Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Pankrácijó?! - 1. A kezdet, ami rólam szól

xeLaR | 2010.08.21. 08:01 | kategória: Pankrácijó | 3 hozzászólás

Be kell, hogy valljam, én szeretem a pankrációt. Azt viszont nem tudom, hogy miért, elvégre az ilyen programok nézése nagyon cikinek (vagy inkább szánalmasnak) tűnik. De vagyok akkora fan, hogy megpróbálkozzak egy ilyen témájú bejegyzéssorozattal. Minden hónapban legalább egyszer jönnék egy ilyen Pankrácijó résszel, hogy bemutassam mennyire összetett és ugyanakkor abszurd ez a szórakoztatási forma. Ez a bejegyzés (ahogy a cím is utal arra) a kezdetekkel foglalkozik, bár nem teljesen a pankráció kiindulásával.

A „sport” Angliában és az USA-ban indult a 19. század végén, amikor még csak nagyon kis pankráció-promóciók léteztek, és azok sem voltak túl jól szervezve. A 20. század közepére azonban jelentősen megnőtt a pankráció népszerűsége több országban is, köszönhetően olyan legendás figuráknak, mint pl. Mexikóban Santo, Japánban Rikidōzan, vagy az Egyesült Államokban Gorgeous George. A következő nagy állomás a 80-as években volt, mikor a promóciókat elkezdték rendszeresen a TV-ben sugározni, aminek köszönhetően André the Giant, Dusty Rhodes, „Macho Man” Randy Savage, Hulk Hogan és sok más pankrátor hatalmas népszerűségre tett szert. A 90-es években azonban a pankráció nagyon visszaesett, a nézők már kevésbé voltak kíváncsiak erre a fura szórakoztatási formára.

Nálam a kezdet úgy körülbelül 13-14 évvel ezelőttre tehető, amikor egy péntek este véget ért a Cartoon Network adása. Ugyanis általában este 8-kor a CN-t felváltotta a TNT csatorna, amely régi amerikai filmeket sugárzott egészen reggelig. Azonban péntekeken más volt a helyzet. Ahelyett, hogy valami régi, unalmas fekete-fehér film kezdődött volna a csatornán, ezt láttam rajta. Ez volt a World Championship Wrestling, azaz a WCW bevezető videója. Nem kicsit lepett meg, hogy egy viszonylag „komolynak” tűnő csatornán egy ilyen dolog kezdődik. Természetesen a TV előtt ragadtam, mivel érdekelt, hogy mi ez a különös műsor. Amit láttam, az egyből rajongóvá tett. Pedig teljesen ismeretlen volt számomra mind a műsor fajtája, mind a karakterek, akik benne voltak. Talán az egyetlen, akit ismertem onnan, az pont Hulk Hogan volt, és ő meg viszonylag keveset szerepelt. Azonban minden megvolt benne, ami miatt azonnal megszerettem.

Általában a ringben két pankrátor mérkőzött meg egymással, de a 2v2 és a 4v4 menetek sem voltak ritkák. Egy mérkőzés folyamán a részvevők mindent megtettek, hogy jól elverjék a másikat. Na jó, nem mindent, mert volt egy bíró is, aki szabályozta a menetet, de a pankrátorok üthettek, rúghattak, emellett még dobásokat és különféle lefogásokat is alkalmazhattak. Győzelmet úgy érhettek el, hogy vagy az ellenfél vállait a ring szőnyegén tartották, míg a bíró hármat ütött a szőnyegen, vagy úgy ha az ellenfél tíz másodpercnél tovább tartózkodott a ringen kívül. Persze ez még ma is igaz, ezek a leggyakoribb módok a nyerésre, de egyrészt most visszaemlékezek, másrészt meg nem szívesen ecsetelném ebben a bejegyzésben a különlegesebb meccsek szabályait.
Egy átlagos meccs nem tartott tíz percnél tovább, de elég sokszor annál többnek tűnt, mivel annyi mindent csináltak benne. Emellett nagyon színvonalasak is voltak, az összecsapások olyan jelenetekkel voltak tele, hogy csak ámultam. A résztvevők megpróbálták az ismertebb mozdulataikkal eltalálni az ellenfelüket, és aztán a végén a legerősebbel, a „finisher-rel” megverjék őt.

Ami viszont nagyon tetszett az egészben, hogy az egésznek sztorija is volt. Persze nem olyan, mint mondjuk a filmeknek, sorozatoknak, de sokszor egy nagyobb mérkőzésnek elég érdekes előtörténete volt. Egy példának Goldberg-et tudnám felhozni, aki viszonylag rövid idő alatt hatalmas sztár lett a WCW-nél, mindössze azért, mert egy megállíthatatlan vadállatnak lett „felépítve”, akit egyszerűen nem lehet legyőzni. A temérdek rosszfiúval ellátott promócióhoz ez a karakter tökéletes volt, mivel így a közönség neki szurkolt. Szerintem senkit nem fog az meglepni, hogy tényleg szerették, nem is kicsit. Az a legjobb, hogy én még láttam is a karakterének fejlődését, ahogy egyszerű, és nagyon gyors meccsek sorozata után egyre „erősebb” pankrátorok ellen küzdött meg, és ahogy egyre többen kezdtek szurkolni neki. Egy másik, sokkal durvább példa a történet szerepére, amikor Hulk Hogan, aki szinte egész pályafutása alatt csak egy „jóságos”, jó oldalon álló (hivatalos angol terminológia szerint „face”) karaktert játszott, egy este alatt átállt a sötét oldalra (azaz „heel” lett). Emellett még voltak ringen kívüli interjúk és egyéb történések is, amik csak fokozták nálam a műsor élvezetét.

Na, most jön a cikisebb rész. Ugyanis teljesen köztudott, hogy a pankráció „nem igazi” (erre majd később visszatérek). A pankrátorok nem görög félistenek, hanem csak kaszkadőrök, és a mérkőzéseik kimenetele is már előre meg van határozva. Maga az akció a ringben sem valóságos, és néhány helyen teljesen egyértelmű, hogy az ütés / rúgás egyáltalán nem találja el az ellenfelet. A sztorit is profik írják általában, és a pankrátorok meg elszínészkedik a jeleneteiket. Az előadók ringbeli karaktere sem egyezik meg a mindennapi személyiségükkel. Szóval, az egész hamis, ez nem sport, hanem egy elcseszett színház (amit a South Park viszonylag jól eltalált). Ezt a tényt nagyon sokáig titkolták a promóciók a közönség elől, és emiatt sokszor még a pankrátorokat is kötelezték, hogy karakterük szerint viselkedjenek a magánéletben is, de mivel mára ez egy köztudott tény, ezt már nem igazán tartják be.
Nekem amúgy kellett egy kis idő mire rájöttem, hogy az egész meg van rendezve, és egy picit rosszul is éreztem magam miatta. De végül elég hamar elfogadtam a dolgot, és néztem tovább a show-t. Legalábbis néztem volna tovább, de...

...valamikor 2000., vagy 2001-ben a TNT egyszer csak megszűnt. Helyette egy TCM (Turner Classic Movies) nevű csatornát találtam, ami péntek este sem hagyott fel a régebbi filmek sugárzásával. Én meg nem tudtam, hogy most mi van itt, és nagyon dühös voltam, hogy ezután nem tudok majd pankrációt nézni sehol. Természetesen először a kábelszolgáltatót szemeltem ki bűnbaknak, mikor pont az nem tehetett semmiről. Valószínűleg a TNT vezetősége azt gondolta, hogy át kellene alakítania az közép-európai csatornáját, de ebben nem vagyok biztos. A lényeg az, hogy eltűnt a pankráció.

„Öröm” az ürömben, hogy amúgy sem volt sok ideje hátra a TNT-n. Ugyanis 2001-ben a WCW legnagyobb riválisa, a WWF (természetesen nem a környezetvédő szervezetre gondolok, hanem a World Wrestling Federation-re) megvette az akkorra már nagyon küszködő promóciót. Bár ezt akkor még nem tudtam, de a WWF ezzel a vásárlással (meg egy másik, kisebb szervezet beolvasztásával) egyeduralkodóvá vált az amerikai pankráció világában. A WCW megvásárlása kicsit meglepett, de akkoriban már nem érdekelt a pankráció.

Úgy kb. két-három évvel ezelőtt azonban mégiscsak visszatértem az egykor szeretett „hobbimhoz”, és azóta folyamatosan figyelemmel kísérem. Mivel más nem volt, így a WWF utódjának, a WWE (Federation helyett Entertainment) műsorába kapcsolódtam be, és nagyon fura volt az egész. Emlékeim szerint a WCW show-jait inkább az akció dominálta, azaz elég sok mérkőzést mutattak. Ezzel szemben a WWE inkább a történetekre fókuszál, és inkább kis sztoriszegmensekkel tűzdeli tele a műsorait, míg viszonylag kevés összecsapás látható egy átlagos adásban. Számomra túl sok benne a felesleges duma, de annyira, hogy rendes adásokat már nem is nézek, csak a különleges, PPV (pay-per-view) felvételeket, mert általában ott úgyis összefoglalták a fontosabb történéseket, és még élvezetes meccsek is voltak. A másik dolog, ami nagyon fura volt, hogy nem is tűnt olyan keménynek, mint a WCW. Anno a 90-es évek végén arról volt híres mindkét cég, hogy brutálisnak kinéző meccseket támogattak, a karakterek is káromkodtak, és a történet is legtöbbször valamilyen komolyabb téma volt. Azonban a 2000-es évek közepén egy szemléletváltozás történt meg, és az inkább tinédzserek és pankráció-rajongóknak szánt programot „családcentrikussᔠváltoztatták, ami például ahhoz vezetett, hogy a vért „kitiltották” az adásokból.
Bár fura volt a WWE, mégis voltak benne ismerős arcok a WCW-ből, akik elég jó pályát futottak be. Chris Jericho, Eddie Guerrero, Rey Mysterio Jr., és még jó páran elég jelentős karriert futottak be, amit mondjuk nem tudtak volna a WCW-nál. Emellett még megismertem jó sok új arcot is, mint pl. Randy Orton, Batista, The Miz, vagy éppen John Cena-t.

Szóval ciki, vagy sem, de újra felfedeztem ezt a szórakoztatási műfajt, és még jobban is elmerültem benne. Persze nem vagyok egy szakértő, és még kevés meccset is látok, de jobban elmerültem a pankráció világában, mint ahogy azt vártam. Az, hogy „nem igazi” meg nem érdekel, mert ez csak egy üres kritikája a pankrációnak. Nem valós dolog az, hogy a ringben lévő előadók dobálják egymást össze-vissza, veszélyeztetve magukat súlyos sérüléseknek? Nem valós dolog, hogy a szórakoztatásért cserébe akár még a ringben meg is halhatnak? Hát nem tudom. Az egyértelmű, hogy ez nem sport. Ez egy nagyon primitív szórakoztatási forma, amit leginkább egy színházra hasonlít. Egy nagyon erőszakos, véres színházra...

Hozzászólások

LordMatteo
1 | LordMatteo 2010.08.21. 22:13
Hajrá, vesd bele magad, olvasni fogom, bár én kiskoromban néztem csak, míg elhittem hogy ez olyan, mint a box, meg a K1. :)
2 | Szekuj 2010.08.23. 08:10
Köszi a cikket. Már régóta ez volt az első, amit elolvastam és ami érdekelt is. Felüdülés a sok "energiaitalos" bejegyzés között.
3 | StoneCold 2014.08.24. 17:49
Hát a WCW az jó volt, meg a WWF, aztán az utána lévő WWE Ruthless Aggression era, de 2009 től a pg era már egy kalap szar! R.I.P. Wrestling...

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.