Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Indie kalandok - Drawn: The Painted Tower és Machinarium

xeLaR | 2010.06.12. 16:08 | kategória: kalandjáték | 1 hozzászólás

Indie kalandok

Folytatva az előző cikkemben megkezdett kalandjátékos témát, most 2 ilyen játékról írnék egy véleményt és ismertetőt. A választott alanyok sok dologban különböznek egymástól mind játékmenetben, mind kinézetben, látványban. Csupán egy dolog közös: mindketten indie játékok, azaz fejlesztésükben és megjelenésükben nem (vagy csak nagyon minimális mértékben) vettek részt kiadók. Emellett még talán az is közös lehet bennük, hogy csak internetes/digitális terjesztésben találhatók meg, ami a fejlesztők szempontjából egy teljesen ésszerű döntés, mivel így a játék megjelentetése sokkal olcsóbban jön ki. Mielőtt azonban elkezdenék a digitális disztribúcióról meg a Steamről írni egy újabb unalmas esszéféleséget, inkább rá is térnék a játékokra.


Drawn: The Painted Tower

A Big Fish Games terjesztésében jelent meg 2009 végén ez a kalandjáték, amit csak az újév elején sikerült kipróbálnom. A története nagyon egyszerű: egy sötét, barátságtalanul kinéző városkában áll egy ugyancsak sötét torony, melynek a tetején egy fiatal kislány raboskodik. Egy átok miatt nem hagyhatja el azt a helyet, csak ha valaki megmenti. A játékosra hárul az a feladat, hogy megmássza a tornyot és a végén kiszabadítsa a fiatal leányzót. Persze ez nem a teljes történet, de az igazság az, hogy nincs is igazán sok története a játéknak. Annyit azért még elmondhatok, hogy egy gonosz király által lett elzárva, hogy megkaparinthassa a lány különleges képességét. Ugyanis bármit, amit lerajzol, az életre kel, legyen az egy átlagos mező kisállatokkal, vagy éppen egy sárkány barlangja tele csodás kincsekkel. A játékban pedig lehetőségünk lesz a képeit meglátogatni, és a bennük lévő tárgyakat fölhasználni, hogy egyre feljebb és feljebb jussunk a toronyban.

Ahogy azt már mondtam, sajnos pont a története a legnagyobb negatívuma a játéknak. Bár viszonylag okosan adagolja a világ és a karakterek előtörténetét, mígnem a végén összeáll a kép, és így megértjük a küldetésünk fontosságát. Csak pont az a baj benne, hogy még a végén is nagyon kevésnek tűnik az, amit megtudunk. Emellett már az elejétől fogva úgy lett a feladatunk megadva (a kővé változott komornyik által), hogy minél hamarabb meg kell menteni, mert már a gonosz erők elindultak elfogni őt. Ezzel csak annyi baj van, hogy nincs semmiféle visszaszámláló, vagy bármi más, ami miatt izgulni kellene ezektől az „ellenfelektől”. Nem mintha ez annyira nagy baj lenne, mivel így legalább van elegendő ideje az embernek, hogy gyönyörködjön a látványban, de erről majd később. Tehát a történet elég egyszerű, meg még kevés is, de összességben még így se annyira rossz. Nem lehet teljesen beleélni magad, de azért az érdeklődést valamennyire fenntartja. Ha azt nézem, hogy ez lenne a „legrosszabb” része a játéknak, akkor még így is meg lehetünk elégedve.

A játékmenet a hagyományos point and click metódust követi. A kurzor a (fel)használható tárgyakat, rejtvényeket (csúnyábban mondva, puzzle-öket) és karaktereket egy kis csillogással jelzi, így nem kell annyira aggódni a háttér és látványba beleolvadó „eldugott” tárgyak miatt. A játékot egyes szám első személyű (azaz first person) perspektívából irányítjuk, és a mozgás is a képernyőn megjelenő nyilakkal van megoldva. Igazából a játék irányíthatóságával és az interfész elrendezésével semmi gond nincs, teljesen ésszerűen van megoldva. Még a különböző elvégzendő feladatoknak is van egy kis panelje, hogy tudd mit kell csinálni. Ezt a felhasználóbarát interfészt még tetézi az is, hogy egy nagyszerű „segítségrendszer” is be lett építve a játékba. Ez alatt azt kell érteni, hogy egy feladathoz, vagy rejtvényhez 3 utalást kapsz, hogy hogyan kellene megoldani azt. Egy segítség kérése után várni kell egy keveset, hogy újra kérhess. Ez a kis opció segít abban, ha tényleg teljesen megragadtál valahol, hogy különféle végigjátszások böngészése nélkül továbbmehess a játékban. Persze, hardcore kalandjátékosoknak lehet egy ilyen dolog nagyon degradálónak tűnhet, de új játékosoknak ez egy tökéletes segítség.

Maga a játék leginkább a puzzle-ökre épül, főleg számos és logikai rejtvényekre. Nem kell azonban megijedni tőlük, mivel a legtöbbjük egyszerű, vagy pár próbálkozás után sikerül. Ha meg végképp nem megy a dolog, akkor se kell csüggedni, mivel itt meg egy olyan opció van, hogy egy bizonyos idő után ki is lehet hagyni őket, azaz a gép megcsinálja helyettünk. Ez is tök jó segítség, de ez már nekem is egy olyan dolognak tűnt, ami inkább a játékélménytől vesz el. Ezeken a rejtvénytípusokon kívül csak nagyon kevés tárgyösszeillesztős talány van, de azokra is viszonylag hamar rá lehet jönni.

Talán a két legnagyobb pozitívuma a játéknak a zseniálisan megrajzolt látványvilág és a csodás zenei aláfestés. Ezek elég jól illeszkednek egymáshoz, így nagyban hozzájárulnak a jó hangulat kialakításához. A komor és ridegnek kinéző toronyban lévő jelenetekhez sejtelmes, szomorú és néhol egész fenyegető hangzású zene társul, míg a festmények maguk színesek, életteliek (már ha sikerül a képeket „restaurálnunk”), és ez a háttérzenében is érezhető. Bár a sztori fő szála a toronyban van, és viszonylag kevés, de egyhangú területeket járhatunk be, mégis egy nagyon változatos kinézetű és hangú összhatást kelt a játék, köszönhetően a portrékba való be- és kiugrálásnak.

A játék amúgy nem túl hosszú, közel 5-6 órába telik egy végigjátszás. Viszont ez alatt a pár óra alatt a minimális történetével és a kiváló látványával egy egészen érdekes világot ismerhetsz meg. Csupán a túlontúl egyszerű sztori húzza le egy picit. Viszont még így is elmondható, hogy ez egy megfelelően kivitelezett kalandjáték, ami a tapasztaltabb játékosoknak és az újoncoknak is egyaránt jó szórakozást nyújt.


Machinarium

Ez a játék is 2009-ben jelent meg az Amanita Design fejlesztőcsapat gondozásában. Én csak pár héttel ezelőtt tudtam kipróbálni, és picit sajnálom is, hogy csak most figyeltem fel rá. Mivel ez zseniális...na, de miért? Ennek még kevesebb története van, mint a Drawn-nak, és egy rendesen kifejlesztett játékmotor helyett Flash alatt fut, ami miatt az irányítás is egy picit különbözik az megszokott „normáktól”. Sőt! Ebben még normális dialógus, vagy egyáltalán bármiféle érthető szöveg sincs. Már miért lenne ez egy nagyszerű kalandjáték?

A történet egy robotok által lakott és vezetett városban játszódik. Ezen a helyen minden, még az állatok is mechanikus lények, amik (akik?) rendesen élik mindennapi életüket, legyenek azok utcai zenészek, robotmacskák, vagy éppen túlméretezett szerszámok. A történet viszont nem a városban kezdődik, ugyanis a főhősünk épp onnan lett elhurcolva, és egy szeméttelepen kötött ki. A kis robot (akinek a neve Josef, bár a játékból ez nem derül ki) vissza szeretne jutni a városba valamilyen okból, és miután összeszedjük a szétszóródott végtagjait (ami egyfajta oktatópályaként funkcionál), útnak is indulunk. Ennyi a kiinduló történet, ami elég kiábrándító volt így első látásra. Viszont így máris van egy jó kérdés, ami már az elején felkelti az érdeklődést: Miért dobták az aranyos kis robotot a városból? Erre természetesen csak a legvégén kapjuk meg a választ. Emellett a játék során megismerjük ezt a bizarr helyszínt a karaktereivel együtt, és annak ellenére, hogy nincs benne értelmes beszéd, mégis teljesen magával ragadó az egész hangulata. A történet céljai is változnak a játék során, mert miután bejutottunk a város érdemi részeibe, kiderül, hogy a játék gonosztevői (a Black Cap Brotherhood) fel akarják robbantani a legnagyobb épületet, ami a főhősünket eléggé felzaklatja. Sőt! Még „szerelmi szálat” is kap a sztori. Ez a jól felépített történetmesélés segít ellensúlyozni azt, hogy ennek sincs sok sztorija, és a befejezése sem a legjobb.

Ez a játék is a point and click játékmechanikát alkalmazza, itt is a kurzorral lehet mozgatni a karakterünket, felvenni tárgyakat, „beszélni” karakterekkel, ill. használni dolgokat. Viszont a Flash miatt egy kicsit másmilyenre sikerült az irányítás, mint amit megszokhattunk. Nem mozgathatjuk szabadon bárhová a karakterünket, csak olyan helyekre mehet, ahol valamilyen interakciót lehet végrehajtani. Ez igazán nem is lenne nagy gond, csak sajnos nem lehet olyat megcsinálni, hogy a képernyő másik végében lévő tárgyra kattintsunk, azaz használjuk, vagy felvegyük. Először oda kell menni a kívánt pozícióba, és csak aztán jelenik meg a tárgy felett a kívánt felhasználási ikon. Ez némi bosszúságot okozhat még az elején, de meg lehet szokni a dolgot, és egy picit növeli a játék nehézségét. Ezen kívül ennek a játéknak is van beépített segítsége, bár annyira nem sikerült jól, mint a Drawn-nál. Itt csak egy segítség van, ami egy gondolati buborék formájában jelenik meg a képernyőn egy jól kivehető rajz formájában, és ezt bármikor meg lehet újra nézni. Nem igazán tartom túl jónak az opció kivitelezését, ugyanis csak a rejtvény végső megoldását mutatja meg, és komplexebb feladatoknál nem mindig segít megfelelően. Azonban emellett van még egy bővebb segítség is, de ezt csak egy side-scrollozós minijáték megnyerése után lehet elérni. Ez már részletesen megmutatja, hogy mit kell csinálni, de nem igazán használtam a végigjátszásom során.

Ugyanis a játék nem annyira nehéz, csak itt is figyelni kell a környezetre, hogy az adott szituációban mit hogyan kell majd használni. Mindenféle rejtvény található a játékban, az egyszerű puzzle-tól kezdve egészen a minijátékokig (még egy Space Invaders koppintás is helyet kapott a játékban). Persze vannak köztük nehezebbek is, amik közül most csak az ötödölős játékot emelném ki, ami egy picit keményebb MI-t kapott a kelleténél. Ezen kívül még a főhős magasságának a változtatására is felhívnám a figyelmet, ugyanis elég sokszor kell majd ezt a képességét használni a játék során. A rejtvények elrendezése is jól lett megcsinálva, az elején elég egyértelmű és könnyűek, míg később több képernyőt átívelő megoldások szükségesek.

Ami viszont tényleg kiemelkedővé teszi a játékot, az itt is a látványvilág és a zene. A grafika, a rajzolás és az animáció mind tökéletes, nem is hinnéd el, hogy Flash-ben készült. A legjobb és a legérdekesebb az egészben az, hogy igazán nincsenek benne túlzottan meleg színek, barátságtalannak és lepusztultnak tűnik a hely, mégis egyszerűen gyönyörűen néz ki. A város karakterei is szépen meg lettek rajzolva, és mindegyikük animációja a toppon van. Még a hátterekben lévő levelek, pillangók és egyéb más dolgok is állandóan mozgásban vannak, és nagyon szépen néznek ki. Külön kiemelném a főhősünket, akinek a dizájnja tényleg lenyűgöző és aranyos, így könnyebb azonosulni vele. A zene pedig ugyancsak nagyszerűre sikerült, bár a Drawn-hoz képest annyira nem illeszkedik teljesen a világhoz. Itt azonban ez nem baj, mivel önmagában is viszonylag megállja a helyét. Ez „csak” egy plusz a már önmagában is elég hangulatos játékhoz.

Tehát, ez miért is nagyszerű kalandjáték? 1. A minimális sztoriját képes úgy eladni, megvalósítani, hogy egészen a végéig érdekeljen a világa, a története és a mellékkarakterei. 2. Mindezt érthető dialógusok nélkül! Ez gondolom sokaknál egy nagy negatívum, de úgy van összerakva a játék, hogy ez még működik is benne, képes elmesélni a sztorit szavak nélkül. 3. A Flash-es „motor” igazán nem is tűnik fel a látvány miatt, mivel a játék gyönyörűen néz ki. Csak akkor jössz rá, hogyha véletlen a jobb egérgombbal kattintasz. Gondot jelenthet még az irányítás, de az idő múlásával ezt meg lehet szokni.
Amúgy ez se tart túl sokáig, ez is egy 5-6 órás kalandjáték. Vannak kevésbé jó részei a játéknak, de összességében ez nagyon jól sikerült. Bár nem éri el a zsáner legjobbjainak a szintjét, de még így is egy hihetetlenül jól összerakott és zseniális kinézetű játék. Méghozzá Flash-ben. El lehet gondolkodni, hogy mi lenne, ha az Amanita egy „rendes” játékmotorra fejlesztene egy ilyet...

Hozzászólások

AstorAnt
1 | AstorAnt 2010.06.12. 18:55
A Machinariumhoz nekem is volt szerencsém, egy hihetetlen hangulattal megáldott zseniális játék. A Drawn: The Painted Tower-t nem ismertem eddig, de ezek után mindenképp ki fogom próbálni, mert nagyon szimpatikusnak tűnik.Jók ezek a blogbejegyzések, mert ezekre a különleges játékokra, gyakran csak ilyen ismertetőkből lehet rátalálni:)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.