Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Az első Dragon Age könyv - David Gaider: Az elorzott trón

xeLaR | 2010.06.19. 19:06 | kategória: könyv | 5 hozzászólás

David Gaider - Dragon Age: Az elorzott trón


El kell ismernem, hogy sajnos nagyon keveset szoktam olvasni. Amikor meg „véletlen” nekikezdek egy könyvnek, annak témája általában fantasy vagy sci-fi, tehát semmi olyan, aminek még értelme is lenne. Ezt még tetézi az is, hogy ezek a regények főleg valamilyen számítógépes játékhoz kapcsolódnak. Ugyanis régebben előszeretettel vásároltam a Blizzard-os regényeket, amelyek néha nagyon jól elszórakoztattak, és néha meg egészen elszomorítottak, hogy mennyire rosszak. Mostanság viszont az EA-s játékok is kapnak valamiféle könyves „feldolgozást”. Most egy ilyen regényről osztanám meg a véleményemet, amely a múlt év egyik – számomra viszont A – legjobb szerepjátékának, a Dragon Age-nek az előzményeit írja le.

A regényt David Gaider írta, aki a játéknak is a vezető írója volt. 2009 márciusában jelent meg Amerikában, míg itthon kb. a játékkal egy időben került a könyvesboltok polcaira. A történet 30 évvel a játék eseményei előtt játszódik, mikor még Ferelden trónja idegenek kezében van, és a Lázadó Királynő harcol ellenük. Pontosabban csak harcolt. Ugyanis éppen azzal kezdődik, hogy tőrbe csalták, és megölték. Egyedül a fiatal Maric herceg menekül meg a mészárlás elől a „nyers modorú zsivány” Loghain segítségével. Nekik ketten kell eljutniuk a lázadó sereghez, és folytatni a végeláthatatlannak tűnő harcot a gonosz orlesiai betolakodók ellen. Vajon sikerül-e nekik ez a lehetetlennek tűnő feladat, vagy örökre idegen zsarnokok fognak uralkodni Fereldenen?

Természetesen mindenki, aki játszott a Dragon Age: Origins-szel, tudja, hogy ez az egész lázadás hogyan végződik. Nem mintha kellene hozzá játék, hogy tudjuk ezt. Ugyanis a könyv sztorija az átlagos „trónbitorlós” történetek sablonjaira épül. Még ha nem is olvastál egyetlenegy ilyenfajta könyvet sem, akkor is tudod, hogy mi fog következni. Nagyon kevés olyan dolog van benne, ami meglepné az átlagos olvasót. Ugyanakkor meg jó pár dolgot elmagyaráz a világról, amit egy átlagos fantasy rajongó nem ismerhet. A könyv megismerteti az olvasót a fereldeni nemesi és földbirtokosi rendszerrel (természetesen ezt csak nagyon felszínesen), az Alsó Utak élővilágával, a vallással, stb. Ez viszont pont a visszájára üt, ha már játszottál a játékkal, mivel ezek a leírások nem igazán tartalmaznak új információt, így feleslegesnek tűnnek, és csak értékes bekezdéseket vesznek el pl. a csatajelenetektől. Azonban mindezek ellenére ez még így is egy elég jól összerakott történet, ami csak néha fullad unalomba. Mondhatni ez egy tökéletesen átlagos sztori.

A regény jó néhányszor az epikus harcok helyett inkább a főbb karakterekre fókuszál, ami ez esetben jócskán javít a könyv élvezhetőségében. A főbb karakterek (Maric, Loghain és Rowan, aki Maric leendő felesége) viccesek, dialógusaik nem egyszer a játékban is előforduló szellemes csipkelődésekre emlékeztettek. Emellett mindhárman egy érezhető jellemfejlődésen mennek keresztül, ami szerintem a könyv legjobb része. A végére nagyon sajnáltam a főszereplőket, mivel nem hiszem, hogy jó döntést hoztak, és az egyiküket még jobban megutáltam (majd a játékban visszakapja). Viszont a többi karakter már nincs annyira kidolgozva, mint ők. A legnagyobb probléma e téren szerintem Katriel (egy elf lázadó/kém) és a trónbitorló a tanácsosaival együtt. Katriellel csak annyi bajom van, hogy nincs igazi személyisége. Nem tudom elhinni róla, hogy egy teljesen profi bárd, annak ellenére, hogy voltak olyan jelenetei, ahol tudományát be is tudta mutatni. Úgy érzem, jobb lett volna, ha máshogy írta volna meg Gaider, mert így csak „keveri a szart” a főhősöknek. Viszont fontos karakter, mivel ő az, aki a legkritikusabb jellemfejlődést előidézi. Viszont a trónbitorló és kompániájára nincs mentség. Meghren tipikus dekadens és kegyetlen uralkodó, aki csak a trónon terpeszkedik, és grandiózus bálokat, rendezvényeket akar tartani, természetesen saját maga tiszteletére, de teljesen inkompetens Ferelden vezetésére. Severan, a hataloméhes főtanácsadó, aki mellesleg egy mágus, pedig mindent tud az ország dolgairól, és titkon a trónra pályázik. Természetesen Ő a regény főgonosza, de nagyon kevés jelenete van, és a jelleme sincs igazán kidolgozva. Bronach Anya meg egy gyáva, arrogáns vallási vezető, aki minden alkalommal kritizálja a mágust, és mindenféle idióta szövegekkel próbálja Meghren kegyeit keresni és irányítani őt, ami általában nem sikerül. Elég keveset szerepelnek a könyvben, de mindig vártam a feltűnésüket, mivel annyira tipikusak, sablonosak egy ilyen történetnél, hogy már-már zseniálisak. Még úgy is, hogy teljesen alkalmatlanok a szerepükre. Az említetteken kívül nincs igazán emlékezetes karakter, pedig titkon azt hittem, hogy Wilhelm és gólemje több szerepet és dialógust kap. Mindegy, lényeg az, hogy van három nagyszerűen megírt karakter, míg a többiek meg kétdimenziós sztereotípiák.

A fordítás szerintem egész jó lett, mind a leírások, mind a szellemes beszólások terén. Bár vannak benne érdekes megfogalmazások (pl. Maric nekirepül egy fának egy elég gyorsan haladó lóról, majd fejjel lefele lecsúszik róla – nem tudom, hogy ez mennyire valóságos, de ilyet én még csak rajzfilmekben láttam) és szavak, sokuk többször is megjelenik egy fejezetben (pl. szortyintott), de valószínűleg azért van ez, mert az író is előszeretettel használta azokat a kifejezéseket. Persze azért vannak vicces elgépelések is (pl. A kuporgó elf íjászok ideges sem várták az ellenség felbukkanását), de ez kb. minden fordításnál előfordul. Viszont, ami már biztos feltűnt nektek, hogy nem a „helyes”, játékbeli fordítást használtam néhány helyen a cikkben. Ugyanis a könyv nem aszerint íródott, és teljesen más szavakat használ a különböző helyszínek és lényekhez. Ez valószínűleg sokakat zavarhat, bár szerintem elég egyértelműek ezek a szavak (mondjuk én pont nem a magyar fordítással játszottam végig a játékot). Szerintem, aki játszott a játékkal az valószínűleg tudni fogja, hogy a könyvben lévő mélyszörnyek az éjfattyak, és a többi „szakszót” se fogja félreérteni.

Nem igazán bántam meg, hogy elolvastam. Ez lehetett volna sokkal rosszabb is. Egy másik EA-s játéknak, a C&C: Tiberium Wars-nak a könyvadaptációja elvileg annyira rossz lett, hogy a játék egyik rajongója elkezdte újraírni az egészet (bár mondjuk azt a regényt Keith R. A. DeCandido írta, szóval annyira nem lep meg a dolog). Az elorzott trónon viszont látszik, hogy sok energiát fektettek bele, és egy egész jó ismerkedés a Dragon Age világával. A legnagyobb gond az, hogy sajnos akkor jelent meg, amikor a játék, így picit elvész benne a világ megismerésének az élménye. A történet átlagos, de hozza az elvárt minőséget és még szórakoztató is. A főszereplők kidolgozottak, viccesek, viszont ugyanez nem mondható el a többi karakterről. A fordítás is tűrhető lett, bár valószínűleg picit majd szokni kell azoknak, akik a játék fordításához szoktak. Szóval összességében szerintem ez egy egész tűrhető könyv lett. Nem fogja megváltani a világot, és egy átlagos fantasy rajongónak se ajánlanám jó szívvel. Viszont a játék rajongói szerintem jól fognak szórakozni rajta.

Hozzászólások

gothmog
1 | gothmog 2010.06.19. 19:47
Én még közvetlenül a játék előtt olvastam el anno a regényt. Szvsz egyszer olvasható, maradandó élményt nem nyújtó, de azért a "low-fantasy" (ponyva-fantasy) regények átlagos szintjét simán elérő alkotás... melynél szerencsére maga a játék kb. ezerszer jobb és élvezetesebb lett :D

Számomra a regény egyetlen haszna az volt, hogy az egész játék alatt végig meg tudtam érteni - bizonyos szempontból - Loghain cselekedeteit, gondolkodásmódját, és nem valami szimpla, "gonosz" karaktert láttam benne.

Különben, ha már szóba hoztad a gagyi adaptációkat, hát hadd mondjam el, hogy minden idők - vitán felül - legrosszabb könyvadaptációja a Baldur's Gate-ből íródott firkálmány. Az a legalja mindennek, de halál komolyan... az ember sírva röhög, miközben olvassa (feltéve, ha ismeri a játékot, de gyanítom, a játék ismerete nélkül is kilóg a lóláb...)
xeLaR
2 | xeLaR 2010.06.19. 20:03
Loghaint konkrétan még egyszer megutáltam a végén. Értem én, hogy miért tette, meg egyértelmű, hogy ezt nem lehetett volna máshogy eltussolni, de túlságosan is kegyetlennek éreztem.
Mindegy. Loghain nálam már szinte menthetetlen. Sztem már sose fogok szimpatizálni vele, de ezt majd úgyis meglátom. Most játszom újra egy gonoszabb karakterrel, úgyhogy beveszem majd a csapatba, és végighallgatom a mondandóját. Kíváncsi vagyok megváltozik-e a véleményem.

Amúgy meg a könyv tényleg nem a legjobb, de egynek sztem tökéletesen elmegy. Remélhetőleg a 2. azért vmivel jobb lesz...
balays82
3 | balays82 2010.06.19. 23:40
Tudtok egyébként valamit a 2. rész (The Calling) hazai megjelenéséről, ami külföldön már hónapok óta kapható? Annyit olvastam róla régebben, hogy fordítják, de azóta elég nagy a csend.
xeLaR
4 | xeLaR 2010.06.20. 07:52
Elvileg áprilisban kellett volna kijönnie, vagy legalábbis az volt megadva várható megjelenésnek. Sztem egy július-augusztusra biztos kint lesz...
5 | ShuleyvA 2010.06.21. 12:06
Hm, akkor nem is baj, ha kimarad az életemből. A játék viszont nekem is nagy kedvencem. :-)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.