Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Gobliiins 4 ismertető

xeLaR | 2011.01.18. 21:13 | kategória: kalandjáték | 0 hozzászólás

Mit is mondhatnék a Gobliiins sorozatról? Talán mondjuk azt, hogy az első részével egyáltalán nem találkoztam, illetve a másodikat pedig nem játszottam végig. Emellett felnőtt fejjel kritizálhatnám a benne lévő egyszerű humort és a sztori hiányát, amik persze lényeges elemei egy kalandjátéknak. És akkor még semmit nem mondtam az őrült megoldásokat igénylő őrült fejtörőkről, amik napokig nem hagyják nyugodni az embert. Mit is mondhatnék? Azt, hogy valószínűleg ez az egyik kedvenc kalandjáték-sorozatom. Mivel bármennyire is idegesítő, azt bőven ellensúlyozza a bugyuta humora és az egyedi kinézetű karakterei. Különös kalandjátékok voltak, amik egyáltalán nem hasonlítottak semmi másra. Most már lehet, hogy többre értékelem a Monkey Island, vagy a Telltale játékainak a humorát, de évekkel ezelőtt, mikor még nagyon fiatal voltam, ez volt nálam a király.

Ezért figyeltem fel pár éve arra a hírre, hogy jön a negyedik rész. Kicsit feleslegesnek tartottam, képek alapján nem is tűnt túlságosan jónak, így hát elkönyveltem magamban, hogy ez biztos gáz lesz. Aztán ki is jött 2009-ben, és az ismertetők elolvasásakor nem ért meglepetés. Ez bizony középszerű / rossz / „hogy mernek egyáltalán ilyen szennyet piacra dobni” játék lett. Ennek ellenére a napokban úgy gondoltam, hogy ezt muszáj kipróbálnom, elvégre bejöttek a régebbi részek. Kit érdekel, hogy hogyan néz ki, ha hozza azt a hamisítatlan hangulatot, ami az elődeiben is megvolt. Azonban rá kellett jönnöm, hogy vagy én lettem túl öreg, és nem tudom rendesen értékelni ezt a játékot, vagy egyszerűen valami nincs rendben vele.

Mielőtt rendesen belekezdenék az ismertetőbe, egy-két szót kell szóljak magáról a magyar kiadásról, ami nem csak negyedik részt tartalmazza, de még az előző hármat is. Méghozzá magyarul! Ez már egy hatalmas pluszpont, mivel ez jó sok időre lefoglalja majd az embert. Ezeket a játékokat viszonylag hamar ki lehet játszani, de ha négy darab van belőlük, akkor az összesített játékidő simán feltornászhat sok-sok órára. Ha azonban ki kellene emelnem valamilyen problémát ezzel, akkor az a régi játékok verziója lenne. Ugyanis a lemezre a „beszélős” változatok kerültek fel. Ez természetesen egyéni probléma, mivel biztos vannak olyanok, akiknek az angolul beszélő karakterek tetszenek, de én több humort találtam abban, ahogy a főhősök a saját kis „goblin” nyelvükön kommunikáltak a játékossal.

Azonban most már nekikezdhetnék végre a negyedik rész kivesézésének is. Szóval Pierre Gilhodes fura teremtményei újra itt vannak, hogy egy újabb elképesztően debil kalandban vegyenek részt. Bár nagyban hasonlítanak a főszereplők az első részben lévőekhez, de nem azok. A történet szerint a főhőseink egy nyomozóirodát vezetnek, mikor egy felkérést kapnak a királytól, hogy találják meg az eltűnt...ööö...földimalacát. Ők el is indulnának, ha nem tartanák fel őket minden egyes helyen olyan triviális dolgok miatt, mint például jegyet szerezni egy óriás utasszállító gilisztára, vagy dalra fakasztani pár két lábon járó növényt (pontos nevén Balgagyökeret), vagy éppenséggel kijutni egy óriás salátaszörny szájából (persze miután alaposan megtisztítottuk, mert figyelni kell a szájhigéniára). Szóval „kaland” és fejtörő akad egy rakással. Viszont történet tekintetében nem vagyunk ellátva sokkal. Soha sem volt erőssége ennek a sorozatnak a történetmesélés, és ebben sincs másképp. Karakterekről sem érdemes beszélni, annak ellenére, hogy a három főhőst „alaposan kiismerjük” (na persze) a játék alatt. Ami viszont tényleg dicséretet érdemel az a fordítás, mivel bármennyire is bugyutának tűnnek a nevek magyarul, mégis megvan bennük a sorozatra jellemző báj.

A játékmenet is pofonegyszerű. A játék 16 pályára van osztva, amelyekben meg kell oldani a különféle feladványokat, hogy aztán továbbmehessünk a következő képernyőre. A rejtvények megoldására mindhárom főhősünket fel kell használni, ám a karakterek mindössze egyetlen dologra specializálódtak. Teszvesz az első, akivel a játék során találkozunk, és ő egyedül tud felvenni és használni tárgyakat. A második, Bicepsz a nevéhez hűen különféle testi megerőltetést igénylő feladatokat tud könnyedén megoldani. Végül a harmadik, Magixer pedig a mágiához ért. A pályák megnyerése mellett még lehet aranyfogakat gyűjtögetni, amiből ha mind a 13-at meg sikerül szerezni, akkor egy bónusz helyszín a „jutalom”. Fejtörők szempontjából a játék viszonylag jól lett felépítve. Az első pár pályán még viszonylag könnyebbek a feladványok, és ahogy megyünk előre, egyre csak nehezednek. Az egyetlen probléma ezzel az, hogy a játék sok esetben arra az őrült gondolkodásra, logikára épít, ami miatt nem egyszer téptem a hajamat. Nem baj, ha egy játékban vannak ilyen feladványok, de ebben azért túlzás volt. Mondjuk ezt sem igazán róhatnám fel negatívumként, mivel az elődök is tele voltak ilyen fejtörőkkel. A mentési funkció hiányát azonban igen. Pontosabban minden pálya kezdetén ment a játék, de ha véletlen kilépünk egy helyszín megoldásának a felénél, akkor legközelebb csak az elejétől kezdhetjük újra. Ha véletlen pedig nem a legutóbbi pályára szeretnénk menni, hanem egy előzőre, akkor pedig egy jelszót kell beírni. Ez azért elég nagy visszalépés, mivel az elődökben (legalábbis a második és harmadikban) is volt rendes mentési funkció. Egy másik gond, hogy a vége felé kicsit ötlettelenné válnak a feladványok.

Írtam az elején, hogy kit érdekel a grafika, ha a hangulat hasonlít az elődökéhez. Itt sajnos komoly gondok vannak. Először is akkor a hangulat. Az elődök viccesek még mai is, ami főleg a mesterien kivitelezett animációnak és hangoknak köszönhető. Ez egy kellemes hangulatot teremt, ami lecsillapít, ha véletlen megragadtál valahol. A Gobliiins 4 azonban egyáltalán nem vicces, mivel a grafika elég ronda, és a hangok egyszerűen siralmasak. A hanghatásokra különösen mérges vagyok, mivel olyan hihetetlenül semmilyenek, hogy csak még jobban felidegesítettek. A grafikával kevesebb gondom volt, mert annak ellenére, hogy ronda, még látom benne Gilhodes úr egyedi stílusát. Ott vannak az elvárt eltúlzott reakciók, és a furcsán kinéző figurák, illetve helyszínek. Azonban sajnos ez nem néz ki jól 3D-ben. Van egy pálya a játékban, ami egy képregényben játszódik, és ott látszik igazán, hogy milyen botrányos a grafikai megvalósítás. Tudom mit akart a készítő, el tudom képzelni ezt a jelenetet a régi játékok stílusában, és úgy minden bizonnyal működött volna. Szerencsére más ilyen „elrontott” pályával nem találkoztam. Mivel a grafika és a hangok nem igazán jöttek be, így a játék humorát sem tudtam értékelni. Nem emlékszem, hogy hangosan felnevettem volna a játék végigjátszása alatt. Egy Gobliiins játéknál ez egy halálos ítélet. És mivel nem vicces a Gobliiins 4, így a hangulata is semmilyen. Nincs semmi, ami ellensúlyozza a frusztráló játékmenetet, ezért hamar a kukában landolhat a játék. Szinte felesleges a zenét is megemlítenem, mivel nincs semmi kiemelkedő benne.

Ez lenne a Gobliiins 4, egy unalmas és idegesítő kalandjáték, aminek nem ilyen formában kellett volna megszületnie. Egyszerűen csúnya, amin valamennyire még ront is Gilhodes egyedi stílusa. Emellett a karakterek is élettelenek, mivel a humoruk nem lett jól „kivitelezve”. A játékmenet valószínűleg ósdinak tűnhet még a kezdő kalandjátékosoknak is, és ugyanakkor a fejtörőkben sem lehet sok örömöt lelni. Ez egy nagyon közepes budget kategóriás játék. Viszont minden elismerésem a kiadónak, hogy a nagy elődöket is sikerült felpakolni a lemezre, méghozzá magyarítva. Így legalább a vásárló jobb kalandjátékokkal is tud játszani.

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.