Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

sHarris blogja

A törvényen kívüli brazil sír

sHarris | 2009.01.29. 19:47 | kategória: zene | 2 hozzászólás

A címét érti, aki érti. :-D

A Sepultura sok rajongót vesztett az 1996-os Roots albummal, majd ugyanezen esztendőben Max távozásával. Ideje ezen fanoknak elgondolkodni a visszatérésről, ugyanis a Sír egy nagyon profi hangzású albumot dobott össze a 2009-es évre.

Ugye, sok ember Derrick Greenre fogja a Sepu minőségének romlását. Sajnos lehet a megállapításnak alapja, de az ének tekintetében szerintem sok panaszra nem lehetett oka senkinek sem. Nyilván, Max hangja utánozhatatlan, de azért Derrick eddig is tette a dolgát rendesen. Szóval arra akartam ezzel kitérni, hogy ezek az emberek most jól megkapják a magukét, a Sepu egyik legütősebb anyagával.

Bizony, az A-Lex (vagyis Törvényenkívüli) az első lemez, ahol egyik Cavalerát sem találjuk az együttes tagjai közt, mivel Igor is elhagyta a bandát, cserébe Max-szel esküdött össze a Cavalera Conspiracy nevű együttes keretén belül. Nos, nem tudom ki hogy van vele, de szerintem az új dobos, Jean Dollabella legalább olyan jól adja az ütemet, mint elődje. Bár a dobokhoz abszolút nem értek, de nekem teljesen profinak tűnik amit véghez visz, gratula neki!

Basszus, basszus... Jogos a felkiáltás, mint a metálzenében oly sokszor, itt sem kap jóformán semmi szerepet sem, bár két szám bevezetőjében csak a ritmusszekció dolgozik, és ez mindenképpen jó, hisz a Sepultura hangzásvilágában igazából sosem jutott szerephez a hangszer, Paulo Jr. most kiélhette magát.

A gitáros Andreas Kisser most is fel tud mutatni pár, kifejezetten kisseres/sepulturás szólót, amelyek igen szórakoztató hangzást adnak egy-egy számhoz, néhol azonban kicsit feleslegesnek érzem őket, de ezeket majd külön kiemelem.

Kezdjük is hát az elemzést!

-=A-Lex I=-
Az első fejezet bevezetője természetesen egy instrumentális track, kemény hangzással, remekül felvezeti a soron következő számot. Cserébe sok másodpercnyi csend vagy ahhoz közeli egyszerű zaj is hallható, ami nem feltétlenül jó. 3/5.

-=Moloko mesto=-
Egy igen durva dal, Derrick igazán agresszív vokál-ügyileg, az instrumentális részek sem rosszak, a dobos átvezető a második versszakhoz szintén nagyszerű. Egyedül a refrént találom kicsit gyengének, melyben kétszer elhangzik a nóta címe, se több se kevesebb, de szerintem ez csak kis részét teszi ki a dalnak, nyugodtan eltekinthetünk tőle. 5/5.

-=Filthy rot=-
Pár másodpercnyi, a Sepultura védjegyévé vált törzsi hangzású dobolással kezdődő dal, azonban sokkal gyengébb mint az előző szám. A refrén is marad a brazil kultúra/groove metal keverék vonalon, ez nekem annyira nem tetszett eleinte, de később rájöttem hogy milyen hangulata van. Az átvezető 1:45 környékén nagyon ott van, kár hogy a dal többi része szinte ugyanabból az egyszerű riffből áll. Az opusz vége felé még több törzsi dobot kapunk, és véget is ér a lemez talán leggyengébb felvétele, és valami sokkal jobb vár ránk a következő pár percben. 2/5.

-=We've lost you=-
Ígéretesnek tűnő akusztikus bevezetéssel indít a szám, melyből két dolog sülhet ki: vagy egy, a hátralevő pár percben is teljesen- vagy javarészt akusztikus zene vár ránk (a Sepultura esetében legtöbbször tradicionális brazil elemekkel megtűzdelve), vagy valami egészen beteg, kemény cucc. Azonban, mikor meghalljuk 0:35-kör a mélyre hangolt szólógitár+basszusgitár duó agresszív közbeszólását, azonnal rájövünk, hogy ez a dal is a sokszor ellőtt akusztikusból eszméletlenül kemény zúzásba átmenő riffhalmaz egyik példája. Most viszont nem a tempón van a lényeg, kissé doom metal-hatású dalról beszélünk, nagyon súlyos énekkel, és a gitárszólóról se feledkezzünk meg 2:10 környékén. Egyetlen mélypont van benne, a harmadik perc előtt kezdődő és kicsivel utána végződő rész, szerintem fölösleges, de ennek végeztével újrakezdődik a zúzás. Kétségtelenül az egyik legfelemelőbb négy perc az albumon, természetesen 5/5.

-=What I do!=-
...Is listening to this track over and over again! Két perc tömör groove metal-féle zúzda, a verzék végén lévő gitárjáték pedig egészen a Sepultura thrash-gyökereiig nyúlik vissza. A gitárszóló jelen esetben nem hiszem hogy a legjobb ötlet volt, tekintve, hogy nem éppen a leghosszabb szám a lemezen, de a tempó nem csökken közben, újabb 5/5-ös nóta. Az első fejezet végéhez értünk, kis pihenő...

-=A-Lex II=-
...Egy újabb instrumentális át/bevezető formájában. Ebben igazából semmi zene nincsen, csak zajok, legalábbis 0:50-ig, ahol Dolabella újab nagyszerű munkát végez, a gitár és mélyebb hangú testvére pedig ismét szenvednek Andreas Kisser illetve Paulo Jr. keze alatt. Itt is sok a kihasználatlan idő, szintén csak 3/5.

-=The treatment=-
És igen, egy thrash metal szám az újkori Sepulturától. Na nem kell egy Inner selfre vagy Arise-ra gondolni, de azért elég kemény nótáról van szó. Kár, hogy három és fél perc sincsen, pedig itt a gitárszóló is tényleg nagyszerűen sikerült. Mivel muszáj megünnepelni a Sepultura jóformán az első thrash-muzsikáját 1993 óta, és nagyon élvezetes számról van szó, szintén 5/5.

-=Metamorphosis=-
Itt az ideje kicsit lassulni, méginkább doom-ra hajazó zúzda következik, szerintem még az előző, hasonló jellegű dalnál is jobban sikerült melódiával áll szemben a hallgató. Újabb brutálisan headbangelés-gyanús másodpercek kezdődnek főleg 1:45 környékétől kezdve, amikor a tempó még mindig nem lesz egetverően gyors, de még erősebb riffelés kezdődik. A breakdownban nem vagyok biztos, hogy kellett ide egy gitárszólóval, de ez már a dal vége, így érthető a lenyugvás. 5/5, természetesen. (És itt szerintem már minden hardcore anti-Derrick-es arc is realizálta, hogy fel lehet hagyni az utálattal, még mindig tudnak eszméletlen anyagot összehozni.)

-=Sadistic values=-
Egy egyedi dal következik, a Seputól szokatlan hét perces hosszával. Egy kevés zaj után újabb dobmunkával kezdődő dal következik, aztán Kisser egy szokatlanul dallamos melódiát alkalmaz bevezetőként, néha a basszusgitár is tudatja, hogy őt sem szabad kifelejteni. Derrick is egy, általa ritkán hallatott, "normális" hangon kezdődő éneklésbe kezd, mely progresszíven, egyre erősödik. Ez megy egészen a harmadik percig, ahol ismét egyedül marad a dob, csak zaj szól alatta, az viszont nagyon erősen. Szerencsére utóbbi elhallgat pár másodpercen belül, és igen erős riffelés kezdődik, talán a legbrutálisabb az egész lemezen (igen, mindegyiknél ezt mondom, de most tényleg :D), Derrick hangja pedig talán az eddigi legmélyebb hangokat érinti az ő történelmében. Sajnos ezt az igen erős élvezetet megszakítják, 4:40-től felgyorsul a zene, de a gitárt nem túl nagy tempóval tépi Andreas, de egy perc múlva visszatérhetünk ehhez a Nirvánához közeli érzéshez. Azonban csak pár másodpercig, utána egy, az előzőnél erősebb, de kis lassulást bemutató részhez érünk. Összességében nem rossz dal, csak kicsit sok benne a tempóváltás, ezért nálam csak 4/5-öt érdemel.

-=Forceful behavior=-
Hmm... Véletlenül a Beneath The Remainst kezdtem el hallgatni, sebaj, az úgyis az egyik legnagyobb remekmű a thrash metal történetében... MI VAN? Derrick énekel? Áhhh ilyen nincs. Valamit rosszul hallok. NEM! Ez tényleg a mai Sepultura? Wow, fuck, more, more, still want more!!! Talán a legthrashesebb nóta a lemezen, igazi "headbangelj-míg-be-nem-okádsz" zene, zseniális gitászólóval. Azért mégegyszer megnézem, hogy ez az a lemez-e, nem csak a fülem rosszalkodik... Nem, ez még mindig az A-Lex... Akkora 5/5 lenne a szám, amekkorát csak egy böngésző meg tud jeleníteni, de mivel ilyen rövid szám, érjük be akkorával, amekkorát a PC Dome motorja lehetővé tesz. :-)

-=Conform=-
Ez a dal inkább egy erősebb groove metal szám, mint thrash, de sebaj, még mindig szórakoztató. A fő riff nekem nagyon tetszik, azonban a többi része unalmas, de nem is egy hosszú nóta, nyugodtan kihagyható, kivétel, ha valakinek tényleg annyira bejön a riff, mint nekem. A vége felé a szóló a kifejezetten egyedi Andreas Kisser-féle sepulturás gitárjáték, amit például a Territory-ban vagy a Refuse/Resist-ben megszokhattunk, bár utóbbinál (sőt, lehet hogy a Territory-nél is) ha jól tudom Max játszotta a szólót. Egy szó mint száz, nem rossz dal, de azért hamar megunni, a riff viszont mindent megér, de nálam annyit mégsem, hogy 3/5-nél több pontot adjak rá.

-=A-Lex III=-
A harmadik fejezet intrója egy igazán ritmusos, sallangmentes zúzást ígérő instrumentális szám, ezt én elhallgatom normál esetben is szívesen, nem csak mint egy dal bevezetőjeként, hanem mint rendes szám, a legjobb átvezető a lemezen, 4/5.

-=The experiment=-
Basszusgitár vezeti fel a The expermiment című dalt, mely szerintem kifejezetten unalmas a 0:50 előtti részben, az utána következő half-thrash viszont örömteli két és fél percet biztosít. Összességében nem mondanám, hogy egy igazi gyöngyszem, de azért inkább ez, mint a Nation album, 4/5. Jah, és külön kiemelném Derrick néha előkerülő, egészen death metalosra sikerült hörgéseit, amik sokat nyomnak a latban.

-=Strike=-
Szintén Paulo Jr. indítja a dalt Dollabella aláfestésére, melybe aztán csatlakozik Kisser is, és egy szokatlan, kissé Rage Against The Machine-es, Tom Morello-féle riffel örvendezteti meg a hallgatót, mely igazán jól el lett találva, azonban a refrén ennek a dalnak is gyenge pontja. Ezt leszámítva tényleg szórakoztató alkotás, de valami nálam hiányzik belőle, nem nyújt olyan érzést, mint mondjuk a Forceful behavior, szóval újabb 4/5 pontos alkotás.

-=Enough said=-
Egy kissé hardcore-ba átmenő groove metal szám, nagy része instrumentális, viszont elég zúzós, a riff nagyjából egy dupla sebességű Pantera-riffhez hasonlítható, jól eltalált melódia. Őszintén megmondva, én ebbe a dalba nem raktam volna azt a két sornyi éneket a végére, de ettől függetlenül nagyon jól szól a dal, 5/5, valahogy benne van az a feeling, ami az előzőből kimaradt.

-=Ludwig van=-
Zseniális. Zseniális. ZSENÁLIS!!! Jó, lehet hogy elfogult vagyok, de én személy szerint nagyon szeretem a komolyzenék metál-feldolgozásait, vagy ha a metálzenébe visznek komolyzenei elemeket. Nos, ez az előbbi kategória, Ludwig van Beethoven Örömódáját rockosították meg a fiúk, egyfajta "best of Ode to joy" átiratként részleteket hallhatunk belőle, tényleg nagyszerűen megkomponálva. Természetesen instrumentális track, és javarészt a klasszikus hangszerekre fektettek nagy hangsúlyt. Haaaatalmas 5/5!!! Mielőtt elfelejtem: 2:35-től a gitárjáték... Töööööbbbettttt!!! Gyönyörű!

-=A-Lex IV=-
Újabb instrumentális pihenő, egy lassú átvezető, ezúttal elgondolkodtató, nyugtató hatású zene, erre a célra jó, átvezetőként nem rossz, de összességében talán a leggyengébb intro/interlude a lemezen. 2/5.

-=Paradox=-
Elérkeztünk az utolsó dalhoz, mely lehet hogy ezért, de majdnem egyszintű a Filthy rottal. Szerintem szimplán csak unalmas, hangulat nélküli track, azt tudom elképzelni, hogy csak azért került fel a korongra, hogy tele legyen a CD... Nem írok róla többet: inkább összegzésként egy pontszám: 3/5...

Szóval, mit is kaptunk a pénzünkért? Azt nem mondanám már előre, hogy az év albumát, de nagyon hangulatos lemez így összességében. Bizony, a fiúk tudnak Max nélkül is thrashelni, a doomosabb számaik pedig eszméletlenek. A Ludwig vant már meg sem említem, az annyira, de annyira brutálisan eltalált opusz lett!!! És még hogyha sok három- illetve még kétcsillagos értékelést is osztottam, összességében inkább az ötösalá-négyötödös osztályzatot adnám neki, a pár töltelékszám az egész albumot hallgatva nem tűnik fel, egységesen meg van alkotva a lemez az utolsó másodpercekig, és ami a lényeg: Derrick Green tényleg bebizonyította, hogy nem miatta romlott meg a zene még anno Max kiválásakor, de Jean Dollabella fergeteges beilleszkedéséről se feledkezzünk meg, az általam sokat hangoztatott zseniális jelző illik erre az albumra leginkább. Tehát összességében, mi mást is adhatnék rá, mint: 5/5!!!

Köszönöm, hogy végigolvastátok, ha a hülyén kinéző -==- motívumok a számcímeknél tényleg nagyon idiótára sikeredtek, kommentben írjátok meg! :-)

Jah és utólag is bocs a retard címért! :-D

Utolsó módosítás: 2009.01.30. 13:55

Hozzászólások

1 | Morello 2009.01.29. 20:00
Nagyon korrekt kritika!! Gratulálok!
2 | sHarris 2009.01.29. 20:01
Kösz szépen, jó ezt olvasni, főleg tőled! :-)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.