Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Pankrácijó?! - 3. A WWE története

xeLaR | 2010.11.03. 19:53 | kategória: Pankrácijó | 0 hozzászólás

A World Wrestling Entertainment, azaz a WWE nem csak az Egyesült Államok legnagyobb pankrációs promóciója, de talán a világ legismertebbje is. Több mint 145 országban sugározzák a különböző műsorait (pl. RAW, Smackdown), emellett még hatalmas pénzeket zsebel be a különféle WWE-s árucikkek (pl. pólók, sapkák, játékok, stb.) és filmek forgalmazásából. Ebben a promócióban szerepelnek a legismertebb pankrátorok, akiket a világ minden tájáról toboroznak. Ez a hatalmas „intézmény” pedig egyetlen embernek köszönheti a sikereit: Vincent K. McMahon. Nélküle talán nem is történtek volna meg azok a változások, amik magát a pankrációt megismertették egy nagyobb közönséggel. Miatta vált a WWE azzá, amit most ismerünk.

Pedig a promóció már az 1950-es években is létezett, bár akkor még Capitol Wrestling Corporation néven. A CWC elért kisebb-nagyobb sikereket, viszont az igazi hírnév csak a 80-as években jött el, mikor az „ifjú” (37 éves) Vince McMahon átvette apjától a cég és a promóció vezetését. Az új főnök egy ízig-vérig üzletember volt, aki meglehetősen közelről ismerte a pankrációs világot. Hatalmas üzleti lehetőséget láthatott az új cégében, mivel egy olyan lépésre szánta el magát, amely az egész addigi pankrációs status quo ellen ment.

Ugyanis akkoriban a különféle pankrációs promóciók egy bizonyos területhez voltak kötve, és legtöbbjük a Nemzeti Pankrációs Szövetség (NWA) tagja volt. McMahon társasága, ami át lett keresztelve még a 80-as évek elején World Wrestling Federationre (WWF), azonban már régóta kivált a szövetségből, és önállóan ténykedett a saját területén. Az új cégvezető úgy gondolta megszegi azt az íratlan szabályt, hogy más promóciók területén a sajátját reklámozza. Ez alatt nem csak olyan dolgokat kell érteni, mint például a WWF-es videókazetták árusítása, vagy TV-s közvetítések kiterjesztése, hanem a konkurencia pankrátorai is meg lettek keresve különféle ajánlatokkal. Ezeknek köszönhetően lett Roddy Piper és Jesse Ventura megszerezve. De talán a legfontosabb szerzeményük Hulk Hogan volt, akinek az ízig-vérig jófiú amerikai karaktere hatalmas közönséget hozott a promóciónak. Viszont talán a legnagyobb kockázatot jelentő vállalkozása McMahonnak a WWF túrázása, azaz városról városra utazni, és bemutatni mit tudnak. Emellé még egy szuperprodukciót is eltervezett WrestleMania néven, amit a pankrációs világ legnagyszerűbb eseményeként harangozott be. Mindez hatalmas költségekkel járt, méghozzá olyannyira naggyal, hogy már-már csőddel fenyegette a céget.

Ez az agresszív terjeszkedés azonban meghozta a WWF-nek a sikert. A TV-s közvetítések és reklámok olyan csatornákon, mint az MTV, rengeteg emberhez hozta el ezt a furcsa „sportágat”. A WrestleMania is az „iparág” legfényesebb csillagja lett, ahol nem csak a pankrátorok, de más hírességek is feltűntek. A harmadik ilyen különkiadás pedig még egy rekordot is felállított: összesen 33 millióan látták a legjobban várt összecsapást, Hulk Hogan és André the Giant visszavágóját. A WWF ennek a korszakát sokan a pankráció második aranykorának tekintik, és egy ilyen rekord láttán nem is csodálkozom az ilyen kijelentéseken.

Azonban ez nem tarthatott örökké. Ahogy az lenni szokott egy eszméletlenül népszerű műsornál, egy idő után nem tudtak új nézőket magukhoz vonzani, és a nézettség is egyre csak visszaesett. Ez köszönhető akár a nevetséges történeteknek, vagy karaktereknek, de akár annak is, hogy a nézők kiismerték a pankrációt. Újat nem tudtak mutatni nekik, ami miatt nem is nézték tovább. Emellett még a 90-es évek elején perek sorozatát kellett állnia a cégnek, amely megint pénzügyi problémákba sodorták a WWF-et. Ennek ellensúlyozására béreket vettek vissza, és megváltak a kiöregedett pankrátoraiktól.

Aztán 1995-ben megjelent a nagy fenyegetés a World Championship Wrestling, azaz a WCW képében, amely a milliárdos Ted Turner támogatását élvezte. Persze már évekkel ezelőtt is létezett ez a promóció, de akkor még nem egy olyan egyén vezette, mint Eric Bischoff. Bischoff legalább olyan agresszív volt, mint a 80-as években McMahon, és Ted Tunernek köszönhetően még pénz is volt mögötte, amivel elcsábíthatott ex-WWF-es fellépőket. A fenyegetést pedig tetőzte az, hogy a WCW tévés közvetítése ugyanabban az időpontban volt, mint a WWF-é. Ezzel el is kezdődött az úgynevezett „Monday Night Wars”, azaz a hétfői esti háborúk a nézettségért, ami mellesleg a WWF legnehezebb időszaka volt.

Főleg azért volt nehéz, mert a WCW rövid időn belül hatalmas népszerűségre tett szert az elorzott pankrátoroknak és a „valóságba ágyazott” történeteknek köszönhetően. A WWF-nek akkoriban nem voltak olyan nagy sztárjai, akik képesek lettek volna ellensúlyozni olyan öreg, de ismert fellépőket, mint a Macho Man, vagy Hulk Hogan. Persze nem is említettem még az nWo-t, ami annyira fenomenális volt, hogy emiatt 84 hétig folyamatosan a földbe gyalázták a WWF-et a nézettségben. McMahon cége szenvedett, és nagyon közel került a csődhöz. Ezt tetézte a „Montreal Screwjob” néven elhíresült incidens, ahol az egyik legnépszerűbb kanadai pankrátort, Bret Hartot, úgymond „átverték”. Röviden a történet annyi, hogy Hart el akarta hagyni a promóciót, de nem Kanadában és nem egy különkiadásban, míg McMahon nagyon szerette volna, ha ott veszíti el az övét. Nagy nehezen megegyeztek, hogy Hart elképzelései szerint alakulnak majd a dolgok. Aztán a meccs vége egyáltalán nem az eltervezettek szerint alakult, és bírói szemétség miatt Hart „veszített”. Ezt tetézte, hogy a közönség és a kamerák is látták, hogy McMahon is a ring közelében volt, és ő rendelte el az egészet. Ezzel nem csak a nézők tömkelege utálta meg, de még az alkalmazottai sem tartották sokra, és sokan ott is hagyták a WWF-et. Viszont valahogy ezt is sikerült valamennyire ellensúlyozni, mikor megalkotta a gonosz Mr. McMahon figuráját, aki olyan népszerű tehetségek ellenfele volt, mint „Stone Cold” Steve Austin, vagy The Rock.

Bármennyire is rosszul sült el a „Screwjob”, leginkább ennek köszönhető, hogy a WWF megverte a WCW-t. A történetek valóságosabbak, a meccsek pedig véresebbek lettek, amik csak növelték számukra a nézettséget. Elkezdődött az „Attitude Era”, a korszak, amikor az antihősök uralták a WWF promóciót, és aminek köszönhetően megnyerték a hétfő esti háborút. Persze a WCW hozzá nem értése is kellett ehhez, akik csak az nWo-sztorit tudták nyomatni, és az igazi tehetségeiket pedig visszafogták. Erre az időszakra sokan a WWF reneszánszaként tekintenek.

2001-ben véget is ért a háború, mikor a WWF felvásárolta a riválisát, ill. a pénzügyi gondokkal küzdő Extreme Championship Wrestlinget (ECW). Ugyanakkor kb. erre az időpontra tehető az attitűd korszak lezárása is. 2002-ben pedig a környezetvédő WWF szervezet miatt nevet kellett változtatnia. Így lett a World Wrestling Entertainment, azaz a WWE. A korszak lezárása elhozott egy inváziós sztorit, melyben a WCW-s és ECW-s pankrátorok harcoltak a hatalomért. Emellett még megalapították a Smackdown brandet, egy másik pankrációs showt, ahol egy rakás más pankrátor verekedett. Az ezt követő évek pedig hasonlóan alakultak, mint a 90-es évek elején. Bár egyeduralkodók voltak, a nézettség mégis esett, és maga a show sem volt már annyira érdekes. The Rock filmes karrierbe kezdett, Austin sérülései miatt egyre kevesebbet szerepelt, és az utánuk keletkező űrt senki sem tudta betölteni.

Pedig nagyszerű pankrátorokkal frissült a WWE. Olyan tehetségek emelkedtek ki, mint például Chris Jericho, Eddie Guerrero, Chris Benoit, vagy Rey Misterio Jr. Ők mind a WCW középmezőnyéhez, a „cirkálósúlyúak” közé tartoztak, és mindig élvezetes összecsapásokat mutattak be. Az ECW-s srácok is feldobták a WWE hangulatát egy-két extrémebb meccsel, amik híressé tették őket. Végül 2006-ben újjáélesztették az ECW-t, mint a cég harmadik brandjét (amely sajnos 2010 elején megszűnt). Persze nem kell azt hinni, hogy a WWE-s régi és új tehetségek a háttérbe kerültek, sőt! Természetesen őket nyomatják többnyire a különféle bajnoki címekért.

Mostani WWE az egykori „attitűdjéből” sokat vesztett. Pontosabban annyit, amennyi kell, hogy egy PG-s besorolást érjen el, azaz úgymond „családbarát” legyen. Vicces, hogy egy olyan műsor, ahol felnőtt emberek péppé verik egymást, hogy lehet családbarát, de logikát inkább ne keressünk a pankrációban. Olyan messzire mentek ezzel, hogy még a vért is „kitiltották” a műsorukról. Újra egy pozitív karakter a promóció arca (John Cena), és egy új félig-meddig jó inváziós sztorit is sikerült írniuk a készítőknek. A pankrációs világ legnagyobb szervezete, ami valószínűleg sok ideig az lesz, mivel a legfőbb konkurensei vagy túl kicsik hozzá, vagy rosszabb műsort csinálnak, mint ők. A WWE emellett még filmek készítését is támogatja, főleg John Cenával a főszerepben (pl. The Marine, vagy a 12 menet), de a legújabb például a Big Show főszereplésével készült.

Tehát ez lett volna a WWE története. Kalandos életútja van, pedig nem is hinnéd, ha most ránézel. Egy óriási cég, ami nagyban befolyásolja az amerikai pankráció világát. Pedig a legtöbb showja messze van az élvezetestől, és sok esetben unalmas történeteket mutat be. A legjobb az egészben, hogy még így is jobb, mint a konkurenciája. Remélhetőleg azért az elkövetkező években sikerül újra olyan színvonalat hozni, mint a fénykorában.

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.