Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Környezetvédelmi kalandok - EcoQuest 1-2

xeLaR | 2010.09.11. 17:12 | kategória: kalandjáték | 0 hozzászólás

A Sierra régi kalandjátékait elég könnyen meg lehetett különböztetni a műfajon belül. Gyönyörű grafikával rendelkeztek (persze a kornak megfelelően), és a sztori is általában érdekes és szórakoztató volt. A nagy különbség abban rejlett, hogy ezekben a játékokban nagyon könnyen el lehetett halálozni, ha éppen valamiféle „hibát” követünk el a karakterünkkel. Persze ezek a hibák lehettek nagyon egyértelműek (pl. logikus, hogy egy mérges kígyóhoz nem kellene közel merészkedni), vagy pedig nagyon szemetek (pl. felveszel egy teljesen ártalmatlan tárgyat, amit ha kicsit közelebbről megvizsgálsz, akkor halsz meg). Az utóbbi miatt elég kevés Sierra-s kalandjátékot próbáltam ki, vagy vittem végig. Nem igazán vagyok oda az ilyen „öljük meg a játékost sokszor, hogy rájöjjön a megoldásra” mentalitásért, és inkább más játékokkal játszottam. Mondjuk azért volt néhány, amit kicsit jobban kipróbáltam, és szívesen végigvinném őket (például: Freddy Pharkas: Frontier Pharmacist, Leisure Suit Larry 6: Shape Up Or Slip Out, vagy The Adventures of Willy Beamish). Viszont volt két olyan játék a Sierra-tól, amelyik nem követte ezt a játékmenetet, azaz nem ölették meg a játékost minden egyes mozdulatnál. Persze ennek volt egy jó oka is, de arról majd egy kicsit lejjebb.

Ez a két kalandjáték ugyanis a környezetszennyezésről szól, és mivel a 90-es években jött ki egy olyan médiumon, ami a gyerekeknek készült, természetesen minimális köze van a témához. Abban az időkben ez nem volt újdonság, elég csak a Bolygó Kapitányára gondolni, ami „érdekesen” mutatta be a témát. A játékok is körülbelül ilyen szinten mozognak, bár szerintem azért kicsit szórakoztatóbbak, mint a kapitány kalandjai (bár lehet nem mondanám ezt, ha láttam volna teljes egészében a Hitleres epizódot). Szóval mi ez a két játék, és miért érdemeltek egy blogbejegyzést? Ez nem más, mint az EcoQuest: The Search for Cetus és az Ecoquest 2: Lost Secret of the Rainforest, és azért írok róluk, mert elég könnyű célpontok egy kis gúnyolódásra. Meg persze azért is, mert annak ellenére, hogy tanító jellegű játékok, egész élvezetesre sikerültek.


EcoQuest: The Search for Cetus

Az első rész témája az óceánok, tengerek szennyezése, ami egy elég súlyos környezeti ártalom. Elég csak a közelmúlt eseményeire gondolni, és máris láthatjuk, hogy milyen pusztításra képes egy balesetből keletkező olajszivárgás. Persze egy gyerekeknek szánt játékban ilyet nem fogunk találni, legalábbis csak kisebb mértékben beszél róla. Az intró sem a vízben élő növények és állatok szenvedéseit mutatja be, hanem ahogy egy delfin úszik valamerre. Persze ez nem tart sokáig, mivel a stáblista után azonnal beleúszik egy hálóba, amiről köztudott, hogy akár meg is ölheti az állatot, mivel ha belegabalyodik, akkor nem tud felmenni levegőért. Nagyszerű, már az első képsorokban állatok halálát láthatjuk.

Ezután megismerhetjük a széria főhősét, a tízéves Adam Greene-t, aki ökológus apja miatt kicsit jobban törődik a környezettel. Az apja is előszeretettel pesztrálja olyan kis dolgokkal, mint például megtisztítani egy olajjal teleitatódott madarat, vagy éppen egy sebesült delfinre figyelni, míg ő egyedül hagyja otthon a gyermekét. Adam-et igazán nem érdekli a dolog, úgy tűnik, hogy szívesen csinálja meg ezeket a dolgokat. Miután nekiállunk figyelni a delfinre, kiderül, hogy ugyanaz az állat, amit az intróban láttunk. Nem csak az, de még egy kis „ismerkedés” után BESZÉL is. Adam viszonylag jól kezeli ezt a fordulatot, és elkezd beszélgetni a delfinnel, akinek Delphineus a neve. Kiderül, hogy egy vízalatti királyság egyik alattvalója, és királyát kereste, amikor beleúszott a hálóba. Meggyőzi Adam-et, hogy kiengedje, hogy folytassa tovább a keresést (itt látható a szép(?????) pillanat, amikor beleegyezik a fiú). Napokkal később Delphineus elengedése után az állat valami ok folytán visszatér. Elmondja, hogy a királyság veszélyben van, mivel a király, Cetus az ámbráscet eltűnése után egy gonosz élőlény jelent meg, és elkezdte terrorizálni az ott lakó halakat. A delfin nem tudta, hogy kihez forduljon ezzel, és nem is akarta Adam segítségét kérni, de a kisfiú szinte azonnal elővette a búvárfelszerelését (merthogy természetesen kiváló búvár), hogy kövesse a tengeri emlőst. Delphineus pedig elvezeti a titkos királyságba, amit a kisfiúnak meg kell tisztítania a különféle szennyeződésektől, és a „polgárokat”, alattvalókat is ki kell segítenie. Persze a legfontosabb feladata pedig megtalálni a hatalmas királyt, hogy megvédje őket a veszedelemtől.

Persze eleve szemétség cinikusan hozzáállni egy kisebb gyerekeknek készült környezetvédelmi kalandjátékhoz (pl. Adam nem fázik a víz alatt több óra búvárkodás után, vagy az oxigénpalackja miért nem merül le), de igazából csak egyszerű poénkodásnak szánom a gúnyolódó megjegyzéseket. Főleg azért, mert annak ellenére, hogy a történet bugyuta és a karakterek sem túlságosan viccesek, de a játékmenetbe nagyon jól beleültették témát, amiből a játékos tanulhat, ha nem is túl sokat, de elegendőt ahhoz, hogy egy picit elgondolkodjon. Az interakcióknál a Sierra játékoknál általános „Menj-Nézz-Beszélj-Használj” ikonok mellett még egy újrahasznosító jelecskét is beletettek, amivel a képernyőn található szemetet lehet felvenni, ezzel növelve a játék végén kapható pontszámot. Emellett a rejtvények legtöbbje valamiféle környezeti ártalmat mutat be, ami a vízre, vagy egy növényre, állatra hat, és így nagyjából a játék egészében láthatjuk a szennyezések különféle következményeit, ami bár néhány esetben kicsit hülyén néz ki, de viszonylag jól mutatja be a problémát a játékosnak. A játék még egy elég félelmetes gonosz karakterrel is rendelkezik. Nem sokszor jelenik meg, viszont amikor igen, akkor aztán rohanni kell, vagy ebben az esetben inkább úszni.

Szóval a történet bugyuta, a karakterek többsége sem túl emlékezetes, vannak kisebb problémák a perspektívával és a különféle állatok nagyságával (ez főleg Cetus miatt van), és egy tapasztaltabb játékosnak nem okoz semmilyen problémát a játék végigjátszása. Viszont mindezek ellenére tényleg képes volt a témát úgy bemutatni, hogy ne legyen teljesen nevetséges. Igen, felnőttként hülyeségnek tűnhet nagyon sok dolog benne, de inkább a játékkal együtt nevetünk és nem rajta. Szerintem egy teljesen korrekt játékot sikerült összehoznia a Sierra-nak, amihez sokkal ésszerűbben nyúltak hozzá, mint azt vártam. Adam mélytengeri kalandja tűrhetőre sikeredett.


EcoQuest 2: Lost Secret of the Rainforest

Na igen, ez már Bolygó Kapitánya szintű baromságokat tartalmaz, de mit vártatok? Az ilyen „esőerdős kalandok” általában nem túl jók. Az első rész után nem is olyan nagy az elvárás, de ez sikeresen alulmúlja azt. Miért is mondom ezt?
Adam újabb kalandja egy kitalált dél-amerikai országba visz minket, ahol az apjának lenne dolga. Az intró után az első dolog, amit látunk egyértelművé teszi számunkra, hogy sok jóra nem számíthatunk (nem mintha az első részben nem lett volna ilyen jelenet). Az utána nem sokkal következő talány pedig nagyon egyszerű, de gyerekként jó ideig nem tudtam, hogy mi a rossebet kell csinálni. Most sem igazán értem, hogy ez a vámos fickó miért ne tudná megtalálni a belépéshez szükséges dokumentumokat, ha odaadom az útlevelemet, főleg úgy, hogy a hiányzó irat is benne van. Mindegy, a lényeg az, hogy Adam apjának dolgait ellopja valaki, ami miatt nem tudja azonnal elkezdeni a munkáját. Mivel már az első részben is megmutatta milyen jó apuka, elmegy a kísérőjével a helyi hivatalba, ahol az ilyen ügyeket intézik, míg Adam-et meg megbízza, hogy vigyázzon a cuccaira. Azt gondolhatná az ember, hogy meg akarna szabadulni gyermekétől. Úgy értem mi történhetne egy fejlődő ország kikötőjében, ahol fényes nappal lopkodnak dolgokat, és egy képernyővel arrébb mindenféle gépből, hajóból folyik a szennyező anyag, és csupa rosszarcú figura lófrál arra fele. Természetesen az történik, hogy Adam elalszik egy csónakban, amit elköt két vidra, és elviszik az esőerdőbe. Természetesen beszélnek ezek az állatok is, és Adam megérti őket. Miért? Arra nem igazán kapunk magyarázatot. Az első részben még valahogy elmagyarázták, hogy miért tudják a királyságban élők megértetni magukat az emberrel, és más állatokkal miért nem beszélhettünk. Ebben viszont szinte minden állat beszél, és idegesítőbbek, mint valaha. Emellett a történet folyamán az alábbi dolgokkal is találkozunk: egy barátságos őslakosokkal benépesített faluval, egy beszélő mágikus fával, egy vagonnyi beszélő denevérrel, akik közül az egyik Delphineus szerepét próbálja betölteni nem sok sikerrel, és egy nevetséges főgonosz karakterrel. Mennyi köze van a történetnek az erre a területre releváns környezetvédelmi témákhoz? Nem sok.

Itt sajnos nem sikerült annyira összeegyeztetni a tanulságos témát a játékmenettel, és inkább a varázslatos, furább elemeken van a hangsúly. Az egyetlen újítás és tanító dolog a játékban az Ecorder-re keresztelt masina, amellyel a képernyőn található fontosabb környezettel kapcsolatos dolgokat lehet megvizsgálni. Ez annyiból áll, hogy kiválasztjuk a tárgylistából a szerkezetet, és a képernyőn található összes növényre, állatra, környezetszennyezésre, stb. kattintasz vele. Később megnézheted, hogy miket találtál az Ecorder-rel, és elolvashatod a hozzájuk tartozó leírást. Bár nem túl gazdag információban, de nem is túlságosan jó tanítóeszköz. Emellett nagyon kevés szemétszedés is van benne, ami valamennyire logikus, mert miért lenne olyan sok szemét az esőerdő belsejében, de így a játék elveszít egy elég jelentős környezetvédelmi elemet. Helyette madarakkal, majmokkal és denevérekkel kell beszélgetni, akik mondogatják, hogy milyen rossz nekik, mert a fakitermelés miatt elvesztik az otthonaikat. Tényleg nagyon érdekes, de amennyire idegesítőek el is gondolkozol arról, hogy segíts-e a főgonosznak. Azt is meg kell említeni, hogy a játék jóval nehezebb, mint az első rész, ami itt sajnos negatívumként van jelen, mivel nem igazán szórakoztató az EcoQuest 2.

Mit lehet még mondani erről? A történet nagyon béna (ami talán annak is köszönhető, hogy Jane Jansen, a Sierra kalandjátékainak egyik legjelentősebb alakja nem vett részt benne), a karakterek idegesítőek, és még viszonylag nehéz is a játék. Valamint itt még a környezetvédelmi téma sincs túl jól beleépítve a játékba, ami nem csak a játékmenetet rontja, de a történet is megsínyli. Ezen a játékon csak nevetni lehet, olyan szánalmas. Persze még mindig játszható, de sehol sincs az első résztől.


Végszó
Szóval a szériában van egy jó és egy rossz játék. Az egyik érdekesen és okosan ötvözte a környezetvédelmet a játékkal, míg a másik félig-meddig megerőszakolta azt. Persze gyerekként ezt nem veszi észre az ember, de azt viszont igen, hogy mennyire könnyű, vagy nehéz egy játék, és ez egy tényleges negatívum. Persze ha más kalandjátékokhoz hasonlítjuk őket, akkor elég egyértelmű, hogy nem állják meg a helyüket. Pedig egy nagyon érdekes kis sorozat volt ez.
Végezetül pedig álljon itt egy kép az első játék delfinjéről...

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.