, úgysem fog tetszeni... Nah ekkor még én sem fogtam fel mekkora hülyeséget is sikerült megfogalmaznom magamban. Igen, a Legion Of The Damnedről van szó. A név és a szövegek bár most sem jönnek be, de nálam nem is ezek az elsőrendű szempontok. Nos, mit is kell elképzelni a banda nevének hallatán? Egy majdnem DragonForce-gyorsaságú thrash bandát, melynek az énekese kicsit blackesen, kicsit death-esen "énekel" (én erre azért nem mondanám azt, hogy énekel, még ha szeretem, akkor se :-D), a gitárosok magabiztosan aprítják a hangszert, a dobos pedig kegyelmet nem ismerve erőszakolja meg a felszerelést. Nos, aki szereti az ehhez hasonló thrash-bombákat (bár ez elég gyenge kifejezés egy ilyen mesterműre), az örömét lelheti Feel The Blade című albumukban, mely az előbb sorolt minden jelleget magán viseli. Tulajdonképpen nem tudok semmi egyebet sem elmondani róla, inkább hallgatom tovább! :-D Amúgy a lemez fénypontjaként a Disturbing the dead-et említeném meg, az egyik legerősebb dal a korongon, legjobb része pedig talán a refrén, amikor egy-egy szónyi "közös éneklésre" adja a fejét a csapat... Wow, that's fuckin' amazing...
Egyébként, mint fel lettem világosítva, az említett album egy korábban, még Occult néven kiadott lemez, melynek csak a címe más. De végülis, idén adták ki, tehát szerintem illik ide.

Nos, ennyi lett volna az összefoglalóm, remélem élveztétek, mint én a tesztalanyokat, headbangelésben gazdag esztendőt kívánok 2009-re is, remélem, sok hasonló művet hoz a jövő esztendő is!

Utolsó módosítás: 2009.01.01. 01:03

Hozzászólások

LordMatteo
1 | LordMatteo 2008.12.31. 13:22
Metal zenei visszatekintés, nem? Legalábbis, vmivel pontosabb megfogalmazás lenne. :-)
2 | sHarris 2008.12.31. 13:26
Ok, csak már vagy két órája folyamatosan dolgoztam rajta, aztán nagy' hirtelen már nem sikerült semmit kitalálnom.

Kösz az észrevételt, javítom! ;-)
anxius
3 | anxius 2008.12.31. 13:33
Szép összefoglaló:)
Sajnos a Dragonforceot én nem nevezném se híresnek,se hírhedtnek,sőt még extrémnek sem.
Az én véleményem róluk az,hogy csak stúdiózenekar,élőben még nem voltak képesek maradandót alkotni,illetve,hogy tipikus power/speed zenét játszanak,ugyanazon a vonalon,amin a NAGYOK elkezdték:(
LordMatteo
4 | LordMatteo 2008.12.31. 13:34
Na így jobb, pontosabb a cím :-)

Amúgy szép nagy összefoglaló, ezt el kell ismerni, még ha nem is az én műfajom...:-)
5 | sHarris 2008.12.31. 13:36
Kösz!

Azért mondom hogy híres, mert talán az egyik legmainstreamebb metálbanda, a hírhedt viszont nem tudom melyik őrült pillanatomban jutott eszembe, javítom. :-)

Élőben pedig, nyilván nem tudnak mindent ugyanúgy eljátszani, mivel tényleg az egyik leggyorsabb együttes (ezért is neveztem extrémnek). Amúgy, én abszolút nem értek a zenéhez, de azért itt pár koncertfelvételen, amit láttam, vannak olyan hibák is, amik még nekem is feltűnnek, szóval tényleg nem kis rontások... :D
6 | sHarris 2008.12.31. 13:39
LM: neked is kösz! ;-)
anxius
7 | anxius 2008.12.31. 13:42
Nos ebből a szempontból igazad van,a Craddle of Filth és a Slipknot mellé beférvén tényleg áldás a kis divat köcsögök tömkelegének.
Már tegnap láttam Dragonforceos pólót olyan srácon,aki tavaly még rapzenét hallgatott.
8 | sHarris 2008.12.31. 13:45
Szóval hivatalosan is "divatköcsöggé" lettem avatva. Kösz! :P :D

(Bár se CoF-et, se Slipknotot nem szeretem.)
anxius
9 | anxius 2008.12.31. 14:04
Nem lettél divatköcsöggé avatva:D
Csak van nekem egy olyan rossz szokásom,hogy az a zene már egyből nem bejövős ami ilyen tömegcucc:D

Szóval jobban szeretem az undergroundot^^
10 | sHarris 2008.12.31. 14:19
Jah hát igen, általában én is, de ha azt vesszük, hogy sajnos az olyan zenék, mint a Maiden kezdenek szintén divattá válni... :(

(Merthogy én spec olyanokon látok általában [magamon kívül XD] Maiden pólót, akik Kornnal meg Shitknottal ütik el az időt... És ez baj...)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.