Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Varázsszövő blogja

A Harmadik Háború - 3. rész (2. szakasz)

Varázsszövő | 2010.07.26. 11:49 | kategória: Játék, könyv | 2 hozzászólás

Mostanában nagyon kevés időm van az írásra, elnézést a késésért, itt a következő szakasz!

Brill határában, 3 nap múlva

Cyrus Faim’las dühös volt. Bosszantotta, hogy nem tudja megfejteni a járvány rejtélyét, ezért folytatta a kutatást. A fertőzés megrontotta ezeket a földeket, őt küldték Quel’thalasból, hogy segítsen a megtisztításában. Amikor megérkezett Brillbe nem talált túlélőket, a falut ellepték az élőholtak. A falutól délre, a strahnbradi útkereszteződésnél lordaeroni katonákra bukkant, akik az élőholt pestist próbálták visszatartani. Az egykori épületek kiégtek, a környéket beterítette a füst, Cyrus egyre nagyobb iramot diktált, kísérői alig tudtak lépést tartani vele. Tizenöt elf utazott el vele Quel’thalasból, papok és mágusok. Útközben csatlakozott hozzájuk néhány dalarani varázstudó is, köztük a Mágusok Céhének vezetőjével, Enura Stoutword úrnővel. A Királyok útját követték nyugat felé, közben információkat gyűjtöttek a pestisről. A Kirin Tor varázslóinak segítségével megállapították, hogy a fertőzés nem az ő világukról ered, a gonosz egy új, ismeretlen fajtájával állnak szemben. Cyrus nem fordult vissza, követte eddig, azonban amit itt felfedezett, attól megrémült.
A pestis pár óra alatt megöli áldozatát, majd a holttestek felélednek, alapvető életfunkcióik visszatérnek, és csak a gyilkolás, a fertőzés terjesztése élteti őket. Ami azonban igazán megrémítette, az a járvány terjedésének gyorsasága volt. Most már biztos volt benne, hogy nem természetes eredetű. Pontosan nem tudta, hogy kapják el az emberek a pestist, de voltak már elméletei. Észak-Lordaeronban karavánok hordták szét a havi ellátmányt, kenyeret, zabot és más élelmiszereket, de közvetlenül a járvány elindulása előtt több karavánnak nyoma veszett. Eddig csak a kisebb falvakat érte a járvány, de Cyrus sejtette, hogy ez nem fog így maradni. Ennek ellenére Lordaeron katonai és civil vezetői, valamint az alterac-i kormányzat nem volt hajlandó karanténba vonni a fertőzött területeket, csak elszigetelt eseteknek tartották őket.
- Először az ork lázadások, majd ez. Sötét idők elé nézünk – suttogta halkan Cyrus, miközben gondolataiba mélyedve baktatott az úton. De meg fog változni minden. Hamarosan a királynak is el kell majd ismernie, hogy eddig homokba dugta a fejét. A gonosz le fog csapni rájuk.
A falvakban, amelyeken áthaladtak, különféle pletykákat hallott élőholtakról, fekete csuklyás alakokról és groteszk, rémisztő teremtményekről, melyek mintha több élőlényből lennének összevarrva. Mindennek a tetejébe a parasztok közében kitört a pánik, rettegnek a pestistől. Cyrus nem akarta elhinni, hogy egész Lordaeronban csak neki tűnt fel, hogy a halottidézőknek és az élőholtaknak közük van egymáshoz. Ez egy zseniális, de ördögi terv része lehet, hatalmasabb, mint amire bárki gondolni merne.
Félretette gondolatait és elindult lefelé az úton az apró katonai tábor felé, amit a város mellett állítottak fel. A katonák kimerültnek tűntek, páncélzatuk megkopott, több helyen rászáradt a vér. Az emberek csüggedten üldögéltek a földön, de hárman azonnal felugrottak, amikor Cyrus a közelükbe ért. Odamentek az elfekhez és megállították őket.
- Mi dolgotok ezen a földön? – kérdezte a rangidős tiszt.
- Cyrus Faim’las vagyok, a Naptűz-apátság papja Quel’thalasból. Számtalan éven át őriztem hazám határát a rúnakövekkel, tanúja voltam királyságotok tündöklésének és bukásának. Azért jöttünk, hogy megtisztítsuk a földet a fertőzéstől – felelte az elfek vezére, majd körülnézett a táborban. – Itt meg mi történt?
Az őr lassan levette sisakját, alóla egy fiatalember piszkos arca bukkant elő.
- Minden olyan zavaros, uram. Hallottunk a brilli eseményekről, az én egységem kapta azt a feladatot, hogy nézzen körül a faluban. Először azt hittük, hogy lázadás tört ki, mert amikor ideértünk a falusiak megtámadtak minket. A lakosok mind megőrültek, élőholtak lettek! A következő dolog, amire emlékszem, hogy több hullámban támadtak ránk. Volt még két táborunk ezen kívül a falu másik oldalán, de ma reggel az élőholt katapultok elpusztították őket.
- Szóval élőholtak rontottak rátok. Friss hullák voltak, vagy már régebbi tetemek? – tért azonnal a lényegre Cyrus.
- Sokan úgy néztek ki, mintha még élnének, ezért is tévesztettek meg minket. Csak páran jöttek a temető felől.
- Értem. Kaptak jelentést a városból, vagy volt valami jele, hogy ide is elért a fertőzés? – kérdezte az elf pap.
- Nos, uram, az utolsó dolog, amit hallottam, hogy ide is elért a járvány és sokan megbetegedtek. Karantént akartunk vonni a falu köré, de csak holtakat és élőholtakat találtunk itt – válaszolt a fiatal katona, majd kételkedve folytatta. – Ugye nem gondolja azt, hogy a pestis segítségével növelik az élőholtak számát?
- De pontosan erre gondolok. Hol van a parancsnok?
- Én vagyok, uram. Az előző parancsnokot megölték az éjjel. Elégettük a holttestét és felgyújtottuk a város épségben maradt részeit, nehogy tovább terjedjen ez a borzalom.
Cyrus letette a kezében tartott, kékes fénnyel világító lámpást, majd intett embereinek, hogy vegyék kezelésbe a sebesülteket, mielőtt tovább haladnának. Észrevette, hogy nem csak az emberek sebződtek meg, de a föld is beteg volt. A fák és a cserjék elfeketedtek és valamilyen penészes anyag borította be ágaikat. A távolban piramisszerű építményeket látott, nem emberi alkotásokat. Mintha valahol már látott volna ilyeneket, de nem jutott eszébe a válasz.
Arrébb sétált, egy kis tisztásra bukkant, ahol új, eddig sosem látott növényekre bukkant. Furcsa gombák, tüskékkel borított virágok voltak mindenütt, mintha a halott talaj táplálta volna őket. Körülöttük minden más elszáradt. Letérdelt egy fonnyadt vadtulipán mellé és elmormolt egy varázsigét. A halott növénybe visszatért az élet, levelei zöldesen csillogtak, szirmai újra sárga színben pompáztak. Cyrus elmosolyodott, majd felállt és visszatért a táborba. A Kirin Tornak igaza volt. A fertőzés északról származik és nagyon gyorsan terjed.
- Hadnagy! – intett a fiatal katonának. – Szükségem van három emberre, hogy elkísérjenek. Szerintem tudom, mitől fertőződtek meg a lakosok a faluban.
- Természetesen, uram, akármit megteszünk azért, hogy megállítsuk a fertőzést. Ez őrület!
- Mint egy háború – szólt halkan Cyrus, miközben a hadnagy odahívta három emberét.
Olyan gyorsan, ahogy érkeztek, tovább is indultak a falu északi végében fekvő magtár felé.
- Ezek megőrültek? Csak ennyien mennek? – futott oda egy katona a hadnagyhoz, aki a távolodó csoportot nézte.
- Tudják, mire vállalkoztak. Ez a Cyrus nem ostoba – felelte nyugodtan.
Hirtelen robajló hang hallatszott, ahogy a folyó felett átívelő híd összeomlott, amikor az utolsó elf pap is átkelt rajta. Már nincs visszaút, szembe kell nézniük az élőholtak seregével.

Hozzászólások

powerhouse
1 | powerhouse 2010.07.29. 19:14
várom a folytatást, csak kommentelni nem szoktam :D
2 | Varázsszövő 2010.07.30. 08:14
Ja oké, akkor felteszem a 3. rész végét, csak úgy gondoltam nem sürgős, nem tudom mennyi embert érdekel itt :)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.