Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Tyrn blogja

Benjamin Button különös élete - The Curious Case of Benjamin Button, 2008

Tyrn | 2009.01.04. 13:50 | kategória: modern klasszikusok | 4 hozzászólás

My name is Benjamin Button, and I was born under unusual circumstances. While, everyone else was agin', I was gettin' younger... all alone…


Ritkán van úgy, hogy egy film elé hatalmas elvárásokkal ülök le. Még ritkábban fordul elő, hogy ezek után nem csalódok a filmben. David Fincher (Se7en, Fight Club) 160 perces meséjében azonban egyszerűen nem tudtam csalódni. Az elejétől a végéig annyira elvarázsolt, hogy még ezt az epikusnak mondható játékidőt is rövidnek éreztem.

A film vázlatát a trailerekből már mindenki ismeri, azonban azok kedvéért, akik esetleg nem, elmondom: Az első világháború utolsó napjainak ünneplése közepette New Orleans egyik előkelő lakásában megszületik Thomas Button gyártulajdonos fia. A feleség belehal a szülésbe, ráadásul Thomas képtelen elfogadni a tényt, hogy fia egy öregember testével született. Úgy dönt, hogy elhagyja fiát, először még az is megfordul a fejében, hogy vízbe dobja, de végülis egy ismeretlen ház bejáratánál hagyja (nem, biztos nem szimbólum…:P). Így kerül kapcsolatba Benjamin Queenie-vel (akit az elbűvölő Taraji P. Henson alakít), aki magához fogadja a fiút és felneveli. Benjamin tehát idős testtel, de gyermeki koponyával születik és az idő múlásával csak a teste fiatalodik, az elméje ugyanúgy mélyül el és szerez tapasztalatokat, mint egy normális emberé. A történet egy másik időszálon is fut: Ez a jelen, ahol is a már idős és haldokló Daisy-t láthatjuk, aki egy New Orleans-i korházban fekszik és itt olvassa fel neki lánya Benjamin naplóját. A narrálás tehát kettős, de nekem ez is nagyon bejött. Ennek az időszálnak egyébként jelentősége van természetesen.

A szereplőkről. Brad Pitt Benjamin karakterét remekül hozza, a sminkeseknek pedig előre garantált az Akadémia elismerése, ilyen profi munkát nagyon kivételes filmeknél lehet csak látni. A női főszereplő Cate Blanchett, aki Daisy szerepét formálja meg. Egyszerűen csodálatos, ahogy a fiatal életerőtől duzzadó sikeres táncostól eljut a megfáradt öregasszonyig. Van egy csodálatos jelenet a film közepén, amikor Daisy felhozza, hogy körülbelül most egyidősek Benjaminnal és, hogy milyen jó, hogy ekkora teljesedett ki a szerelmük. Egyébként a film telis-tele van emlékezetesnél-emlékezetesebb momentumokkal. Van itt tengeri csatától elkezdve a szexuális beavatáson át mindenig. A két főszereplőre pedig semmi panasz nem lehet, mindkettőjüknek minden szavát elhiszed és átéled. Sajnos vagy nem sajnos 2008ban volt egy Revolutionary Road is, amely nagyobb lehetőséget adott színészeinek a brillírozásra, ettől függetlenül Brad Pitt=Benjamin Button és a new orleans-i akcentusa egészen zseniális („seven…”). A mellékszereplőknek szintén elismerésem, bár Queenie szerepén kívül annyira nem nyújtott senki különlegeset. Volt itt hajóskapitány, akinél Benjamin dolgozik (ez is hasonlóság a Forrest Gump-pal, mindkét filmet ugyanaz az író jegyzi), volt az első szerelem (hoteles asszony) stb. Ezek mind-mind hozzáadnak az epikus mese jelleghez, amit én nagyon imádok, bár valaki pont ezen részek miatt érezheti a filmet túl hosszúnak vagy ne adj isten unalmasnak (NOT!).

Amit még mindenképpen meg kell említenem az a zene. Alexandre Desplat scoreja valami fantasztikus. Ha kell akkor gyors, ha kell akkor lassú, de érzelmekkel mindig csordultig tele van. Nem tudok mást rá mondani: tökéletes. A soundtrack-et a film topikjában megtaláljátok, belinkeltem.

Nem tudok és nem is szeretnék többet írni erről a mestermunkáról. A rendező miatt eleve must see, Brad és Cate miatt eleve must see, a történet, a zene, a látvány, a hangulat miatt eleve must see. Aki képes rá, hogy kivárja, az várja ki a moziverziót, mert ott biztos még nagyobbat üt. Minden esetre ahogy elkezdik játszani én rohanok a cinema citybe. Szerintem nem is egyszer. Ennél szebb filmes évkezdésről nem is álmodhattunk volna.


Benjamin: I was thinking how nothing last, and what a shame that is.
Daisy: Some things last.


Utolsó módosítás: 2009.01.04. 13:52

Hozzászólások

Razor03
1 | Razor03 2009.01.04. 14:37
Csak hogy tudd, elolvastam amit írtál, előbb utóbb úgy is beindul a gépezet, ha sokan megnézik fogunk róla beszélni, sőt sok év után is felemlegetjük, ebben biztos vagyok. Köszönet az írásért.
Creativ3Form
2 | Creativ3Form 2009.01.04. 15:24
Nagyon jó írás és NAGYON FELCSIGÁZTÁL! Bár, már az első trailer után is tudtam, hogy ez a film nem lehet más, csak tökéletes, de jó látni (illetve olvasni), hogy mások is így vannak ezzel. Én viszont hős leszek, ugyanis kivárom a mozipremiert. De legalább nagyobbat fog ütni ez a csoda!:-)
McCl@ne
3 | McCl@ne 2009.01.04. 23:28
Most lett vége, kb. 20 perce, de nem írok olyan baromságot, hogy még a hatása alatt vagyok... Mert ezt nem percekben mérik. Azért valahol a 3. harmad magasságában fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy milyen jó, hogy abban a korban élek, amikor még érdemes ilyen filmeket gyártani! A Forrest Gumpos hasonlóság nagyon egyértelmű, de mondjuk ennél nagyobb dícséret is kevés filmet illethet, és igen, én is imádom ezt a "mesék felnőtteknek" szekciót (pl. Nagy hal, Faun labirintusa).

Ez egy minden ízében tökéletes film, zsebeljen be minden létező díjat, kapjon meg minden elismerést, taroljon a pénztáraknál, legyen már érdemes ilyen filmeket készíteni!
Star Wars
4 | Star Wars 2009.01.10. 14:56
Jó cikk lett, kösz a részletes ismertetőt. Ha elkezdik játszani, megnézem.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.