Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Varázsszövő blogja

A Harmadik Háború - Warcraft regény - Prológus

Varázsszövő | 2010.07.06. 09:23 | kategória: Játék, könyv | 2 hozzászólás

Sziasztok! Gondolom sokan játszottatok anno a Warcraft 3-mal, sokan még most is nyomják, köztük én is. Így született meg az ötlet a fejemben, hogy a játék alapján írok egy regényt. Ha nem probléma, akkor itt a blogon raknám fel sorban a kész részeket majd, hogy ti is élvezhessétek, és megoszthassátok velem a gondolataitokat róla. Negatív és pozitív kritikákat is várok, csak annyit kérek, hogy normális stílusban :) Kezdeném akkor a prológussal, nem olyan hosszú, de képet kaptok a szóhasználatról, stilisztikáról, stb. Köszönöm, hogy fordítotok időt az elolvasására, ne kíméljetek!


A Harmadik Háború


Prológus


Dalaran, Kereszt-sziget, Ősz, A Fény 614. éve

A földet emberek vére öntözi. Az eget vöröslő foltok pettyezik, a halandók halálának tükreként. Hatalmas fellegvárak - melyek több ezer éve állnak mágikus falakkal körülvéve – dőlnek le ebben az órában, a legsötétebb órában. A pusztulás szimfóniája hallatszik mindenhol, ahol kezdetét vette a küzdelem. A virágzó földet ismét háborúk döntik romba. Az eget egy hatalmas árnyék takarja el. Voltak, akik felfogták, mi vár rájuk, de mire cselekedhettek volna, már késő volt. Északról a Csapás söpört keresztül a vidéken, elpusztítva minden élőt, s a holtakat a Sötét Úr szolgálatába állítva. De ez csak megtévesztő hadművelet volt, melyre a démonuraknak volt szükségük, hogy seregeik lerohanhassák ezt a világot.
Eljöttek, hogy meghódíthassák ezt a földet, és sütkérezhessenek a szentségtelen dicsőségben. Eljött az ő idejük, s ezzel véget ért mindenki más ideje. Annak ellenére, hogy Tirisfal őrzői évezredeken át védték a halandók birodalmát, a sötétség újra elborítja a földet, és megkezdődik a káosz uralma.

Caer Darrow romjai, Quel'thalas-Lordaeron határvidék, Tél, 612, Két évvel korábban

A hideg, nyirkos levegőben szinte tapintható volt a csend. Csak a vízcseppek csobbanása hallatszódott a barlang labirintusszerű járataiban, az ősi romok alatt. Egyedül volt a sötét alagutakban, hogy teljesítse feladatát, amit mestere kijelölt számára. Örömmel vállalta a küldetését, majd visszatért ezekre a földekre, hogy összegyűjtse azokat, akik válaszoltak a nagyúr hívására. Megalapították a Kárhozottak szektáját, majd lassan terjeszkedni kezdtek, úgy hálózva be a könnyelmű embereket, akár a pók a gyanútlan áldozatát.
Ő, Kel’thuzad Amar volt a szekta vezetője. Elégedett volt a munkájukkal, mert a kívülállók nem szereztek eddig tudomást sem a szektáról, sem az ő jelenlétéről. Egyszer, régen ő is a dalarani mágusok közé tartozott, a Mágia Földjén, a Varázslók Otthonában. Zseninek számított a többiek között, és gyorsan emelkedett a ranglétrán. Sikerült bejutnia az Ibolya-fellegvárban működő Levegőtanácsba is, mielőtt kiderült róla az igazság. Gazdag volt, mindent megszerezhetett, amit akart, egy átlagember boldogságához nem is kellene több, de…
Az orkok ellen vívott Második Háború alatt megismerte a dolgok igazi oldalát. Azokban az időkben ismerkedett meg a mágia egy másik, csodálatos fajtájával, melyet a dalarani mágusok ostobán elutasítottak, és megtiltották a gyakorlását. Nekromancia! Elkezdte használni a Nagy Sötétség gonosz mágiáit, felhasználta a végtelen energiát, hogy visszahozhassa a halálból az elhunytakat. Ez volt a Halál Művészete. Kel’thuzad Amart annyira lenyűgözte a mágia ezen formája, melyet a démonok által irányított ork boszorkánymesterek használtak, hogy szembeszállt a tanács akaratával. Sokáig művészetként tekintett erre a mágiaformára, nem a hatalom forrásaként… aztán meghallotta a hívást.
Erre várt évek óta, ezt kereste, valakit, akihez csatlakozhat, akivel örök dicsőséget szerezhet. Itt majd tökélyre fejlesztheti a képességeit, belenézhet a sötét művészetek legapróbb rejtelmeibe is. Kilépett az általa oly gyengének tartott Levegőtanácsból, majd elhagyta Dalarant. Utazása hosszú volt, több hónapjába került, amíg utat talált Lordaeron északi partvidékére, ahol sikerült feljutnia egy hajóra. Arra a helyre igyekezett, ahonnan az első hívás érkezett, Északszirt fagyos szigetére. Ezt a földet kietlen, hideg pusztaságok borítják, ameddig a szem ellát, az emberekben még a vér is megfagy pillanatokon belül.
De őt ez nem zavarta! A hang folyamatosan sürgette, az örök hatalom és gazdaság ígéretét suttogva. Tudta, érezte, hogy egy hihetetlen erő hívja. Északszirti utazásába sokszor majdnem belehalt, de kivételes tudását felhasználva sikerült életben maradnia ezen a sötét, ismeretlen földön. Több héten keresztül vándorolt a fagyos vidékeken, szolgái egymás után elhullottak a kimerültségtől és a kibírhatatlan hőmérséklettől. Egyik nap felfedezte Azjol’Nerub lenyűgöző városának ősi romjait, melyet egy rég elfeledett faj tagjai építettek. Itt találkozott először a Hívó dicsőséges seregeivel. Az élőholt lények hatékonyan járőröztek a romok között, ügyelve az esetleges betolakodókra. Végül eljött a nap, amikor végtelennek ható utazása végére ért, eljutott arra a helyre, ahonnan a hívás érkezett. Egy hatalmas jégtorony emelkedett a kietlen föld fölé. A torony körül ragyogó kék fény világított, mindent átitatott a varázslat.
Ahogy közeledett, a hang egyre többször szólt hozzá, folyamatosan sürgette. Minden szavába érezni lehetett a hatalmat és a mágiát. Ezek segítették át a jeges vidék bestiái között, ezek parancsolták meg az élőholtaknak, hogy hagyják békén őt.
Lidérckirály… így hívták új mesterét. Megosztotta vele terveit, a világ sötétségbe taszításának gondolatait. Kel’thuzad arra vágyott, hogy bizonyíthasson mesterének, ezért feltétlen hűséget fogadott, cserébe a Lidérckirály hatalmat ígért. Végül megkapta a feladatot, mellyel megmutathatja elkötelezettségét. Össze kellett gyűjtenie azokat az embereket, akik hűségesek a Lidérckirályhoz.
Ezután Kel’thuzad visszatért Lordaeronba, és elkezdte terjeszteni a Lidérckirály tanait, gondolatait. Kialakított egy új vallást, melyben a Lidérckirály volt a legfőbb parancsoló, majd elment Caer Darrowba, hogy előkészítse a háborút, egyben ura érkezését. A Kárhozottak szektájának a feladata lett, hogy előkészítsék a terepet, mire az élőholt főerők megérkeznek erre a földre. Kel’thuzad arca beesetté vált, nem az éhségtől, vagy az alultápláltságtól, ezt újdonsült erejének köszönhette. Viharvert ábrázatát fehér szakáll keretezte, és a szekta vezetőjének járó fekete palástot viselte.
Caer Darrow… a legfőbb mágia birodalma. A Második Háború alatt véres csaták szemtanúja volt, valamint itt éltek egy ideig Quel’thalas nemes elfjei is Ezt a helyet választotta bázisául, innen terjeszkedett a Kárhozottak szektája az északi tartományokban. Szinte minden nagyobb városban voltak tagjaik, és számuk egyre csak nőtt. A titkos labirintus felett a szigeten a nemesi származású Barov család telepedett le, majd virágzó várost alapítottak. Ők lettek Kel’thuzad rettegett élőholt járványának első áldozatai. Ügyeltek rá, hogy a hatóságok semmit se vegyenek észre, mert az a gondosan kidolgozott terv végét jelenthette volna. Ha minden a tervek szerint alakul, csendben, titokban, akkor mesterének hatalmas seregei hamarosan eltörlik az életet ezen a földön.
- Uram, a harmadik adag is elkészült, készen áll az elszállításra – szólalt meg egy mély hang. A terem jobb szélén, a jótékony félhomályban állt Erpwold Dietrich, a szekta végrehajtója, egyben kegyetlen nekromantája.
Kel’thuzad felemelte csontos kezét a pergamenről, ami az előtte álló ősi tölgyfaasztalon feküdt. Rengeteg háború dúlta már fel ezt a világot, milliónyi ember veszett oda az évezredek során, de a Lidérckirály tervéhez, a pestishez egyik sem ért fel. Ezt sem a Szövetség, sem a Horda nem fékezhette meg. Nem állhatnak ellen a sétáló élőholtaknak, a leláncolt lelkeknek, a borzalmas teremtményeknek, melyek száma egyre nő, ahogy az ellenség katonái elhullanak
- Nagyon jó. Ezzel kezdetét veheti hadjáratunk, amely pusztulásba taszítja ezt a földet. Menj, szórd el a magvakat, melyekből nem élet, hanem halál fog kicsírázni – adta parancsba szolgájának. – Ez lesz az első célpontunt – tette hozzá, és felemelte a pergament, mely a lordaeroni királyság északi területeinek vázlatos térképe volt. Rámutatott egy falura, amely az erdők között feküdt, egy kis hegyláncon túl. Alatta apró betűkkel a falu neve: Andorhal.
- Ez a város a környék gabonaelosztó központja. Innen terjed majd szét a pestis, beterítve a környező földeket, elpusztítva az élőket – szólt Kel’thuzad, sötét szeme izgatottan csillogott. Hamarosan megkezdődik a föld felperzselése, a jövő magjainak elvetése.

Hozzászólások

Beny12
1 | Beny12 2010.07.06. 09:42
Nagyon jó ötlet, sok sikert és kitartást hozzá :)

Tehát a Warcraft 3-at dolgozod fel, némi színesítéssel? A prológus vége az egyik Human kampányt idézte fel bennem :)
2 | Varázsszövő 2010.07.06. 09:44
Pontosan :) Magában is megállja a helyét a játék története, de építek köré más eseményeket, új szereplőket, stb. :) Kész a teljes első fejezet is már, de azt majd holnap, lehet két szakaszban, mert kicsit hosszabb.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.