Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

sHarris blogja

2009: a kemény zenék évvégi összefoglalója

sHarris | 2009.12.30. 14:59 | kategória: zene | 4 hozzászólás

Itt az év vége, és idén sem maradtak éhesen a metálzene kedvelői. Az általam hallott idei keményzenei lemezekről szeretnék pár sort írni, az értékelés pedig saját véleményemet tükrözi, azt, hogy nekem mennyire tetszett, úgyhogy nem kell profi kritikára számítani, vagy lehurrogni, ha egy, az általános tudatban egy tökéletes lemezt esetleg gyengébbre értékelek mint mások. Ízlések és pofonok. ;-) Sorrend nincs, csak egy értékelés az album mögött. Bevezetőnek ennyit, lássuk a felhozatalt! (És nem akarok nagyravágyó vagy telhetetlen vagy nagyképű vagy akármi lenni, de elég sok melóm van ebben az írásban, még ha nem is látszik, úgyhogy egy-két kommentet szívesen fogadnék.:-D)

Aggression - MoshPirit
Old school thrash metal Spanyolországból. Az énekes hangja egy az egyben a '80-as évek hangzását idézi fel a hallgatóban, amit a zene sem tesz másképp. Nagyszerűen sikerült ez az album, s bár nem minden szám tökéletes (van olyan album amin igen?), az olyanok, mint a MoshPirit vagy az I Hate You, kárpótolnak érte, kielégítő thrash-adagot biztosítva a műfaj kedvelőinek. Ajánlott dalok: MoshPirit, I Hate You. 8/10

Alastor - Spaaazm
Három "a" betűvel mutogatja magát a lemez, ha ennyire figyelemfelkeltő a cím, valószínűleg a tartalma is az. Nos, ez nem egészen van így: amit kapunk, az egy groove metal lemez, ami ugyan kicsit jobb mint az átlag, de még így sem igazán élvezhető. Még az énekes által használt, szép lengyel nyelvet sem lehet túlzottan értékelni, olyannira elnyomja a lemez monotonitása. Ajánlott dal: Głowš w mur. 5/10

Alestorm - Black Sails at Midnight
Folk/power metal egyvelegét képezi ez a kiadvány, számomra elég felejthető nótákkal, azonban egy olyan dal is rajta van, ami a valaha írt legmegfogósabb, legemlékezetesebb dallamú zenék egyike: ez nem más mint a Keelhauled. Igazából csak ideig-óráig szórakoztató ez a lemez, sőt, az egész banda, de addig igen sok kellemes percet tudnak okozni. Ajánlott dal: Keelhauled. 5/10

Anaal Nathrakh - In the Constellation of the Black Widow
Az alacsony pontszámot ez a lemez nem azért kapja, mert olyan rossz volna, csak nekem nem lett a kedvencem. A mindenütt olvasható pozitív kritikák miatt vetettem magam arra hogy tegyek vele egy próbát, mindazok ellenére, hogy mennyire nem való nekem a black metal. Az eredmény: mások véleménye szerint ez egy csodálatos keveréke a grindcore-nak, illetve a black- és a death metalnak; az én véleményem szerint egy kaotikus, megjegyezhetetlen, össze-vissza zene pár kellemes momentummal. Ajánlott dal: I Am the Wrath of Gods and the Desolation of the Earth. 3.5/10

Artillery - When Death Comes
A veterán dán thrasherek, az Artillery idén tért vissza egy hosszabb szünet után, és egy igencsak ütős kis anyaggal kápráztatták el a rajongókat. Az új lemezen minden megvan ami kell az Artilleryhez: erős, de dallamos nóták, emlékezetes számok, és... nem, mégsem. Az énekest sajnos egy új dalnok, Søren Adamsen váltotta fel, aki meg sem közelíti elődje, Flemming Rönsdorf énekeit. Mindettől függetlenül, hibátlan munkát végez ő is, és egy egészen élvezhető kis lemezt kapunk. Ajánlott dalok: 10,000 Devils, Uniform. 7.5/10

Dalriada - Arany-Album
Nagyszerű album kishazánk legismertebb folk metal bandájától, akik nem kisebb fába vágták a zenészek a fejszéjüket, minthogy megzenésítsék Arany János legszebb költeményeit. Az eredmény önmagáért beszél: kemény, de dallamos és fülbemászó zene, csodás női ének erőteljes férfihanggal kisegítve néhol, összességében fantasztikus hallgatnivaló. Pluszpont, hogy a zenekar nem követi a nagy divatot, miszerint bárhonnan is jön az együttes, angolul kell énekelnie: anyanyelvünkön szól a hallgatóhoz a banda. Ajánlott dalok: A walesi bárdok (1. rész), Ágnes asszony (2. rész). 7.5/10

Decadence - Chargepoint
Ezek a svéd thrasherek le sem tagadhatnák származásukat: nagyon nagy mértékben hatott rájuk a területen népszerű "Gothenburg" stílus, vagyis a kifejezetten svédes melodeath. A vokalista legtöbbször ezt a stílust használja, a zene pedig thrash, az említett stílusra jellemző elemekkel jócskán ellátva. Nem rossz, de nem is egy életre szóló, feledhetetlen dalgyűjtemény. Ajánlott dal: Out of Ashes. 5/10

Ensiferum - From Afar
Nem az az Ensiferum ez már, mint amelyiket megismertünk. Ez a banda már inkább a folkosított power metal felé húz, némi melodeath énekkel. Ez a két dolog az, amik miatt nem tudom igazán szívesen hallgatni új albumukat, és kell adnom önkéntelenül is alacsony pontszámot. Ajánlott dal: Smoking Ruins. 5/10

Evile - Infected Nations
Az elsöprő erejű, 2006-os Enter the Grave után egy sokkal groove-központúbb, de még midnig élvezetes lemezzel rukkolt elő a brit banda. Érezni lehet a dalokon, hogy nem az igazi, nagyon komoly zúzás a céljuk, inkább egy megfontoltabb, kimért tempójú, hosszabb nótákkal ellátott, ritmus-orientált groove/thrash-album összedobása. Az előző kiadványuktól tehát mindenképpen elmarad, de ha az összes groove metal hasonló minőségű és élvezhetőségű volna, talán több rajongóval büszkélkedhetne. Ajánlott dalok: Infected Nation, Plague to End All Plagues. 7.5/10

Havok - Burn
Főként középtempós thrashelést tartalmaz a amerikából érkező banda első lemeze. Mint egy későbbi albumnál is megemlítem majd, itt sem mehetek el a borzalmas intrók mellett szó nélkül: túlhosszított, a daltól eléggé eltérő, így a sorból kilógó másodpercek jelentik a bevezetőt a nótákhoz. Kár, pedig a maradék igencsak zúzós muzsika, bár érzésem szerint a breakdownokat (általában csak pár másodpercesek, igaz) kicsit túlzásba viszik, és ahol nem is hosszúak, ott is megtörik a zene folyását, így rontva az élvezhetőségen. Mindenezek ellenére, egyáltalán nem rossz a kiadvány. Bónuszpont jár a helyenként kimagasló thrash-es sikoltozós/üvöltözős énekért. Ajánlott dalok: Morbid Symmetry, Identity Theft. 7/10

Heaven & Hell - The Devil You Know
Tony Iommy ismét kitett magáért, és a Black Sabbath utódegyüttesével összerakott egy igen jó albumot a jó öreg heavy metal szellemében. Ha ez nem volna elég, három szót mondok: Ronnie James Dio. Szerintem ez elég ahhoz, hogy már látatlanban is jónak nyilvánítsuk a lemezt, de meghallgatása után sem fog csalódást okozni. Egyedüli panaszra talán a modern hangzás adhat okot (szerintem az old school sokkal jobban illik az ilyen zenéhez), de jobb ez a korong annál, hogy ilyeneken fennakadjunk. Ezek ellenére, nem egy tökéletes kiadvány, de bebizonyították a stílus nagyöregjei, hogy Ozzy nélkül is megállják a helyüket, és ennyi év után is képesek igényes zenét összerakni. Ajánlott dal: Eating the Cannibals. 7/10

Hospital of Death - Surge Kill Steal
Az ingyenes thrash királyai, a H.O.D. ismét egy teljes mértékben élvezhető dalcsokorral örvendeztették meg a dallamos thrash kedvelőit. Ők sem a véresen komoly zúzás és a gonosz témák hívei: inkább a funfaktort tekintik elsőszámú céljuknak, szövegeikben és zenéjükben is hallhatjuk ezt. A lemez telis-tele van nagyszerű számokkal, azonban a Stormbringers ezek közül is kiemelkedik, feltétlen a check it out kategóriába esik azok számára akik kedvelik a stílust. Ajánlott dal: Stormbringers. 7/10

Iron Maiden - Flight 666: The Original Soundtrack
Újabb veterán banda következik, a zombis együttes ugyanis újabb koncertalbumot adott ki. Meg lehet kérdőjelezni hogy minek ennyi élő felvételt piacra dobniuk, de ez némileg más mint az eddigiek: csak a nagy klasszikusaikat adták elő egy turné során, és ebből a világkörüli útból, több koncertből tevődik össze eme album anyaga. A számlista nem nagy meglepetés, azok a dalok vannak rajta jórészt, amikre bármelyik Maiden-kedvelő tippelne. Azonban jó hallani hogy Bruce végre rendesen énekli az Aces High refrénjét! :-D Ajánlott dal: Aces High. 8/10

Калевала - Кукушкины Дети Kalevala - Kukuškiny Deti
Ez a banda aztán komolyan veszi a FOLK metal fogalmát, és a népi hangszereken/dallamokon kívül egy igen folkos hangzású női énekest is bevet. Az orosz nyelv sokat dob a hangulaton, és ez a nótafüzér is inkább a vidám folk kategóriájába tehető. Az első és harmadik trackeken érezhető mindez a leginkább, de a további számok során sem kell attól tartanunk, hogy unni fogjuk magunkat, az oroszok szépen megoldják a dolgot! Ajánlott dal: Горсти талого снега/Gorsti talogo snega. 8/10

Korpiklaani - Karkelo
A finn "fun-folk" Korpiklaani kicsit hasonlít az Alestormhoz: vannak jó dalaik, amik bizonyos ideig a hangszóróhoz/fejhallgatóhoz szegezik a hallgatót, de igazából nem eget rengetően nagyok a zenéik. Ez mondható el legújabb lemezükről is: jók a dalok, esetleg némelyik kedvenccé is válhat egy kis időre, de hosszabb távra már nem alkalmasak. Egyetlen dalt leszámtva, a csodálatos Mettänpeiton valtiaalle című nótát (meg se próbáljuk megtanulni ezt a címet, finn testvéreink vagy jól elintézték a ragozást, vagy alapból ilyen fantasztikus szavakat ötöltek ki), amely hosszabb idő után is emlékezetes maradhat. Ajánlott dal: Mettänpeiton valtiaalle. 6/10

Kreator - Hordes of Chaos
A német gyilkos thrasht játszó Kreator ismét egy pusztító erejű, igen kemény nótákkal felfegyverkezett lemezt adott ki. A brutalitás leginkább a... Várjunk csak... ez nem is Kreator... de, bizony az, zenéjük alapján viszont az egyik legutolsó banda volna akikre asszociálnánk. Nem az igazi Kreator ez már nagyon rég óta, a melodikusabb thrash kedvelőinek újabb csemegével szolgálván. Akiknek a régi, sátáni-gyilkos-pusztító-kinyírokmindenkit stílusú Teremtő kell, szemrebbenés nélkül ítélik el a lemezt, a dallamos thrash kedvelői viszont örömmel játsszák le a nótákat és élvezik minden pillanatát a nem túl hosszú albumnak. Ajánlott dalok: Amok Run, Hordes of Chaos, Destroy What Destroys You. 7/10

Lazarus A.D. - The Onslaught
Kisebb csalódást okozott nekem ez az album. Mindenütt pozitív kritikákat olvastam róla, és elképesztő erejű thrashnek állította be a metálos társadalom. Ennek ellenére, amit hallottam, az egy, a melodeath által erősen befolyásolt thrash lemez volt, egymástól megkülönböztethetetlen, gyors, de nem emlékezetes nótákkal, a dallamos death metalból ismerős énekstílussal. Ajánlott dal: Revolution. 5.5/10

Mastodon - Crack the Skye
Ismét egy olyan lemez, aminek értékelésében nagyon sokan nem fognak egyet érteni velem. Ismételten ott hibáztam, amikor a progresszív (és doom) metáltól való idegenségem ellenére úgy döntöttem, egy hallgatást megér az album, ha már a stílusban az év lemezének értékeltek a Rate Your Music oldalán. Nos, azt kaptam amit vártam: számomra semmi izgalmat nem tartogató, személyemre altaltódalokként ható trackeket, melyek egy hallgatás után távoztak is a gépemről. 1/10

Megadeth - Endgame
Újabb thrash-visszatérés (bár nem is voltak igzán eltűnve), újabb nagy név, újabb klasszikusok, újabb nagy elvárások a nótákkal szemben. Ezeknek az elvárásoknak fityiszt mutatván és messze felülmúlva őket, jelentette meg a sikeres Endgame-et a Nagy Négyes egyik tagja, miután MegaDave kilábalt a hullámvölgyből, és végre egészséges thrash-sel állt elő. A számok összességében jók, vannak igazán szórakoztató dalok is, de sajnos csak eddigi próbálkozásaikhoz mérten zseniális a kiadvány, sok új banda messze jobb anyaggal jelentkezett már az utóbbi időkben. Azonban semmiképpen sem mondható rossznak a cuccos, legalább egyszeri hallgatásnak mindenképpen kellemes. (Még jó hogy a borítót nem számítom az értékelésbe...) Ajánlott dalok: The Hardest Part of Letting Go... Sealed With a Kiss, 1,320'. 7.5/10

Municipal Waste - Massive Aggressive
Fun-orientált crossover thrash, egyszerű, imádnivalóan szórakoztató és rövid dalokkal. Az egész album nincs fél órás, úgyhogy ha elsőre nem is tetszik, mindenképp lehet adni egy második vagy harmadik esélyt neki, nem kell attól félni hogy majd' egy órát elpocsékolunk rá. Valójában, nem is lehet elpocsékolni ezt a fél órát, mert hamar elrepül a hallgatás során, és még ha nem is jönne be egy dal: az album leghosszabb nótája 3:01 hosszal bír, így azt a kevéske időt bőven ki lehet bírni. Mindezek ellenére, elég hamar meg lehet unni a művet és annyira nem is fülbemászóak ezek a dallamok, hogy egész nap ez menjen újra és újra. Ajánlott dalok: Media Skeptic, Upside Down Church, Wolves of Chernobyl. 6/10

Sacrifice - The Ones I Condemn
Furcsa. Elvileg igencsak minőségi thrash (egyébként újabb visszatérőlemez, ha már itt tartunk), de nagyon nem tetszik. Jön a kérdés, hogy mitől, de nem kapok rá választ. Talán kicsit lassú... nem, egyáltalán nem az, legtöbb helyen pusztító tempójú zúzás. Az ének idegesítő vagy unalmas? Nem, az Exodus-féle Bonded by Bloodra emlékeztet, nagyon jó a vokál. Valahogy azonban nekem nem áll össze az album, és egyáltalán nem jön be összességében. Ajánlott dal: Hiroshima. 6/10

Sepultura - A-Lex
Az emberi ízlés sokat változik. Jó példa erre ez a lemez, amit, mikor kijött, tökéletesre, ötösre értékeltem, újra meghallgatva azonban nagyon unalmas, tipikus, mai nu/groove metal keverékkel van dolgom. Elnézve mások értékeléseit az albumról, inkább ez áll közelebb a valósághoz, mintsem az "év lemeze" jelző. Miért mondtam ekkora nagy durranásnak a lemezt amikor kijött? Mert még így is jobb mint minden, amit bő tíz év óta hallhattunk a Sepulturától. Olykor tényleg van benne egy-egy thrash-es momentum, de az összes többi az említett groove/nu vonalon mozog. Az énekest pedig véleményem szerint már akkor ki kellett volna rúgni az együttesből, amikor még bent sem volt. Igen szerény kis album, egyetlen jó dallal, ami mégmellé instrumentális. Ajánlott dal: Ludwig van. 3/10

Seventh Angel - The Dust of Year
Őszinte leszek: a death/doom kategóriába eső nótacsomag nem hagyott bennem túl sok emléket. A stílustól várhatóan hosszú, lassú dalok nem nekem valóak, és ez az értékelésemből is látszik. 1.5/10

Slayer - World Painted Blood
A Nagy Négyes második tagja is idén húzott elő a tarsolyából egy nagylemezt, melyet kétkedve fogadtam. A több mint tíz éve hullámvölgyben lévő banda ugyanis egy jó ideje semmi igazán említésre méltót nem tudott felmutatni, ezt bárki megvallhatja, még a legnagyobb rajongók is. Az új lemez első két dalát hallgatván felötlött bennem a kérdés: vajon ez továbbra is marad ilyen jó, vagy a megszokott, groove-ba átmenő műthrash lesz a végére az eleinte agresszív, hardcore-os beütésű zenéből? Végre egy nagyszerű Slayer album oly sok év után? És hamarosan meg is kaptam a választ: pontosan, pár gyengébb opusz kivételével egy teljesen élvezhető albumot sikerült összedobniuk a 666-os nagyöregeknek. Ellenben egy idegesítő, visszatérő motívum volt a breakdownok megléte, és ami a legrosszabb, az alattuk szóló beszédes részek. Csak megszakítják a zene folyását és elrontják a dalok végét. Ajánlott dal: Human Strain. 7.5/10

Sonata Arctica - The Days of Grays
A híres finn mainstream power metal banda, a Sonata Arctica is idén dobott piacra egy új albumot. Az Unia vonásait lekövető mű a progresszív- és a szimfonikus power metal keveréke, hosszú, technikás, sok tempóváltozást felhasználó dalokkal felfegyverkezve. Az első dal nagyon túl lett bonyolítva véleményem szerint, és nem feltétlen az élvezetet növelték vele, inkább az unalom-faktort, de a második, egészen kellemes nóta kárpótol érte. Sajnos azonban ezen, az ezt követő dalon és a No Dream Can Heal A Broken Hearton kívül nincsen igazán jó dal a lemezen, ezért nem tudom feljebb vinni az adott pontszámomat. Ajánlott dalok: Flag In The Ground, The Last Amazing Grays. 5.5/10

Thy Catafalque - Róka Hasa Rádió
Érdekes kis hazai termék, szinte minden műfajból kölcsönöz egy keveset a zenekar, majd ezt összegyúrva egy egyedi metálzenét alkot a lemezen. Több nemzetközi díjat kapott, különböző oldalakon az év legjobbjai közt tartják számon, és nem is hiába. A főként az avant-garde- és progresszív metál irányát megcélzó alkotás sok hallgatás után is izgalmas marad, a szövegek pedig igen érdekesek, kellemes végre egy olyan lemezt találni, amely nem az erőszakhoz, sorozatgyilkosokhoz, szétlövöm-a-fejedet-és-rápisálok témákhoz vagy a sátánizmushoz nyúl szövegekért, hanem inkább tudományosan közelíti meg azokat! Mindezek ellenére (talán én olyan lehetek botfülő, hogy) nem tudom olyan imádattal hallgatni ezt az albumot, mint a legtöbb ember, bár rossznak sem mondanám én sem, aki inkább a lényegretörő, rövid és kemény dalok híve. Ajánlott dal: Köd utánam. 7/10
Megjegyzés: a "Molekuláris gépezetek" is nagyszerű dal volna, de a maga majd' 20 percéből szerintem durván 11 perc felesleges.

Turbo - Strażnik Œwiatła
Valószínűleg nem mindenki ismeri itt ezt a(z egykor) nagyszerű lengyel bandát, hozzájuk szólván említeném meg, hogy nagyjából olyan státuszt értek el Lengyelországban, mint nálunk az Ossian, a Moby Dick vagy a Pokolgép: az egyik legelső metálbanda volt a polákoknál, emiatt nagy sikert arattak hazájukban. Egészen különleges evolúción ment át a zenéjük: több, mint 10 stúdiólemez kiadása során a hard rockból heavy metalba, brutális thrashbe, sőt, egészen death metalba mentek át, mígnem feloszlottak. Újraegyesülésüket követően sajnos áttértek a mai, divatos groove/thrash-re, idei anyaguk viszont kicsit már a gyökerek felé húz. Azonban meg kell mondjam, az első hallgatásom utáni örömömet, miszerint visszatért a banda az alapokhoz, hamar felváltotta a csalódás: érzésem szerint a dalok túl hosszúak, néhol már majdnem hallgathatatlanok. Az énekes hangja viszont megérdemel egy bónuszpontot. Ajánlott dal: Strażnik œwiatła. 6/10

Týr - By the Light of the Northern Star
A másik lemez amiről már leközöltem egy hosszabb írást, a Feröer-szigeteki progresszív viking metált játszó Týr nevű banda legújabb stúdiófelvétele. Igazából már mindent leírtam vele kapcsolatosan mindent, aki annál többre kíváncsi, hogy az évi top 5-ben benne van, olvassa el az írásom. Ajánlott dalok: Hold the Heathen Hammer High, By the Light of the Northern Star, Turið Torkilsdóttir, Tróndur í Gøtu. 8/10

Ultimatum - Lex Metalis
Az ausztrál keresztény thrash banda idén egy felemásra sikerült feldolgozáslemezzel jelentkezett. A dalok zeneileg nem lettek rosszak, de az énekes egyedi, rekedtes-de-mégis-sikoltozós hangja sajnos nagyon nem illik ezen számokhoz, hiába hangzik jól a banda saját zenéiben. Személyes kedvencem a lemezről az a Wrathchild (ami már megjelent egy stúdiólemezen), lehet azért, mert egyik kedvenc bandámtól van a dal eredetije. Összességében azonban eléggé felejthető műről van szó; az eredeti minden esetben jobb, de az ötlet, a klasszikus heavy metal dalok "megthrashesítése" tetszett. Kár, hogy a végeredmény nem lett ilyen jó. Ajánlott dal: Wrathchild. 5/10

Warbringer - Waking Into Nightmares
A retro-thrash talán legnevezetesesbb alakjai, az amerikai Warbringer idén készült el második albumával, mely a "Waking Into Nightmares" címet kapta. Rögtön a lényegre térve: a gitárok és a dobok jók, az ének is illik a zenéhez, minden megvan, mi ronthat a minőségen? Nos, az első hallgatás során, a legelső dalnál egy dolog jutott eszembe: ha az intró ilyen borzalmas, mi várhat még rám? Véleményem szerint, nagyon sok számnál ugyanilyen rossz a pár bevezető másodperc, de a nóták többi része már élvezetes thrash-muzsika. Összességében tehát, pár kisebb hibától, tökéletlenségtől eltekintve, legalább egyszeri hallgatást megérdemel a nagyérdeműtől, mégha nagy favorit nem is lesz. Ajánlott dal: Prey for Death. 7/10
Megjegyzés: a Senseless Life című dalban, 2:10-től az a riff egyenesen a Kreator - Terrible Certainty-ből lett átültetve, lassabb formában (az eredeti nótában a refrén alatt hallani).

[i]ÉV ALBUMA:
Аркона - Гой, Роде, Гой!!!
(Arkona - Goy, Rode, Goy!!!)
És most pár szó az albumról. Zseniális, fantasztikus, egyedi, utolérhetetlen, lélegzetelállító, magával ragadó, csodálatos, elképesztő, tökéletes. És tényleg, ez az album egyszerűen kimondhatatlanul ott van! Az egész lemezen, ami több mint 1 óra 10 perces, nagyjából 4 percnyi olyan pillanat van, amikor a hallgató nincs a zenei orgazmus közelében. A dalok egytől-egyig, kivétel nélkül kimagaslóan csodálatosak, talán az első két dal ami picit gyengébb, de még azok is élvezhetőek. Ha mindez nem volna elég, a gyönyörű orosz nyelven szólnak a nóták, hogy az élvezeteket tovább fokozza a lemez. Igazából, egyenként nem lehet minden dalt elemezni, mert mindegyikről ugyanazt mondhatnám el, azonban van itt egy olyan alkotás, ami számomra az évtized dala, és egy lehengerlő, felejthetetlen nóta. A 15 perces На Моей Земле (Na Moey Zemle) című mesterremekről beszélek, melyben 6 nyelven, 6 együttes tagjai zenélnek; a svéd Månegarm, a litván Obtest, a lett Skyforger, a német Menhir és a holland Heidevolk kaptak énekes szerepet. A műalkotásban keverednek a népi hangszerek és az elején a komolyzenei elemek is a kemény zenével, illetve vokál terén is igen széles a skála: a csodálatos női énekektől kezdve a hörgéseken át (a férfiénekeseken kívül Masha sem kíméli a hangszalagjait) a mély, fantasztikus baritonig minden megtalálható benne, ami csak a metálban elképzelhető. Számomra mindenképpen az idei év győztese, olyan hallgatnivaló, amit senki sem fog elfeledni, aki egyszer hallotta! Ajánlott dalok: MIND, legfőképp a На Моей Земле/Na Moey Zemle, a Ярило/Yarilo és a Невидаль/Nevidal'. 10/10

Nos hát, ennyi lett volna az összegzésem. Voltak nagyon jó kiadványok az idén, ugyanúgy, ahogy rosszak is. Jövőre is várhatunk megannyi meglepetést (vagy éppen csalódást?), hiszen többek közt a Heathen visszatér, az Orphaned Landen, Blaze Bayley-n és a Heidevolkon kívül az Overkill is előáll egy koronggal, és elviekben az Iron Maiden, illetve a Deep Purple is egy friss lemezzel fog megörvendeztetni minket. Nem maradt más, mint hogy megköszönjem hogy végigolvastad a bejegyzésem, és hogy metálban gazdag, Boldog Új Évet Kívánjak! :-)

Utolsó módosítás: 2009.12.30. 15:03

Hozzászólások

anxius
1 | anxius 2009.12.30. 15:31
Nyilván más az ízlésünk, de azért egy-két dologgal nagyon vitatkoznék.
Az új Tyr abszolút a nyomába sem ér a régi(Eric the Rednek pl.), az Ensiferum, viszont tartja a Victory Songs-os vonalat, így szerintem bőven több pontot érdemelne.
Az Anaal Nathrakh 3.5 pontja meg szerintem bűn és vétek.
Gyönyörűen pakolták össze azt az albumot, az én szememben legalább akkora, mint a trúblekkerekében a De misteriis dom Sathanas.

De különbözőek vagyunk, és ez így jó:)
Amúgy gratula a munkához!
és Boldog Új Évet
anxius
2 | anxius 2009.12.30. 15:32
*De Mysteriis Dom Sathanas
3 | sHarris 2009.12.30. 15:50
Természetesen, de ahogy a bevezetőben is írtam: lehet, hogy azoknak, akiknek tetszik ez a fajta zene, tényleg egy mestermű, de engem, aki a black metaltól igencsak messze áll, egyáltalán nem fogott meg, és inkább csak kíváncsiságból hallgattam meg a lemezt, hátha ez lesz az, ami majd megváltoztatja a véleményemet. Sajnos nem így lett, de ha a black kedvelői szerint ez egy igényes és tényleg igencsak jó album, akkor elhiszem és elismerem. :-)
Az Ensiferum meg... nem tudom, valahogy annyira egyik művük sem jött be vmi miatt, ez utóbbi meg végképp nem. :-( A Týr idei munkája meg talán azért tetszik ennyire, mert kicsit eltűnt belőle az a progresszív vonal, és inkább straightforward, lényegretörőbb, nem agyonbonyolított metál lett belőle, egyszerű, de fülbemászó dallamokkal.

Egyébként kösz, és neked is boldog új évet! :-)
4 | Morello 2010.01.05. 14:03
A Lazarus AD lemez már tök régi, 2007-es! De persze ez nem gond, ha nem szigorúan 2009-es évértékelőt írtál. Egyébként szerintem rohadt jó az a lemez, jó kis témákkal, szólókkal, stb., szóval számomra azért emlékezetes.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.