Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Varázsszövő blogja

A Harmadik Háború - Negyedik rész (Első szakasz)

Varázsszövő | 2010.09.08. 10:47 | kategória: Játék, könyv | 0 hozzászólás

Hosszú kihagyás után sikerült folytatnom a regényem, vissza kell még rázódnom, kicsit nehezebben ment a fogalmazás :) Azért remélem tetszeni fog nektek. Ebben a szakaszban direkt nem a harc bemutatására mentem, kicsit inkább Valdar lélektanára gyúrtam rá :D

4. rész – Az ellenség arca

Másnap, Andorhal határában

- Riadó! Fegyverbe! Az élőholtak már a nyakunkon vannak! Roham! – harsantak a kiáltások, miközben megszólaltak a kürtök. A lovasezred felhúzott zászlókkal indult meg az ellenség felé. Közel száz bátor férfi nehézpáncélzatban, lovaik acéllal díszítve. Lándzsáikat leeresztették, most mind előre néztek, várván, hogy végre húsba marhassanak.
Valdar Justaxe alig látott ki a sisakja mögül, de megpróbált minden részletet szemmel tartani. Az ezred, amiben szolgált, csatlakozott Arthas herceg erőihez. Lovagok voltak, ez volt a kötelességük. Ilyenkor nem számított, hogy ki honnan jött, kinek milyen élete volt eddig. Csak a jelenre koncentráltak.
Az alakzat hátsó részében helyezkedett el, biztos kézzel irányította lovát, Constance-t. Csontjaiban érezte a föld rezdüléseit, ahogy hátasának patái hozzáverődtek a kemény kőzetekhez. Ő maga még nem találkozott sose élőholtakkal, de az idősebb katonák eleget meséltek róluk, hogy kialakíthasson egy képet magában. A katonák maguk között a fertőzést Pestisnek, az élőholt seregeket Csapásnak hívták. Úgy vélték, hogy a Nagy Sötétségből érkezett a veszedelem, hogy elnyelje a földet. Hallgatta a frontvonal elejéről érkező hangokat. Kiáltások, sikolyok, kardpengés, hörgés. Ahogy az ezred egyre közelebb ért, a talaj egyre feketébb lett a lovak lába alatt. A levegő bűzzel telt meg, a katonák öklendezni kezdtek. Az eső is eleredt, amikor a sereg előtt felbukkantak Andorhal házainak sziluettjei. A herceggel érkezők közül többektől hallotta, hogy egész éjjel meneteltek, csak egy órára álltak meg, hogy kifújják magukat. Valami fontos dolog lehet a faluban. Megszólaltak a kürtök, hogy gyorsabb haladásra ösztökéljék a lovasokat. Egyre közelebbről hallották a pajzsokhoz csapódó kardok hangját, a sebesült férfiak jajveszékelését. Valdar mellkasában szétáradt a hideg, amikor arra gondolt, hogy pár percen belül ő is a haláltusájukat vívó szerencsétlenek között feküdhet a földön.
Remegő kézzel irányította a lovát előre. Sziszegő hangokat hallott, majd nyílzápor zúdult a nyakukba. Látta, ahogy régi barátjának, Thorek Gentnek a fejéről leesik a sisak, szeméből egy tollas nyílvesző állt ki. Pánikba esett. Vajon ő lesz a következő? Úrrá lett rajta a félelem, elöntötte a rettegés, amikor a holttest üres szemébe nézett. Borzalmasan érezte magát, megszédült és majdnem lezuhant a földre. Meg akart fordulni, el akart vágtatni innen, de nem tudta megtenni.
- Futamodjak meg? Meneküljek el, mint egy gyáva féreg? – suttogta halkan, hangját elfújta a szél.
Úgy érezte magát, mint amikor először találkozott az orkokkal Strahnbradnál. A hatalmas, aranyozott kürt újra megszólalt… eljött az ő ideje. Társaival együtt előrenyomult, körülöttük záporoztak a nyilak. Hirtelen felbukkant előttük a csatatér, borzadó kiáltások hangzottak fel a sisakok alól. A hatalmas élőholt sereg a látóhatárig nyúlt, megszámlálhatatlan sokaságuk úgy hullámzott, mint a végtelen óceán felszíne. Az élőholtak nem alkottak csatarendet, fejetlenül támadtak Arthas katonáira, akik kihasználva ezt könnyen levágták őket. Valdar a feketeség között több helyen is megcsillanó foltokat látott felbukkanni, a katonák már áttörték az élőholt vonalakat.
- Ne féljetek! Sokan vannak, de semmit sem érnek! – kiáltotta az ezredparancsnok. – Előre a hídig! Utat kell nyitnunk a gyalogság számára.
A lovasság rendezett sorban megindult előre, előttük a lándzsák erdeje, felettük a szélben lengő zászlók tengere. Miért tettem? töprengett Valdar, miközben iszonyodva hallgatta, hogy lovának patája alatt az elesettek csontjai hangos reccsenéssel törnek darabokra. Miért csatlakoztam a hadsereghez? Ez borzalmas! Látta, hogy a falu felől egy új élőholt csapat közeledik feléjük. Egy gyalogos osztag kivált a főseregből és megindult, hogy feltartóztassa őket. Jobban megnézte az ellenséges erősítést, majd hátrahőkölt a nyeregben. Mind a falusiak ruháját viselték, a szakadt rongyok között előbukkantak a csontok és a húsfoszlányok.
Az élőholtak körbevették a lángoló faluba vezető hidat, egy csapatnyi lovag már harcba bocsátkozott velük. Egy kis darab a seregből… Egy aprócska szelet, ami megpróbál kitartani. A háborúban ennyi jut a katonáknak. Nem többek, mint apró pontok a térképen. Valdar megértette, hogy élete a felettesei szemében nem jelent semmit, a nemeseket és tábornokokat nem érdekli, mi történik vele. Az életben maradásáról saját magának kell gondoskodnia. Miért nem figyelt jobban? Miért nem hallgatott apjára, amikor a Második Háború borzalmairól mesélt?
Ahogy közelebb értek az élőholtakhoz, Valdar tisztán láthatta fakó bőrüket, amely lazán lógott arcukon, szemeik nem tükröztek érzelmeket. De az arcok… az arcok megörökítették az utolsó gondolatokat. Borzalom, fájdalom, félelem látszódott a hullák ábrázatán, ez még félelmetesebbé tette őket. A testüket borító rongyok kosztól feketéllettek, kezeiket és fegyvereiket a rászáradt vér festette vörösre. Nehéz volt elhinni, hogy alig egy hete még a földjeiken szántottak, esténként együtt vacsoráztak a családtagjaikkal és boldogan, békességben éltek. Az ifjú lovag alig tudta visszatartani kikívánkozó reggelijét.
A jobb karjában tartott lándzsa hirtelen visszarúgott, keze azonnal elzsibbadt. A fából készült, acélhegyű fegyver felnyársalta az elé ugró élőholtat. Még fel sem eszmélhetett, és egy újabb hulla támadt rá. Bárdjával rácsapott a lándzsára, amely azonnal kettétört. Lova felágaskodott és mellső lábával szétzúzta a vigyorgó koponyát. A lovagok egyre előrébb haladtak, eltiporták az átváltoztatott falusiakat. Egy idő után azonban megrekedtek, a hátasok nem tudtak áthatolni ekkora tömegen. Ezt kihasználva az élőholtak lerángatták őket lovaikról és különféle szerszámokkal támadtak rájuk. Az egyik újonc sikoltva zuhant le lováról, amikor egy vasvilla a nyakába szúródott. Hamarosan hátasa is követte, az egyik rettenet egy mészároskéssel vágta szét a fájdalmasan nyerítő állat hátsó lábán az izmokat.
Valdar lovát is elérte az őrület, megbokrosodott és ledobta magáról gazdáját. A fiú nyekkenve ért földet egy pocsolyában. Felüvöltött, amikor egy zombi ráugrott és megpróbálta leszúrni. A látszólag gyenge lényben természetfeletti erő munkálkodott, minden erejére szükség volt, hogy távol tartsa a kést tartó kezet a páncél illesztéseitől. Lerúgta magáról és egy suhintással kettészelte a undorító teremtményt Egy lovag zuhant le mellé a földre eszméletét vesztve. Egy rémség azonnal ráugrott és ocsmány morgás közepette kitépte a karját, majd folytatta a többi végtagjával. Valdar lelökte a hullagyalázót a testről majd egy jól irányzott döféssel kivégezte.
Sok katona az erdő felé futott, megpróbáltak távol kerülni a horrortól. Az ifjú kirántotta kardját a testből, majd hátát egy fának támasztva megállapította, hogy mellvértje szinte használhatatlanná vált. Látta, hogy a lovagok egyre távolabb kerülnek tőle, ahogy visszaszorítják az ellenséget. Morgást hallott maga mögött, majd az utolsó pillanatban sikerült lebuknia. A feje felett egy hatalmas fejsze jelent meg és hasította ketté a fa vékony törzsét. Elesett, szilánkok záporoztak rá és fúródtak a bőrébe. Felemelte fegyverét és hárította a lény csapását, majd elkaszálta a lábait. Vért köhögött fel, majd odébb botladozott. Valami lecsapott rá és a földre taszította, szeme előtt összefolyt a világ. Érezte, hogy itt a vég.
Mikor magához tért, csodálkozva konstatálta, hogy még életben van. Felült és körbenézett. Egy szekéren feküdt, ami a sebesülteket szállította vissza a táborba. Visszanézett a híd felé és látta, hogy a lovagok megtisztították az utat és a hidat biztosították a gyalogosok. Megkönnyebbülten felsóhajtott, levette a sisakját, majd újra elájult.

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.