Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Sityi blogja

Penny Arcade Adventures: On the Rain-Slick Precipice of Darkness

Sityi | 2011.03.10. 16:58 | kategória: kisszínes | 2 hozzászólás

Penny Arcade - akik egy kicsit is jártasak a webcomicok műfajában, nekik azt hiszem nem kell bemutatnom az 1998. óta futó sorozatot, amely a mai napig az egyik legismertebb és legnépszerűbb netes képregény a világhálón. Az évek során kinőtte magát az alapvetően a videojáték-kultúráról szóló sorozat, ennek egyik eredménye ez a két játék amely most bemutatásra kerül.
Kezdem a rossz hírrel: eredetileg négy részesre tervezték a sorozatot, de sajnos csak az első két rész készült el. Az egyik ok, ami miatt leállították a további részeket az, hogy bár hiába kapott jó kritikákat mindkét játék, a második epizód csupán az egyharmadát tudta hozni az eladásoknak az első részhez képest. A másik ok pedig a fejlesztő Hothead Games új címe, a Deathspank - a Penny Arcade nem akarta egy ilyen nagyszerű játéktól elvonni az erőforrásokat.
A Penny Arcade Adventures: On the Rain-Slick Precipice of Darkness műfaját tekintve egy érdekes hibrid: alapvetően egy kalandjátéknak tekinthető, bár némi akció-RPG beütése is van. Ezt úgy kell elképzeni, hogy a történet folyamán küldetéseket vállalunk el, azaz beszélni kell emberekkel, tárgyakat gyűjtögetünk - de ugyanakkor sok bunyó is színesíti a játékmenetet, valamint szereplőink egy szerepjátékhoz hasonlóan minimálisan fejlődhetnek: a minimális itt azt jelenti, hogy beleszólásunk nincs ennek menetébe.
A cselekmény az 1920-as években játszódik egy alternatív múltban, ugyanis a környezet sok steampunkos stílusjegyet hordoz magán. Maga a történet arról szól, hogy mi, a játékos békésen éldegélünk a Kétségbeesés Utcájában, amikor is levélgereblyézés közben egy hatalmas robot széttapossa a házunkat. Ahogy üldözőbe vesszük, futunk össze Tychoval és Gabe-bel, akik a képregények során megismert stílusukat hozzák, azaz Gabe egy lánglelkű, ámbár kissé túlzottan erőszakos figura, míg Tycho eszénél talán csak a szarkazmusa nagyobb. Így hárman kell a végére járnunk annak, hogy mi ez a nagy robot, illetve hogy menthetnénk meg Új Árkádiát a pusztulástól.
Ahogy már említettem, elsősorban beszélgetni, tárgyakat keresgélni és logikai feladványokat fogunk megoldani (az a rész különösen jól sikerült, amikor az elmegyógyintézetben próbáljuk a saját agyunkat meggyógyítani egy minijáték keretén belül). Elakadni nem nagyon lehet: ha az egyik küldetés során mégsem találjuk a megoldást, általában egy másik ügy megoldásával kapunk egy új tárgyat, nyílik meg egy új helyszín, aminek segítségével már abszolválhatjuk a feladatot. A harcrendszer egy érdekes keveréke a valósidejű és a körökre osztott csatának: az egyes cselekvésekhez tartozó ikont kell megvárni, míg feltöltődik, és akkor cselekedhetünk (tárgyhasználat vagy támadás). Apropó tárgyak: utunk során számtalan kacatot felvehetünk, ezek egy része gyógyítani vagy tápolni tud minket (gyorsabbak/erősebbek/ellenállóbak) leszünk, más része pedig az ellenfelet gyengíti, illetve akadnak még robbanószerek is. Mindhárom hősünk rendelkezik speciális támadással is, ilyenkor egy minijátékban nyújtott teljesítményünktől függ, mekkorát sebzünk - illetve ha megvárjuk, míg két, esetleg mindhárom karakterünk speciális támadása elérhető, akkor egyszerre is támadhatnak, igencsak durva pofonokat osztogatva (és kihagyva a minijátékot). Ha minket támadnak, akkor védekezni is tudunk, mindössze a megfelelő időben kell a szóköz gombot lenyomnunk: ha ügyesek vagyunk, nemcsak a csapást védjük ki, hanem egy "ingyen" ellentámadást is kapunk. Ellenfeleink pedig típustól függően általában érzékenyek valamilyen támadásunkra (például a csapattámadásra), de ugyanakkor ellenállóak is valami mással szemben (teszem azt Gabe ökleire). Az AI-t dícséri, hogy ők is aktívan használják a náluk lévő tárgyakat, így nem árt észnél lenni, hogy kompenzálni tudjuk az általuk okozott kellemetlenségeket. Egy ellenféltípust ki kell emeljek: a robotokat különösen megéri irtani, hiszen a csata után az alkatrészeiket összeszedve tudjuk a fegyvereinket fejleszteni. És ha már fegyverek: Gabe az ökleit használja, Tycho a (gép)puskáját, mi pedig a gereblyénket/kapánkat (és igen, a fejlesztésekkel nagyon durva és halálos eszközöket faraghatunk belőlük). A sztori során segítők is csatlakoznak hozzánk: ők ugyan nem vesznek részt a harcban, de ha a powerup csíkjuk feltöltődik nagy sokára, hatalmas pusztítást tudnak végezni a csatatéren.
Noha az alaphangulata a játékoknak meglehetősen darkos, de a (néhol alpári) humor miatt egyfajta sajátos paródia kerekedik a történetből. A fegyvereknél már említettem, hogy a mi karakterünk kerti szerszámokkal hadakozik (de pár másik fegyver is kellően debil, mint például a robbanó bohócorr, vagy a pantomimesek ellen bevethető láthatatlan csapda), de a többi szereplő se normális: küzdeni fogunk például hajléktalanokkal (az egyik legviccesebb támadás az övék: egy "Will damage for food" tábla), romantikázó párocskákkal, építészekkel, zenekarokkal (a magas c bizony ölni is tud... :) ) - baráti fronton pedig olyan dilis fazonoknak fogunk dolgozni, mint Dr. Ernald P. Whimple urológiai kutató vagy Pearl, az Émelyítő Szag Elmegyógyintézet nővérkéje... Az angol nyeltudás pedig nem árt a játékhoz: a poénok jó része a párbeszédekben van, és a néhol kicsit archaizáló stílus megnehezítheti a szöveg megértését (emellett néha kicsit sokat káromkodnak a játékban).
Ami pedig a külsőségeket illeti: A grafikára nem lehet különösebb panaszunk - a rajzfilmszerű látvány megkapó, koherens stílusú, és szerencsére kevéssel is beéri (azaz gyakorlatilag csak kávédarálókon nem fut). A hangok is remekül passzolnak a látványhoz, ámbár nekem hiányzott a szinkron - így viszont képregényszerűbb az élmény. Mivel a játék Steames, mintegy tucatnyi achievementet szerezhetünk részenként, emellett az egyes helyszíneken koncepciórajzok és zenei albumok várják, hogy megtaláljuk őket. A játék hossza is megfelelő: a két rész együtt mintegy 15 óra szórakozást biztosít nehézségi szinttől föggően (és ha még meg is akarjuk találni az összes rejtett extra tartalmat, ez még jobban kitolódik) - plusz az első végigjátszás után elérhető az Insane nehézségi fok is.
Nem az évszázad játéka a Precipice of Darkness az tény, viszont kellemes szórakozást nyújt azoknak, akik bírják a Penny Arcade humorát. A mai kalandjátékszegény időkben pedig külön élmény, ha egy ilyen egyedi fogás kerül terítékre. Szerencsére demó mindkét részből van, ezen az oldalon az egyes részekre kattintva tölthetőek is a Steam kliensen keresztül. Akit pedig érdekel a történet vége, itt elolvashatja.

Utolsó módosítás: 2011.03.10. 17:08

Hozzászólások

xeLaR
1 | xeLaR 2011.03.16. 20:36
Félig-meddig érdekelt valamennyire ez a játék, de aztán vhogy megfeledkeztem róla. Lehet kipróbálom majd, hátha jó.
2 | Sityi 2011.03.21. 17:01
Bevallom őszintén én csak azért vettem meg, mert pár hete akciós volt. Pedig a jelenlegi árát is megéri szerintem, mert rendkívül szórakoztató játékokról van szó.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.