Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Új blog és első cikk - A kalandjátékok régen és most

xeLaR | 2010.06.05. 20:34 | kategória: cikk | 2 hozzászólás

Sok morfondírozás után, és mivel a professzionális életem eddig nem úgy alakul, ahogy elterveztem, „unaloműzőként” elkezdem a saját blogomat. Magam se értem, hogy minek kezdek neki, mikor fogalmazni se tudok rendesen (helyesírásról ne is beszéljünk), és csak nagyon kevés olyan témáról tudok írni, ami mondjuk titeket is érdekelne (nameg itt jegyzem meg, hogy még igazán vicceseket se tudok írni).

De csak azért is nekikezdek. Fogalmam sincs, hogy milyen időközönként fogom frissíteni a blogom, maradjunk annyiban, hogy megpróbálok minden héten valami cikket (játék-, vagy filmtesztet) feltölteni, hátha érdekel valakit, és hátha emiatt fejlődik valamennyit az írástudásom. Természetesen minden kritikát szívesen fogadok.
Most pedig akkor rá is térnék az első kis cikkemhez...


A kalandjátékok régen és most

A kalandjáték haldoklik már egy jó ideje, de ugyanakkor ez az egyik leggyorsabban fejlődő és az egyik legnépszerűbb játékműfaj napjainkban. Ez egy picit furának tűnhet egy átlag gamer számára, de aki tisztában van a különböző játékműfajok definíciójával, azt ez egyáltalán nem lepi meg. Ugyanis csak annyi a különbség a két játéktípus között, hogy az egyik a hagyományos, point and click kalandjáték (pl. King’s Quest széria, Day of the Tentacle, stb.), míg a másik pedig az akció-kalandjáték (pl. Prince of Persia: The Forgotten Sands, Uncharted 2, Resident Evil 4 stb.) Így már azért egy picit jobban érthető mindenki számára, hogy miért van ez a kettős tendencia: a régi, hagyományos műfaj egy elavult játéktípus, ami kevés izgalommal kecsegtet a mai játékosok számára, viszont a mai akció-kalandjátékok olyan látványvilágot és izgalmakat tudnak megvalósítani, ami szinte majdnem felér egy igazi kalanddal. Mondhatni, a második játéktípus „kalandosabb” az elsőnél. Viszont itt álljunk is meg, és tegyük fel a kérdést, hogy ez a tendencia hogyan és miért alakult ki...

A hagyományos kalandjátékok a 70-es évek közepétől a 90-es évek közepéig hódítottak a játékpiacon. Az eleinte csak szöveges, text-alapú játék elég gyorsan népszerű lett a játékosok körében, mivel egy teljesen más élményt nyújtott, mint az abban az időben gyártott legtöbb játék (pl. Pong, Space Invaders). Ez a játékfajta sokkal inkább gondolkodásra és a történetre volt kihegyezve, és elég nagy kihívást jelentett a játékosok számára. Az első ilyen játék az 1976-os Adventure volt, melyben egy barlangrendszert kellett átkutatni (és kifosztani). A 80-as évek eleje volt ezeknek a játékoknak az aranykora, mikor az Infocom felemelkedett, és szinte tonnaszámra gyártotta a jobbnál jobb játékait (pl. a Zork trilógia). Azonban az évtized második fele inkább a hanyatlásról szólt, mivel az akkori piac radikális változásokon ment keresztül, úgymint a PC és Macintosh fejlődése és felemelkedése, és a kereslet növekedése jobb grafikus technológiák iránt. Ez a trend jól jött a Sierra On-Line-nak, akik az évtized kezdetétől fogva grafikus megjelenítésű kalandjátékokon dolgoztak. Az igazán nagy áttörést viszont a point and click „technológia” hozta, ami kicsit megkönnyítette a játékosok dolgát az ilyen játékoknál. A 90-es évek elején pedig egy újabb aranykort élt át a műfaj, amit olyan nagyszerű játékok hoztak el, mint a Monkey Island a LucasArts-tól, vagy éppen a Leisure Suit Larry sorozat a Sierra-tól, vagy a Myst a Cyan Worlds-től. A hanyatlás azonban itt sem volt elkerülhető, mivel a fejlődő grafika és hardver lehetővé tette, hogy sokkal izgalmasabb, „kalandosabb” játékok is a piacra kerüljenek, és a gamerek többsége pont olyan játékokra vágytak, mint a Doom és utódai, vagy éppen a C&C, vagy pedig a Prince of Persia. Egyre kevesebb kalandjáték jelent meg, és ami meg is jelent, annak elég lehangoló eladási mutatói voltak, mivel ez a műfaj nem versenyképes a többivel szemben. Ki gondolta volna, hogy az intelligens, gondolkodásra bíró játékoknak rosszabb keresletük van, mint az „agyatlan” lövöldék és az „agyatlan” színes platformjátékoknak?...

Az akció-kalandjátékokat is vissza lehet vezetni az eredeti Adventure című játékhoz, mivel „akciójelenetek” is voltak benne, és ezáltal kreatív módokon meg lehetett halni, a játékos legnagyobb bosszúságára. Azonban a műfaj igazi kezdete valahová a 80-as évek közepére tehető, mikor megjelent a Legend of Zelda a Nintendo gondozásában. A játék leginkább akcióból állt, de egy gondosan felépített sztori is volt mögötte, amin a hős karakterünket végig kellett vezetni. Egy másik korai alany (habár ez nagyon vitatható a minimális története miatt) a Prince of Persia volt, amiben a harc mellett még ugrálni is kellett, így egyben egy platformjáték is volt. Gondolom, ebből a két példából sejtitek már (vagy tudjátok), hogy ez egy keverékműfaj, amiben a hagyományos kalandjátékokra jellemző vonások (történetközpontúság, jó dialógusok, rejtvények) mellett szerepet kapnak a más játékműfajok ismertetőjegyei is. Viszont én úgy érzem, hogy nem igazán lehet ezekre a régi játékokra azt mondani, hogy akció-kalandok lettek volna, de kizárólag csak olyan értelemben értem ezt fogalmat, amit manapság használunk.

Ugyanis a 2000-es évtized alatt egy elég nagy technológiai fejlődés ment végbe a játékok terén. Úgy értem nézzetek csak rá egy 2000-es év játékára, és vessétek össze pusztán grafikailag egy 2009-es év játékával. Mintha egy „kis” különbség lenne, nem? Ez a grafikai fejlődés azt hozta, hogy sokkal valóságosabbak lettek a játékaink, sokkal „hihetőbbek”, amik segítették a beleélést. A grafika mellett a történet fontosságára is jobban odafigyeltek a játékok készítésekor, ami végül azt eredményezte, hogy tényleg úgy tekintsünk a játékban lezajló eseményekre, mintha egy kalandfilmet néznénk. A mai akció-kalandok ilyen élményekre „specializálódtak”. Pl. a Batman: Arkham Asylum tényleg elhiteti veled, hogy te vagy Batman, és nem csak egy játékos. Viszont ugyanez igaz az összes többi játékműfajra is, mivel azok is jelentősen fejlődtek a történet és karakterek szempontjából, és azok még talán sokkal izgalmasabbak, jobb játékélményt nyújtanak több szempontból is. Ez most akkor azt jelenti, hogy temethetjük ezt a műfajt is?

Természetesen nem. A hagyományos kalandjátékok hanyatlásáért és eltűnéséért sem okolható teljesen a megváltozott fogyasztói kereslet és a játékipar fejlődése. Úgy gondolom, inkább a játékmenetbeli kötöttségek miatt nem tudtak olyan gyorsan és úgy fejlődni, hogy ne veszítsenek a piacukból. Ezzel szemben egy akció-kalandjátékban kevesebb megkötés van, és az ipar fejlődésével egyre kevesebb is lesz. Nézzük csak meg a nemrég megjelent Just Cause 2-t, ami bár történetileg nincs a toppon, de egy ízig-vérig hangulatos akciójáték, ami az eredeti koncepcióján csak javítani tudott. Ez a játék szinte tökéletesen szemlélteti, hogy ebben a műfajban milyen lehetőségek rejlenek még. Még jobb példa talán már csak a Red Dead Redemption lehetne, amely ugyancsak egy open-world féle variációja a műfajnak, vagy az Uncharted 2, amely a hihetetlen grafika és jó játszhatóság mellé egy izgalmas történetet mesél el érdekes karakterekkel. A lényeg az, hogy egy akció-kalandjátéknak csak annyi kötöttsége van, mint amennyit a fejlesztők akarnak neki. Elég radikális változásokat kéne tenni a hagyományos kalandjátékoknál, hogy mondhatni „egy szintre” kerüljön ez a két műfaj.

Talán már el is kezdődött ez az egy szintre kerülés. A nemrég megjelent Heavy Rain-t egy forradalmi kalandjátéknak tartják, csakúgy mint a Quantic Dreams előző játékát, a Fahrenheit-et. Bár sokak szerint ez inkább egy interaktív film, mint egy kalandjáték, ez akár egy lépés lehet a fejlődés felé. Amíg viszont nem történik meg ez az áttörés, addig a kalandjátékok kedvelőinek meg kell elégedni azzal az igencsak kevéske felhozatallal, ami az utóbbi években megjelent. Nem mintha rosszak lennének, sőt, inkább kimondottan a jobbik fajtából valók (pl. a Telltale kalandjátékai, ill. jó pár). Emellett nemcsak a PC-s platformon „hódít” a műfaj, hanem a Wii és a Nintendo DS-re is megjelent egy pár termék (pl. Trauma Center, Phoenix Wright: Ace Attorney, vagy a Professor Layton széria), ami annak is jele, hogy azért van egy kis kereslet még az ilyen régi stílusú játékokra.

Szóval mit is tudtunk meg?
1. A kalandjáték műfaja a grafikus megjelenítés kifejlesztése óta igazán nem változott semmit. És az igazság az, hogy nem is nagyon lehet változtatni a műfaji megszorításain. Ugyanakkor ez nem is gond, mivel egy teljesen más élményt nyújt, mint bármilyen más játék, és még a zsáner határaival is lehet kísérletezni úgy, hogy a kalandjáték-rajongók felzabálják (pl. Penumbra).
2. Az akció-kalandjáték vígan fejlődött addig a pontig, amíg el nem érte azt a szintet, amikor már tényleg azt lehet elmondani róla, hogy ez egy „kaland”játék. Egy nagyon kielégítő játékélményt nyújtanak, amit normális kalandjátékként elég nehezen lehetne. Nem igazán vannak olyan műfaji megkötései, amik teljesen meghatároznák, hogy milyen is lehet egy akció-kaland. Valamilyen szinten érthető, hogy miért tarják ezt a műfajt az igazi kalandjátéknak.
De igazán teljesen mindegy erről vitatkozni, mivel a két játéktípus más és más demográfiát elégít ki. Az egyik csak egy nagyon kis réteget céloz be a játékaival, és annyi pénzt öl bele a fejlesztésbe, hogy az remélhetőleg megtérüljön, míg a másik általában a legnagyobb játékostömeget jelöli ki, és (jobbik esetben) ennek a csoportnak az igényei szerint alakul ki a játék. Végezetül meg csak annyit mondanék, hogy mindkettőnek van hely a piacon, és ez így is van rendjén...

...csak legalább a helyes definíciókat kéne használni rájuk :)

Hozzászólások

Kanduhrka
1 | Kanduhrka 2010.06.06. 22:54
Azért a Syberia 1-2 is megérdemelt volna egy említést:) Amúgy jó cikk.
xeLaR
2 | xeLaR 2010.06.07. 06:04
Köszönöm. :)
Igen, sajnos kihagytam belőle pár érdekesebb dolgot, főleg a sima kalandjátékoknál, mivel nem akartam csak róluk beszélni. Mondjuk lehet tényleg meg kellett volna említeni a 2000 eleji gyöngyszemeket (pl. az általad említett Syberia, vagy éppen The Longest Journey).

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.