Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

somesz83 blogja

Welcome to Dongmakgol (Isten hozott Dongmakgolban)

somesz83 | 2010.11.16. 15:39 | kategória: filmajánló / korea | 2 hozzászólás

Valamikor tavasszal kaptam rá a távol-keleti filmekre, s akkor még nem gondoltam volna, hogy egy örök kedvencre, egy úgymond alapműre találok a dél-koreai mozik között. Az első filmes Park Kwang-hyun meseszerű és egyben komoly, tiszta érzelmeket kiváltó Isten hozott Dongmakgolban c. filmje kétségkívül megváltoztatta a filmekhez való egyébként erősen alkalmi viszonyomat. Úgyis mondhatjuk, a Welcome to Dangmagkol után nehéz volt bármi más mozifilm elé leülni.

1950. Koreai háború. Itthon nagyon keveset tudunk Koreáról, valahogy a történelemkönyvekben sem jutott neki annyi bekezdés, mint Japánnak vagy esetleg Kínának. S bevallom, a koreai háborúval én is inkább a néhai Top Gun cikksorozatain keresztül ismerkedhettem meg mélyebben. Az 1950-es „testvérháború” és a komcsi kínai nyomulásnak köszönhetően Korea még most sem egységes, s talán ez az egyetlen olyan film, mely ezt a fájdalmat még egy „nyugati” nézőben is képes felébreszteni. A háborús történelmi háttér ellenére ez korántsem egy megszokott közhelyes háborús dráma, mint amilyenekkel Hollywood előszeretettel árasztotta el a filmpiacot. Úgyhogy ne tessék legyinteni.

A film csontvázát ugyan a északi, déli és amerikai katonák adják, ám a hús és maga a lélek egy, a hegyek közt elzárt falu, egy békés közösség, mely mit sem tud a dúló háborúról, az pedig főleg érthetetlen számukra, hogy észak-koreaiak harcolnak déliek ellen. Földművesek, parasztok, akik a puskát botnak nézik, a rohamsisakot fazéknak, s csak egy fontos számukra, a pici közösségük léte, éléstáruk feltöltése a közelgő Tél előtt.

Ebbe a mesebeli világba csöppennek bele az egységüktől elszakadt észak-koreai néphadsereg katonái, két dezertált dél-koreai és az amerikai repülőgép pilóta Neil Smith, akit a falusiak mentenek ki lezuhant vasmadarából. A különböző zászlók alatt harcolók hamar egymásnak esnek, a falusi porontyok hamar megtanulják a szitokszavakat, ám a két ellenséges tábor civakodása pont a falusiak naivitása, értetlensége miatt válik komikussá, s idővel számukra is értelmetlenné. Nem akarom bolygatni a történetet, hiszen ez csak egy ajánló.

A helyzetek, cselekmények és a film alatt kibontakozó karakterek rendkívüli hatással vannak a nézőre. Szinte minden gondjukon és fájdalmukon osztozunk idővel. Egybeolvadunk a falu öregjével, a hadnagyelvtárssal, a bolond lánnyal, aki bolondságából adódóan mindig a legmeredekebb helyzetekben kerekedik felül a többieken, a dezertőr dél-koreai századossal, kinek a múltjának filmvásznon való feltárása már önmagában szívszorító, vagy éppen az „óriás” amerikaival, aki életében nem gondolta volna, hogy létezik olyan csodás és mesés hely, mint Dongmakgol.

A fényképezésnek, a gyönyörű tájaknak és képi trükköknek köszönhetően Dongmakgol szinte tündérmesének hat. Idővel a környezetidegen egyenruhák is eltűnnek, ám ha a szépen csak egy finom karcolás is esik, nyoma marad. Ezáltal alakul ki az a kettősség, mely végigköveti a filmet. Mese és megrázó valóság. Repeszgránát robbanásban kipattogott kukorica, légideszantosok és éjjeli lepkék, betonarcú katona és gyermeki bolondságtól sugárzó leányarc.

A Welcome to Dongmakgol egy mestermű, tiszta forrásvíz. Egészen elképesztőnek találtam, hogy 2005-ben valaki, mint az akkor 28 éves Park Kwang-hyun ezzel a rendezéssel debütáljon. De ugyanígy dicséret illeti a japán zeneszerzőt, Joe Hisaishi-t is, hiszen az általa komponált dallamok végig harmóniában voltak a képi történésekkel. Vagy vegyük a hadnagy elvtársat alakító Jeong Jae-yeong –ot, aki a Dongmakgol óta vált felkapott színésszé. S külön kiemelném a bolond lány szerepében megjelenő Kang Hye-jeong –ot, aki kétségkívül maradandót alkotott, s mint legjobb mellékszereplőt több fesztiválon is elismerték.

A filmet nyugodt szívvel ajánlom a Hollywood-hoz szokott nézőknek is. Bőven van élet az USA-n túl, sőt. A Welcome to Dongmakgol –t eddig négyszer néztem meg, mindig másokat ültettem le a képernyő elé, mert ezt a filmet látni kell.

Imdb
HanCinema

Utolsó módosítás: 2010.11.16. 16:56

Hozzászólások

szbszig
1 | szbszig 2010.11.16. 16:30
Felkeltetted az érdeklődésemet. :)

Amúgy a második bekezdés elejéhez én annyit fűznék hozzá, hogy anno mi gimi utolsó osztályában eljutottunk a második világháború végéig, és ott a tanárunk kijelentette, hogy az ennél frissebb események már egyáltalán nem kellenek, mert nem részei az érettségi anyagának. Szóval ha valaki önszorgalomból nem olvasta el a tankönyv hátralévő fejezeteit, vagy nem járt fakultációra, és nem készült töriből felvételit tenni (akkor még ugye külön volt), az nemcsak a koreai háborúról, de az egész 1950-2000 közötti időszakról nem tanult semmit. Legalábbis az iskolában...
2 | somesz83 2010.11.16. 16:46
Örülök neki. :) Ha megnézed, mindenképp eredeti nyelven nézd. Bár nem is hiszem, hogy angol szinkron készült volna hozzá. Ezekre a távol-keleti filmekre külön áll az, hogy eredeti nyelven jobbak.

Töri: Mi anno '56-ig jutottunk. Világtörténelemben Hirosimáig.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.