Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Az Igazság Ligája I. - Justice League

xeLaR | 2010.10.11. 17:42 | kategória: sorozat | 2 hozzászólás

Egy szuperhősös képregény-sorozat adaptációja más médiumokra elég érdekes hatással lehet a szériára. Ha egy sikeres tévésorozatban, vagy filmben a főszereplő bizonyos módon viselkedik, az valamilyen szinten visszahathat a képregénybeli karakterre is. Persze ez csak egy rövid ideig van úgy, aztán a képregényes figura továbbfejlődik, de ennek ellenére a többség szemében a tévés, vagy filmes perszóna marad meg. A legjobb példa erre a Denevérember figurája, aki volt ilyen, ilyen, meg ilyen és végezetül ilyen. A legnagyobb váltás azonban mindenképpen a Tim Burton féle Batman után történt, ami miatt mostanság már csak gúnyosan nevetünk (vagy sírunk) a régi Adam West, vagy a Joel Schumacher által fémjelzett inkarnációkon. Manapság a többség úgy gondolja, hogy Batman egy komoly, komor, „darkos” szuperhős, aki hasonlóan veszélyes, elborult figurákat kap el.

Ezt az imázst az 1992-es Bruce Timm és Paul Dini által fémjelzett Batman rajzfilmsorozat is próbálta elterjeszteni, méghozzá elég sikeresen. A sorozatot sokan az egyik legjobbnak tartják, mivel minden benne volt, amit a Batmanről tudni kellett, és a minősége egyszerűen fenomenális volt. A történetek többsége komoly témákról szóltak, amit még a gyerekek is megérthettek, és emellett még megdöbbentően izgalmasak is voltak. Szinte mindegyik karakter eszméletlenül jól lett megírva, némelyikük annyira jól, hogy vagy az előtörténetüket (Mr. Freeze), vagy az egész karakterüket (Harley Quinn) is átvették a képregények. Persze a szinkronszínészek is kellettek ehhez, akik nagyszerű munkát végeztek. Kevin Conroy egyenlő Batmannel, míg Mark Hamill előző nagy szerepe is szinte eltörpül ahhoz képest, amit a Jokerrel csinált. És akkor még meg kell említeni a zseniális intrót is.
A show óriási siker lett, és valószínűleg emiatt tudok most erről a témáról írni. A Batman széria után a Timm és Dini páros segített Supermant is megújítani, majd egy rövid ideig visszatértek a Denevéremberhez. Viszont ezután egy sokkal nehezebb fába vágták a fejszéjüket: meg akarták valósítani a Justice League-t, azaz az Igazság Ligáját animációs formában.

Ha valaki nem tudná, az Igazság Ligája egy olyan „szuperhős szervezet”, ami a DC Comics képregényeiben megjelent hőseit tömöríti egybe. Ez mind szép és jó, csak az a probléma, hogy (legalábbis magamból kiindulva) a többség valószínűleg nem ismeri a DC-s hősök nagy részét. Míg a Marvel nagyobb hőseit könnyen lehet azonosítani, addig a DC-nél a nagy hármon (azaz Superman, Batman és Wonder Woman) kívül nagyon nehezen lehetne felsorolni őket. Ebben a Ligában pedig rengeteg hős van. Az alkotók viszont jól kezdtek neki a megvalósításnak. Ugyanis az általuk létrehozott animációs DC univerzumban, amely az összes eddigi sorozatukat tartalmazza, még nem létezett a Liga, így sokkal könnyebben meg lehetett oldani a szervezettel kapcsolatos problémákat. Például csak hét hős van az elején, így a részek során lesz bőven elég idő, hogy a nem annyira ismert karaktereket is bemutassák. Tehát a problémákat is elhárították, és 2001-ben be is mutatták a sorozatot.

A széria jellemzését két részre bontom, mivel egyrészt még nem értem az egész végére, másrészt meg egyértelműen meg lehet különböztetni őket. Most csak az első két évadról lesz szó, amely sikeresen megmutatta, hogy egy ilyen „nagyszabású” téma is lehet sikeres...bár kellett hozzá egy kis idő.


Az Igazság Ligája – Általános tudnivalók

Szóval az alapszituáció a következő: a Föld védelme érdekében hét szuperhős egyesíti erejét, hogy könnyen és nagyobb hatékonysággal hárítsák el a különféle veszélyeket. A hét hős pedig Superman, Batman, Wonder Woman, Flash, Green Lantern, Hawkgirl és Martian Manhunter (bár ebben inkább J’onn J’onzz-ként ismert). Bár a képregényben nem ez volt az eredeti felállás, az alkotók úgy gondolták, hogy a változtatások szükségesek. Hawkgirl például csak azért lett kiválasztva, mert nélküle csak egy nő lett volna a csapatban, ami valószínűleg rosszul vette volna ki magát pár érdekképviseletnél. A Zöld Lámpás sem a népszerű Hal Jordan inkarnáció lett, hanem John Stewartra esett a választás, aki inkább a személyisége folytán került be, mintsem a bőre színe miatt, bár az sem volt egy elhanyagolható tényező. A sorozat többnyire az újonnan jött karakterekre fókuszál, de még így is van pár alkalom, amikor Batman, vagy Superman kerül a középpontba.

Ennek a sorozatnak nincs évadokat átfogó története. Persze vannak olyan történések, amik jellemfejlődéssel járnak a karaktereknél, de a széria többnyire különálló történetekből áll össze. Ezek a sztorik pedig általában két epizódból állnak, aminek köszönhetően jobban megismerhetjük a karaktereket, vagy éppen egy komolyabb témát lehet jobban felépíteni. Nézői szempontból viszont ez nem igazán volt a legjobb megoldás, mivel elég könnyen le lehetett maradni egy-egy minitörténet részéről. Persze vannak „előző rész tartalmából” szegmensek, és többnyire egymagukban is megállják a helyüket az epizódok, csak sajnos ezt a történet sínyli meg, mikor csak a második részt látja az ember. A karakterekre viszont egyáltalán nincs panasz, hozzák az elvárt minőséget. A régi figurák megmaradtak olyannak, amilyennek megismertük őket, így inkább az új jövevényekre van helyezve a hangsúly. Persze az elején nem kell túlzottan bonyolult jellemekre számítani (pl. a Zöld Lámpás komoly és kioktató, míg a Flash meg egyszerűen egy bohóc), de a sorozat folyamán egyre jobban megismerjük őket, és kiderül, hogy nem is olyan egyszerű karakterek. A szinkronszínészek is hozzák a megszokott színvonalat. Kevin Conroy visszatér, mint Batman, és hozta magával Mark Hamillt is, azonban a Superman sorozatból ismert Tim Dalyt George Newbern váltotta le. Emellett még elég sok híresebb színész is vendégszerepelt a sorozatban, mint például Michael Ironside, Ron Perlman, Keith David és Lisa Edelstein. Az animáció is a megszokott stílusban készült, és egész jónak mondható. Bár voltak problémáim vele főleg az akciójeleneteknél, de szerencsére az évadok között sokat fejlődött az animáció. És akkor a végén megint csak az intrót említeném meg, ami ugyancsak zseniálisra sikeredett.

Az első évad

A sorozat egy idegen invázióval kezdődik, amit Batman és Superman egyedül nem tudnak kezelni. Azonban egy fogvatartott marslakó telepatikusan felkeresi Supermant, hogy mentse meg, mivel ő tud segíteni. Emellett még négy másik hőst is sikerül magához hívnia, hogy végül együtt szembeszálljanak a gonosz idegenekkel. Az invázió megállítása után a hősök pedig megegyeznek az Igazság Ligájának a felállításáról. Lényegében ennyi történik a háromrészes évadnyitóban. Az évad a további részekben pedig a DC Comics világát mutatja be. Megismerhetjük a Zöld Lámpások szervezetét, Atlantisz elsüllyedt világát, az amazonok szigetét, vagy éppen egy intelligens gorillák által lakott várost. Bemutat még temérdek kisebb-nagyobb gonosz karaktert, akikkel még találkozunk a sorozat folyamán. A főhőseinket is jobban megismerhetjük, főleg ennek az animációs világnak az újoncait, akik egy, vagy két történet középpontjában vannak. Talán az egyetlen, akit kevésbé ismerünk meg, az Flash, aki valószínűleg a „vicc karakter” státusza miatt nem szerepelhetett sokat főszereplőként.

Szóval ez egy bemutatkozó évad, ami bár jól sikerült, de korántsem olyan élvezetes, mint ahogy az elvárható lenne. Az évad történeteinek a többsége inkább csak felesleges harcokról szól ahelyett, hogy érdekes, fordulatos, jól megírt sztorit kapnánk. Ezeknél még azt is érezhetjük, hogy teljesen feleslegesen vannak két részre vágva, és az egész cselekményt egy epizódban is meg lehetett volna oldani. A harcok azért jelentenek nagy negatívumot, mert nagyon unalmasra lettek meganimálva, és sok esetben teljesen kiszámíthatóra sikeredtek. Miután több részt megnéztem egymás után, szinte tudtam már a harcok koreográfiáját. Superman a hírneve ellenére nagyon gyenge volt az összecsapásoknál, és mindenféle kósza lézersugarak és kisebb robbanások is „megsebezték”. Másik visszatérő „harctéri elem” J’onn J’onzzhoz fűződik, aki ha csinált valamit, vagy nem a harcok során, akkor is az elsőként hullott el, ha pedig levegőben találták el, akkor pedig valamelyik hős azonnal sietett elkapni, és ezt azonnal kihasználták az éppen aktuális ellenfeleik. Sajnos ezek rontották nekem a sorozat élvezetét.

Azonban még így is teljesen elfogadhatóra sikerültek még a számomra legrosszabb részek is. Nem is lennék fair a sorozattal, ha a harcjelenetek miatt haragudnék rá, mivel egy ilyen képregényes témától ez teljesen normális. Vannak viszont igényesen megcsinált összecsapások is, amire egy szavam nem lehet, és mellé még elfogadható sztorit is kaptam. Ilyen például az Aquaman-es történet, vagy éppen a háromrészes finálé, amiben a Liga a 2. világháborúban találja magát. Olyan is volt, amikor a harcok egyáltalán nem tetszettek, de a dialógusok és a cselekmény zseniálisra sikerült (pl. mikor egy rakás gonosz karakter elkapja Batmant). Emellett még volt egy-két olyan rész, ami érdekes témákat boncolgatott, és egy kis komolyságot is belevitt a történetekbe. Szóval egyáltalán nem sikerültek rosszra az első évad epizódjai, de sokuk sajnos unalmasra sikeredett.

Összegezve ez a bemutatkozás jól sikerült, annak ellenére, hogy a legtöbb benne lévő történet elég átlagos lett. Sajnos voltak olyan elemei, amik nem igazán jöttek be számomra, de ha teljes egészében tekintek vissza rá, akkor egyértelműen élvezetesnek tartom. Számomra a legrosszabb történet a War World, amiben elvileg Superman lenne a középpontban, ha nem lenne annál egy sokkal érdekesebb mellékszál, ami Green Lantern és Hawkgirl kapcsolatát mutatja be. Arról meg ne is beszéljek, hogy szinte az egész csak felesleges harcokból áll, amit valami miatt Superman nem tud egy csapásra elintézni. Legjobb résznek a már fentebb említett Batmanes epizódot tartom, míg történet tekintetében pedig a Legends, ami a régmúlt szuperhőseinek állít emléket.
Az első évad tehát nem lett kiemelkedő alkotás, de mindenképpen egy jó kezdet volt.

A második évad

Most „csak” egy kétrészes történettel nyitott a sorozat, de az is azonnal két Superman-főellenséggel, Brainiac és Darkseiddal. Az első évadbeli unalmas Superman pedig dühös lett, és tőle teljesen idegen dühtől izzott. Ez egyrészt meglepett, másrészt meg azt jelezte előre, hogy komolyabb dolgokról lesz szó ebben az évadban. Persze volt ebben is egy adag bemutatkozó, magyarázó jelenet, de meglepő módon azoknak is a többsége a gonoszok oldalán tapasztalható. A történetek többsége már nem bemutatkozásokról szólt, hanem „rendes” sztorival voltak ellátva, amik mélyebb, komolyabb témákat boncolgattak. Ebben az évadban van egy android, ami képes szuperképességeket másolni; van egy újabb univerzumot fenyegető veszély; van egy nézeteltérés, amely a Liga létét fenyegeti; és megint csak van egy nevetséges történet, ezúttal ősi gonosz kígyószellemekről. Emellett még van egy rendes, háromrészes finálé is, ami eredetileg a showt zárta volna le, ha nem lett volna berendelve a következő évad. A főhősök jellemfejlődésével sem hagytak fel a készítők, ami pár érdekes fordulatot is tartogat a nézők számára. Ez az évad egyértelműen Hawkgirl és a Zöld Lámpásra koncentrál, előrevetítve a finálét, de a többiek is kapnak egy-két főszerepet pár történetben.

Az animáció sokat javult a két évad között, és ennek köszönhetően már nem zavart annyira, hogy „állandóan” harcoltak. Azonban azt is el kell mondani, hogy kevesebb is volt a harcjelenetekből, és inkább a történeten, dialógusokon volt a hangsúly. Ennek az lett az eredménye, hogy nagy általánosságban az epizódok színvonala nőtt, élvezetesebbek lettek. Egyre több történetbe került valamiféle mondanivaló, vagy egy téma, ami kis komolyságot is belevitt az epizódokba. A már megszokott harci koreográfia is eltűnt, vagy legalábbis már nem volt annyira észrevehető. Superman újra szuper lett, és a marslakó is sokkal kreatívabban harcolt, így végre nem tűnt annyira szerencsétlennek a karaktere. Szóval nagyon elégedett voltam a látottakkal.

A második évad tehát szinte minden tekintetben a „nagyon jó” kategóriába lehet sorolni. Még a rosszabb részekben is lehet találni olyan elemeket, amelyek miatt élvezet nézni a sorozatot. Kimondottan rossz rész nincs, talán csak a Wild Cards című történetet tudnám annak mondani, de az is bőven eléri az első évad színvonalát, ill. a végén van egy nagyon várt fordulat, ami ugyancsak emeli a színvonalat. Kiemelkedő részekről viszont annál inkább tudnék beszélni. Ott van az A Better Wold történet, amely mesterien mutatja be milyen lenne, ha a Liga keményebb eszközöket vetne be a gonosztevők megfékezésében, és nagyon jól érvel, hogy miért lenne ez jó, vagy rossz. Egy karácsonyi epizód, a Comfort & Joy, ami a sorozat első különálló része, nagyon meghatóan mutatja be a hősök szabadnapját, és egy jó érv amellett, hogy nem kellenek hatalmas harcjelenetek, hogy valami élvezetes legyen. Aztán ott van a The Terror Beyond című rész, amely bár egy Cthulhu-történet, mégis az egyik legszomorúbb és legmeghatóbb része a sorozatnak (amelyben Mark Hamill megint megvillogtatja a tehetségét, ezúttal Solomon Grundy-ként). Emellett még ott van a finálé is, amely nagyszerűen ötvözi a széria erősségeit, így egy igazán fenomenális történet kerekedett belőle, és jól zárta volna le a sorozatot.

Félidő
Szóval ez lenne a véleményem a Justice League-ről. Az írásomból elég felemásnak tűnhet a sorozat az évadok szempontjából, de biztosítok mindenkit, ez minden tekintetben egy jó sorozat. A második évad egyértelműen jobb a történeteinek köszönhetően, de az elsőnek viszont sikeresen kellett bemutatnia a karaktereket és a DC különös világát, amit mellesleg kielégítően teljesített. Bár nem éri el a Batman rajzfilmsorozat szintjét, de még így is egy nagyon színvonalas produkció, ami a 2000-es évek egyik legjobbja.
A következő bejegyzésben pedig a sorozat folytatásáról lesz szó, amely megváltoztatta a széria szerkezetét, és amiből csak nagyon kevés részt láttam. Én alig várom, hogy milyen lesz.

Hozzászólások

Gobiakos
1 | Gobiakos 2010.10.11. 23:05
Lájk, lájk, lájk!
Én a magam részéről csak az első évadot láttam a sorozatból, azt is szinkronnal. Bár egészen tetszett, de a TAS szintjét nálam megközelíteni sem tudta. Mindennek ellenére várom az írás folytatását és ígérem, komment is fog érkezni tőlem, mert ugye a szuperhős-fantatisták már csak ilyenek... :-P
xeLaR
2 | xeLaR 2010.10.12. 14:43
Köszi a kommentet :)

És nekem sem igazán tetszett az első évad (mint ahogy az írásból is kiderül). Olyan teljesen "átlagos" lett, hogy az már szinte említésre sem méltó. És az a szomorú, hogy még így is jobb volt, mint sok másik rajzfilm abban az időben. De mint az az írásban is le lett írva, azért voltak jó részek abban is. Csak pont mindig olyan szarokat láttam, mint a Metamorpho-s és az eszméletlenül unalmas War World.

Még sajnos nem néztem bele a folytatásba, de már néztem a Youtube-on pár részletet, és az egészen tetszett. Szóval reménykedek, hogy nem lesz teljesen nagy csalódás :)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.