Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Genshiken - Egy anime otakukról otakuknak

xeLaR | 2010.12.15. 19:02 | kategória: anime | 2 hozzászólás

Az animék rengeteg műfajban és témában képviseltetik magukat az animációs világban. Vannak a már-már tipikusnak mondható óriásrobotos és harcolós sorozatok, de ugyanakkor vannak komolyabb témákkal foglalkozók, vagy teljesen elvontak is. Azonban a legnagyobb számban egyértelműen azok az animék vannak, amik a tinédzser fiúkat és fiatal férfiakat célozzák meg. Ilyenek például a hárem animék, melyekben a főszereplő vagy egy tucat nőnemű egyeddel kerül kapcsolatba, akiknek az anatómiáját hosszas percekig csodálhatják a nézők. Bizony ám, ezeket a sorozatokat nézik a legtöbben az anime rajongók (japán nevén otaku-k), és természetesen ezekből készül a legtöbb évről-évre.

Azonban a bejegyzésem tárgya nem ehhez a kategóriához tartozik. Bár meg lehetne vádolni, hogy ebben is rengeteg „csodálatra méltó” anatómiát bemutató jelenet található (értsd: fanservice), mégsem ezen van a hangsúly. Ez az anime ugyanis magukat az otakukat próbálja bemutatni, ahogy élik a mindennapi életüket. Nem újdonság ez a téma, azonban ez a sorozat próbál a legjobban az életszerűségre törekedni. Ez lenne így nagyon röviden a Genshiken.


Genshiken – 2004 – 12 epizód – komédia, iskolai élet

A sztori Sasahara Kanji-val kezdődik, aki nemrég kezdte meg egyetemi tanulmányait. Már az elején látható, hogy egy otakuval van dolga a nézőnek, mivel egy irgalmatlanul bugyutának és gusztustalanul aranyosnak tűnő animét néz. Mint sok más hasonló japán egyetemi hallgató, ő is gondolkodik, hogy csatlakozzon valamilyen klubhoz. Csak az a baj, hogy túlságosan is félénk, és nem mer sem az anime-, sem a mangaklub tagjaitól érdeklődni erről. Azonban megakad a szeme egy fura nevű klubon: Gendai Shikaku Bunka Kenkyūkai (lefordítva nagyjából „Kortárs Vizuális Kultúra Kutató Szervezet” a jelentése). Ugyanekkor Kasukabe Saki, egy éppen akkor „prédára” (értsd: pasira) leső hölgyemény találkozik egykori általános iskolás ismerősével, Kousaka Makoto-val, aki azonnal megtetszik a lánynak. „Sajnos” azt nem tudja ez a szerencsétlen teremtés, hogy a pasija menthetetlen rajongója a videójátékoknak, azaz szintén otaku. Végül aztán ez az említett három ember belép ebbe a fura klubba, melyben egész nap csak videójátékokkal játszanak, mangát olvasnak, animét néznek, és persze rengeteget dumálnak a kedvenceikről.

És nagyjából ennyi a történet. Semmi más. Van egy otaku-klub, és a tagjainak az életéről szól, ahogy egy ComiFes manga- és képregényfesztiválról a másikra „vándorolnak”. Persze kisebb cselekményszálak is vannak, mint például a klub lehetséges bezárása, vagy új klubtagok kiértékelése, vagy pedig Saki próbálkozásai, hogy „kigyógyítsa” Kousakát a rajongásból. Bár a 12 rész alatt nem történnek egetrengető események, de legalább egyenként bemutatják a különféle dolgok iránti rajongás formáit. Emellett még a részek között sok idő telik el látatlanban, így csak a „legfontosabb” eseményeket emeli ki a sorozat ezeknek az embereknek az életéből, illetve segít egy-két szereplő karakterfejlődésének a bemutatásában.

Tehát a Genshiken „története” nem igazán fogja meg a nézőt. A különböző karakterei viszont annál inkább, annak ellenére, hogy azok sem túlságosan kidolgozottak. Például Sasaharának a félénkségen kívül alig van valami más tulajdonsága, amit ki lehet emelni. Fura volt nézni, tudván, hogy ő lenne a sorozat „főszereplője”. Azonban ugyanez igaz a klubtagok nagy részére is: Kugayama egy kövér, lusta, dadogós otaku, aki szeretne mangákat rajzolni; Tanaka egy cosplay-készítő, és rajong az összeszerelhető modellekért; Ohno egy Amerikából hazatért cosplayezni szerető lány; Kousaka pedig szinte csak játszani és bólogatni tud. A két legjobban kialakított karakter Saki és a klub egyik leghangosabb szószólója, Madarame Harunobu. Sakinak egyáltalán nem tetszik az egész otakuság, de Kousaka megszerzéséért rendszeres látogatójává válik a Genshikennek. Manipulatív, könnyen dühbe gurul (főleg ha asszociálják a klubbal), és sok dolgot megpróbál, hogy a pasiját valahogy „megszabadítsa” a „káros” hobbijától. Ennek ellenére egy-két alkalommal pont ő az, aki a Genshiken védelmére kel. Pont ezért akár azt is lehetne mondani, hogy ennek az évadnak ő az igazi főszereplője. Vele szemben Madarame egy óriási nagy rajongó, aki nem rejti véka alá érzéseit egy-egy témával kapcsolatban (pl. erotikus magazinok témánál ki is jelenti, hogy normál pornója nincsen). Hatalmas nagy otaku, aki inkább mangákra költené el az összes pénzét, mint ételre. Ugyanakkor van benne egy kis félénkség, ha lányokról van szó (ha Sakiról, akkor meg főleg). Ő a klub vezéregyénisége, és ő testesíti meg a legjobban a Genshikent.

Bár mind a történetet, mind a karaktereket kritizáltam, mégis úgy érzem, hogy a kettő elegyéből egy nagyon különleges animét kapunk. Mint ahogy az életben sincsenek mindig grandiózus szerteágazó történetek, vagy karakteres jellemvonásokkal megáldott szereplők, ebben sincsenek. Van pár pillanat, amikor tipikus animés dolgok történnek, de többnyire az egész a valóságban játszódik. Átlagos otakukat mutat be, akik fura hobbijuk ellenére teljesen átlagos, szerethető emberek. Bár legtöbbjüknek nincs jól kidolgozott karaktere, az anime folyamán a beszélgetéseik segítségével megismerhetjük őket. A néző könnyen azonosulhat bármelyikükkel, legyen az mondjuk Sasahara, vagy éppen Madarame. Én valamilyen szinten még Saki problémáit is meg tudtam érteni a sok „őrült” otaku között. Tehát egy egész kellemes hangulatot sikerült kialakítani a történet és a karakterek vegyítésével.

Az anime kinézete és az animáció azonban egy kissé nem jött be nekem. Ez nem a legjobb szó rá, de gagyinak néz ki. Nem is a karakterábrázolással van bajom, mivel az is próbál életszerűen kinézni, inkább maga a színvilág nem tetszett. Sajnos az animáció minősége hagy némi kívánnivalót maga után, de még bőven a nézhető kategórián belül van. A szinkronszínészek (vagy seiyuu-k) viszont mind kitűnően keltették életre a karaktereiket. Emellett még mind az opening (kezdő képsor), mind az ending (vége képsor) nagyon jóra sikerült.


Genshiken 2 – 2007 – 12 epizód – komédia, iskolai élet

A második évad kivesézése előtt egy pár szót kell szóljak a három OVA részről, amely bár megelőzi ennek a sorozatnak az eseményeit, mégis ehhez hasonlít a legjobban. Először is az animációja sokkal jobb, mint az első évadnak, és még a hangulata is megmaradt olyannak, amilyennek megismertem. Történetileg ebben sem voltak nagy cselekményszálak, de fontosak, mivel ezekben bővül két új taggal a Genshiken. Az egyik a már az első évadban is szereplő Kuchiki Manabu, míg a másik egy otaku-utáló lány, Ogiue Chika.

A második évad úgy kezdődik, ahogy az első véget ért. A Genshiken Sasahara vezetésével egy dōjinshi-t (értsd: rajongók által készített képregény / manga) akar publikálni az következő ComiFes-en. Azonban ez is csak egy rövidebb cselekményszál, és a klub élete hamar visszatér a normális kerékvágásba. Persze egy kisebb különbséggel. Ezek a kisebb cselekmények mind komolyabb témákkal foglalkoznak, mint amit az első évadban láthattunk. Az ilyen témák például a szerelem, a munkakeresés, vagy az elmúlás. Még kulturális különbségek bemutatására is sor kerül. Maga az évad történései ezáltal kicsit jobban összekapcsolódnak, jobb a kohézió a cselekményszálak között. A komolyabb témák megintcsak egy pluszt adnak ehhez.

Bár jobbak a sztorik, de a Genshiken legfontosabb elemei még mindig a karakterek. Sőt, azt kell mondjam, hogy még jobbak ebben az évadban. Mindenkiben végbement valamilyen karakterfejlődés, amitől még szimpatikusabbak a szereplők. Még a kisebb epizódszereplőkben is van valami báj, amitől nem válnak teljesen idegesítővé. Azonban az évad legjobbjai egyértelműen Sasahara és az újonc Ogiue. Sasahara félénksége és az azt leküzdeni akarás az egész sorozatot átíveli, azonban ebben az évadban csúcsosodik ki, mikor felelősséget vállal arra, hogy dōjinshit csinál, illetve mikor munkakeresésbe kezd. A fejlődése fontos, mivel (elvileg) ő a sorozat főszereplője, és akivel egy átlagos anime rajongó a legkönnyebben azonosulhat. Ogiue vele szemben „csak” egy érdekes karakter. Bár utálja az otakukat, azonban titokban ő is ehhez a „társadalmi réteghez” tartozik. Az évad folyamán egyre jobban kezdi elfogadni ezt a tényt, és ebben a legnagyobb segítsége pont Sasahara. Sajnos azonban az ő teljes története nem lett elbeszélve, így csak a mangában van benne, hogy mi is történt ezzel a lánnyal. Emellett még az évadban van pár olyan szereplő, aki Ogiuéhez köthető, viszont semmi jelentőségük sincs a sorozatban. Ezek az Ogiués problémák talán a legnagyobb negatívumai a Genshikennek.

A kinézet és animáció sokat javult az első sorozat óta, viszont az OVA-hoz képest kicsivel rosszabb. Nincs rossz szavam rá, egyszerűen tetszett az egész. Ha kritizálnom kellene valamit, az a karakterábrázolás, ami ebben sokkal inkább hasonlít egy átlagos animéra. Ezt persze csak az első sorozathoz képest értem, mivel még így is valóságosnak néznek ki. Csak ebben több olyan jelenet van, ahol a normális arckifejezésről átvált egy aranyosabb / viccesebbre. Ez természetesen csak egy kis probléma, ami nem igazán zavart. A szinkronszínészek megint óriási munkát végeztek. Külön kiemelném az amerikai otakut megszemélyesítő seiyuu-t, aki meglepően jól beszélt angolul (már-már akcentus nélkül). Az opening ebben nem igazán fogott meg, de az ending kárpótolt ezért.


Végösszegzés

A Genshiken egy nagyon egyszerű anime, ami alig hagy nyomot az emberben, mégis jó érzésekkel tölt el, és nem lehet egyszerűen elfelejteni. Rengeteg poén van benne, és abból is minden fajtából. Rengeteg kikacsintás is van más animékre, mangákra és játékokra, bár a második évadban kicsit kevesebb van belőlük, mint az elsőben. A komolyabb részek is hitelesen vannak megoldva, nem próbálja (túlzottan) túldramatizálni a különféle helyzeteket. Szóval korrektül össze van hozva mind a történet, cselekmény, mind a karakterek, és mind a látvány terén.

Viszont az igazi értéke a Genshikennek a hitelesség, illetve a valóságra való törekedés. A benne lévő történéseket könnyen lehet a saját életünkre is asszociálni. A karakterek simán emlékeztethetnek ismerősökre, átélhettél már hasonló eseteket. Ettől kialakul egy kapocs a néző és a sorozat között, amitől a Genshikent nem lehet egyszerűen félredobni, hogy a következő fanservice-ben gazdag anime-szenzációt nézhessük. Azonban ez a fajta hitelesség csak tapasztalattal jön át, így kezdő anime rajongóknak nem ajánlanám. Viszont aki már jobban ismeri az animés világot, és aki egy kis nevetésre vágyik, annak ez a sorozat pont jó.

Hozzászólások

1 | sipec 2010.12.16. 16:12
ahogy mar irtam az animes topicban, nekem ez a kedvenc animEEEE-m. mondhatnam, hogy fuggo vagyok, mert sok elem megtalalhtao az en egyetemi eletemben is. barati koromben is sokat idezunk belole.

erdekes.. nekem az elso evad rajzolasa valahogy jobban bejott, de persze izlesek es pofonok (spec az ilyen shrek es nemo nyomaban animacios izektol a falra maszok..)

es ez egyertelmu, MADARAME for the win:D
2 | sipec 2010.12.16. 16:15
http://www.youtube.com/watch?v=mMCiQu_Lflc

es ez az a jelenet, mikor azt hittem, hogy soul caliburban meg tudom verni lakotarsam:P

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.