Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

xeLaR blogja

Anime Music Videos - Élmények egy rajongói műfajról

xeLaR | 2011.03.06. 08:01 | kategória: anime | 3 hozzászólás

Újra eljött ez az időszak, amikor a múlt év legkiemelkedőbb alkotásait díjazzuk. Legyen az szívszorító dráma, vagy okosan felépített, akciódús alkotás, mindegyik elismerést érdemel, mivel rengeteget dolgoztak rajta a készítők, és a kemény munkájukkal élettel töltötték meg őket. Azonban mielőtt bárki is a Golden Globe vagy az Oscar díjkiosztóra gondolna valaki, annak sajnos csalódnia kell, mivel nem róluk beszéltem. Ugyanis én az AMV.org Viewers Choice „díjátadóra” gondoltam, ahol a felhasználók szavazatai alapján az elmúlt év legjobb animés zenevideókat díjazzák. És bármennyire is hangzik ez furcsán, de a „beszavazott” alkotások készítői minden elismerést megérdemelnek.

Én már egy jó ideje rajongok ezekért a videókért, bár az utóbbi években inkább csak a díjazottak alkotásait tartottam figyelemmel. Pedig rengeteget kaptam ettől a rajongói műfajtól. Először is ezeknek a hatására kezdtem el bizonyos animéket nézni, illetve volt jó néhány alkalom, amikor maga a zene is megfogott annyira, hogy a mai napig azt hallgatom. Ezért úgy határoztam, hogy írok egy kicsit erről a témáról is.


Találkozás
Nem tudom pontosan, hogy mikor, de a 90-es évek utolsó éveiben találkoztam az első anime zenevideómmal. Méghozzá az MTV-n. A Wamdue Project King of My Castle című száma óriási hatással volt rám. Mindig is oda voltam az animációért, és ezért is majd megőrültem. Nem is értettem, hogy ezt miért nem adták a Z+ zenecsatornán (ami a magyar VIVA elődje volt, ha valaki nem tudná). Akkor még nem igazán tudtam, hogy a klip a Ghost in the Shell, az egyik legelismertebb anime film jeleneteit tartalmazza. Visszanézve egy picit primitívnek tűnik a vágás, de azt bőven kárpótolja a zene.

Az AMV-k világába igazán csak a Dragon Ball Z megnézése után merültem el. Ott is főleg a DBZ-s videók érdekeltek, ami nem meglepő, hisz akkoriban a kedvenc animém volt. Nem tudom hogyan, de eljutottam a DBZWarriors.com oldalra, ahol például ez fogadott. A készítő, DannyPoo azonnal Isten lett a szememben. A Blink 182 már amúgy is jó volt, de ez a párosítás egyenesen zseniálisra sikeredett. Még talán a Freeza Impression volt az, ami ugyanilyen hatást ért el nálam, de szinte az összes DannyPoo videó betalált nálam valamilyen szinten. Emellett még nagy hatással volt a zenei ízlésemre is, ami ezzel lassan, de biztosan a rock és metál felé sodort.

Egy pár évvel később aztán felfedeztem az Otaku Vengeance-re keresztelt oldalt, ami tartogatott egy-két meglepetést a számomra. Az egyik ez az AMV volt. Piccolo és a 17-es android harca ebben a formában eszméletlen jóra sikerült a szememben, és felfigyeltem erre a készítőre is. Azonban ő nem kizárólag csak DBZ zenevideókat készített. Itt van például egy Street Fighter 2 AMV, vagy egy Pokemon AMV, de van egy Berserk is. Az utóbbi videóhoz csak annyit tennék hozzá, hogy nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megnézzem az animét, ami nem mellesleg szinte azonnal a kedvencem lett. Tőle pedig már nem sok vezetett az AMV.org oldalához, amin szinte az összes kedvenc alkotóm fent volt, illetve mindenféle jó zenevideót találtam. Szóval, megtaláltam az AMV-Kánaánt.


Az AMV-k fejlődése
Egy AMV alapja nagyon egyszerű. Veszel egy zeneszámot és egy animét, és azt összerakod a kedved szerint. Komplikációt persze az összeszerkesztés jelent, ami sok időt ölelhet fel. Mivel én még sohasem vágtam meg semmilyen videót vagy zenét, számomra ez egy nagyon bonyolult műveletnek tűnik. Manapság olyan vágótechnikák és effektek vannak a különféle AMV-kben, hogy már-már mágiának tűnik számomra, hogyan is csinálták. De elég sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy innen ide jussunk.

Egy évtizeddel ezelőtt ugyanis „csak” annyiból állt az AMV készítők vágótechnikája, hogy egyszerűen csak a választott zenéhez igazították a felvételeket. Ha volt is valami effekt, az sem nézett ki túl meggyőzően. Nem mintha gond lett volna ez, mivel az effektek ekkor még csak kellékek voltak, hogy egy picit növeljék az amúgy is gyatra videóminőséget. Nekem például ezek a régi videók nagyon bejönnek. Egyszerűek és könnyen érthetőek. Szerintem ezek testesítik meg mindazt, aminek egy jó AMV-nek lennie kell: teremtsen egy olyan hangulatot, ami felkelti az érdeklődést az anime iránt.

De aztán jött az Euphoria. Nem tűnik nagy számnak? Őszintén szólva nekem nem a kedvencem, de el kell ismernem, hogy a 2003-ban debütált AMV egy új irányvonalat hozott a műfajba. Ebben ugyanis az effektek már nem csak másodhegedűsként vannak jelen, hanem fontos elemét képezik az összhatásnak. Így már-már „művész-AMV-nek” tekinthető. Jelentősége olyannyira nagy volt, hogy a legjobb 2004-es alkotások zöme már használt valamiféle digitális effektet. Ezután jöttek az olyan alkotások, mint a Shounen Bushido, a Jihaku, vagy éppen a Naruto’s Technique Beat.

A változás persze természetes volt, mivel a vágótechnikák és a hozzájuk tartozó programok mind fejlődtek. Arról nem is beszélve, hogy a felhasznált animék minősége is sokkal jobb lett. Azonban ez a változás nem igazán jött be nekem. Persze van sok effektes videó, de sokszor van olyan, hogy túlzásba esnek ezzel. Néha az egész úgy tűnik, mintha művészetnek állítanák be ezeket a videókat, miközben „csak” a túlzott rajongás egyik kifejezési formája. Lehet, hogy az én hozzáállásommal van a baj, és az ilyen videók a műfaj új úttörői, de egyszerűen nem keltik fel az érdeklődésemet semmilyen szinten. Persze, ez elképesztően szép, zseniális munka, de felkelti ez az érdeklődésedet a benne található művek iránt? Valahogy ez kiveszni látszik a legtöbb mai AMV-ből. De lehet csak azért érzem ezt így, mert Viewers Choice döntősein kívül nem igazán nézek AMV-ket.

A haladásnak pedig haladnia kell, és a manapság megjelenő AMV-k nagy része erről a fejlődésről tesz tanúbizonyságot. Egyre jobb technikákat alkalmaznak, a képminőség tovább javul, és egyre több érdekes ötletet tudnak megvalósítani az alkotók. De ez már csak természetes. Az AMV-témán belül rengeteg olyan dolog van, amiről lehetne még beszélni, de én csak a saját tapasztalataimról és új kedvenceimről szeretnék most írni.


Tapasztalatok
Először is elég hamar rájöttem, hogy a népszerű animék (mint a Naruto vagy Dragon Ball) AMV-i elég negatív megkülönböztetésben részesülnek a műfaj „komolyabb” rétegében. Nem az, hogy nincsenek példák rájuk, de minden egyes tűrhető darabra jut vagy 10 gázosabb alkotás. Volt olyan időszak, amikor a Dragon Ball és Linkin Park kombináció közröhej tárgya volt, mivel annyira sokan készítettek ilyen videókat. Valamennyire már lecsengett ez a téma, de azért néhány helyen még mindig megtalálható ez a mentalitás.

2004. pedig egy olyan AMV-szörnyűséget szült meg, ami egy új műfajt teremtett a poénos zenevideókon belül. Ez az AMV Hell, ami egyfajta szkeccs-komédia. Nem tűnik valami észbontóan nagy ötletnek, ugye? Mégis olyan jelentőségű lett, mint az Euphoria volt. Összesen nyolc AMV Hell videó készült, közülük öt több mint egy órás játékidővel rendelkezik. Sőt, még maga az Euphoria is ki lett parodizálva, és még magyar verziója is készült. Sokaknak nem tetszik a humornak e formája, de azt szerintem nekik is el kell ismerni, hogy az alkotók valamit nagyon jól csináltak.

DannyPoo és az Otaku Vengeance Eric-je nálam a régi AMV-k királyai. A mostani AMV felhozatalból azonban nem igazán tudnék egy olyan készítőt kiemelni, aki eléri az ő „szintjüket”. Talán csak egy olyan van, egy bizonyos Nostromo nevezetű illető. Erre a népszerű teherhajóról elnevezett alkotóra először az Always Hardcore AMV-je után figyeltem fel. Igazán rajongani érte csak a 2006-os Galaxy Bounce videója után kezdtem el. Ez a videó hihetetlenül megfogott, pedig ez sem tartalmazza azokat az alapvető tulajdonságokat, amit egy AMV-től elvárnék. De olyan érzés fogott el, mint a King of My Castle-nél. Ez egy igazi videóklip volt a szememben. Az elkövetkező években pedig egyre csak javult az AMV-készítő tudása. Egyszerűen nem tudok betelni a tehetségével. Ez az igazi AMV-művészet.


2011
De milyen mezőny alakult ki 2011-es VCA-ra? Azt kell mondjam, hogy nagyon meglepődtem. A múlt évi felhozatal után ez nagyon üdítőleg hatott. Nálam már meg is született az abszolút befutó, de persze ez is csak azért, mert hihetetlenül rajongok a Berserkért. Ezen kívül persze vannak romantikus, vicces, fura és furább AMV-k, amiknek sikerült elnyerni a tetszésem. Valószínűleg a RAH HEY! nevezetű videó lesz az év legjobbja, mivel egyszerre vicces és egy kis újat hozott a műfajba. Persze Nostromo sem hiányzik a mezőnyből, aki valamiért az Év videójáért járó kategóriában (szerintem) a rosszabb AMV-jét szavazták be, és nem hiszem, hogy sok esélye lenne. De legalább a másik videója is indul az egyik kategóriában. Szerintem álljon itt egyfajta végszóként. Remélem valamennyire sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket a műfaj iránt, és nagyon bízok abban, hogy a jövőben is rengeteg jó AMV születik.

Hozzászólások

AstorAnt
1 | AstorAnt 2011.03.06. 17:41
Érdekes írás, bár én nem lettem szerelmes ebbe a műfajba.Mindenesetre a Wamdue Project klipje anno rám is nagy hatást gyakorolt.A Ghost in the shell volt életem első anime filmje, ami egyébként hihetetlenül zsenilás alkotás, bár ezzel gondolom nem mondtam újat:)
Beny12
2 | Beny12 2011.03.06. 18:34
Érdemben nem igazán tudok hozzászólni, régebben néztem pár AMV-t, de nem fogott meg a műfaj. Egy időben, amikor még nagy anime fan voltam, figyelemmel kísértem néhány versenyt, de aztán ez a korszakom is elmúlt.
Nagyon jó írás, tetszik. Érdekes volt látni, hogy honnan hova fejlődött ez az egész. Ez a mai "amatőr" vágástechnika pedig lenyűgöző. Néhány programmal és egy kis fantáziával zseniális dolgokat lehet művelni.
szbszig
3 | szbszig 2011.03.07. 21:35
Az írás tényleg nagyon jó, pedig bevallom, a rengeteg linkből lusta voltam akár csak egy párat is végignézni. Ugyanis a fenti hozzászólókhoz hasonlóan engem is mindig hidegen hagyott az AMV-k világa. Még akkor is, amikor magukat az animéket a legsűrűbben és a legnagyobb lelkesedéssel néztem.

Egy-két kivétel akad csupán. Például ezt a következőt megtaláltam a YouTube-on elmentett kedvenceim között:

Alvin és Dokuro-chan: Bizalom

Egyszerűen zseniálisan passzol a dal szövege a filmhez, és ezt a szerző is remekül használja ki a vágásokkal és a jelenetpárosításokkal. :)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.