Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Varázsszövő blogja

A Harmadik Háború - 3. rész (Utolsó szakasz)

Varázsszövő | 2010.07.30. 08:16 | kategória: Játék, könyv | 1 hozzászólás

És elkészült a 3. fejezet vége is :) Jó olvasást!

A Királyok Útja, Alterac

Arthas rég nem érezte ilyen felszabadultnak magát, a lány kisugárzása, szépsége olyan érzelmeket csaltak elő lényének mélyéről, melyekre már nem is emlékezett. Jaina Proudmoore, aki egykor szeretője volt, de most már csak hű barátja. Szomorúan gondolt vissza azokra az időkre, amikor még élvezhették egymás közelségét. De kapcsolatukra fény derült, kitört a botrány és el kellett búcsúzniuk egymástól. Tudta, hogy helyesen cselekedtek, de már soha többé nem lehetnek együtt. A lány észrevette, hogy őt nézi és rávillantotta ragyogó mosolyát. Visszamosolygott, majd elfordult és az út távolba vesző vége felé nézett.
Hiába volt mellette a lány, nem tudta elnyomni a zsigereit mardosó félelmet. Naponta érkeztek jelentések újabb fertőzött falvakról. A helyzetet kihasználva ork fosztogatók és banditák bukkantak fel, mindennaposak lettek a támadások és eltűnések. Többfelé élőholtak bukkantak fel, először kisebb, majd nagyobb csoportokban, elzárták az utakat és megtámadták a kisebb településeket. Meg akarta találni a fertőzés forrását minél hamarabb. Paplovagként és leendő királyként kötelessége volt megvédeni Lordaeron népét. Míg Uther délen harcolt a megmaradt ork erőkkel, addig Arthas képviselte az Ezüst Kezet az északi területeken, neki kellett lelket öntenie a csüggedt lakosokba.
Félresöpörte szőke haját arca elől, majd nyugat felé fordult, ahol az út beletorkollott Brillbe. Kerülő úton kellett megközelíteniük a falut, mert a híd egy nappal ezelőtt rejtélyes módon megsemmisült. A híd maradványainál katonákba botlottak, akik tájékoztatták őket a település megfertőződéséről, valamint szorult helyzetükről. Elmondta, hogy az élőholtak megtámadták őket. A holttestek, csontvázak és más hátborzongató lények egy éjszaka lefolyása alatt káoszba taszították a falut. Együtt megállapították, hogy a fertőzés kiindulópontja a közeli magtár volt. A hadnagy megemlített egy elf különítményt, akik reggel hatoltak be a városba és azóta nem jelentkeztek. A környéken élő farmerek mutattak neki egy gázlót délen, ahol biztonságban átkelhettek a folyón. Végre egy biztató esemény…
Több településen áthaladtak a fertőzés eredetét kutatva, de eddig semmire sem jutottak. A Kirin Tor több csapatot kiküldött Lordaeron szerte, hogy fontos információk után kutassanak. Arthas észrevette, hogy a katonák morgolódnak amiatt, hogy egy nő parancsait kell követniük, és vele együtt kell harcolniuk a csatatéren. Nem érdekelte különösebben a dolog, tisztában volt vele, hogy Jaina törékeny testében hatalmas erő lakozik.
Amikor átkeltek a folyón és megpillantották a várost, azonnal meghallották a csatazajt. Meggyorsították lépteiket, mind vágytak rá, hogy elpusztítsák a veszély forrását. A város helyőrségének ablakából néhány életben maradt gyalogos folyamatosan tűz alatt tartotta az erdő szélét, tüzes rakétákkal és nyilakkal borítva be a fákat. Arthas döbbenten látta, hogy a fák között árnyak mozognak. Legalább száz élőhalott közelített a helyőrség felé, a katonáknak semmi esélyük sem volt. Az élőholtakat oldalba kapták az ifjú paplovag emberei, pengék villantak, végtagok zuhantak a földre. Jaina elszántan szórta a varázslatokat, egyszer tűzgolyókkal porlasztotta szét a holtakat, máskor jégcsóvákat szórt az ellenségre. Végül sikerült legyűrniük az élőholtakat.
- Szerinted mi irányítja ezeket a lényeket? – kérdezte Arthas, miközben az egyik mozdulatlan teremtményt vizsgálta.
- Nehéz lenne megmondani. Az élőholtak a megidézőjük nélkül céltalanul ténferegnek és megtámadnak mindenkit, aki az útjukba kerül. Egy erős mágus képes lenne feléleszteni ennyi holtat, de mekkora erő kellhet ahhoz, hogy nagyobb távolságból is így irányítani tudja őket? A Kirin Tor sajnos nem tud választ adni erre a kérdésre, mert nálunk be van tiltva a mágia ezen formája. A Második Háborúban sok boszorkánymester és halottidéző harcolt ellenünk, rengeteg bosszúságot okoztak nekünk kis kedvenceikkel. Ez a dolog kezd ahhoz hasonlítani. Szerintem az északi támadások, a fertőzés, a holtak feltámadása mind-mind kapcsolódnak egymáshoz és sokkal erősebb ellenség áll mögöttük, mint egy mágus vagy egy boszorkánymester. És van itt még egy furcsaság… a környéken nem érzékelek mágikus jelenlétet, mintha a holtakat nem varázslattal keltették volna életre – felelte a lány fojtott hangon és a férfire nézett.
- Lehet, hogy valamelyik halálkultusz áll az egész mögött – töprengett Arthas. Voltak társaságok, akik képesek lettek volna ilyen cselekedetre, de nem tartotta valószínűnek.
Jaina nem válaszolt, az eget nézve koncentrált valamire.
- Sietnünk kellene, ha meg akarjuk menteni azt, ami a városból maradt. Talán vannak még más túlélők – mondta a férfi és tovább indult.
- Várj! – kiáltotta Jaina és egy kis tisztás felé mutatott. – Van ott valami!
Ahogy közelebb mentek, egy hatalmas gabonatároló bukkant elő a fák közül. Az oldalára egy táblát függesztettek, melyen a falu neve volt olvasható, mellette annak a városnak a neve, ahonnan a szállítmány érkezett. A talaj és a növényzet a raktár mellett megfeketedett, a pusztulás undorító bűze lengte be a levegőt.
- A magtár körül minden elpusztult – állapította meg Jaina.
Most már minden világos volt. A pestis a gabonán keresztül fertőzte meg az embereket. A ládákra Andorhal pecsétjét nyomták, tehát a szállítmány onnan érkezett.
- Felgyújtani! – kiáltotta haragosan Arthas. – Fel kell gyújtani, mielőtt másokat is megfertőz!
Elvette a fáklyát a mellette álló katonától és behajította a siló ablakán. Hamarosan már az egész épület lángokban állt, felette fekete füst emelkedett a magasba.
- Uram – érkezett egy gyalogos hátulról és mélyen meghajolt a férfi előtt. Arthas elmosolyodott és intett neki, hogy felegyenesedhet. – Uram, a fő gabonaelosztó a falu északi részén van, azt is meg kellene néznie.
- Köszönöm, őrmester – bólintott Arthas. – Az összes gabonát el kell pusztítanunk a térségben, mielőtt tovább terjedhetne délre. Ez most a legfőbb feladatunk!
Mikor Arthas csapata benyomult a városközpontba nyilvánvalóvá vált számukra, hogy nem maradt semmi, amit megmenthetnének. Az épületek kiégtek, az utakon szénné égett holttestek hevertek a törmelékek között. Harcra utaló jelekre is bukkantak, talán a városi őrök próbálták meg feltartóztatni az élőholt áradatot. A város déli részén álló őrtornyok ledőltek, körülöttük ostromgépek maradványai feküdtek a földön. Arthas magához intette egyik katonáját.
- Őrmester! Néhány emberrel menjen az északi és keleti tornyokhoz. Derítsék fel a környéket, de ne csapjanak túl nagy zajt.
Az őrmester bólintott, majd futásnak eredt a macskaköves utcán. Arthas úgy döntött, hogy amíg a katonák felderítik a falut, addig körülnéz a polgármester egykori otthonában. Átvágott a téren, félrelökte a törmeléket az ajtó elől, majd belépett. A harcok az épületre is kiterjedtek, ezt bizonyították a védők holttestei… vagyis ami megmaradt belőlük. A helységben mindenfele leszakadt végtagok és belső szervek hevertek, egy test sem maradt épségben. A látottak émelygéssel töltötték el, de beljebb nyomult és megpillantotta a polgármester maradványait. Fejét letépték, mellkasát felszakították, lábait kicsavarták. Keze fél méterrel arrébb feküdt a földön, ujjai között egy naplóval.
Az ifjú felvette a kis könyvecskét és olvasni kezdte a kapkodva írt sorokat:
A fekete csuklyás férfi még mindig a faluban van. Körülvették az épületet. Páran megpróbáltak szembeszállni az élőholtakkal, de hiába. Hallom a sikolyokat, a vér befolyt az ajtó alatt, orromban érzem a halál bűzét. Megölnek mindenkit… nem lehet megállítani őket. Fény, bocsásd meg bűneinket…
A szövegnek hirtelen vége szakadt, a többit eltakarta a rákenődött vér. Az asztalon megtalálta a szállítókönyvet. Sejtése beigazolódott, a legutolsó gabonaszállítmány Andorhalból érkezett.
- Ezért a faluért már nem tehetsz semmit – szólalt meg egy halk hang mögötte.
Arthas megpördült, előrántotta pörölyét és védekező testtartást vett fel. A sötét ajtóban egy elf arca körvonalazódott.
- Jöjj, ifjú herceg, van miről beszélgetnünk. Cyrus Faim’las vagyok. A király és a Kirin Tor megbízásából vagyok itt, a fertőzés után kutatok.
A paplovag megkönnyebbülten sóhajtott, majd leeresztette fegyverét.
- Áh, szóval te vagy a katonák által említett elfek vezetője. Hálával tartozunk nektek. Mit keresel ebben az épületben?
- Ugyanazt, mint te, fiatalember… válaszokat. Van itt valami, amit látnod kell – mutatott kívülre Cyrus.
Elhagyták az épületet és elindultak, amikor az Arthas által elküldött őrmester futott oda hozzájuk.
- Uram! Megpillantottuk az élőholt sereget keleten. Úgy tűnik, hogy északra mennek, Andorhalba.
Az elf bólintott, majd így szólt:
- Mi is találkoztunk velük. Nem tudom, honnan jöttek, de rengetegen vannak. Nem hinném el, ha nem a saját szememmel látom őket.
- Őrmester, Ön szerint mennyien lehetnek? – kérdezte Arthas.
- Több ezren, és egyre többen lesznek – válaszolta lihegve a katona.
- És a Királyok Útján vonulnak?
A katona bólintott, majd megtámaszkodott a térdén.
- Őrmester! Szerezzen valahonnan egy lovat és menjen azonnal Lordegarde-be. A közelben állomásozó seregek legyenek holnap Andorhal határában. Ha útközben szövetséges katonákba botlik, akkor őket is tájékoztassa a helyzetről. Mondja meg nekik, hogy maga a trónörökös áll a hadsereg élén. És végül, de nem utolsó sorban figyelmeztesse apámat is! – parancsolta az ifjú a katonának.
Az őrmester tisztelgett, majd elment, hogy lovat szerezzen magának. Fény villant és megjelent mellettük Jaina.
- Megvizsgáltam a gabonát. Olyan nekromanta mágiával fertőzték meg, ami megöli áldozatát, majd pár órával később élőholtként feltámasztja.
- Halasszuk a magyarázatokat későbbre, Jaina. Most azonnal észak felé indulunk. A felfedezéseidet megoszthatod Faim’las úrral – intett az elf felé, aki megkövülten hallgatta a beszélgetést. – Az élőholtak mozgásba lendültek és csoportosultak. Le akarják rohanni az északi településeket, hogy még nagyobb erőt gyűjtsenek.
Arthas gyülekezőt fújt, majd a csapatok elindultak. Öt perc gyaloglás után megpillantották az út mentén a fő gabonaraktárt, mely körül szintén elfeketedett a talaj. A ház előtt néhány fekete köpenyes ember a gabonás rekeszeket pakolgatta. Egyikük nem dolgozott, hanem a többieket nézte. Fejére egy kecske koponyáját tűzte, ami arcának nagy részét eltakarta. Arthas meg mert volna esküdni rá, hogy egy mosolyt látott felvillanni a koponya alatt. A fekete köpenyes varázsló intett az embereinek, hogy elmehetnek, majd az érkezők felé fordult.
- Áh, forró nyomon vagytok, drága barátaim – szólalt meg, kezét párhuzamosan a talaj felett tartotta. Képfeje zölden fénylett, majd a föld felé intett. A talaj megrepedt és csontvázak emelkedtek ki belőle, majd indultak el a szövetséges katonák felé. – Sajnálom, de nincs időm a bájcsevejre, hív a kötelesség. Be kell teljesítenem a sorsotokat. Ha többet szeretnél megtudni, ifjú herceg, akkor találkozzunk Andorhalban. Azonban figyelmeztetlek, a kíváncsiság fogja okozni a veszted.
A mágus felnevetett, majd vakító fény kíséretében köddé vált. Szolgái a katonákra támadtak, akik rettegve nézték a kékesen izzó rémségeket. Az egyik csontváz ráugrott Arthasra, aki az utolsó pillanatban még látta, hogy a mellette álló katonát az élőhalottak egyike emberfeletti erővel kettészakította. Megfogatta pörölyét feje körül, majd lecsapta az élőholt fejét. A kék izzás elmúlt, ahogy a lény a földre rogyott.
Nem telt sok időbe, míg legyőzték a holtakat. Miután felgyújtották ezt a raktárt is, Arthas megkereste Jaina-t.
- Ki lehetett ez a fekete köpenyes ember? – kérdezte.
- Egy mágus. Pontosabban halottidéző, aki a halál sötét művészetével foglalkozik. Biztos vagyok benne, hogy ő áll az elmúlt hetek eseményei mögött – felelte a lány.
- Akkor folytatjuk az utunkat Andorhalba. Nem hagyhatom, hogy ez az őrült szabadon garázdálkodjon – kiáltotta az ifjú hevesen.
- Légy óvatos, fiatal herceg. Több minden vár rád, mint ez a mágus és a szolgái – szólt titokzatosan Cyrus, szemei bölcsen csillogtak.
- Megteszek bármit, hogy megmentsem a népem, elf – csattant fel Arthas, majd elnézett észak felé, Andorhal irányába, ahol a titokzatos varázsló várt rá.

Hozzászólások

Beny12
1 | Beny12 2010.07.30. 09:35
Izgalmasabbnál izgalmasabb részek következnek. Hajrá ! :)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.